Kísérleti statisztika

Magyarországon az ezredforduló óta több mint kétszeresére bővült az ipari termelés volumene, ez Írország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia és Észtország mögött a hatodik legnagyobb növekedési ütemnek számít az uniós tagállamok rangsorában.

Az ipar súlya Magyarországon enyhén nagyobb az uniós átlagnál, és a termelés területileg dekoncentráltabb, azaz több régió nagyobb arányban részesedik az ipar bruttó hozzáadott értékének előállításából, mint ami az EU átlagára jellemző, ugyanakkor ez némileg elmarad a környező országokétól.

Az unión belül a 2022. évi ipari termelékenység a 2000-es években csatlakozott, valamint a dél-európai országokban rendre kisebb volt, mint a többi (nyugat-európai és skandináv) tagállamban. A 4 legnagyobb súlyú ipari tevékenységek jelentőségét tekintve – amelyek együttes részesedése eléri vagy meghaladja a 40%-ot – vannak eltérések Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Németország között, ugyanakkor az energiaipar és a járműgyártás szerepe mindenütt meghatározó.

Az értékláncok hossza az adott országban, azon belül az egyes ágazatokban a helyben teremtett új érték viszonyát méri a teljes kibocsátáshoz (utóbbi tartalmazza az összes, nem helyben létrehozott, hanem külföldről importált termék, részegység értékét is). Annál nagyobb az új értékteremtő képesség, minél hosszabbak az értékláncok, ami a hazai beszállítói rendszer arányának emelésével növelhető. Az Európai Unión belül az értékláncok hossza a régiós országokban jellemzően rövid. Az ipari szektor bruttó hozzáadott értékének kibocsátáshoz viszonyított aránya Magyarországon 25–26% körül alakult az utóbbi tíz évben, majd az utolsó két évben 21%-ra csökkent. Az értékláncok hosszának csökkenése a magas energiaárakkal hozható összefüggésbe. Hasonló megállapítás érvényes az EU valamennyi tagállamára nézve is.

Magyarországon az ipari ágazatokban a hozzáadottérték-tartalom nagyon jelentős különbségeket mutat. Az értéklánchossz az ország kisebb súlyú ágazataiban általában nagyobb. Az értékláncok hossza a bányászat ágazatai, a gyógyszergyártás, a dohánytermék, a ruházati termék gyártása területén a legnagyobb, 45% feletti, a a legrövidebbek pedig a közúti jármű gyártása és a fémalapanyag gyártása esetében, 15% alatti aránnyal.

A régebben kiépült iparágak esetén több idő állt rendelkezésre a hosszabb értékláncok kialakulásához, így a megjelenő új iparágakban a beszállítói láncok hosszának jövőbeli emelkedésével is növelhető a hazai ipar teljesítménye.

Az ipari teljesítmény változása

Magyarországon az ipar nemzetgazdasági súlya viszonylag nagy, 2023-ban a bruttó hozzáadott érték 22%-át adta, meghaladta az uniós átlagot (21%), és a tagállamok közül a 8. legmagasabb arány volt. Az ipar nemzetgazdasági ágai közül a feldolgozóipar a domináns, Magyarországon az ipari hozzáadott érték 91, a teljes nemzetgazdasági hozzáadott érték 20%-át jelentette, ezzel a legfontosabb nemzetgazdasági ágnak számít. (A feldolgozóipar mögött már hosszú ideje az ingatlanügyletek és a kereskedelem súlya a legnagyobb hazánkban.) A feldolgozóipar szerepe nemcsak Magyarországon jelentős, hanem az uniós tagállamok több mint kétharmadában vezeti a nemzetgazdasági ágak rangsorát. Az egyes nemzetgazdasági ágak összevonásával létrehozott, úgynevezett „legmagasabb szintű ágazati aggregátumok” alapján az Európai Unió országainak mindegyikére igaz, hogy meglehetősen alacsony a gazdaság ágazati koncentrációja, vagyis a bruttó hozzáadott érték termelése nem koncentrálódik dominánsan egyik vagy másik nagyobb ágazatcsoportra, így az iparra sem. Erre utal, hogy a koncentrációt mutató Herfindahl–Hirschman-index¹ országonként 0,13 és 0,16 között szóródott 2023-ban, illetve Írországban valamelyest magasabb, 0,21 volt.

