1989-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) népesedési világnappá nyilvánította július 11-ét abból az alkalomból, hogy két évvel korábban ezen a napon érte el a Föld lakossága az 5 milliárd főt. A népesedési világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra, mint például a túlnépesedés, a népesség öregedése vagy éppen a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése. Az ENSZ legutóbbi számításai szerint Földünk népessége 1987 óta további 3 milliárd fővel emelkedett és 2022-ben elérte a 8 milliárdot.Forrás: World Population Prospects 2022 ^[1] A régiók közül Ázsia a legnépesebb, viszont a jövőben a népességnövekedés nagyobb része az afrikai országoktól várható.

A Föld népességének növekedési üteme fokozatosan lassul, 2087-től várhatóan csökkenni fog a népességszám

A világszervezet közepes szintű előrejelzéseA népesség-előreszámítás a népesség létszámának, összetételének jövőbeni időpontokra történő előrebecslése, amely általában több változatban készül a demográfiai alapfolyamatok (termékenység, halandóság, vándorlás) eltérő jövőbeni alakulásának feltételezései alapján. Jelen kiadványban a világ népességfejlődésének részletes ismertetése az ENSZ közepes modellje alapján készült, amely a legvalószínűbbnek tartott kimenet eredményeit tükrözi.^[2] szerint a jövőben továbbra is folytatódik a népesség gyarapodása, azonban lassuló ütemben. Az 1950. évi 2,5 milliárd fő megkétszereződéséhez 37 évnek kellett eltelnie, ezt követően az 1987. évi 5 milliárd fős népesség várhatóan több mint 70 év elteltével, 2058-ra duplázódik meg 10 milliárdra. Az előrejelzés legtávolabbi évében, 2100-ban előreláthatólag 10,3 milliárd ember él majd a Földön.

A Föld népessége a múlt század közepétől robbanásszerűen emelkedett annak köszönhetően, hogy a fejlődő országokban és régiókban is végbement a demográfiai átmenet, amely a fejlett országokban már a 19. század végén, illetve a 20. század folyamán lezajlott. A demográfiai átmenet elmélete szerint a magas halandósággal és termékenységgel jellemezhető első időszakot egy második szakasz váltja fel, amely során a halandóság jelentős mértékben javul, miközben a termékenység változatlan szinten marad. Mindez a népességgyarapodás gyorsulását eredményezi. A harmadik szakaszban folytatódik a halandósági és elkezdődik a termékenységi szint süllyedése, ennek következtében lassul a népesség növekedése. Végül az utolsó periódusban a halandóság és a termékenység egy alacsony szinten állandósul úgy, hogy helyreáll a népességnövekedés kezdeti szintje. Az ENSZ előrejelzése szerint világviszonylatban ez az időszak még előttünk áll.

A világ népességnövekedésének üteme az 1960-as években volt a legjelentősebb, akkor jellemzően több mint 2%-kal nőtt a népességszám évente. 2020 óta ez az érték 1% alatti, napjainkban 0,9%-kal gyarapodik a Föld lakossága. Az ENSZ becslése szerint ez az ütem a jövőben fokozatosan lassulni fog, 2087-től pedig a növekedés valószínűsíthetően csökkenésbe fordul át, amelynek éves mértéke a század végéig legfeljebb 0,1% lesz.

Az egyes országok és régiók a népességfejlődés más-más szakaszában járnak, ennek megfelelően a népességnövekedés üteme eltérő. Napjainkban a legjelentősebb népességrobbanás Afrikában zajlik, ahol 1950–2024 között 6,6-szeresére nőtt a népességszám. A második helyen Latin-Amerika és a Karib-szigetek áll, ahol 4-szeres volt a növekedés az említett időszakban. Ausztrália és Óceánia, valamint Ázsia népessége 3,5-szeresére emelkedett több mint 70 év alatt. A legkisebb növekedés Észak-Amerikát és Európát jellemezte 1950 és 2024 között: 2,4-szeresére és 1,3-szeresére nőtt a népességük.

Napjainkban a világ népességének 59%-a az ázsiai és több mint 18%-a az afrikai földrészen él. Az ENSZ prognózisa szerint Ázsia a század végéig megőrzi elsőségét, de elsősorban Afrika gyarapodásának köszönhetően veszít a súlyából. 2100-ban a világ népességének 38%-a lesz afrikai, Ázsia részaránya pedig várhatóan 45%-ra csökken. Európa súlya a világ össznépességén belül 2024 és 2100 között folyamatosan csökkenni fog (9,1%-ról 5,7%-ra). A század második felétől Ázsia, továbbá Latin-Amerika és a Karib-szigetek népességszáma szintén mérséklődni fog. Afrika mellett Észak-Amerikában, valamint Ausztrália és Óceánia térségében számíthatunk fokozatos népességgyarapodásra a század végéig. Afrika lakossága a jelenlegi 2,6-szorosára nőhet 2100-ig, Észak-Amerikáé 1,2-szeresére, Ausztrália és Óceánia régióé pedig 1,5-szeresére.

India és Kína a világ két legnépesebb országa

India és Kína bolygónk két legnépesebb országa, itt él a világ lakosságának 18–18%-a (1,44 és 1,43 milliárd fő). Ebben a két ázsiai országban külön-külön is többen élnek, mint a három legkisebb lélekszámú földrészen együttvéve. Az ENSZ adatai szerint India lakossága 2023-ban haladta meg Kínáét. A következő évtizedekben Kína népességszáma várhatóan folyamatosan csökkenni fog, főként az évtizedekig érvényben lévő egygyermekes családpolitika következményeként. India népességének növekedése a 2060-as évek elejéig folyamatos lesz, azt követően azonban mérséklődni fog. A század végére India népessége 1,5, míg Kína lakossága 0,8 milliárd fő lesz. Napjainkban Nigéria a legnépesebb afrikai ország, amely mellé a lakosság gyarapodását tekintve további országok zárkózhatnak fel ugyanebből a régióból. 2050-re a világ tíz legnépesebb országa közül három afrikai lesz: Nigéria mellé a Kongói Demokratikus Köztársaság és Etiópia társul. 2100-ra további két afrikai ország, Tanzánia és Egyiptom kerül be a világ tíz legnépesebb országa közé.

Egymáshoz közelítő termékenység

A népességnövekedés lassuló ütemében meghatározó szerepet játszik a termékenység szintjének csökkenő trendje. A termékenységet a teljes termékenységi arányszámmal mérjük (TTA), ami azt fejezi ki, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeket hozna világra, ha az adott év születési arányszámai állandósulnának. Az ENSZ becslése szerint az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 1950 és 2024 között világszinten kevesebb mint felére, 4,8-ről 2,3-re csökkent. Az 1960-as évek első felében a mutató értéke elérte az 5,3-es szintet, az évtized második felében azonban Afrika kivételével minden földrészen megindult az arányszám csökkenése. Afrika néhány évvel később, egy magasabb szintről indulva követte a többi régiót. Az ENSZ becslése szerint Afrikában a legmagasabb a termékenység szintje és ez várhatóan a jövőben sem fog változni. Jelenleg 4,1 gyermeket vállal átlagosan egy afrikai nő. A mutató értéke napjainkban minden más régióban alacsonyabb a reprodukcióhoz szükséges 2,1-es szintnél, Európa már az 1970-es évek második felétől nem éri el ezt az átlagos gyermekszámot.

Az ENSZ előrejelzése szerint a század végére – fejlettségtől függetlenül – az egyes földrészek termékenységi szintje közelít egymáshoz. 2100-ra Európa TTA-értéke a jelenlegi 1,5-ről 1,7-re fog emelkedni. A század végére a régiók közül egyedül Afrika esetében várható a reprodukciós szint körüli termékenység. A termékenység világszinten valószínűsíthető csökkenése lassítani fogja a népességnövekedés ütemét addig, amíg a korábban született nagyobb létszámú nemzedékek reprodukciós szint alatti termékenység mellett több gyermeket hoznak a világra, mint amennyien a javuló halandóság mellett elhunynak. Ez a demográfiai átmenet elmélete szerinti harmadik szakasznak felel meg.

Meghosszabbodó életkilátások

A világ népességszámának alakulásában nemcsak a termékenység szintje, hanem a halandóság mértéke is meghatározó tényező. A születéskor várható átlagos élettartam azt mutatja meg, hogy egy adott évben világra jött újszülött hány év élettartamra számíthat az adott év halandósági viszonyai mellett. Ez a demográfiai mutató is jelentős különbséget jelez régiónként, illetve országonként, de nagy eltérés lehet a férfiak és a nők halandósága között is. A nők kedvezőbb életkilátása általános érvényű: egy ország fejlettségétől függetlenül, biológiai okok miatt magasabb életkorra számíthatnak a férfiaknál.

Az orvostudomány fejlődésével és a népegészségügyi viszonyok javulásával jelentős mértékben meghosszabbodtak az életkilátások 1950 és 2024 között: a világon 46,5-ről 73,7 évre nőtt a születéskor várható átlagos életkor. Az ENSZ előrejelzése alapján ez a tendencia folytatódik, és a század végéig 82,1 évre nő a mutató értéke.

A régiók közötti eltérés az 1950-es években volt a legnagyobb, azonban napjainkra bizonyos mértékű közeledés figyelhető meg. 1950-ben Afrikában még csak 37,6 évre, Ázsiában 42 évre számíthatott egy újszülött. Jelenleg Afrikában 63,7 év, Ázsiában 75,2 év a születéskor várható életkor. Észak-Amerikában a legmagasabb a mutató értéke: 80,2 év. Az európaiak életkilátása ettől csak kismértékben marad el – 80 év az ENSZ becslése szerint. 2100-ig a régiók közötti különbségek bizonyos esetekben megmaradnak, másrészt csökkennek. A két végletet jelentő földrész, Afrika és Észak-Amerika között 15,1 évnyi eltérés prognosztizálható a század végére. Napjainkban Latin-Amerika és a Karib-szigetek térségben 3,4 évvel alacsonyabb a születéskor várható élettartam, mint Ausztrália és Óceánia régióban. Ez a különbség 2100-ra valószínűsíthetően eltűnik.

A világ országait tekintve 1950-ben a háború sújtotta Észak-Koreában (13,8 év) és Dél-Koreában (21,3 év), valamint Afganisztánban (27,7 év) volt a legalacsonyabb a születéskor várható átlagos élettartam. Míg a legkedvezőbb helyzetben Norvégia (71,6 év), Hollandia (71,4 év) és Izland (71,2 év) volt. Napjainkban Csádban, Lesothóban, Nigériában és Közép-Afrikában a legrövidebb (55 év körüli) a várható élettartam. A másik végletet Monaco, Japán és Liechtenstein jelenti, ahol 30 évvel hosszabb életre számíthat egy újszülött az előbb említett országokhoz képest. Az ENSZ előrejelzése szerint a század végére ugyanezek az országok lesznek a legkedvezőtlenebb és a legkedvezőbb helyzetben. Az előbbiek esetében nem fogja elérni a 70 évet a születéskor várható életkor, míg az utóbbiakat tekintve a 95 évet is meghaladja majd. Így a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb várható élettartammal jellemezhető országok közötti különbségek, ha csak kismértékben is, de tovább csökkennek.

Az Európai Unió népessége hosszú távon csökkenni fog

Az unió 27 tagországának népességeAz EU27_2020 országaira vonatkozó adatok forrása az Eurostat adatbázisa: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database.^[3] 2023. január 1-jén 448,8 millió fő volt. A korábbi évtizedekben alapvetően a növekedés volt meghatározó: 1960 óta 94,2 millió fővel, közel 27% kal nőtt az országcsoport lakossága. Az Eurostat által készített népesség-előrejelzésAz Eurostat legfrissebb prognózisának (EUROPOP2023) forrása: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database.^[4] alapváltozata szerint az unió népessége a következő évtizedekben, hosszú távon csökkenni fog: 2100-ig 419,5 millió főre mérséklődik. A reprodukcióhoz szükséges szintnél alacsonyabb termékenység és az egyre magasabb születéskor várható élettartam hosszú távú következménye az unióban a természetes fogyás és a népesség öregedése. Mindez demográfiai és gazdasági kihívások elé állíthatja majd az unió tagországait.

Németország az unió legnépesebb tagállama: lakosainak száma 2023. január 1-jén 84,4 millió főt tett ki. A második helyen Franciaország (68,2 millió fő), a harmadikon Olaszország (59 millió fő) áll. Az Eurostat előrejelzése szerint Németország és Franciaország népessége a következő években tovább nőhet, miközben Olaszország lakossága várhatóan csökkenni fog. Olaszország termékenysége az egyik legalacsonyabb az unióban: 2022-ben 1,2 volt a TTA értéke. A hosszú távú prognózis szerint a legnagyobb mértékű népességfogyást Litvánia és Lettország szenvedheti el: a két ország lakosainak száma több mint harmadával csökkenhet 2023 és 2100 között. Ezzel szemben Luxemburg és Málta lakossága a jelenlegi mintegy másfélszeresére növekedhet a 21. század végére.

Egyre idősödik az Európai Unió népessége

Az Európai Unió népességének öregedési folyamatát jól szemlélteti a gyermek- és az időskorúak eltartottsági rátájának alakulása. 2023-ban száz aktív korúra (15–64 éves népességre) 23,5 0–14 éves jutott. Az Eurostat népesség-előrejelzésének alapváltozata szerint ez az arány a következő évtizedekben csak kismértékben változik, azonban hosszú távon emelkedést mutat. Az időskorúaknak (a legalább 65 éveseknek) az aktív korúakhoz viszonyított aránya napjainkban több mint 33% az unióban, és a század végéig megközelítheti a 60%-ot. Az időskorúak, valamint a gyermekkorúak arányából számítható az öregedési index. Napjainkban száz gyermekkorúra több mint 140 idős jut az Európai Unió egészét tekintve. A mutató értéke a következő évtizedekben folyamatosan növekszik majd, 2100-ban az idősek száma már közel 2,5-szerese lehet a gyermekekének.

Létszámában fogyó, összetételében öregedő népesség jellemzi hazánkat

Magyarországra az elmúlt évtizedek során fokozatosan öregedő és lélekszámában fogyó népesség jellemző. 1981 óta folyamatosan csökken a népességszám, 2024. január 1-jén 9 millió 585 ezer főtA 2022. évi népszámlálásból továbbvezetett adat.^[5] tett ki. Ez 43 év alatt 1 millió 120 ezer fős, több mint 10%-os létszámcsökkenést jelent. Az 1980-as években elsősorban a kedvezőtlen halandósági viszonyok, az 1990-es évektől a termékenység és a születésszám erős visszaesése, majd tartósan alacsony szintje, illetve a rendszerváltás utáni első években megfigyelhető magas halálozás játszott meghatározó szerepet a népesség számának fogyásában. Hazánk népessége a jövőben tovább csökken a KSH népesség-előrejelzésének mindhárom (alacsony, közepes és magas) változata szerint. 2070-re a legoptimistább előrejelzés 7,9 millió fős népességszámot jelez. A közepes forgatókönyv szerint 7,6 milliós, az alacsony változat szerint pedig 7,3 milliós népesség valószínűsíthető 2070-re.Az Eurostat feltevése a nemzetközi vándorlás egyenlegére vonatkozóan eltér a KSH forgatókönyvétől. Az Eurostat magasabb pozitív egyenleggel számol évente, ezért a KSH előrejelzése szerint Magyarország népessége alacsonyabb szinten alakul.^[6]

1981-től napjainkig felgyorsult a népesség öregedési folyamata, amely a gyermek- és a fiatal-, valamint az időskorú népesség arányának kedvezőtlen változásával járt együtt. A gyermekkorúak (0–14 évesek) népességen belüli aránya várhatóan 0,5 százalékponttal (14,5%-ról 14,0%-ra) csökken 2024 és 2070 között, míg a legalább 65 évesek részaránya 6,2 százalékponttal (21%-ról 27%-ra) emelkedik majd. A következő évtizedek korfái a további létszámcsökkenéssel együtt egy öregedő népesség korösszetételét mutatják.

Magyarországon 2024 és 2070 között nagyobb mértékű átrendeződés nem valószínűsíthető a vármegyék népességének megoszlásában

Magyarország népességének vármegyék szerinti megoszlásában 2024 és 2070 között nagyobb mértékű átrendeződés nem valószínűsíthető: az elhelyezkedésében, fejlettségében különböző, de lakosságszámát tekintve egymásra hasonlító vármegyék sorrendje felcserélődhet (ilyen például Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron vagy Békés és Komárom-Esztergom vármegye). A legnagyobb mértékben, legalább 30%-kal Vas, Veszprém, Baranya, Tolna, Somogy, Békés és Zala vármegyében csökkenhet a lakosság száma 2070-ig. 25–30% közötti visszaesés várható Komárom-Esztergom, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Nógrád vármegyében. Budapesten lesz a legkisebb (–7,3%) a népességfogyás a következő évtizedekben: a csökkenés mértéke egyedül a fővárosban lesz 10%-nál kisebb.

2024-ben a legalább 65 évesek népességen belüli részaránya négy vármegyében (Tolna, Somogy, Békés és Zala) meghaladja a 23%-ot. A többi vármegyét fiatalabb korösszetétel jellemzi. A gyermekkorúak aránya négy vármegyében (Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest) 15% feletti. Az idősek és a fiatalok vármegyén belüli arányát hosszú távon jelentős mértékben befolyásolja a várható élettartam, a termékenység és a vándorlás egyenlegének alakulása. 2070-ig várhatóan valamennyi vármegyében emelkedni fog az idősek súlya: Somogy (29%), Veszprém (29%) és Vas (30%) vármegyében, valamint Budapesten (31%) és Zalában (32%) lesz a legmagasabb az arányuk. A gyermekkorúak legmagasabb aránya Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében valószínűsíthető (16–18%) 2070-ben.

[1]:↑ Forrás: World Population Prospects 2022

[2]:↑ A népesség-előreszámítás a népesség létszámának, összetételének jövőbeni időpontokra történő előrebecslése, amely általában több változatban készül a demográfiai alapfolyamatok (termékenység, halandóság, vándorlás) eltérő jövőbeni alakulásának feltételezései alapján. Jelen kiadványban a világ népességfejlődésének részletes ismertetése az ENSZ közepes modellje alapján készült, amely a legvalószínűbbnek tartott kimenet eredményeit tükrözi.

[3]:↑ Az EU27_2020 országaira vonatkozó adatok forrása az Eurostat adatbázisa: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database.

[4]:↑ Az Eurostat legfrissebb prognózisának (EUROPOP2023) forrása: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database.

[5]:↑ A 2022. évi népszámlálásból továbbvezetett adat.

[6]:↑ Az Eurostat feltevése a nemzetközi vándorlás egyenlegére vonatkozóan eltér a KSH forgatókönyvétől. Az Eurostat magasabb pozitív egyenleggel számol évente, ezért a KSH előrejelzése szerint Magyarország népessége alacsonyabb szinten alakul.

További adatok, információk

Módszertan

Kapcsolódó adatok:
Magyarország népességének száma nemek és életkor szerint, 1870–2070
Magyarország régióinak és vármegyéinek népességszáma nemek és életkor szerint, 1980–2070
A világ legnépesebb országai, 1950–2100
A világ népessége régiók szerint, 1950–2100
A világ népessége régiók szerint, 1950–2100

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu