A globális népességszám hosszú időszakon keresztül alacsony volt, több százezer év telt el, mikorra 1804-ben 1 milliárd főre, majd további 123 év alatt a duplájára nőtt. A következő 47 esztendő alatt ismét megduplázódott a népesség, és 2012-ben 7 milliárd fölé emelkedett. Az ENSZ számításai szerint 2022 novemberében már 8 milliárd ember él a Földön. A népességszám a 2080-as években tetőzik, 10,4 milliárd fővel, és ezen a szinten marad a század végéig.
A népességnövekedés üteme az 1960-as években volt a legjelentősebb, évi 2% körül alakult. Az elmúlt évtizedekben a növekedés üteme lassult, és 2020-ban már nem érte el az évi 1 százalékot. Eleinte a halandóság javulása eredményezett látványos népességnövekedést, amit mérsékelt a fél évszázada csökkenő termékenység.
Számítások szerint néhány évtizedig a születések száma még meghaladhatja a halálozásokét, azonban a népesség öregedésével párhuzamosan a halálozások száma is emelkedni fog, így a népességnövekedés üteme tovább lassul.
A globális népességnövekedés mellett eltérően alakul az egyes régiók lakosságszáma, hiszen az egyes területek népmozgalmi folyamatait egymástól eltérő környezeti, társadalmi, gazdasági és politikai tényezők befolyásolják.
Míg a világ legkevésbé fejlett országainak népessége várhatóan közel kétszeresére nő 2050-re, addig több mint 60, többnyire európai ország népessége csökkenni fog.
A népességnövekedést az egészségügyi ellátórendszer és az orvostudomány fejlődése, az anya- és gyermekhalálozások csökkenése, a szegénység mérséklődése, az életkörülmények javulása eredményezte, amiknek köszönhetően a születéskor várható élettartam is emelkedett.
Az emelkedés az 1957-es influenzajárványhoz, az AIDS terjedéséhez és Covid19-járványhoz kapcsolódóan megtört. A 2021-ben születettek átlagosan 71 évre számíthattak, ami a Covid19-járvány hatására alacsonyabb volt a két évvel korábbinál.
A születéskor várható élettartam előrejelzések szerint 2050-ig tovább nő, és eléri a 77,2 évet.
A születéskor várható élettartam az 1950-es évek óta minden régióban emelkedik, ám ennek mértéke jelentősen eltér. A két szélsőértéket Afrika valamint Ausztrália és Óceánia képviseli, közöttük napjainkban közel 18 év a különbség. Az alacsonyabb várható élettartam fő oka többek között az 5 év alatti gyermekek magasabb halálozási aránya, valamint a ma is gyakori anyai halálozás, az AIDS, illetve a társadalmi konfliktusok.
A régiók közötti különbségek az előrejelzések szerint várhatóan csökkenni fognak.
A Covid19-világjárvány az utóbbi két évben nagyban befolyásolta a népmozgalmi folyamatokat: amellett, hogy születésszám-ingadozást generált, korlátozta a mobilitást, valamint jelentős többlethalálozást okozott, aminek következtében 2019 és 2021 között globálisan 1,7 évvel csökkent a születéskor várható élettartam. Egyes régiókban a pandémia a már több évtizede áldozatokat szedő HIV-fertőzöttségre halmozódott. Az AIDS 1981 óta 40,1 millió áldozatot követelt, az általa leginkább sújtott kontinens Afrika.
A népességszám alakulására a halandóság javulásával ellentétes hatást gyakorol a fél évszázada folyamatosan csökkenő termékenység. Globálisan a teljes termékenységi arányszám egy nőre eső értéke 1950-ben még 5 volt, napjainkban kevesebb, mint annak a fele.
A tendencia a következő évtizedekben folytatódik, a termékenységi arányszám lassan a reprodukciós szintre (2,1) mérséklődik.
A teljes termékenységi arányszám az 1950-es években még jóval meghaladta a reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értéket, globálisan 5 körül volt, aminek az volt a fő oka, hogy akkoriban ezer újszülött közül több mint 200 nem élte meg az ötéves kort.
A termékenység a világ minden országában csökken. Napjainkban a világ népességének kétharmada olyan országban él, ahol a teljes termékenységi arányszám nem éri el a reprodukcióhoz szükséges szintet. Egyes régiókban viszont (szubszaharai Afrika, Ausztrália és Óceánia, Észak-Afrika, Nyugat- és Dél-Ázsia) a csökkenés ellenére még elegendő gyermek jön világra a népességnövekedés fenntartásához. Ez a trend főleg egyes afrikai országokban nyilvánul meg erőteljesen.
Előrejelzések szerint a termékenység további globális csökkenésére kell számítanunk, aminek hátterében részben a nőknek az oktatásban és a munkaerőpiacon való részvételének bővülése, az egyre későbbi életkorra tolódott házasságkötés, valamint a fogamzásgátlási lehetőségek kiszélesedése áll.
A termékenység csökkenésével és az életkilátások hosszabbodásával párhuzamosan egyre gyorsabban idősödik a népesség. 1950-ben a népesség jelenleginél jóval nagyobb hányada volt gyermek- és fiatalkorú, és a kedvezőtlen halandóság miatt az időskorúak létszáma jóval a fiatalabb korosztályoké alatt maradt. Az 5 év alatti gyermekek a népesség közel 14%-át képezték, számuk közel háromszorosa volt a 64 éven felülieknek.
1950 és 1990 között a 65 éves és annál idősebbek aránya 5%-ról 6%-ra emelkedett, 2021-ben elérte a 10%-ot, 2018-ban először haladta meg a számuk az 5 év alatti gyermekekét. Európa és Észak-Amerika népessége a legidősebb, a 65 éves és annál idősebbek aránya ezeken a kontinenseken 2021-ben csaknem 19% volt, a legfiatalabb a szubszaharai Afrika népessége, ahol 3% az arányuk.
A 65 éves és annál idősebbek aránya 2050-re várhatóan 16% körül lesz, létszámuk eléri az 5 éven aluliak kétszeresét.
Az idősödő népességszerkezet következtében 1950 és 2021 között a világ népességének medián életkora 7,8 évvel, 30,0 évre emelkedett. Vagyis a népesség egyik fele 30 évnél fiatalabb, a másik meg annál idősebb.
2050-re Európában és Észak-Amerikában minden negyedik ember 65 éves vagy annál idősebb lesz, a szubszaharai Afrikában mindössze 5%-uk. A medián életkor várhatóan 35,9 évre emelkedik.
Napjainkra a legfiatalabb népesség-összetételű Afrika (18,6 év) és a legidősebb Európa (41,7 év) medián életkora közötti különbség 23,0 évre emelkedett.
2050-ig a medián életkor növekedése leginkább Afrikában, továbbá Latin-Amerika és a Karib-szigetek régióban várható. A kontinensek medián életkora fokozatosan közelít egymáséhoz.
A várható élettartam nemek szerint is jelentősen különbözik. A férfiak fiatalabb életkorban jellemző magasabb halandósága miatt az idősebb korcsoportokban már kevesebben vannak, mint a nők. Ennek következtében manapság a nők születéskor átlagosan 5,4 évvel több életévet remélhetnek, mint a férfiak.
A különbség a jövőben várhatóan mérséklődni fog.
Az éghajlatváltozás, a bizonytalan gazdasági helyzet és a társadalmi konfliktusok a nemzetközi migráció fokozódását eredményezik. A nemzetközi vándorlás nincs hatással a világ lélekszámának alakulására, az egyes régiókéra vagy országokéra viszont igen. Míg 1980-ban a világ népességének 2,3%-a élt más országban, mint ahol született, addig 2020-ban 3,6%-a, összesen 281 millió fő. Jelenleg Észak-Amerika és Európa a két legjelentősebb befogadó térség. Egyes alacsony termékenységű országokban a bevándorlás pótolhatja a természetes népességfogyást, miközben más országokban a kivándorlás népességcsökkenést okozhat.
Mivel a régiók népessége eltérő ütemben nő, a népességen belüli részesedésük is változik, átrajzolva a népesség régiók szerinti eloszlását. 1950-ben is Ázsia lakosainak száma volt a legmagasabb, viszont Afrika népességszáma kevesebb mint fele volt az európainak.
Napjainkban továbbra is Ázsia részaránya a legnagyobb. Azon belül Kína és India a két legnépesebb ország, ahol a világ lakosságának 36%-a koncentrálódik. Európa részaránya jelentősen, kevesebb mint felére csökkent 1950-hez képest.
Kína népességszáma számítások szerint nem emelkedik tovább, 2023-tól csökkenni fog, India így várhatóan meg fogja előzni. A leggyorsabban a szubszaharai Afrika népességszáma nő, az előrejelzések szerint 2050-re megduplázódik. Az Európában élők aránya viszont tovább csökken.
A témához kapcsolódó interaktív ábra megtalálható a KSH honlapján: A világ népessége kontinensek szerint, 1950–2100
Adatok forrása:
Az előrejelzések az ENSZ által számított közepes hipotézis alapján készültek.