Magyarországon az ipari termelés volumene az 1990-es évek első felében bekövetkezett szerkezetváltáshoz kötődő átmeneti csökkenést követően az évtized második felében érte el a rendszerváltás előtti szintet, az emelkedő tendencia pedig ezt követően is folytatódott, egészen 2007-ig, majd 2008 és 2012 között – évenként hullámzó teljesítmény mellett – összességében csökkent a kibocsátás (1. ábra). A hazai ipar 2013-ban újból növekedési pályára állt, a 2019-ig, a koronavírus-járványig tartó konjunktúra során összességében 36%-kal² nőtt az ipari termelés volumene, ami (Írország mögött) a második legnagyobb növekedési ütem volt az unióban. A világjárvány megtörte az ipar lendületét, 2020-ban 6,0%-kal csökkent, de 2021-ben már a pandémia előtti csúcspontját is felülmúlta a kibocsátás, 2022-ben pedig tovább emelkedett. 2023-ban azonban a legtöbb uniós országhoz hasonlóan hazánkban is csökkent az ipari teljesítmény. 2000-hez képest összességében több mint kétszeresére³ bővült az ipari termelés volumene Magyarországon, ami jelentősen meghaladta az uniós átlagot (17%), és a hatodik legnagyobb növekedési ütemnek számított (Írország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia és Észtország mögött) a tagállamok rangsorában. Ugyanebben az időszakban a legnagyobb ipari potenciállal rendelkező és a hazai gazdaság szempontjából is nagy jelentőségű Németország ipari kibocsátása 13%-kal nőtt.

Az ipari termelés ágazati szerkezetét az ipar hozzáadott értékének százalékos megoszlása alapján jellemezzük. Az első ábrán látható öt ország 4 legjelentősebb ipari tevékenységében – amelyek együttes súlya eléri vagy meghaladja a 40%-ot – vannak eltérések az egyes országok között, viszont az energiaipar és járműgyártás szerepe a legtöbb országban meghatározó (1. táblázat).

Az ipari termelés térbeli koncentrációja

Az országok ipari termeléséből a különböző térségek nem egységesen veszik ki a részüket. Egyes régiókban kialakulnak ipari központok, miközben máshol alacsony lehet az iparágak jelenléte, a többi gazdasági ágazat foglal el domináns pozíciót. A központok kialakulásának lehetnek elérhetőségi, természetföldrajzi, társadalmi, funkcionális, fejlettségi, történeti okai is.

Krugman szerint (1999) a gazdasági tevékenységek földrajzának legfontosabb tényezője a koncentráció. Modelljei a növekvő skálahozadék elvét alapul véve vizsgálják az agglomerációs gazdaságok kialakulását. Véleménye szerint léteznek a földrajzi koncentrációt elősegítő (centripetális) és az azzal szembenálló (centrifugális) erők. Ezen erőhatások következtében alakul ki az egyes országok gazdasági tevékenységének térbeli eloszlása. Ebből következően nem beszélhetünk ideális mértékű koncentrációról. Míg az ipari termelés egy-egy országon belüli agglomerációja alapvetően természetes folyamatnak tekinthető, addig a túlzott területi, technológiai, iparági koncentráció sebezhetővé teheti az ipari termelést, azonban az ipari termelés országon belüli, vagy országok közötti térbeli szétterülése, a területi egyenlőtlenségek csökkenése alapvetően pozitív jelenség.

A topologikus térkép⁴ alapján az Európai Unióban a legnagyobb ipari bruttó hozzáadott értéket előállító régió az ír South-West (2. ábra). A legmagasabb bruttó hozzáadott értékkel rendelkező régiók elsősorban nagyvárosi agglomerációk régiói (Barcelona, Milánó, Dublin, Madrid, München, Hamburg, Párizs). Az Európai Unió megosztottsága mind nyugat–kelet, mind pedig észak–dél viszonylatban tettenérhető. A nagyvárosi térségek ipari aránya – a szolgáltatás kiemelkedő jelentősége miatt – viszonylag alacsony.

Míg az uniós régiók legnagyobb hozzáadott értéket termelő 10%-a az összes hozzáadott érték 41, 20%-a az 58%-át koncentrálta, addig Magyarországon 10%-uk (Budapest és Pest vármegye) adta az összes hozzáadott érték 29, 20%-uk (Budapest, Pest, Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye) a 47%-át.

Budapesten és Pest vármegyében az ipari hozzáadott érték országos átlaghoz képest jóval nagyobb arányban képződött a gyógyszeriparban (2,32), a kokszgyártás, kőolaj-feldolgozásban (2,29), a nyomdai és egyéb sokszorosításai tevékenységek (1,83) és az ipari gép, berendezés javítása, üzembe helyezése ágazatokban (1,63). (Zárójelben a 2022. évi hozzáadott értéken belül a budapesti és a Pest vármegyei összesített, valamint az országos arány hányadosa látható.)

A cseh és az ír régiók szinte mindegyike (egy-egy kivétellel) a legnagyobb ipari hozzáadott értékkel rendelkező területek közé tartozik (3. ábra), azonban országon belül eltérő struktúrát mutatnak: Csehországban egyenletesebb a bruttó ipari hozzáadott érték területi eloszlása, míg Írország esetében heterogénebb eloszlást mutat a Gini-együttható⁵. Az együtthatók konkrét értékeit vizsgálva Írországban és Spanyolországban a legkoncentráltabb az ipari termelés eloszlása, Szlovákiában a legkevésbé (4. ábra). Az EU-tagországok esetében ez 0,53, Magyarországra 0,39 körüli az érték.

Magyarországon területileg kevésbé koncentrált az ipari termelés, mint az unió átlagában. Ezt támasztja alá az Európai Unió NUTS3-szintű – Magyarországon egy-egy vármegyének megfelelő – térségeiben⁶ az ipar bruttó hozzáadott értéke alapján képezett decilisek adatait ábrázoló Lorenz-görbe⁷ is, amely uniós szinten az ipar hazainál nagyobb területi koncentráltságát jelzi (5. ábra).

A területi koncentráltság Magyarországon az elmúlt több mint húsz évben az 6. ábrán látható módon változott. Az ábrán két mutatószám alakulása követhető nyomon, egyrészt a Herfindahl–Hirschman-index értéke a főváros és a 19 vármegye folyó áras ipari hozzáadott értéke alapján, másrészt Budapest és Pest vármegye hozzáadott érték arányának változása.

Az ipari hozzáadott érték területi koncentrációjának mértéke 2012-ig növekedett Magyarországon, a 2010-es évek végéig csökkenő mértékű volt, majd 2022-ben ismét emelkedni kezdett.

Ipari értékláncok Magyarországon és az Európai Unióban

Az ipar bruttó hozzáadott értékét, új érték teremtését alapvetően egyrészről a szervezetek termelése, kibocsátása, másrészről az ezen termékek és szolgáltatások előállításához szükséges folyó termelő felhasználás ráfordításértéke (üzemanyag, alapanyagok vásárlása stb.) határozza meg. A kettő különbsége a bruttó hozzáadott érték.

Az értékláncok hossza fontos jellemzője egy gazdaságnak. Azt mutatja meg, hogy a teljes értékláncnak a kutatás-fejlesztéstől az anyag- és alkatrész-biztosításon és összeszerelésen át az értékesítésig, majd az azt követő, eladás utáni szolgáltatásig mekkora része van jelen egy gazdaságban. Mindezek alapján az értékláncok hossza a bruttó hozzáadott érték és a kibocsátás hányadosát méri (Csath, 2020). Az értékláncok hosszának mérése azonban nem könnyű. Közelítő mutatóként lehet használni az adott országban, azon belül az egyes ágazatokban helyben teremtett új érték viszonyát a teljes kibocsátáshoz, amely tartalmazza az összes, nem helyben létrehozott, hanem külföldről importált termék, részegység értékét is. Így annál nagyobb az új értékteremtő képesség, minél hosszabbak az értékláncok. Az értékláncok hossza alapvetően a hazai beszállítói rendszer segítségével növelhető.

Az ipari szektor bruttó hozzáadott értékének kibocsátáshoz viszonyított aránya Magyarországon 25–26% körül alakult az utóbbi tíz évben, majd az utolsó két évben 21% ra csökkent, főként az ár-arány változások miatt. Hasonló megállapítás igaz az EU valamennyi tagállamára nézve. Az ipartól elkülönülő építőipari ágazat értéklánca mindvégig jóval hosszabb volt, 2022-ben 36%-ot ért el.

Az értéklánc hosszának változását a volumen- és árfolyamatok mellett az összetételhatás is befolyásolja. Ha a termelés eltolódik az alacsonyabb vagy magasabb hozzáadottérték-tartalmú ágazatok felé, az az ipar egészének átlagos értéklánc hosszát tekintve nem tényleges változás, hanem összetétel-hatás. A hozzáadott-értéktartalmat és annak változását az összetételhatás kiszűrésével (az ágazatok közötti változatlan kibocsátásmegoszlás feltételezésével) vizsgálva látható, hogy a nagyobb változásokat nem az összetételhatás okozza, de néhány évben ennek hatása érezhető, pl. 2009-ről 2010-re a standardizált arány kevésbé csökkent (azaz az összetételhatás okozta a változás egy részét), majd ez 2011-re ellentétes irányban „korrigálódott” (8. ábra).

A 2021–2022. évi jelentős hozzáadott-érték tartalom csökkenésében nagy szerepet játszottak az árarány-változások is. Mindkét évben a folyó termelőfelhasználás árszínvonala jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a hozzáadott értéké⁸, emiatt a folyó áras adatok alapján számított értéklánchossz tisztán az árváltozások következtében is csökkent (2. táblázat). A volumenváltozások ezt erősítik, mind 2021-ben, mind 2022-ben jobban nőtt (vagy kevésbé csökkent) a folyó termelőfelhasználás volumene (azaz anyagigényesebb lett a termelés), ez is csökkenti a folyó áras adatok alapján számolt hozzáadottérték-arányt.

Az értéklánchossz az ország kisebb súlyú ágazataiban átlagosan magasabb. Az ipari ágazatokban a hozzáadottérték-tartalom nagyon jelentős különbségeket mutat: az értékláncok hossza a bányászat ágazatai, a gyógyszergyártás, a dohánytermék, valamint a ruházati termék gyártása területén a legnagyobb, 45% feletti, a legalacsonyabb pedig a közúti jármű gyártása és a fémalapanyag gyártása terén, 15% alatti aránnyal (9. ábra).

A régebben kiépült iparágak esetén több idő állt rendelkezésére a hazai értékláncok kialakulásához, így a megjelenő új iparágaknál a beszállítói láncok hosszának jövőbeli emelkedésével is növelhető a hazai ipar teljesítménye. Az értékláncok hosszának csökkenése egyértelműen a magas energiaárakkal hozható összefüggésbe. Ennek megszűnése jótékony hatással lenne a magyar ipar hozzáadott értékére.

Az értékláncok regionális összehasonlítása alapján azt láthatjuk, hogy Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Csehország esetében a hozzáadott érték kibocsátáshoz mért aránya hasonló szinten van, de elmarad az EU átlagától (10. ábra). A jelenség elsősorban azzal magyarázható, hogy az ipar olyan szegmenseiben bővültek a termelőkapacitások, ahol a termeléshez szükséges inputok limitált mértékben állnak csak rendelkezésre, így jelentős importigény mellett valósul meg a kibocsátás.

Az ipari ágazatokban megfigyelt relatíve rövid értékláncok egyúttal magas importfüggőségre, vagy magas termelői árakra is utalhatnak, ami visszafogja a gazdaság hozzáadott-érték teremtő képességét. Az importfüggőség mérséklése, illetve a termelésben részt vevő belföldi beszállítói hálózat fejlesztése hozzájárulhat az értékláncok hosszának növekedéséhez, így a termelő ágazatok értékteremtő képességének javulásához és a gazdasági növekedés alapjainak erősödéséhez.

Irodalomjegyzék
Módszertan