A Föld lakossága 1987-ben érte el az 5 milliárd főt. Két évvel később az ENSZ népesedési világnappá nyilvánította július 11-ét abból a célból, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra. Földünkön napjainkban 8 milliárdnyian élünk. Ázsia a legnépesebb régió, a világ népességének közel 60%-a él itt, a jövőbeni népességnövekedés nagyobb részét viszont az afrikai országok fogják adni. A csökkenő termékenység mellett a Föld lakossága egyre idősödik.
A Föld népessége 2022-ben elérte a 8 milliárd főt
Az ENSZ legfrissebb becslése szerint bolygónk népessége már a 8 milliárd főt is meghaladja.Forrás: World Population Prospects 2022 [1] A világszervezet közepes szintű előrejelzéseA népesség-előreszámítás a népesség létszámának, összetételének jövőbeni időpontokra történő előrebecslése, amely általában több változatban készül a demográfiai alapfolyamatok (termékenység, halandóság, vándorlás) eltérő jövőbeni alakulásának feltételezései alapján. Jelen kiadványban a világ népességfejlődésének részletes ismertetése az ENSZ közepes modellje alapján készült.[2] szerint a jövőben továbbra is folytatódik a népesség gyarapodása, azonban lassuló ütemben. Az 1950. évi 2,5 milliárd fő megkétszereződéséhez 37 évnek kellett eltelnie, ezt követően az 1987-es 5 milliárd fős népesség várhatóan több mint 70 év elteltével, 2058-ra duplázódik meg 10 milliárdra. Az előrejelzés legtávolabbi évében, 2100-ban előreláthatólag 10,3 milliárd ember él majd a Földön.
A világ régióinak népességfejlődése eltérő ütemű
A Föld népessége a múlt század közepétől robbanásszerűen emelkedett annak köszönhetően, hogy a fejlődő országokban és régiókban is végbement a demográfiai átmenet, amely a fejlett országokban már a 19. század végén, illetve a 20. század folyamán lezajlott. A demográfiai átmenet elmélete szerint a magas halandósággal és termékenységgel jellemezhető első időszakot egy második szakasz váltja fel, amely során a halandóság jelentős mértékben javul, miközben a termékenység változatlan szinten marad. Mindez a népességgyarapodás gyorsulását eredményezi. A harmadik szakaszban folytatódik a halandósági és elkezdődik a termékenységi szint süllyedése, ennek következtében lassul a népesség növekedése. Végül az utolsó periódusban a halandóság és a termékenység egy alacsony szinten állandósul úgy, hogy helyreáll a népességnövekedés kezdeti szintje. Az ENSZ előrejelzése szerint világviszonylatban ez az időszak még előttünk áll.
A világ népességnövekedésének üteme az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek elején volt a legjelentősebb, akkor évente több mint 2%-kal nőtt a népességszám. 2020 óta ez az érték 1% alatti, napjainkban évente 0,9%-kal gyarapodik a Föld lakossága. Az ENSZ prognózisa szerint ez az ütem a jövőben lassulni fog: 2050-re már csak 0,5%-os éves gyarapodás várható. 2087-től a növekedés valószínűsíthetően csökkenésbe fordul át, amelynek mértéke a század végéig legfeljebb 0,1% lesz.
Az egyes országok és régiók a népességfejlődés más-más szakaszában járnak, ennek megfelelően a népességnövekedés üteme eltérő. Napjainkban a legjelentősebb népességrobbanás Afrikában zajlik, ahol 1950–2023 között 6,4-szeresére nőtt a népességszám. A második helyen Latin-Amerika és a Karib-szigetek áll, ahol csaknem 4-szeres volt a növekedés az említett időszakban. Ausztrália és Óceánia népessége 3,6-szeresére emelkedett több mint 70 év alatt, Ázsiáé pedig 3,4-szeresére. Mindeközben Észak-Amerika lakosságának száma valamivel több mint duplájára (2,3-szeresére) nőtt. A legkisebb növekedés (1,4-szeres) Európát jellemezte 1950 és 2023 között.
A világ népességének legnagyobb hányada Ázsiában él
A népességnövekedés eltérő üteme számottevően befolyásolja a Föld lakosságának régiók szerinti eloszlását. Napjainkban a világ népességének közel 60%-a, több mint 4,7 milliárd ember Ázsiában él. Ezt követi sorrendben Afrika (18%, 1,4 milliárd fő), Európa (9,3%, 743,6 millió fő), Latin-Amerika és a Karib-szigetek (8,3%, 660,3 millió fő), Észak-Amerika (4,7%, 376,9 millió fő), végül a legkisebb létszámú Ausztrália és Óceánia (0,6%, 45 millió fő).
Az ENSZ prognózisa szerint továbbra is Ázsia lesz a legnépesebb régió, súlya a világ egészét tekintve azonban csökken. Ázsia népességszáma várhatóan 2055-ben tetőzik majd 5,3 milliárd fővel, 2100-ra pedig 4,7 milliárd főre fogy. A gyarapodás mértéke továbbra is Afrikában lesz a legnagyobb: jelenlegi népessége 2062-re megduplázódik, így közel 3 milliárd fő lesz, 2100-ig pedig további 1 milliárd fővel emelkedhet. 2100-ban a világ népességének 38%-a lesz afrikai – ez az arány azonban továbbra sem fogja elérni Ázsia részarányát, amely a század végére valószínűleg 45%-ra süllyed.
Európa súlya a világ össznépességén belül folyamatosan csökken: az 1950. évi 22%-os arány 2022-re 9,3%-ra változott, 2100-ig pedig várhatóan 5,7%-ra zsugorodik. Európa népességszáma 2023 és 2050 között valószínűsíthetően 39,3 millió fővel fog csökkenni, az azt követő ötven évben pedig további 116,5 millió fővel. A század második felében Európán kívül Ázsia, Latin-Amerika és a Karib-szigetek népességszáma is mérséklődni fog, de Európa az egyetlen, ahol az azt megelőző évtizedekben is folyamatos lesz a csökkenés.
Afrika mellett Észak-Amerikában, valamint Ausztrália és Óceánia térségében számíthatunk népességgyarapodásra. Észak-Amerika lakosságának száma folyamatos emelkedés mellett a jelenlegi 1,2-szeresére nőhet 2100-ig, így várhatóan meghaladja majd a 448 millió főt. Az elkövetkező évtizedekben Ausztrália és Óceánia régióra szintén a folyamatos növekedés lesz jellemző: népessége az évszázad végére a 1,5-szeresére (közel 69 millió főre) nőhet. Ennek következtében Észak-Amerika, valamint Ausztrália és Óceánia jelentősége a világ népességének megoszlása szempontjából alig változik majd.
Leginkább a kevésbé fejlett régiók népessége növekszik
A népességnövekedés a világ gazdaságilag kevésbé fejlett térségeibenFejlettebb régiók: Európa, Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Japán. Kevésbé fejlett régiók: Afrika, Ázsia (Japán nélkül), Latin-Amerika és a Karib-szigetek, továbbá Óceánia (Ausztrália és Új-Zéland nélkül). A legkevésbé fejlett régiók csoportja összesen 46 országot foglal magába, amelyek az alábbi térségekben helyezkednek el: szubszaharai Afrika (32), Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia (2), Közép- és Dél-Ázsia (4), Kelet- és Délkelet-Ázsia (4), Latin-Amerika és a Karib-szigetek (1), valamint Óceánia (3).[3] várható: a jelenlegi 6,8 milliárdról 2050-re 8,4, 2100-ra pedig 9,2 milliárdra emelkedik a lakosok száma. Annak ellenére, hogy a növekedési ütem folyamatosan csökken, legdinamikusabban a legkevésbé fejlett országok népessége nő majd: a jelenlegi 1,2 milliárdról a század közepére 1,7-szeresére, 2100-ra pedig 2,6-szeresére. E térségek lakóinak nemcsak a száma, hanem a világ össznépességén belüli aránya is folyamatosan emelkedik, a század végére feltehetően megközelíti a 30%-ot. A fejlettebb régiókban a 21. század végén 1,2 milliárd lesz az itt élők száma (jelenleg 1,3 milliárd fő). A legszegényebb térségek népessége jelenleg a leggazdagabb régiókénak a 90%-a, ez az arány gyorsan emelkedik, és a vizsgált időszak végére már valószínűleg a 2,6-szerese lesz.
Egyre idősödik a világ népessége
A Földön élők létszámának növekedésével párhuzamosan zajlik a népesség elöregedése. A népesség kor szerinti összetételének változását jól szemlélteti az időskori függőségi ráta, amely kifejezi, hogy száz aktív korúra (15–64 éves népességre) hány 65 éves és annál idősebb személy jut.
Az időskori függőségi ráta az 1950-es években még alacsony (8,5–8,7% közötti) volt, az ezt követő évtizedekben csak kismértékben változott évről évre. 2010 után (közel 12%-os szintről indulva) a ráta értékének emelkedése felgyorsult:
- napjainkban megközelíti a 16%-ot,
- 2050-re meghaladhatja a 26%-ot,
- 2075-re a 34%-ot,
- 2100-ra pedig több mint 40%-os értéket prognosztizálnak.
Az idősödő korösszetétel hátterében a termékenység visszaesése és a meghosszabbodó életkilátások állnak. A becslések szerint 1950-től a 21. század végéig a 15 év alattiak népességen belüli aránya 35-ről 16%-ra apad, a 15–64 éves népességé gyakorlatilag nem változik (60% körül marad), míg a 65 éveseké és az annál idősebbeké közel 5-szörösére (5,1-ről 24%-ra) nő majd.
A következő évtizedekben egyre nagyobb lesz a 65 év felettiek 15–64 éves népességhez viszonyított aránya. A fejlett régiókban napjainkban közel 32 idős ember jut száz aktív korúra. A legkevésbé fejlett térségek esetében – csakúgy, mint más régiókban – szintén a ráta értékének folyamatos növekedése várható, de a többi régióhoz képest ez az emelkedés késleltetett. Mindez a demográfiai átmenet harmadik szakaszának későbbi indulásával magyarázható. A legkevésbé fejlett régiókban jelenleg valamivel több mint 6 időskorú jut száz 15–64 évesre, és a ráta értéke az évszázad végén várhatóan még mindig kisebb lesz annál, mint ami a fejlettebb térségekben napjainkban jellemző.
Mindezek alapján elmondható, hogy míg a fejlett országok kormányainak az alacsony termékenységgel, az aktív munkaképes korú lakosság arányának csökkenésével, a népesség gyorsuló öregedésével, a különböző ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos gondokkal kell szembenézniük, addig a világ kevésbé fejlett térségében az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás alacsony színvonala, a tinédzserkori terhesség, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent komoly kihívást.
Természetes fogyás várható az évszázad utolsó negyedében
Az ENSZ becslésének közepes változata szerint a 2080-as évek második felétől a halálozások száma meghaladhatja a születésekét, azaz a népesség természetes fogyása valószínűsíthető. Ennek oka, hogy a termékenység csökkenésével párhuzamosan a korábbi magas létszámú nemzedék megöregszik. A Covid19-járvány következtében jelentősen megnőtt a halálozások száma: 2019-ről 2020-ra 9%, 2019 és 2021 között pedig 19,5% volt a növekedés mértéke az ENSZ adatai szerint. Az utóbbi néhány évben (2017 óta) csökkent a születések száma a világon, 2023-tól azonban már kismértékű növekedés várható, amely a 2040-es évek első felében valószínűleg megáll. Napjainkban a születések száma 73 millió fővel meghaladja a halálozásokét, 2100-ban viszont 11,4 millió fővel kevesebb lehet annál.
Hosszú távon közelít egymáshoz a régiók termékenységi szintje
A népességnövekedés lassuló ütemében meghatározó szerepet játszik a termékenység szintjének csökkenő trendje. A termékenység egyik fontos mutatója a teljes termékenységi arányszám (TTA), amely azt fejezi ki, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeket hozna világra, ha az adott év születési gyakorisága állandósulna.
Afrikában az 1960–70-es években 6,6 volt a TTA értéke, ez 1980-ban 6,5-re változott, és ettől kezdve folyamatos csökkenést figyelhetünk meg. Napjainkban az egy 15–49 éves nőre jutó TTA értéke 4,2 Afrikában. Mindeközben a többi régióban a reprodukciós szintnél magasabb TTA-érték csökkenése már korábban elkezdődött: Ázsiában, Latin-Amerika és a Karib-szigetek térségében, Észak-Amerikában, valamint Ausztrália és Óceánia területén az 1960-as évektől. Európában már 1950-től kezdődően kirajzolódik egy összességében csökkenő trend. A reprodukcióhoz szükséges szintnél alacsonyabb TTA-érték először Észak-Amerikában és Európában volt megfigyelhető az 1970-es évek első, illetve második felében. Ez a fordulat Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken, valamint Ázsiában ennél később következett be: 2015 után, illetve 2020-ban. Jelenleg Afrika mellett Ausztrália és Óceánia az egyedüli régió, ahol biztosított a népesség természetes reprodukciója. Utóbbi térségben napjainkban 2,1 és 2,2 közötti a TTA értéke.
Ázsiában, illetve Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken a jelenlegi 1,9-ről és 1,8-ről indulva összességében a TTA lassú csökkenésére – bizonyos években stagnálására – számíthatunk a jövőben. Az ENSZ előrejelzése szerint mindkét régióban 1,7 körüli lesz a TTA-érték a század végére. Észak-Amerikában az utóbbi néhány évben megfigyelhető 1,6-es érték a 21. század végéig 1,7-re emelkedhet. A prognózis szerint a következő évtizedekben a TTA ismét elérheti az 1,6-es szintet Európában (jelenleg 1,5). Ausztrália és Óceánia térségében a 2030-as évek második felében csökkenhet először a TTA 2,1 alá, amely az évszázad végén várhatóan már csak 1,8 lesz. A régiók közül utolsóként Afrikában fog a termékenység a reprodukciós szint alá csökkenni: az ENSZ prognózisa szerint csak a 21. század utolsó éveiben számíthatunk erre.
Csökken a férfiak és a nők születéskor várható élettartama közötti különbség
Az életkilátások javulása a jövőben minden régióban várható: nő a születéskor várható átlagos élettartam, amely azt fejezi ki, hogy egy adott évben világra jött újszülött hány évnyi élettartamra számíthat az adott év halandósági viszonyai mellett. Az emelkedő trendet átmenetileg megtörte a Covid19-járvány. A születéskor várható élettartam jelentős különbséget mutat régiók és nemek szerint. A nők kedvezőbb életkilátása azonban általános érvényű, amely független a régiók fejlettségi szintjétől: sokkal inkább biológiai okokkal magyarázható.
A hosszú távon egyre inkább javuló életkilátások okán érdemes megnézni, hogy a nők és a férfiak várható élettartama közötti különbség hogyan alakult az elmúlt időszakban, és mi lesz jellemző a 21. század hátralévő évtizedeiben. Az ENSZ becslése szerint 1950-től hosszú évtizedeken át Ázsiában és Afrikában volt a legkisebb az eltérés a nők javára, az előbbi régiót azonban egy növekvő trend jellemezte. A 2010-es években (a pandémia kirobbanásáig) Észak-Amerikában hasonló szinten stabilizálódott a nők és a férfiak születéskor várható élettartama közötti különbség, mint Ázsiában, valamint Ausztrália és Óceánia területén. 1995 előtt Európában és Észak-Amerikában volt a legkedvezőbb a nők helyzete a férfiakéhoz képest. Az eddigi legmagasabb értéket Európa érte el 1995-ben, akkor a nők 9,1 évvel remélhettek többet a férfiaknál.
A Covid19-járvány a legtöbb régióban nagy változásokat hozott: Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken, Európában és Észak-Amerikában emelkedett leginkább a várható élettartam-különbség a nők javára (2019 és 2021 között 0,4–0,7 évvel romlott a férfiak életkilátása a nőkéhez képest). Napjainkban Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken, valamint Európában a legnagyobb az eltérés (6,3–6,2 év) a nők javára. Az évszázad végéig Afrika kivételével valószínűleg minden régióban csökkenni fog a nemek közötti eltérés: a legalacsonyabb várhatóan Észak-Amerikában lesz (2100-ban 3,2 év). Az ENSZ becslése szerint hosszú távon Afrika lesz az a régió, ahol a nők életkilátásai a férfiakéhoz képest fokozatosan javulni fognak, a század végére pedig 5,5 év körüli szinten stabilizálódik majd.
Egyre idősödik az Európai Unió népessége
Az unió 27 tagországának népességeAz EU27_2020 országára vonatkozó adatok forrása az Eurostat adatbázisa: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database.[4] 2022. január 1-jén 446,7 millió fő volt. A 2020 előtti évtizedekben a növekedés volt meghatározó: 1960 óta 92,2 millió fővel, 26%-kal nőtt az országcsoport lakosságszáma. Az Eurostat által készített népesség-előrejelzés alapváltozata szerint az unió népessége az elkövetkező néhány évben még gyarapodni fog, majd ez csökkenésbe fordul át: 2100-ig 419,5 millió főre mérséklődik. A reprodukciós szint alatt stagnáló termékenység és a járványt követően várhatóan ismét javuló életkilátások hosszú távú következményeként az unió egészét tekintve természetes fogyás és a népesség öregedése prognosztizálható. Mindez előrevetíti a kontinens előtt álló demográfiai kihívásokat.
2022. január 1-jén 83,2 millió fővel Németország számított az unió legnépesebb tagállamának. A második helyen Franciaország (67,9 millió fő), a harmadikon pedig Olaszország (59 millió fő) állt. Miközben Németország és Franciaország népessége a század végéig kismértékben nőhet (1,1, illetve 0,3%-kal), addig Olaszország lakosainak száma várhatóan csökkenni fog (15%-kal). A legnagyobb mértékű népességfogyást Lettország és Litvánia szenvedheti el: a két ország lakosainak száma 37–38%-kal csökkenhet 2100-ig. Magyarország népessége az Eurostat prognózisa szerint 2050-re 9,2 millió főre, 2100-ra pedig 9,1 millió főre apadhat.
Gyarapodó népességű tagállamok
Nagy különbségek figyelhetők meg az uniós országok népességszám-változásában és az annak hátterében álló tényezőkben. 2021-ben az unió 27 tagállama közül 16-ban gyarapodott a népesség. Közülük hét országban (Spanyolországban, Németországban, Észtországban, Csehországban, Finnországban, Litvániában és Ausztriában) a növekedés kizárólag a bevándorlásnak és nem a természetes szaporodásnak volt köszönhető. A legjelentősebb mértékű migrációs többletet Luxemburgban (13,2 ezrelék) és Litvániában (12,4 ezrelék) regisztrálták. Az ezer lakosra jutó legnagyobb természetes szaporodás Írországra (5,2 ezrelék), Ciprusra (3,5 ezrelék), Luxemburgra (3,4 ezrelék) és Svédországra (2,1 ezrelék) volt jellemző 2021-ben.
Fogyó népességű tagállamok
Az unió 11 fogyó népességű országának többsége az elmúlt két évtizedben csatlakozó kelet-közép-európai országok közül kerül ki. Az apadó létszámú országok közül ötre igaz, hogy mind a természetes népmozgalmi folyamatok, mind a vándorlás egyenlege csökkentette a népességet. A leggyorsabb ütemben Horvátország (–44 ezrelék), Görögország (–20,7 ezrelék), Bulgária (–11,3 ezrelék) és Lettország (–9,3 ezrelék) népessége fogyott. Az Európai Unióban tapasztalható legmagasabb természetes fogyás Bulgáriát (–13,1 ezrelék), Lettországot (–9,1 ezrelék), Litvániát (–8,7 ezrelék) és Romániát (–7,4 ezrelék) sújtotta. Magyarországon ez az érték –6,4 ezrelék volt 2021-ben.
Létszámában fogyó, összetételében öregedő népesség jellemzi hazánkat
Magyarország népessége az elmúlt évtizedek során egy kiegyensúlyozott korösszetételű és létszámában alapvetően gyarapodó népességből fokozatosan elöregedő és lélekszámában fogyó népességé alakult. 1981 óta folyamatosan csökken a népességszám, 2023. január 1-jén 9 millió 597 ezer főtA 2022. évi népszámlálásból továbbvezetett, előzetes adat. [5] tett ki. Ez 42 év alatt 1 millió 108 ezer fős, több mint 10%-os létszámcsökkenést jelent. Az 1980-as években elsősorban a kedvezőtlen halandósági viszonyok, az 1990-es évektől a termékenység és a születésszám erős visszaesése, majd tartósan alacsony szintje, illetve a rendszerváltás utáni első években megfigyelhető magas halálozás játszott meghatározó szerepet a népesség számának fogyásában.
A KSH népesség-előrejelzésének mindhárom (alacsony, közepes és magas) változata szerint hazánk népessége a jövőben tovább csökken. 2070-re a legoptimistább, legnagyobb pozitív vándorlási egyenleggel számoló előrejelzés közel 8 millió fős népességszámot jelez. A közepes forgatókönyv 7,7 milliós, az alacsony változat pedig 7,5 milliós népességszámot valószínűsít 2070-re.
1981-től napjainkig felgyorsult a népesség öregedési folyamata, ami a gyermek- és a fiatal-, valamint az időskorú népesség arányának kedvezőtlen változásával járt együtt. A gyermekkorúak (0–14 évesek) népességen belüli aránya várhatóan 0,6 százalékponttal csökken 2070-ig, míg a legalább 65 évesek részaránya 6,1 százalékponttal emelkedik majd. A következő évtizedek korfái a további létszámcsökkenéssel együtt egy öregedő népesség korösszetételét mutatják.
Hazánk népességének öregedési folyamatát jól szemlélteti a gyermek- és az időskorúak eltartottsági rátájának alakulása. 2023. január 1-jén száz aktív korúra (15–64 éves népességre) 23 0–14 éves jutott. A népesség-előrejelzés közepes változata szerint ez az arány a következő évtizedekben stabil marad. Az időskorúak eltartottsági rátája 32%, amely a 2030-as évek második felétől – a Ratkó-nemzedék gyermekeinek időskorba lépésével – egyre inkább emelkedni fog. Az időskorúak száma 2006 óta meghaladja a gyermekkorúakét, napjainkban száz gyermekkorúra 140 idős jut. Ez az ún. öregedési index, amelynek értéke a következő évtizedekben folyamatosan növekszik majd, 2060 körül akár 190%-on tetőzhet.
Hosszú távon valamennyi vármegye népessége csökkenni fog
Magyarország népességének vármegyék szerinti megoszlásában 2023 és 2070 között nagyobb mértékű átrendeződés nem valószínűsíthető. A legnagyobb mértékben, legalább 30%-kal Baranya, Somogy, Tolna, Békés és Zala vármegyében csökkenhet a lakosság száma. 25–30% közötti visszaesés várható Bács-Kiskun, Heves, Vas, Veszprém és Nógrád vármegyében. Budapesten (–6,3%) lesz a legkisebb a népességfogyás a következő évtizedekben: a csökkenés mértéke egyedül a fővárosban lesz 10%-nál kisebb.
2023-ban a legalább 65 évesek népességen belüli részaránya 3 vármegyében (Somogy, Békés és Zala) meghaladja a 23%-ot. A többi vármegyét fiatalabb korösszetétel jellemzi. A gyermekkorúak aránya 5 vármegyében (Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest) 15% feletti. Az idősek és a fiatalok vármegyén belüli arányát hosszú távon jelentős mértékben befolyásolja a várható élettartam, a termékenység és a vármegyék közötti vándorlás egyenlegének alakulása. 2070-re feltehetően valamennyi vármegyében emelkedik majd az idősek súlya: legmagasabb arányuk Győr-Moson-Sopron (28%) és Vas (29,5%) vármegyében, valamint Budapesten (31,1%) és Zalában (31,7%) valószínűsíthető. A gyermekkorúak aránya várhatóan Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében lesz a legmagasabb (16–18%) 2070-ben.
[1]:↑ Forrás: World Population Prospects 2022
[2]:↑ A népesség-előreszámítás a népesség létszámának, összetételének jövőbeni időpontokra történő előrebecslése, amely általában több változatban készül a demográfiai alapfolyamatok (termékenység, halandóság, vándorlás) eltérő jövőbeni alakulásának feltételezései alapján. Jelen kiadványban a világ népességfejlődésének részletes ismertetése az ENSZ közepes modellje alapján készült.
[3]:↑ Fejlettebb régiók: Európa, Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Japán. Kevésbé fejlett régiók: Afrika, Ázsia (Japán nélkül), Latin-Amerika és a Karib-szigetek, továbbá Óceánia (Ausztrália és Új-Zéland nélkül). A legkevésbé fejlett régiók csoportja összesen 46 országot foglal magába, amelyek az alábbi térségekben helyezkednek el: szubszaharai Afrika (32), Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia (2), Közép- és Dél-Ázsia (4), Kelet- és Délkelet-Ázsia (4), Latin-Amerika és a Karib-szigetek (1), valamint Óceánia (3).
[4]:↑ Az EU27_2020 országára vonatkozó adatok forrása az Eurostat adatbázisa: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database.
[5]:↑ A 2022. évi népszámlálásból továbbvezetett, előzetes adat.
További adatok, információk
Kapcsolódó adatok:
Magyarország népességének száma nemek és életkor szerint, 1870–2070
Magyarország régióinak és vármegyéinek népességszáma nemek és életkor szerint, 1980–2070
A világ legnépesebb országai, 1950–2100
A világ népessége régiók szerint, 1950–2100
A világ népessége régiók szerint, 1950–2100
Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu