A kiadvány a települések infrastrukturális ellátottságát biztosító elemeinek fejlődésére, hálózatba szervezettségére és jelenkori állapotának leírására fókuszál. A települések vízellátottságán, szennyvízelvezetésén és hulladékkezelésén és -hasznosításán túl a települések energiaellátottsága is bemutatásra kerül.
Tovább nőtt az ivóvízvezeték-hálózat hossza és az ívóvízellátásba bekapcsolt lakások száma
A közműves ívóvízellátás tekintetében a magyarországi települések nemzetközi összehasonlításban kedvező mutatókkal rendelkeznek, ugyanis amíg az európai országokban átlagosan 90% volt az ívóvízzel ellátott lakások aránya, addig Magyarországon 95% (2023). A hazai ivóvízvezeték-hálózat hossza (2010-hez képest 3%-os növekedés után) 2023-ra elérte a 67,9 ezer kilométert. 2022-ről 2023-ra az országos ivóvízvezeték-hálózat hossza 213 kilométerrel bővült. Ez mintegy 8 kilométeres új ivóvízhálózatot jelent azokon a településeken, ahol a legintenzívebb fejlesztés zajlott ebben az évben. A leghosszabb új szakasz Pölöskén (8,0 km), illetve Fertődön (7,8 km) épült.
A hazai ivóvízvezeték-hálózat hossza 2023-ban 67 876 km volt, azaz Magyarországot a határ mentén több mint harmincszor tudnánk körbe keríteni ezzel a hosszúságú ivóvízvezetékkel.
2010 és 2014 között fokozatosan csökkent a termelt és szolgáltatott vízmennyiség, majd tendenciájában lassan emelkedett. A közüzemi vízszolgáltatók által nyújtott éves adatok alapján a termelt és szolgáltatott vízmennyiség közötti különbözetet a belső (vízműtelepi) technológiai, illetve a hálózati és a szolgáltatási veszteségek együttesen okozták.
A közüzemi vízművek által kitermelt víz egy főre jutó mennyisége az Európai Unióhoz a 2000-es években csatlakozott tagállamokban, így Magyarországon is általában kisebb volt, mint a korábban csatlakozott tagállamokéban. 2021-ben a V4-országok napi átlagos egy főre jutó ivóvízfogyasztás összehasonlításában hazánk (95 liter/fő) a második helyen állt Lengyelország (99 liter/fő) mögött. Csehország a harmadik helyen szerepelt (89 liter/fő) a vízfogyasztásban legtakarékosabb (79 liter/fő) Szlovákia előtt. Az eltéréseket az eltérő víztermelési technológiák, a lakások különböző szintű vízi közműves felszereltsége, az eltérő klimatikus körülmények, a vízi közmű tulajdonviszonyai (állami/magán), a víz ára, illetve a saját kutas ellátás szerepe befolyásolhatta.
Az egy főre jutó víztermeléshez képest jóval alacsonyabb értéket mutatott az egy főre jutó vízfogyasztás. Hazánkban az egy lakosra jutó éves vízfogyasztás a 2014-es 33 m3-ről 2021-re 38 m3-re emelkedett, majd 2023-ra 37 m3-re csökkent.
Csökkent a közüzemi szennyvízgyűjtő rendszerrel nem rendelkező települések száma
Magyarországon a települések több mint kétharmada csatornázott. A szennyvízgyűjtővel nem rendelkező települések száma folyamatosan csökken: 2023-ra 977-re csökkent a 2010-es 1414-ről a közüzemi szennyvízelvezető rendszerrel egyáltalán nem rendelkező települések száma. A nem csatornázott települések többnyire olyan területen találhatók, ahol nem megoldható a szennyvízelvezető közmű gazdaságos üzemeltetése, ezért itt költség- és környezetkímélő, szakszerű egyedi szennyvízkezelő létesítmények alkalmazása jelenthet megoldást.
A szennyvízgyűjtő rendszerrel nem rendelkező 977 település az összes település közel egyharmadát jelenti, mégis az ország lakosságának mindössze 5%-a él ilyen településen. A szennyvízgyűjtő rendszerrel nem rendelkező települések 88%-a 1000 fő alatti lakónépességű. A legkisebb (250 fő alatti) települések teszik ki a szennyvízgyűjtővel nem rendelkező települések több, mint egyharmadát. A 3000 fős vagy annál nagyobb településeken a Fejér vármegyei Kulcs és a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszabura kivételével mindenhol megoldott a szennyvíz csatornában történő elvezetése.
A csatornahálózat megléte szempontjából a lakónépesség mellett a településszerkezet a meghatározó. Jellemzően a Dunántúl apró és kisfalvas térségein, Kelet-Magyarország országhatár menti részein, a Kiskunságban, valamint a Közép-Tisza vidéki belső perifériáján hiányoznak a közüzemi szennyvízgyűjtő rendszerek. A Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon a nagyobb lélekszámú települések a jellemzőbbek, ahol a csatornahálózat is jobban kiépített.
Fokozatosan záródik a másodlagos közműolló
A másodlagos közműolló értéke, azaz a közműves vízellátásba és a szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások arányának a különbsége az utóbbi évek fejlesztéseinek hatására csökkent. Amíg 2010-ben országosan még 23 százalékpont, addig 2023-ban már csak 12 százalékpont volt ez az érték. A legnagyobb különbség Tolna vármegyében tapasztalható, ahol a lakások 96%-a rendelkezik vezetékes ivóvízzel, viszont mindössze 70%-a csatornázott. Még a legjobb helyzetben lévő fővárosban is közel 50 ezer olyan lakóingatlan található, amely nem rendelkezik közüzemi szennyvízelvezetéssel.
Jelentősen nőtt a tisztított szennyvíz mennyisége és tisztítottsági foka
A közszolgáltatóknak átadott intézményi, ipari, saját kutas vízellátásból és az egyéb szennyvízkibocsátásokból származó szennyvizet, valamint a csapadékvíz egy részét is közcsatornán vezetik el. Az egyes évek során tapasztalt kisebb-nagyobb ingadozások mellett, 2010-hez képest 2023-ban összességében 40 millió m3-el több szennyvizet vezettek el, és 20 millió m3-el több szennyvizet tisztítottak meg. Amíg a 2010-es évek elején az összes közcsatornán elvezetett szennyvíz szinte teljes egésze megtisztításra került, addig a szennyvíz mennyiségének jelentős mennyiségi növekedés miatt, ez az arány 2023-ra 96%-ra csökkent.
2023-ban a korábbi évekhez képest számottevően nagyobb mennyiségű szennyvíz (596 millió m3) keletkezett. Ennek oka, hogy számos új hálózati fejlesztés keretében több új település került bekapcsolásra a szennyvíz-hálózatba. Továbbá a korábbi évekhez képest jelentős eltérést eredményezett az is, hogy egyre pontosabban mérhető a beszivárgott csapadék mennyisége (csapadék infiltráció), amely szennyvízként került elvezetésre. Annak ellenére, hogy 2023-ban rekordmennyiségű szennyvíz került megtisztításra (571 millió m3), mégis 25 millió m3 szennyvíz tisztítatlanul került a befogadó felszíni vizekbe.
A hazánkban egy év alatt megtisztított szennyvíz mennyisége (2023-ban 571 millió m3) meghaladja a Balaton víztömegének egynegyedét.
A tisztított szennyvíz több tisztítási fokozatnak megfelelően kerül tisztításra. A legfejlettebb, III. tisztítási fokozat lényege, hogy a mechanikai és biológiai tisztítás után a szennyvíz további tisztításon esik át. A szerves anyagok lebontása során keletkező tápanyagok – elsősorban nitrogén- és foszforvegyületek – eltávolítása további mechanikai, biológiai és kémiai eljárások használatával történik.
A III. tisztítási fokozattal megtisztított szennyvíz aránya fokozatosan nőtt, 2023-ra elérte a 92%-ot. Bár ezeket a rendszereket nem erre tervezték, mégis hatékonyan távolítják el a mikroműanyagokat is. 2014-óta a kizárólag mechanikailag tisztításon áteső szennyvíz mennyisége és aránya (0,1%) gyakorlatilag elenyésző.
A települések tisztított közterületeinek nagysága nem változott
A települések tisztán tartása egyike azoknak az alapszolgáltatásoknak, amelyet a településeknek törvényi előírás szerint el kell látniuk. A települések tisztán tartása egyrészt a közterületek tisztításán keresztül valósul meg, amely során a közlekedés célját szolgáló utak, terek, alul- és felüljárók, járdák legalább kéthetente egyszeri tisztítását végzik el (nem számolva a parkok tisztán tartását, a hó eltakarítását, valamint a locsolást).
A települések tisztán tartásának egyik fontos tényezője a rendszeres, szervezett közterület tisztítása. Ezt hazánkban közel 400 településen végzik el rendszeresen. A nagyobb lélekszámú és nagyobb területi kiterjedésű településeken gyakoribb a rendszeresen tisztított közterület, mint a kisebb lélekszámú településeken, ahol településszerkezeti sajátosságból adódóan kevesebb a tisztításra szoruló közterület.
A tisztított közterületek nagysága az elmúlt öt évben nem változott számottevően, 95 km2 körül ingadozott. Budapesten található a tisztított közterületek 35%-a, kissé meghaladva mind a városok (31%), mind pedig a megyei jogú városok (30%) arányát. A községekben összességében a köztisztasági tevékenységet végző szervezetek mindössze 3,5 km2-nyi területet tisztítanak rendszeresen (a tisztított közterületek 4%-a).
A másik fontos tényező a rendszeresen elszállított települési szilárd hulladék. A közszolgáltatás keretében elszállított hulladék éves mennyisége 2013-ig folyamatosan csökkent, majd lassú növekedésnek indult. Az éves mennyiség 2017 óta minden évben meghaladta a 3 millió tonnát, ugyanakkor a háztól történő elszállítás terjedésének köszönhetően – a környezettudatosság növekedésével – az elkülönítetten gyűjtött hulladék aránya folyamatosan nőtt: amíg 2010-ben a közszolgáltatás keretében elszállított hulladék 7,8%-a származott elkülönített gyűjtésből, addig 2023-ban már a teljes mennyiség egyötöde.
2023-ban Magyarországon a közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék egy főre jutó mennyisége 204 és 709 kg/fő között ingadozott. Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár vármegye néhány járásában volt a legalacsonyabb, az idegenforgalmi szempontból jelentős területeken, főként a Balaton környékén pedig a legmagasabb a települési hulladék egy főre jutó mennyisége. A turisztikai célpontok környékén a magas értéket az okozta, hogy az alacsony állandó népesség mellett a hulladék mennyisége a nyári időszakban jelentős volt.
Magyarországon az egy főre jutó közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék mennyisége 328 kilogramm volt 2023-ban. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden személy minden nap 90 dkg hulladékot dobott a kukába.
Budapesten naponta 1660 tonna hulladékot szállítanak el, ami körülbelül Környe egész éves hulladékának felel meg. Budapesten 4 nap alatt majdnem annyi hulladék termelődik, mint Komáromban egy év alatt (6811 tonna).
2019 óta az elkülönítetten gyűjtött hulladék országos mennyisége minden évben meghaladta a 600 ezer tonnát. Az egy főre jutó elkülönítetten begyűjtött hulladék 2023-ban 66 kg volt. Területileg jelentős eltérést mutatnak az értékek: az elkülönítetten gyűjtött hulladék egy főre jutó mennyisége a kunszentmártoni járásban volt a legalacsonyabb, mindössze 8 kg, míg a legmagasabb érték, ennek közel negyvenszerese (322 kg) Siófok környékén került elszállításra. Az előbbi járásban volt a szelektíven gyűjtött hulladék aránya a legalacsonyabb (2,6%), míg az utóbbi a legmagasabb értékkel (45%) bíró járás, amelyet Szarvasi, Gyulai és a Pannonhalmi járások követtek (42% körüli értékkel). Budapesten az elkülönítetten gyűjtött hulladék fejenként 66 kg volt, a teljes elszállított mennyiség közel egyötöde.
Az elkülönítetten gyűjtött hulladék legnagyobb részét, nagyjából a felét a szerves anyagok alkotják. Mennyiségük nőtt, de arányuk 45–50% körül mozgott. A papírhulladék részaránya a korábbi évekhez képest 2019-re 16% körülire csökkent, majd a további években hasonló részesedést mutatott. Az elkülönítetten gyűjtött műanyag aránya nem változott jelentősen, az összes szelektíven gyűjtött hulladék 11–13%-át tette ki. Az elkülönítetten gyűjtött hulladék 7–9%-át az utóválogatás során kiszűrik, mert az tévesen került a szelektív kukákba és újrahasznosításra nem alkalmas.
2024 augusztusában a Tiszán és a Bodrogon összesen 17,5 tonna műanyag palackot szedtek össze (www.petkupa.hu). Ez a mennyiség körülbelül megfelel Nógrád vármegye egy heti szelektíven gyűjtött műanyaghulladékának.
A hulladékkezelési eljárások ökológiai szempontból hierarchikus sorrendbe állíthatók. A legkisebb környezeti terhet a hulladék keletkezésének megelőzése, majd az eredeti funkciót megőrző újrahasználat okozza. Ezt követi az anyagában történő hasznosítás, az energiahasznosítással történő égetés, majd az energiahasznosítás nélküli égetés. A legnagyobb környezeti terhelést a lerakással történő ártalmatlanítás jelenti. Az anyagában történő hasznosításra elszállított hulladék aránya 2021-ig folyamatosan növekedett, ezt követően némileg csökkent. 2023-ban a közszolgáltatás keretében gyűjtött hulladék 29%-át hasznosították ilyen módon, míg a lerakással ártalmatlanított hulladék aránya 57% volt.
A villamosenergia felhasználói szektorai között nem változott a fogyasztási arány
2022-ben az Európai Unió 27 országában a villamosenergia-felhasználásnak átlagosan a 35%-a történt ipari célra, és 28%-a lakossági célra. A magyarországi arány körülbelül a szlovén és a német aránynak felelt meg. Cipruson volt a legalacsonyabb az ipari felhasználás részesedése (19%). Hazánkban az elmúlt tíz évben nem változott jelentősen a villamosenergia fogyasztói között a fogyasztási arány. Ebben az időszakban mintegy 3 százalékponttal nőtt az ipari felhasználás az egyéb célok rovására, így 2023-ban a teljes villamosenergia-fogyasztást tekintve az ipar részesedése volt a legjelentősebb (40%). Az ipartól elmaradt a lakossági (33%) és a döntően piaci szolgáltató tevékenységekből álló egyéb szektor (20%) villamosenergia-felhasználása.
Az átlagos mértékű lakossági villamosenergia-fogyasztáshoz képest igen nagy eltérések mutathatók ki vármegyei bontásban. 2023-ban Komárom-Esztergomban a szolgáltatott villamosenergia mindössze 19%-át használta fel a lakosság, ezzel szemben Somogy vármegyében 44%-át.
A háztartások összes mért (abszolút) és egy fogyasztóra jutó (fajlagos) fogyasztása egyaránt emelkedett az utóbbi években. A 2020-ban és 2021-ben mért nagyobb növekedés a koronavírus-járvány miatt megnövekedett otthon töltött időnek (pl. home office, távoktatás) volt köszönhető. A 2022. évi takarékossági intézkedések a háztartások fogyasztására is hatással voltak, visszaesés volt érzékelhető. A 2022. évi visszaesés után 2023-ban a fajlagos havi fogyasztás elérte, az abszolút fogyasztás pedig meg is haladta a két évvel azelőttit. Ezt részben az okozta, hogy a háztartások egy része a földgáz-alapú fűtésről és melegvíz-előállításról áttért a villamos energia-alapú ellátásra.
2023-ban az egy fogyasztóra jutó havi villamosenergia-fogyasztás eltérően alakult az ország egyes területein. Az országos átlaghoz képest (197 kWh) Pest vármegyében 44%-kal magasabb, Zala vármegyében pedig 26%-kal alacsonyabb volt az átlagos havi villamosenergia-fogyasztás. Veszprém vármegye átlagos villamosenergia-fogyasztása pontosan megegyezett az országos átlaggal.
Kazincbarcika éves villamosenergia-felhasználása (1000 GWh) valamivel több volt, mint teljes Békés vármegye összes villamos energiafelhasználása 2023-ban. Kazincbarcikán az elhasznált villamosenergia mindössze 2%-a volt lakossági felhasználású (az országos átlag 33%), több mint 96%-át az ipar fogyasztotta el.
Egyaránt csökkent a gázzal ellátott háztartások aránya és a lakosság gázfogyasztása is
Magyarország gázfogyasztásában a háztartások részesedése volt a legjelentősebb (46%). A második legnagyobb felhasználó az ipar volt (33%), amelyet a döntően piaci szolgáltató tevékenységeket fedő egyéb szektor követett 12%-os részesedéssel.
Az ipari célú földgázfelhasználás aránya Borsod-Abaúj-Zemplénben volt a legmagasabb (68%), Baranya vármegyében pedig a legalacsonyabb (12%). Baranyában a lakosság 5,2-szer annyi gázt használt el, mint az ipar.
A lakások gázellátottsága országos átlagban kis mértékű változást mutatott. Az elmúlt tíz évben a gázzal ellátott lakások aránya 2023-ra 3 százalékponttal 71%-ra csökkent. A vármegyék tekintetében azonban már jelentősebb különbségek mutatkoztak meg. Amíg az időszak elején a csökkenés jelentős része az ország déli és a keleti részében történt, addig az utóbbi két évben ez a tendencia leginkább a Dunántúlt és Közép-Magyarországot érintette. 2022 kivételes év volt, ebben az évben egyetlen vármegyében sem növekedett a vezetékes gázzal ellátott háztartások aránya. A közelmúltban megfigyelhető általános csökkenő tendencia oka részben az volt, hogy a háztartások egy része a földgáz-alapú fűtésről és melegvíz-előállításról áttért a távhőre vagy a villamosenergia-alapú fűtésre és melegvízellátásra, másrészt, hogy az új építésű lakások közül egyre kevesebb a gázhálózatra csatlakoztatott.
A háztartási gázfogyasztás utóbbi tíz évének csúcsértéke a 2021. év volt, amikor a koronavírus-járvány elleni intézkedések következtében megnőtt otthon töltött idő hatására fokozódott a lakosság gázfogyasztása is. 2023-ban viszont igen jelentős csökkenés volt tapasztalható a korábbi magas értékekhez képest, 2021-hez képest 31, 2022-höz képest pedig 27%-kal esett vissza az éves lakossági gázfogyasztás. A csökkenés hátterében többek között az állt, hogy a háztartások egy része a gázfogyasztásuk csökkentése érdekében fűtés és vízmelegítés céljából a gáz használata helyett előnyben részesítette a fatüzelést, a villamosenergiát és a hőszivattyús megoldásokat. Az utóbbi évekre jellemző, az átlagosnál enyhébb telek is hozzájárultak a háztartások csökkenő gázfogyasztásához.
A távhő-, illetve a melegvíz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma stagnált
A rendszerváltást követően az állami nagyberuházások keretében megvalósuló lakásépítések megszűnése óta nem változott számottevően a távhő, illetve a melegvíz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma. 2023-ban az ország 96 településén 658 ezer lakás – a lakásállomány 14%-a – részesült távhőellátásban. A távfűtéses melegvíz-ellátás 91 település 606 ezer lakásában volt elérhető.
A távfűtésbe bekapcsolt lakások aránya a jelentős lakótelepi lakásállománnyal rendelkező területeken volt a legmagasabb: az élen Komárom-Esztergom vármegye állt (29%), majd Budapest (25%), Baranya (24%) és Fejér vármegye (23%) követték egymást. A távfűtés jelentősége Békés, Zala, Pest és Nógrád vármegyében volt a legkisebb, előbbi kettőben 1,0%-ot sem érte el a mutató értéke.
A távfűtésbe bekapcsolt háztartások aránya, „komplementer” mutatója a vezetékes gázzal ellátott háztartások arányának. Jellemzően, ahol alacsony az előbbi, ott magasabb az utóbbi értéke. 2023-ban Komárom-Esztergom vármegyében volt a legalacsonyabb a gázellátásba bekapcsolt (19%), és legmagasabb a távfűtéssel ellátott (29%) lakások aránya.
Csökkent a háztartások távhő- és melegvízfogyasztása
2010 óta tartósan csökkenő tendencia figyelhető meg a melegvíz-fogyasztásban. A lakossági távhőfogyasztás ebben az időszakban hullámzóan alakult, 2021-ben a járványügyi intézkedésekkel egyidejűleg számottevően nőtt, azóta újra csökkent. Békés vármegyében a távhőszolgáltatáshoz nem kapcsolódik melegvíz-ellátás, a többi vármegyében a melegvíz felhasználók 90%-ot meghaladó hányada volt háztartás. Országosan a távhőszolgáltatást igénybe vevők 78%-a lakossági fogyasztó volt, Heves vármegyében volt a legmagasabb ez az arány (92%).
Intenzíven nőtt a napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőművek száma és beépített teljesítőképessége
A háztartási méretű kiserőmű (továbbiakban: HMKE) olyan, a kisfeszültségű hálózatra csatlakozó villamosenergia-termelő berendezés, amelynek csatlakozási teljesítménye egy csatlakozási ponton nem haladja meg az 50 kVA-t. A HMKE olyan, az adott felhasználási hely áramigényének csökkentésére alkalmas kiserőmű, amelyet elsősorban a háztartások telepítenek energiatakarékossági megfontolásból.
A piacképes napelem-technológiák megjelenésével egy időben, 2014-ben indult el az első napelem vagy napkollektor telepítésére is felhasználható állami támogatás. Innen számolható a napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőmű beépített kapacitásának dinamikus növekedése, amelynek eredményeként 2023-ban 256 ezer kiserőmű üzemelt az országban. Ezek a napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőművek fontos elemei lehetnek a jövőben hazánk energiagazdálkodásának, de az általuk megtermelt energia jelenleg még nem része a rendszerterhelésnek, egyelőre teljesítményük kimutatása is becsült adatok alapján történik.
Az ipari méretű naperőművek telepítése esetén fontos szempont a tájolás, a hálózati csatlakozási lehetőség és a szakszerű üzemeltetés elérhetősége, míg a háztartási méretű kiserőművek elterjedését a jövedelmi viszonyok és a támogatás rendszere is befolyásolták. Ennek köszönhetően tér el egyes országrészekben a két rendszer kapacitásának koncentráltsága.
A HMKE-k száma – a Győri és a Debreceni járást megelőzve – a Gödöllői járásban volt a legmagasabb (7,2 ezer), míg beépített kapacitásban (62,4 MW-tal) a Szegedi járás került a rangsor elejére.
Napenergia alapú háztartási méretű kiserőművek száma és beépített kapacitása járásonként, 2023
A háztartási méretű kiserőművek számát tekintve 2023-ban a Balatonfüredi járás állt az élen, ahol 1000 lakosra 74 kiserőmű jutott. Tőle csak kissé marad el a Gárdonyi (64 db/1000 fő) és a Balatonalmádi járás (62 db/1000 fő) értéke. A kapacitás alapján a Mórahalmi, a Balatonfüredi és a Bólyi járások voltak a dobogósok 638, 580 és 518 watt/fő értékekkel, ami nagyságrendileg annyit tesz, mintha ezeken a területeken a napsütéses órákban minden lakos HMKE-ről üzemeltethetne egy-egy átlagos fogyasztású turmixgépet.
További adatok, információk
Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu