Települések infrastrukturális ellátottsága, 2023

A kiadvány a települések infrastrukturális ellátottságát biztosító elemeinek fejlődésére, hálózatba szervezettségére és jelenkori állapotának leírására fókuszál. A települések vízellátottságán, szennyvízelvezetésén és hulladékkezelésén és -hasznosításán túl a települések energiaellátottsága is bemutatásra kerül.

Tovább nőtt az ivóvízvezeték-hálózat hossza és az ívóvízellátásba bekapcsolt lakások száma

A közműves ívóvízellátás tekintetében a magyarországi települések nemzetközi összehasonlításban kedvező mutatókkal rendelkeznek, ugyanis amíg az európai országokban átlagosan 90% volt az ívóvízzel ellátott lakások aránya, addig Magyarországon 95% (2023). A hazai ivóvízvezeték-hálózat hossza (2010-hez képest 3%-os növekedés után) 2023-ra elérte a 67,9 ezer kilométert. 2022-ről 2023-ra az országos ivóvízvezeték-hálózat hossza 213 kilométerrel bővült. Ez mintegy 8 kilométeres új ivóvízhálózatot jelent azokon a településeken, ahol a legintenzívebb fejlesztés zajlott ebben az évben. A leghosszabb új szakasz Pölöskén (8,0 km), illetve Fertődön (7,8 km) épült.

1. ábra
Az ivóvízvezeték-hálózat hossza és a közműves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma

A hazai ivóvízvezeték-hálózat hossza 2023-ban 67 876 km volt, azaz Magyarországot a határ mentén több mint harmincszor tudnánk körbe keríteni ezzel a hosszúságú ivóvízvezetékkel.

2010 és 2014 között fokozatosan csökkent a termelt és szolgáltatott vízmennyiség, majd tendenciájában lassan emelkedett. A közüzemi vízszolgáltatók által nyújtott éves adatok alapján a termelt és szolgáltatott vízmennyiség közötti különbözetet a belső (vízműtelepi) technológiai, illetve a hálózati és a szolgáltatási veszteségek együttesen okozták.

2. ábra
A közüzemi termelt és szolgáltatott ivóvíz mennyisége

A közüzemi vízművek által kitermelt víz egy főre jutó mennyisége az Európai Unióhoz a 2000-es években csatlakozott tagállamokban, így Magyarországon is általában kisebb volt, mint a korábban csatlakozott tagállamokéban. 2021-ben a V4-országok napi átlagos egy főre jutó ivóvízfogyasztás összehasonlításában hazánk (95 liter/fő) a második helyen állt Lengyelország (99 liter/fő) mögött. Csehország a harmadik helyen szerepelt (89 liter/fő) a vízfogyasztásban legtakarékosabb (79 liter/fő) Szlovákia előtt. Az eltéréseket az eltérő víztermelési technológiák, a lakások különböző szintű vízi közműves felszereltsége, az eltérő klimatikus körülmények, a vízi közmű tulajdonviszonyai (állami/magán), a víz ára, illetve a saját kutas ellátás szerepe befolyásolhatta.

Az egy főre jutó víztermeléshez képest jóval alacsonyabb értéket mutatott az egy főre jutó vízfogyasztás. Hazánkban az egy lakosra jutó éves vízfogyasztás a 2014-es 33 m3-ről 2021-re 38 m3-re emelkedett, majd 2023-ra 37 m3-re csökkent.

Csökkent a közüzemi szennyvízgyűjtő rendszerrel nem rendelkező települések száma

Magyarországon a települések több mint kétharmada csatornázott. A szennyvízgyűjtővel nem rendelkező települések száma folyamatosan csökken: 2023-ra 977-re csökkent a 2010-es 1414-ről a közüzemi szennyvízelvezető rendszerrel egyáltalán nem rendelkező települések száma. A nem csatornázott települések többnyire olyan területen találhatók, ahol nem megoldható a szennyvízelvezető közmű gazdaságos üzemeltetése, ezért itt költség- és környezetkímélő, szakszerű egyedi szennyvízkezelő létesítmények alkalmazása jelenthet megoldást.

