Kísérleti statisztika

Módszertan

Ipar: a nemzetgazdasági elszámolásoknak megfelelően B+C+D+E, azaz Bányászat, kőfejtés, Feldolgozóipar, Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés nemzetgazdasági ágak. Ebben az elemzésben az ipar legmélyebb bontása a TEÁR 08 szerinti kétszámjegyű ágazati bontás, a 05 Szénbányászattól a 39 Szennyeződésmentesítésig. Összesen 34 ipari ágazatot különböztetünk meg (a két számjegyű megkülönböztetésben nem tartozik ágazat a 34-es számhoz).

Az iparnak és ágazatainak definíciója megegyezik az EUROSTAT adatközléseinek tartalmával is. (Az Eurostat adatközléseiben az Ipar megnevezése Industry (except construction).

Magyarországon bizonyos esetekben ennél szűkebb az Ipar definíciója, pl. az évközi iparstatisztika a bányászat, a feldolgozóipar és az energiaipar (B, C és D) nemzetgazdasági ágakat tekinti együttesen összes iparnak, amelynek hivatalos rövid megnevezése: Ipar, víz- és hulladékgazdálkodás nélkül.

Az elemzésben szereplő mutatószámok:

Az ipar, illetve ágazatainak kibocsátása: az adott gazdasági egység által más, a termelő és a szolgáltató gazdasági egységen kívüli egységek számára előállított, valamint a saját végső fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége.

Az ipar, illetve ágazatainak bruttó hozzáadott értéke:

kibocsátás (alapáron) – folyó termelőfelhasználás (piaci beszerzési áron)

(Folyó termelőfelhasználás: a termelési folyamat során az elszámolási időszakban más termelőegységtől vásárolt termékek és szolgáltatások értéke, amelyeket új termékek és szolgáltatások előállításához használnak fel.)

Az értéklánc hossza: az elemzésben használt proxy ismérv, a bruttó hozzáadott érték aránya a kibocsátáson belül.

A koncentráció elemzése

A koncentráció jelensége kétféle értelemben is jellemezheti a gazdasági tevékenységeket:

Abszolút koncentráció: annak a mérőszáma, hogy a megfigyelt jelenség értékösszege hány egységnél összpontosul. Maximális értéke az, ha egyetlen egységnél összpontosul a teljes értékösszeg (pl. egyetlen terület vagy ágazat van), minimális értéke (az abszolút koncentráció teljes hiánya) nem meghatározható, mindig beléphet egy plusz szereplő.

Relatív koncentráció: annak mérőszáma, hogy az értékösszeg mennyire egyenlőtlenül oszlik meg. Maximális értéke ugyanaz, mint az abszolút koncentráció esetén (egy megfigyelésnél összpontosul a teljes értékösszeg), minimális értéke (a relatív koncentráció teljes hiánya) az értékösszeg egyenletes eloszlását jelenti.

Az abszolút és relatív koncentráció mértéke változhat egyirányban, de akár ellentétesen is (elképzelhető, hogy nő a megfigyelések száma, azaz az abszolút koncentráció mértéke csökken, de egyenlőtlenebbé válik az értékösszeg-megoszlás, azaz a relatív koncentráció mértéke nő).

A koncentráció mértékének statisztikai mutatószámai, elemzési eszközei

Az abszolút koncentráció mértékének legegyszerűbb mérőszáma az n, azaz a megfigyelések (pl. ágazatok, területi egységek) száma.

A relatív koncentráció hagyományos elemzési eszköze a Lorenz-görbe és az ehhez kapcsolódó Gini együttható (vagy koncentrációs arányszám).

A Lorenz-görbe egy, a derékszögű koordináta-rendszerben készült, négyzet alakú ábra, ahol a vízszintes tengelyen a kumulált relatív gyakoriságok, a függőleges tengelyen a kumulált relatív értékösszegek szerepelnek. A négyzet átlója reprezentálja az egyenletes eloszlást, a koncentráció teljes hiányát. Minél messzebb helyezkedik el az átlótól lefelé a Lorenz-görbe, relatív értelemben annál koncentráltabb a vizsgált jelenség.

A Gini-index (koncentrációs együttható) 0 értéke az egyenletes eloszlást jelenti, 1 pedig a tökéletes koncentrációt. Konkrét értéke a Lorenz-görbe alapján számszerűsíthető, a Lorenz-görbe alatti terület a tökéletes koncentrációt jelképező háromszög területéhez képest.

Az abszolút és a relatív koncentráció mértékét egyaránt mérő mutatószám a Herfindahl–Hirschman-index, amely az egyik leggyakrabban használt koncentrációs mutatószám, a relatív értékösszeg négyzetösszege. 1/n és 1 között mér, ahol 1/n értéke mutatja az értékösszeg egyenletes megoszlását, azaz a relatív koncentráció hiányát, 1 értéke az abszolút koncentrációt, 1 a megfigyelésre koncentrált értékösszeget jelzi. A Herfindahl–Hirschman-indexet ki lehet fejezni a relatív szórás és a megfigyelések száma segítségével, , ahol Z_i a relatív értékösszeg, n a megfigyelések száma, a relatív szórás. A képlet második fele mutatja, hogy az index akkor is nagyobb értéket vesz fel, ha a relatív koncentráció mértéke nő (ezt méri a relatív szórás), és akkor is, ha a megfigyelések száma csökken.

A koncentráció dimenziói, megjelenési formái

Területi koncentráció: elemzésünkben az EU egészére a NUTS3-régiók alapján számszerűsítünk. Az EU-ban ezen a szinten jelenleg 1165 kisrégiót különböztetünk meg. Magyarországon a NUTS3-régiók a vármegyék. Az egyes országok ipari termelésének területi koncentrációját az adott ország NUTS3 szerinti régiói alapján számolt koncentrációs együtthatóval számszerűsítjük. Ebben az esetben azért célszerű a Gini-együttható használata, hogy csak a relatív koncentráció mértékét mérjük. (A régiók száma erősen különbözik egymástól, ami nem feltétlenül jelent tényleges koncentráltsági különbséget, ezért a Herfindahl–Hirschman-index használata itt kerülendő.)

Ágazati (tevékenységjellegű) koncentráció: a tevékenységek jellege szerinti vizsgálat, alapvetően a nemzetgazdasági ágak vagy a két számjegyű alágak alapján jelentkező koncentrációt jelenti.

Az aggregátumok típusai

Értékbeni aggregátumok (folyó áras adatok) vagy nemzeti valutában vagy euróra átszámolva az Eurostat adatai alapján készültek. Több viszonyszám az értékbeni aggregátumok alapján készült, mint pl. az ipar aránya a hozzáadott értéken belül, vagy a hozzáadott-érték arány.

Volumenek (változatlan áras adatok), illetve azok változása (A változásokat jellemző volumenindex lehet lánc vagy bázisindex.)

Az árindexek vagy közvetlenül készülnek, vagy közvetve, kettős deflálással.

Időbeli változást mutathatják az eredeti adatok változásai, de ha az idősorokat szezonalitás jellemzi, célszerű az adatokat szezonálisan kiigazítani. Az elemzésben naptárhatással kiigazított adatok szerepelnek, a naptárhatás a munkanap és mozgóünnepek hatásának kiigazítását jelenti.

Térképek

A hagyományos méretarányos területi térképek mellett ún. topologikus térképet is közlünk.

A topologikus térképek olyan speciális tematikus térképek, ahol az eredeti topológia alapvető elemei ugyan megmaradnak, vagyis az eredetileg szomszédos területegységek itt is szomszédosak, a területegységek nagysága viszont az ábrázolandó társadalmi-gazdasági volumennel arányos. Ebben az elemzésben ezt a módszert oly módon alkalmaztuk, hogy a bruttó ipari hozzáadott értékkel módosítottuk a régiók területének nagyságát, míg a felület színezésével ábrázoltuk az ipar arányát a bruttó hozzáadott értékből. Ezzel azt igyekeztünk vizsgálni, hol vannak a legnagyobb, illetve legkisebb ipari bruttó hozzáadott értéket előállító régiók, illetve melyek a leginkább, illetve a legkevésbé ipari jellegű régiók. A számításokat a ScapeToad 1.1 szoftver segítségével végeztük.