A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter (későbbiekben: NSZR) működése 2010. január 1-jén indult, és 2014. január 1-jétől vált kötelezővé az adatszolgáltatás minden egészségügyi szolgáltató számára. A hivatalos statisztika céljaira a KSH a vonatkozási évet tekintve 2020-tól veszi át az adatokat a regiszterből. Magyarországon a GOKVI1 jogszabály szerint működteti a NSZR-t, amely átfogó képet ad a hazai infarktus-epidemiológiáról. A regiszter lefedi a Magyarországon szívinfarktus miatt kezelt betegeket, illetve minden egészségügyi szolgáltató által észlelt heveny szívinfarktust. Az NSZR nyilvántartja a Magyarország területén akut szívizom-infarktus tüneteivel (BNO-10: I21-I23) kórházba került személyeket, továbbá tartalmazza a betegek demográfiai jellemzőit, kórelőzményét, kezelését, valamint a betegség késői szövődményeit.
A nyilvántartásból az alábbi adatok kerültek felhasználásra:
-
személyes adatok (demográfiai ismérvek),
-
felvételi adatok (a panaszok kezdete, az első egészségügyi ellátó, a felvevő kórház, beérkezés módja, ideje, testtömeg, testmagasság),
-
kezelési adatok (PCI),
-
távozási adatok (diagnózis, a távozás módja, helye, ideje, egyéb súlyos betegségek).
A betegek TAJ száma alapján a regiszter adatok összekapcsolhatók a KSH halálozási, valamint a NAV adó- és járulékbevallási adatbázisával, így a halálozási adatok mellett a munkaerőpiaci összefüggések, kereset változások is elemezhetővé válnak az infarktus bekövetkezése után.
Az infarktussal kezelt személyek munkaerőpiaci helyzetét tanulmányozva többféle megközelítést alkalmaztunk:
-
Elsőként a betegek foglalkoztatást feltételező jogviszonyának meglétét vizsgáltuk, tehát hogy az adott egyén rendelkezett-e bármilyen járulékfizetési kötelezettséget jelentő, munkavégzésre irányuló jogviszonnyal az infarktus bekövetkezését megelőző hónapban, illetve azt követően. Ennél a kérdésnél az infarktust megelőző hónapot tekintettük viszonyítási alapnak.
-
A második szempont az volt, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszonnyal rendelkezők az infarktust követően mennyi ideig voltak táppénzen, mikor tértek vissza a munkájukhoz.
-
A harmadik kérdésnél arra kerestünk választ, hogy az infarktus után az érintettek vajon a korábbinak megfelelő munkaképességgel rendelkeztek-e. Ehhez az aggregált kereset változását vizsgáltuk az alkalmazottak körében, az infarktust követő időszakban az azt megelőző hónaphoz viszonyítva.
Tekintve, hogy az infarktusos betegek munkaerőpiacra való visszatérési képességét elemeztük, ebben a vizsgálati periódusban kizártuk azokat a személyeket, akik a 2023-as (első) kórházi felvétel idején a hivatalos munkavállalási kort, vagyis a 65. életévüket már betöltötték.
Minden kutatási kérdés esetében 6 hónapig követtük az infarktust elszenvedett személyek életpályáját, melyet az adott évben bekövetkezett több infarktusos epizód esetén, az első eseménynél rögzített kórházi felvételi időponttól számítottunk.
Az infarktusregiszter és a járulékadatok összekapcsolása szerint a vizsgált populáció 77%-a dolgozott a kórházi felvételt megelőző teljes hónapban, de ez nem feltétlenül jelent az év többi részére is folyamatos foglalkoztatást. Ezért az infarktust követő aktivitás csak tendenciaszerűen értékelendő, hiszen azt nem tudjuk, hogy a tanulmányozott személyek milyen jellegű szerződéssel vállaltak munkát.
A foglalkoztatási jogviszony teljes hónapban fennállt (röviden: dolgozott), ha ez idő alatt nem jelentett a munkáltató a társadalombiztosítás szempontjából releváns távollétet (például: táppénz, pénzbeli ellátás nélküli keresőképtelenség, stb.). A biztosítási jogviszonyt nem érintő, jellemzően rövidebb távollétek, például betegszabadság, rendes szabadság a járulékadatokban nem jelennek meg, így ezek a távollétek itt sem kerültek figyelembevételre.