A szennyvízgyűjtő rendszerrel nem rendelkező 977 település az összes település közel egyharmadát jelenti, mégis az ország lakosságának mindössze 5%-a él ilyen településen. A szennyvízgyűjtő rendszerrel nem rendelkező települések 88%-a 1000 fő alatti lakónépességű. A legkisebb (250 fő alatti) települések teszik ki a szennyvízgyűjtővel nem rendelkező települések több, mint egyharmadát. A 3000 fős vagy annál nagyobb településeken a Fejér vármegyei Kulcs és a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszabura kivételével mindenhol megoldott a szennyvíz csatornában történő elvezetése.

3. ábra
Közüzemi szennyvízgyűjtővel nem rendelkező települések, 2023

A csatornahálózat megléte szempontjából a lakónépesség mellett a településszerkezet a meghatározó. Jellemzően a Dunántúl apró és kisfalvas térségein, Kelet-Magyarország országhatár menti részein, a Kiskunságban, valamint a Közép-Tisza vidéki belső perifériáján hiányoznak a közüzemi szennyvízgyűjtő rendszerek. A Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon a nagyobb lélekszámú települések a jellemzőbbek, ahol a csatornahálózat is jobban kiépített.

Fokozatosan záródik a másodlagos közműolló

A másodlagos közműolló értéke, azaz a közműves vízellátásba és a szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások arányának a különbsége az utóbbi évek fejlesztéseinek hatására csökkent. Amíg 2010-ben országosan még 23 százalékpont, addig 2023-ban már csak 12 százalékpont volt ez az érték. A legnagyobb különbség Tolna vármegyében tapasztalható, ahol a lakások 96%-a rendelkezik vezetékes ivóvízzel, viszont mindössze 70%-a csatornázott. Még a legjobb helyzetben lévő fővárosban is közel 50 ezer olyan lakóingatlan található, amely nem rendelkezik közüzemi szennyvízelvezetéssel.

4. ábra
Másodlagos közműolló vármegyénként, 2023

Jelentősen nőtt a tisztított szennyvíz mennyisége és tisztítottsági foka

A közszolgáltatóknak átadott intézményi, ipari, saját kutas vízellátásból és az egyéb szennyvízkibocsátásokból származó szennyvizet, valamint a csapadékvíz egy részét is közcsatornán vezetik el. Az egyes évek során tapasztalt kisebb-nagyobb ingadozások mellett, 2010-hez képest 2023-ban összességében 40 millió m3-el több szennyvizet vezettek el, és 20 millió m3-el több szennyvizet tisztítottak meg. Amíg a 2010-es évek elején az összes közcsatornán elvezetett szennyvíz szinte teljes egésze megtisztításra került, addig a szennyvíz mennyiségének jelentős mennyiségi növekedés miatt, ez az arány 2023-ra 96%-ra csökkent.

5. ábra
A közcsatornán elvezetett és tisztított szennyvíz mennyisége

2023-ban a korábbi évekhez képest számottevően nagyobb mennyiségű szennyvíz (596 millió m3) keletkezett. Ennek oka, hogy számos új hálózati fejlesztés keretében több új település került bekapcsolásra a szennyvíz-hálózatba. Továbbá a korábbi évekhez képest jelentős eltérést eredményezett az is, hogy egyre pontosabban mérhető a beszivárgott csapadék mennyisége (csapadék infiltráció), amely szennyvízként került elvezetésre. Annak ellenére, hogy 2023-ban rekordmennyiségű szennyvíz került megtisztításra (571 millió m3), mégis 25 millió m3 szennyvíz tisztítatlanul került a befogadó felszíni vizekbe.

A hazánkban egy év alatt megtisztított szennyvíz mennyisége (2023-ban 571 millió m3) meghaladja a Balaton víztömegének egynegyedét.

A tisztított szennyvíz több tisztítási fokozatnak megfelelően kerül tisztításra. A legfejlettebb, III. tisztítási fokozat lényege, hogy a mechanikai és biológiai tisztítás után a szennyvíz további tisztításon esik át. A szerves anyagok lebontása során keletkező tápanyagok – elsősorban nitrogén- és foszforvegyületek – eltávolítása további mechanikai, biológiai és kémiai eljárások használatával történik.

A III. tisztítási fokozattal megtisztított szennyvíz aránya fokozatosan nőtt, 2023-ra elérte a 92%-ot. Bár ezeket a rendszereket nem erre tervezték, mégis hatékonyan távolítják el a mikroműanyagokat is. 2014-óta a kizárólag mechanikailag tisztításon áteső szennyvíz mennyisége és aránya (0,1%) gyakorlatilag elenyésző.

6. ábra
A tisztított települési szennyvíz tisztítási fokozatok szerinti megoszlása

A települések tisztított közterületeinek nagysága nem változott

A települések tisztán tartása egyike azoknak az alapszolgáltatásoknak, amelyet a településeknek törvényi előírás szerint el kell látniuk. A települések tisztán tartása egyrészt a közterületek tisztításán keresztül valósul meg, amely során a közlekedés célját szolgáló utak, terek, alul- és felüljárók, járdák legalább kéthetente egyszeri tisztítását végzik el (nem számolva a parkok tisztán tartását, a hó eltakarítását, valamint a locsolást).

A települések tisztán tartásának egyik fontos tényezője a rendszeres, szervezett közterület tisztítása. Ezt hazánkban közel 400 településen végzik el rendszeresen. A nagyobb lélekszámú és nagyobb területi kiterjedésű településeken gyakoribb a rendszeresen tisztított közterület, mint a kisebb lélekszámú településeken, ahol településszerkezeti sajátosságból adódóan kevesebb a tisztításra szoruló közterület.

A tisztított közterületek nagysága az elmúlt öt évben nem változott számottevően, 95 km2 körül ingadozott. Budapesten található a tisztított közterületek 35%-a, kissé meghaladva mind a városok (31%), mind pedig a megyei jogú városok (30%) arányát. A községekben összességében a köztisztasági tevékenységet végző szervezetek mindössze 3,5 km2-nyi területet tisztítanak rendszeresen (a tisztított közterületek 4%-a).

7. ábra
Tisztított közterülettel rendelkező települések aránya vármegyénként, 2023

A másik fontos tényező a rendszeresen elszállított települési szilárd hulladék. A közszolgáltatás keretében elszállított hulladék éves mennyisége 2013-ig folyamatosan csökkent, majd lassú növekedésnek indult. Az éves mennyiség 2017 óta minden évben meghaladta a 3 millió tonnát, ugyanakkor a háztól történő elszállítás terjedésének köszönhetően – a környezettudatosság növekedésével – az elkülönítetten gyűjtött hulladék aránya folyamatosan nőtt: amíg 2010-ben a közszolgáltatás keretében elszállított hulladék 7,8%-a származott elkülönített gyűjtésből, addig 2023-ban már a teljes mennyiség egyötöde.

8. ábra
A közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék mennyisége a gyűjtés módja szerint

2023-ban Magyarországon a közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék egy főre jutó mennyisége 204 és 709 kg/fő között ingadozott. Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár vármegye néhány járásában volt a legalacsonyabb, az idegenforgalmi szempontból jelentős területeken, főként a Balaton környékén pedig a legmagasabb a települési hulladék egy főre jutó mennyisége. A turisztikai célpontok környékén a magas értéket az okozta, hogy az alacsony állandó népesség mellett a hulladék mennyisége a nyári időszakban jelentős volt.

Magyarországon az egy főre jutó közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék mennyisége 328 kilogramm volt 2023-ban. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden személy minden nap 90 dkg hulladékot dobott a kukába.

Budapesten naponta 1660 tonna hulladékot szállítanak el, ami körülbelül Környe egész éves hulladékának felel meg. Budapesten 4 nap alatt majdnem annyi hulladék termelődik, mint Komáromban egy év alatt (6811 tonna).

2019 óta az elkülönítetten gyűjtött hulladék országos mennyisége minden évben meghaladta a 600 ezer tonnát. Az egy főre jutó elkülönítetten begyűjtött hulladék 2023-ban 66 kg volt. Területileg jelentős eltérést mutatnak az értékek: az elkülönítetten gyűjtött hulladék egy főre jutó mennyisége a kunszentmártoni járásban volt a legalacsonyabb, mindössze 8 kg, míg a legmagasabb érték, ennek közel negyvenszerese (322 kg) Siófok környékén került elszállításra. Az előbbi járásban volt a szelektíven gyűjtött hulladék aránya a legalacsonyabb (2,6%), míg az utóbbi a legmagasabb értékkel (45%) bíró járás, amelyet Szarvasi, Gyulai és a Pannonhalmi járások követtek (42% körüli értékkel). Budapesten az elkülönítetten gyűjtött hulladék fejenként 66 kg volt, a teljes elszállított mennyiség közel egyötöde.

9. ábra
Elkülönítetten gyűjtött hulladk aránya járásonként, 2023

Az elkülönítetten gyűjtött hulladék legnagyobb részét, nagyjából a felét a szerves anyagok alkotják. Mennyiségük nőtt, de arányuk 45–50% körül mozgott. A papírhulladék részaránya a korábbi évekhez képest 2019-re 16% körülire csökkent, majd a további években hasonló részesedést mutatott. Az elkülönítetten gyűjtött műanyag aránya nem változott jelentősen, az összes szelektíven gyűjtött hulladék 11–13%-át tette ki. Az elkülönítetten gyűjtött hulladék 7–9%-át az utóválogatás során kiszűrik, mert az tévesen került a szelektív kukákba és újrahasznosításra nem alkalmas.

10. ábra
Az elkülönítetten gyűjtött települési hulladék anyagcsoportok szerinti megoszlása

2024 augusztusában a Tiszán és a Bodrogon összesen 17,5 tonna műanyag palackot szedtek össze (www.petkupa.hu). Ez a mennyiség körülbelül megfelel Nógrád vármegye egy heti szelektíven gyűjtött műanyaghulladékának.

A hulladékkezelési eljárások ökológiai szempontból hierarchikus sorrendbe állíthatók. A legkisebb környezeti terhet a hulladék keletkezésének megelőzése, majd az eredeti funkciót megőrző újrahasználat okozza. Ezt követi az anyagában történő hasznosítás, az energiahasznosítással történő égetés, majd az energiahasznosítás nélküli égetés. A legnagyobb környezeti terhelést a lerakással történő ártalmatlanítás jelenti. Az anyagában történő hasznosításra elszállított hulladék aránya 2021-ig folyamatosan növekedett, ezt követően némileg csökkent. 2023-ban a közszolgáltatás keretében gyűjtött hulladék 29%-át hasznosították ilyen módon, míg a lerakással ártalmatlanított hulladék aránya 57% volt.

11. ábra
A közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék a kezelés módja szerint

A villamosenergia felhasználói szektorai között nem változott a fogyasztási arány

2022-ben az Európai Unió 27 országában a villamosenergia-felhasználásnak átlagosan a 35%-a történt ipari célra, és 28%-a lakossági célra. A magyarországi arány körülbelül a szlovén és a német aránynak felelt meg. Cipruson volt a legalacsonyabb az ipari felhasználás részesedése (19%). Hazánkban az elmúlt tíz évben nem változott jelentősen a villamosenergia fogyasztói között a fogyasztási arány. Ebben az időszakban mintegy 3 százalékponttal nőtt az ipari felhasználás az egyéb célok rovására, így 2023-ban a teljes villamosenergia-fogyasztást tekintve az ipar részesedése volt a legjelentősebb (40%). Az ipartól elmaradt a lakossági (33%) és a döntően piaci szolgáltató tevékenységekből álló egyéb szektor (20%) villamosenergia-felhasználása.

12. ábra
A villamosenergia-fogyasztás felhasználói szektorok szerint, 2023, %

Az átlagos mértékű lakossági villamosenergia-fogyasztáshoz képest igen nagy eltérések mutathatók ki vármegyei bontásban. 2023-ban Komárom-Esztergomban a szolgáltatott villamosenergia mindössze 19%-át használta fel a lakosság, ezzel szemben Somogy vármegyében 44%-át.

13. ábra
Szolgáltatott villamosenergia mennyisége és fogyasztók szerinti megoszlása, 2023

A háztartások összes mért (abszolút) és egy fogyasztóra jutó (fajlagos) fogyasztása egyaránt emelkedett az utóbbi években. A 2020-ban és 2021-ben mért nagyobb növekedés a koronavírus-járvány miatt megnövekedett otthon töltött időnek (pl. home office, távoktatás) volt köszönhető. A 2022. évi takarékossági intézkedések a háztartások fogyasztására is hatással voltak, visszaesés volt érzékelhető. A 2022. évi visszaesés után 2023-ban a fajlagos havi fogyasztás elérte, az abszolút fogyasztás pedig meg is haladta a két évvel azelőttit. Ezt részben az okozta, hogy a háztartások egy része a földgáz-alapú fűtésről és melegvíz-előállításról áttért a villamos energia-alapú ellátásra.

