Dr. Bényi Mária (osztályvezető, OSZMK, Egészségmonitorzás és nemfertőző betegségek epidemiológiája osztály)
Véletlen (?) balesetek
A balesetekkel kapcsolatban több tévhit is él. Az egyik az, hogy a közlekedési balesetekből van a legtöbb. Pedig, ha megnézzük a halálozási adatok megoszlását, látható, hogy ez nem fedi a valóságot (1. ábra). A legtöbben esés következtében halnak meg. Bár kétségtelen, igen magas a baleseti halálozás áldozatainak száma is; ami még elgondolkodtatóbb, hogy 2000-2007 között nem sikerült csökkenteni.
1. ábra
A fekvőbeteg adatokat vizsgálva – melyek a súlyos sérülések számát mutatják-, az látható, hogy baleset következtében mintegy 170 000 ember szorul évente kórházi ápolásra. A négy fő baleseti csoportra vonatkozóan – közlekedési baleset, esés, égés, mérgezés – közel 140 000 fő.
2. ábra
Ha az összképet megbontjuk, és a korfával párhuzamosan görgetjük a baleseti adatokat, igen változó görbületeket látunk.
A közlekedési balesetek a fiatalkorú embereknél csúcsosodnak, majd a középkorúaknál emelkednek meg újra kisebb mértékben (3. ábra). A férfiak erős fölénye jól látható.
3. ábra
Más a helyzet az esésekkel. Kiugróan magas értékek a 65 év feletti korosztályban láthatók (4. ábra). A hölgyek – létszámbeli fölényüknek is köszönthetően – láthatóan uralják ebben a korosztályban a kórházi ágyakat.
4. ábra
Az előző két balesettípus elemzésével eloszlatható az a tévhit, hogy a gyermekeket éri a legtöbb baleset. Vannak azonban olyan balesetek, amelyek tényleg a kicsiknél fordulnak elő legnagyobb számban.
Az égési sérülések (forrázások, égések) az egészen kicsi gyermekkorban – 1-2 éves kor - fordulnak elő leggyakrabban, általában súlyos hegeket hagyva a kicsik testén és lelkén (5. ábra).
5. ábra
Gyermekkorban fordul elő a legtöbb véletlen mérgezés is, mely a gyermek kíváncsiságának és a felügyelet gondatlanságának következménye (6.ábra). Sajnos a kórházi adatokból nem mindig állapítható meg a „szándék”, így csak feltételezni tudjuk, hogy a lefutási görbe kamaszkorra vonatkozó kisebb csúcsa már nem teljesen „véletlen”, hanem nagyon is szándékos önártalom, esetleg abúzus következménye.
6. ábra
Nagyon fontos, hogy azt a tévhitet, hogy a balesetek véletlenül jönnek létre, elkerülhetetlenek, bíráljuk felül. A balesetek nagyon jelentős része ugyanis megelőzhető. A WHO szerint a mérgezések mintegy 94%-ban, az esések 51%-ban, a közlekedési balesetek 54%-ban, a tűzesetek 87%-ban megelőzhetők, ha a megfelelő eszközt, és módszert választjuk – és teszünk is annak érdekében, hogy a balesetek száma csökkenjen, nem csak passzívan szemléjük, mint fatális véletlen eseményeket. Ezzel nagyon sok súlyos sérülést előzhetünk meg (7.ábra).
7. ábra
Kiemelnénk a sérülések közül azokat, mely a koponyát érintik – ebből is évente mintegy 26 000 fordul elő – hiszen a központi idegrendszer maradandó sérülése igen nagy teher az egyénre és a családra is.
Hasonlóan fontos, hogy tegyünk a combnyaktörések ellen, hiszen az idősek száma hazánkban is növekszik. Kívánatos, hogy a hosszabb életet kevésbé kiszolgáltatottan, saját otthonunkban, önellátóan tudják élvezni.