14. ábra
A háztartási fogyasztók villamosenergia-felhasználása

2023-ban az egy fogyasztóra jutó havi villamosenergia-fogyasztás eltérően alakult az ország egyes területein. Az országos átlaghoz képest (197 kWh) Pest vármegyében 44%-kal magasabb, Zala vármegyében pedig 26%-kal alacsonyabb volt az átlagos havi villamosenergia-fogyasztás. Veszprém vármegye átlagos villamosenergia-fogyasztása pontosan megegyezett az országos átlaggal.

Kazincbarcika éves villamosenergia-felhasználása (1000 GWh) valamivel több volt, mint teljes Békés vármegye összes villamos energiafelhasználása 2023-ban. Kazincbarcikán az elhasznált villamosenergia mindössze 2%-a volt lakossági felhasználású (az országos átlag 33%), több mint 96%-át az ipar fogyasztotta el.

Egyaránt csökkent a gázzal ellátott háztartások aránya és a lakosság gázfogyasztása is

Magyarország gázfogyasztásában a háztartások részesedése volt a legjelentősebb (46%). A második legnagyobb felhasználó az ipar volt (33%), amelyet a döntően piaci szolgáltató tevékenységeket fedő egyéb szektor követett 12%-os részesedéssel.

Az ipari célú földgázfelhasználás aránya Borsod-Abaúj-Zemplénben volt a legmagasabb (68%), Baranya vármegyében pedig a legalacsonyabb (12%). Baranyában a lakosság 5,2-szer annyi gázt használt el, mint az ipar.

15. ábra
Az értékesített földgáz mennyisége felhasználói szektorok szerint, 2023

A lakások gázellátottsága országos átlagban kis mértékű változást mutatott. Az elmúlt tíz évben a gázzal ellátott lakások aránya 2023-ra 3 százalékponttal 71%-ra csökkent. A vármegyék tekintetében azonban már jelentősebb különbségek mutatkoztak meg. Amíg az időszak elején a csökkenés jelentős része az ország déli és a keleti részében történt, addig az utóbbi két évben ez a tendencia leginkább a Dunántúlt és Közép-Magyarországot érintette. 2022 kivételes év volt, ebben az évben egyetlen vármegyében sem növekedett a vezetékes gázzal ellátott háztartások aránya. A közelmúltban megfigyelhető általános csökkenő tendencia oka részben az volt, hogy a háztartások egy része a földgáz-alapú fűtésről és melegvíz-előállításról áttért a távhőre vagy a villamosenergia-alapú fűtésre és melegvízellátásra, másrészt, hogy az új építésű lakások közül egyre kevesebb a gázhálózatra csatlakoztatott.

16. ábra
A vezetékes gázzal ellátott háztartások arányának változása

A háztartási gázfogyasztás utóbbi tíz évének csúcsértéke a 2021. év volt, amikor a koronavírus-járvány elleni intézkedések következtében megnőtt otthon töltött idő hatására fokozódott a lakosság gázfogyasztása is. 2023-ban viszont igen jelentős csökkenés volt tapasztalható a korábbi magas értékekhez képest, 2021-hez képest 31, 2022-höz képest pedig 27%-kal esett vissza az éves lakossági gázfogyasztás. A csökkenés hátterében többek között az állt, hogy a háztartások egy része a gázfogyasztásuk csökkentése érdekében fűtés és vízmelegítés céljából a gáz használata helyett előnyben részesítette a fatüzelést, a villamosenergiát és a hőszivattyús megoldásokat. Az utóbbi évekre jellemző, az átlagosnál enyhébb telek is hozzájárultak a háztartások csökkenő gázfogyasztásához.

17. ábra
A lakosságnak* értékesített gáz mennyisége

A távhő-, illetve a melegvíz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma stagnált

A rendszerváltást követően az állami nagyberuházások keretében megvalósuló lakásépítések megszűnése óta nem változott számottevően a távhő, illetve a melegvíz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma. 2023-ban az ország 96 településén 658 ezer lakás – a lakásállomány 14%-a – részesült távhőellátásban. A távfűtéses melegvíz-ellátás 91 település 606 ezer lakásában volt elérhető.

A távfűtésbe bekapcsolt lakások aránya a jelentős lakótelepi lakásállománnyal rendelkező területeken volt a legmagasabb: az élen Komárom-Esztergom vármegye állt (29%), majd Budapest (25%), Baranya (24%) és Fejér vármegye (23%) követték egymást. A távfűtés jelentősége Békés, Zala, Pest és Nógrád vármegyében volt a legkisebb, előbbi kettőben 1,0%-ot sem érte el a mutató értéke.

18. ábra
Távfűtésbe bekapcsolt lakások aránya vármegyénként, 2023

A távfűtésbe bekapcsolt háztartások aránya, „komplementer” mutatója a vezetékes gázzal ellátott háztartások arányának. Jellemzően, ahol alacsony az előbbi, ott magasabb az utóbbi értéke. 2023-ban Komárom-Esztergom vármegyében volt a legalacsonyabb a gázellátásba bekapcsolt (19%), és legmagasabb a távfűtéssel ellátott (29%) lakások aránya.

Csökkent a háztartások távhő- és melegvízfogyasztása

2010 óta tartósan csökkenő tendencia figyelhető meg a melegvíz-fogyasztásban. A lakossági távhőfogyasztás ebben az időszakban hullámzóan alakult, 2021-ben a járványügyi intézkedésekkel egyidejűleg számottevően nőtt, azóta újra csökkent. Békés vármegyében a távhőszolgáltatáshoz nem kapcsolódik melegvíz-ellátás, a többi vármegyében a melegvíz felhasználók 90%-ot meghaladó hányada volt háztartás. Országosan a távhőszolgáltatást igénybe vevők 78%-a lakossági fogyasztó volt, Heves vármegyében volt a legmagasabb ez az arány (92%).

19. ábra
A lakossági távhő- és melegvíz-fogyasztás alakulása

Intenzíven nőtt a napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőművek száma és beépített teljesítőképessége

A háztartási méretű kiserőmű (továbbiakban: HMKE) olyan, a kisfeszültségű hálózatra csatlakozó villamosenergia-termelő berendezés, amelynek csatlakozási teljesítménye egy csatlakozási ponton nem haladja meg az 50 kVA-t. A HMKE olyan, az adott felhasználási hely áramigényének csökkentésére alkalmas kiserőmű, amelyet elsősorban a háztartások telepítenek energiatakarékossági megfontolásból.

A piacképes napelem-technológiák megjelenésével egy időben, 2014-ben indult el az első napelem vagy napkollektor telepítésére is felhasználható állami támogatás. Innen számolható a napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőmű beépített kapacitásának dinamikus növekedése, amelynek eredményeként 2023-ban 256 ezer kiserőmű üzemelt az országban. Ezek a napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőművek fontos elemei lehetnek a jövőben hazánk energiagazdálkodásának, de az általuk megtermelt energia jelenleg még nem része a rendszerterhelésnek, egyelőre teljesítményük kimutatása is becsült adatok alapján történik.

20. ábra
A napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőművek darabszáma és beépített teljesítőképessége

Az ipari méretű naperőművek telepítése esetén fontos szempont a tájolás, a hálózati csatlakozási lehetőség és a szakszerű üzemeltetés elérhetősége, míg a háztartási méretű kiserőművek elterjedését a jövedelmi viszonyok és a támogatás rendszere is befolyásolták. Ennek köszönhetően tér el egyes országrészekben a két rendszer kapacitásának koncentráltsága.

A HMKE-k száma – a Győri és a Debreceni járást megelőzve – a Gödöllői járásban volt a legmagasabb (7,2 ezer), míg beépített kapacitásban (62,4 MW-tal) a Szegedi járás került a rangsor elejére.

21. ábra
Napenergia alapú háztartási méretű kiserőművek beépített kapacitás szerinti megoszlása vármegyénként, 2023
22. ábra

Napenergia alapú háztartási méretű kiserőművek száma és beépített kapacitása járásonként, 2023 

Napenergia alapú háztartási méretű kiserőművek száma és beépített kapacitása járásonként, 2023 

A háztartási méretű kiserőművek számát tekintve 2023-ban a Balatonfüredi járás állt az élen, ahol 1000 lakosra 74 kiserőmű jutott. Tőle csak kissé marad el a Gárdonyi (64 db/1000 fő) és a Balatonalmádi járás (62 db/1000 fő) értéke. A kapacitás alapján a Mórahalmi, a Balatonfüredi és a Bólyi járások voltak a dobogósok 638, 580 és 518 watt/fő értékekkel, ami nagyságrendileg annyit tesz, mintha ezeken a területeken a napsütéses órákban minden lakos HMKE-ről üzemeltethetne egy-egy átlagos fogyasztású turmixgépet.

További adatok, információk

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu