A népesség száma 1990-ig teljes körű népszámlálási adat, 1991-től 2011-ig a népességszámok a 2001. február 1-jei népszámlálás bázisán a természetes (élveszületés, halálozás) népmozgalmi statisztika, valamint a belföldi és nemzetközi vándorlás adatainak felhasználásával vissza-, illetve továbbszámított adatok. 2012-től a népességadatok a 2011. október 1-jei népszámlálás bázisán továbbszámított adatok. A népességadatok 1970-ig a jelenlévő, ezt követően – a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, a területi egységek gazdasági szívó-taszító hatását is figyelembe véve – lakónépességre vonatkoznak.
Jelenlévő népesség: az eszmei időpontban az adott közigazgatási egységben tartózkodott személyek száma. Ez a népesség nem tartalmazza az eszmei időpontban külföldön élő (tartózkodó) magyar állampolgárokat, tartalmazza viszont (a diplomáciai testületek tagjai kivételével) az eszmei időpontban az országban tartózkodó külföldi polgári személyeket.
Lakónépesség: az adott területen lakóhellyel rendelkező, de másutt tartózkodási hellyel nem rendelkező személyek, valamint az ugyanezen a területen tartózkodási hellyel rendelkező személyek együttes száma.
Településjelleg: a települések közigazgatási beosztás szerinti csoportosítása, amennyiben más megjegyzés nincs, a mindenkori időpontra vonatkozik.
Népsűrűség: az adott terület 1 km2-ére jutó lakosok száma.
Átlagéletkor: a népesség adott időpontban élő tagjai életkorának súlyozott számtani átlaga.
A gyermeknépesség eltartottsági rátája: a 14 éves és annál fiatalabb gyermeknépesség a 15–64 éves népesség százalékában.
Az idős népesség eltartottsági rátája: a 65 éves és annál idősebb népesség a 15–64 éves népesség százalékában.
Az eltartott népesség rátája: a 14 éves és annál fiatalabb gyermek- és a 65 éves és annál idősebb népesség a 15–64 éves népesség százalékában.
Öregedési index: a 65 éves és annál idősebb népesség a 14 éves és annál fiatalabb gyermeknépesség százalékában.
Az adatok forrása: a Központi Statisztikai Hivatal által tízévenként végrehajtott teljes körű népszámlálás, a természetes népmozgalom (házasságkötések, bejegyzett élettársi kapcsolatok, válások, élveszületések, halálozások) statisztikája, a belföldi vándorlás esetében a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság (BM NYHÁT) lakcímbejelentési rendszere, a külföldi és magyar állampolgárokra vonatkozó nemzetközi vándorlási adatoknál a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság (BM NYHÁT), az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nyilvántartásai.
A népmozgalmi adatok a Magyarországon történt népmozgalmi eseményekre vonatkoznak.
Élveszületés (az ENSZ ajánlásának megfelelően): olyan magzat világrajövetele, aki az életnek valamilyen jelét adja, tekintet nélkül arra, hogy mennyi ideig volt az anya méhében és mennyi ideig élt.
Nyers élveszületési arányszám: az élveszületések ezer lakosra jutó száma, év közepi népességre számítva.
Tisztított élveszületési arányszám: az élveszületések ezer szülőképes korú (15-49 éves) női népességre jutó száma, év közepi népességre számítva. A korcsoportos adatoknál a viszonyítási alap az anya életkorával azonos korcsoport.
Teljes termékenységi arányszám: azt fejezi ki, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet.
Nyers (bruttó) reprodukciós együttható: azt mutatja meg, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő az élete folyamán hány leánygyermeknek adna életet.
Tisztított (nettó) reprodukciós együttható: azt fejezi ki, hogy az egy nőre jutó leánygyermekek közül az adott év halandósága mellett hányan jutnának el a szülőképes életkorba. Ha a mutató értéke 1, az a népesség stagnálását mutatja, az 1-nél nagyobb érték szaporodást, az 1-nél kisebb érték fogyást jelent.
Szülő nők átlagos életkora: az adott naptári időszakban szülő nők kor szerinti élveszületési adatai alapján számított súlyozott számtani átlaga. A számításnál a szülő nők betöltött korévéhez 0,5 évet hozzáadunk, feltételezve hogy a szülések egyenletesen oszlanak el az adott év folyamán.
Halálozás (az ENSZ ajánlásának megfelelően): az élet minden jelének végleges elmúlása az élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni megszűnése, a feléledés képessége nélkül. Halálok: mindazon betegség, kóros állapot vagy sérülés, amely vagy közvetlenül előidézte a halált (halálozást), vagy hozzájárult ahhoz, valamint olyan baleset vagy erőszak körülménye, amely halálos sérülést okozott. A 2005. évtől a haláloki feldolgozásban változás történt. A kézi módszert felváltotta az automatikus haláloki feldolgozás, mely során a szöveges haláloki bejegyzések kódolása és a statisztikában közölt elsődleges halálok kiválasztása gépi úton készül. A haláloki csoportosítás és a statisztikai közlésre kiválasztott elsődleges halálok a betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) és a WHO nemzetközi szabályrendszere alapján történik. 1996. január 1-jétől a BNO-X. revíziója van érvényben. A visszatekintő adatokat – a 22.1.1.9 táblában lévők kivételével – a BNO-X. revíziója alapján átdolgoztuk. A 2020. évben azonosított új koronavírus fertőzés (Covid19) haláloki besorolására a WHO az U07.1–U12.9 BNO-X kódokat jelölte ki.
Csecsemőhalálozás: az élveszületést követően, az egyéves kor betöltése előtt bekövetkezett halálozás. A halvaszülött és a születésének évfordulóján meghalt gyermek nem csecsemőhalott.
Várható átlagos élettartam: azt fejezi ki, hogy a különböző életkorúak az adott év halálozási viszonyai mellett még hány évi élettartamra számíthatnak.
Nyers halálozási arányszám: a halálozások ezer lakosra jutó száma, év közepi népességre számítva.
Nem- és korspecifikus halálozási arányszám: a nem és kor szerinti halálozások ezer megfelelő nemű és korú népességre jutó száma, év közepi népességre számítva.
A meghaltak átlagos életkora: az adott naptári időszakban meghaltak kor szerinti halálozásai alapján számított súlyozott számtani átlag.
Természetes szaporodás (fogyás): az élveszületések és a halálozások különbözete.
Tényleges szaporodás (fogyás): a természetes szaporodás/ (fogyás) és a vándorlási (belföldi és nemzetközi) különbözet (+, –) összege.
Magzati veszteség: a magzati halálozás és a terhességmegszakítás együtt.
Magzati halálozás: a magzatnak a szülés (az anyából történő teljes kitolás vagy húzás) előtt bekövetkezett elhalása, függetlenül a terhesség tartamától.
Korai és középidős magzati halálozás (spontán vetélés, spontán abortusz): ha a magzat az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta, és 24 hétig (1997-ig 27 hétig) vagy annál rövidebb ideig volt az anya testében, vagy a magzat kora nem állapítható meg, de testtömege az 500 grammot, testhossza a 30 cm-t nem érte el.
Késői magzati halálozás (halvaszületés): ha a magzat az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta, és a fogamzástól számított teljes 24 hétnél (1997-ig 27 hétnél) hosszabb ideig volt az anya testében, vagy a magzat kora nem állapítható meg, de testtömege eléri az 500 grammot, vagy testhossza a 30 cm-t, illetve ikerszülés esetén a magzat korától függetlenül, ha legalább egyikük élve született.
Terhességmegszakítás: a terhesség szándékos beavatkozással – művi úton – történő megszakítása.
Házasságkötés: a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt – két tanú jelenlétében – kötött házasság.
Nyers házasságkötési arányszám: a házasságkötések ezer lakosra jutó száma, év közepi népességre számítva.
Újraházasodó: az a személy, akinek családi állapota a házasságkötést megelőzően özvegy, elvált, özvegy bejegyzett élettárs vagy elvált bejegyzett élettárs volt.
Átlagos életkor (első) házasságkötéskor: az adott naptári időszakban (először) házasságra lépők kor szerinti házasságkötései alapján számított súlyozott számtani átlag. A számításnál a(z először) házasulók betöltött korévéhez 0,5 évet hozzáadunk, feltételezve, hogy a házasságkötések egyenletesen oszlanak el az adott év folyamán.
Házasságok mérlege: a házasságkötések és a – házasfelek halálával vagy válással – megszűnt házasságok számának különbsége.
Bejegyzett élettársi kapcsolat: 2009. július 1-jétől a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 2009. évi XXIX. törvény alapján a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt – két tanú jelenlétében – két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy között létesített kapcsolat.
Átlagos életkor a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekor: az adott naptári időszakban bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítők kor szerinti esetszámai alapján számított súlyozott számtani átlag. A számításnál a partnerek betöltött korévéhez 0,5 évet hozzáadunk, feltételezve, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok létesítései egyenletesen oszlanak el az adott év folyamán.
Válás: a jogerőre emelkedett bírói ítélettel felbontott vagy érvénytelenített házasság. Jogerőre az a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő ítélet emelkedett, amely ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Nyers válási arányszám: a válások ezer lakosra jutó száma, év közepi népességre számítva.
Átlagos életkor váláskor: az adott naptári időszakban elváltak kor szerinti válásai alapján számított súlyozott számtani átlag. A számításnál az elváltak betöltött korévéhez 0,5 évet hozzáadunk, feltételezve, hogy a válások egyenletesen oszlanak el az adott év folyamán.
Átlagos házasságtartam váláskor: a házasságkötéstől a válásig eltelt átlagos időtartamoknak a házasságtartam szerinti válási arányszámokkal súlyozott számtani átlaga.
Az adatok területi csoportosítása a házasságkötési és a válási adatok esetében a feleség, a születésnél az anya, a halálozásnál az elhunyt utolsó tényleges lakóhelye alapján történik. Akiknek csak bejelentett lakóhelyük (állandó lakcím) van, a tényleges lakóhely az a település, ahol az utolsó lakóhelyük van, illetve volt. Azok esetében, akiknek lakóhelyük mellett tartózkodási helyük (ideiglenes lakcím) is van, a tényleges lakóhely ennek települése.
Az előzetes születési, halálozási és házasságkötési adatok forrása az Elektronikus Anyakönyvi Rendszer, ezen adatok esetében a területi csoportosítás az anya, az elhunyt, a feleség bejelentett lakóhelye (állandó lakcím) alapján történik.
Az adatok forrása: a 2016. évi CLV. törvény 30.§-a alapján végzett népmozgalmi adatgyűjtések, a 1165. OSAP nyilvántartási számú, "B. Statisztikai adatszolgáltató lap a terhesség megszakításáról" című adatgyűjtés, a 351/2013 (X.4) Korm. rendelet 42.§-a által elrendelt "Halottvizsgálati bizonyítvány", "Értesítő a Halottvizsgálati bizonyítvány módosításáról", "Perinatális halottvizsgálati bizonyítvány", "Perinatális halálozási (kórszövettani) értesítő" című adatátvételek, valamint a 28.§-a alapján az Elektronikus Anyakönyvi Rendszerből történő adatátvételek.
Állandó belföldi vándorlás: az a lakóhely-változtatás, amikor a vándorló lakóhelyét elhagyva más településen levő lakást jelöl meg állandó lakóhelyéül.
Ideiglenes belföldi vándorlás: az a településhatárt átlépő lakásváltoztatás, amikor a vándorló állandó lakóhelyét fenntartja és új lakását ideiglenes tartózkodási helynek jelöli meg, vagy egyik tartózkodási helyről másik tartózkodási helyre költözik.
Ideiglenes belföldi visszavándorlás: az a települések közötti lakásváltoztatás, amikor a vándorló tartózkodási helyét elhagyva lakóhelyére tér vissza.
Állandó belföldi vándorlási különbözet: egy adott közigazgatási területen állandó lakóhelyet létesítők és az onnan állandó jelleggel más közigazgatási területre elköltözők számának különbözete.
Ideiglenes belföldi vándorlási különbözet: egy adott közigazgatási területre történő ideiglenes belföldi odavándorlás és ideiglenes belföldi visszavándorlás összegének, illetve az ugyanezen közigazgatási területről történő ideiglenes belföldi elvándorlás és ideiglenes belföldi visszavándorlás együttes számának különbözete.
Teljes belföldi vándorlási különbözet: egy adott közigazgatási területre vonatkozó állandó és ideiglenes belföldi vándorlási különbözetek összege.
Az adatok forrása: a belföldi vándorlási statisztika számbavételének alapja a lakcím-bejelentési rendszer, amelyről a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság (BM NYHÁT) szolgáltat adatállományokat statisztikai feldolgozás céljára. A nyilvántartás megkülönböztet lakóhelyet (állandó lakcím) és tartózkodási helyet (ideiglenes lakcím).
Magyarországra bevándorló külföldi állampolgár: az adott évben Magyarországra belépő, és a hatályos jogszabályoknak megfelelő tartózkodásra vagy letelepedésre jogosító engedélyt, vagy regisztrációs igazolást kapott külföldi állampolgár.
Magyarországról kivándorló külföldi állampolgár: azon regisztrációval, vagy tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, aki az adott évben Magyarországot a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, akinek az engedély érvényessége lejárt és új engedélyt nem kért, valamint akinek az engedélyét visszavonás miatt érvénytelenítették.
Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár: az a regisztrációval, vagy tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, aki az adott év január 1-jén Magyarországon tartózkodott. A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok adatai 2012. január 1-jétől tartalmazzák a menekültként és oltalmazottként elismert személyek számát is.A 2018-as referenciaévtől az elismert menekültek és oltalmazottak számának meghatározása becslést is tartalmaz.
Menedékkérő: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy, aki Magyarországtól nemzetközi védelmet kér. A menedékkérő jogosult arra, hogy benyújtott kérelmének vizsgálata idején Magyarországon tartózkodjon, valamint az európai uniós szabályoknak megfelelő ellátást és támogatást kapjon. A kérelmező az eljárás végén menekült-, oltalmazott- vagy befogadott státuszt kaphat.
Menekült:: az a személy, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzetiségi, vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai meggyőződése miatt hazájában üldöztetést szenvedett el, vagy ilyen üldöztetéstől megalapozottan fél, jelenleg Magyarország területén tartózkodik, és menekültstátusz iránti kérelmet terjesztett elő és pozitív elbírálásban részesült. A menekültstátusz a magyar állampolgárság megszerzéséig, valamint a menekültstátusz visszavonásig illeti meg a menekültként elismert személyt. A menekültstátuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább háromévente felülvizsgálja.
Oltalmazott: oltalmazottként kiegészítő védelemben részesülhet az a személy, aki ugyan nem felelt meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni. Az oltalmazotti státuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább háromévente felülvizsgálja.
Befogadott: az a személy, aki az állampolgársága – hontalanoknál a szokásos tartózkodási helye – szerinti országba átmenetileg azért nem küldhető vissza, mert ott halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja, de nem jogosult sem menekültkénti vagy hontalankénti elismerésre, sem kiegészítő vagy ideiglenes védelemre.
A menekült az oltalmazott és a befogadott státuszt kapottak száma tartalmazza a jogorvoslati eljárás során státuszt kapottakat is.
Menedékes: Menedékes státuszra, vagyis ideiglenes védelemben való részesítésre a hazájukat tömegesen elhagyó csoportok esetében az Európai Unió Tanácsa vagy a Kormány döntése alapján kerülhet sor. Az Országgyűlés menedékesként ideiglenes védelemben részesíti azt a külföldit, aki a területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozik, aki hazájából fegyveres konfliktus, polgárháború, etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres, durva megsértése – így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód miatt kényszerült elmenekülni. A menekült és a menedékes státuszok között időbeli különbség van, mivel amíg a menedékes státusz csak az országgyűlés által megjelölt időpontig – egy év, mely időtartam meghosszabbítható - áll fenn, addig a menekültstátusz a magyar állampolgárság megszerzésével vagy a menekültstátusz visszavonásával szűnik meg.
Magyarországról kivándorló magyar állampolgár: az a magyar állampolgár, aki (ténylegesen vagy tervei szerint) legalább 12 hónapra hagyja el Magyarországot.
Magyarországra bevándorló magyar állampolgár: az a magyar állampolgár, aki eddig külföldön élt/született, és letelepedési szándékkal érkezett Magyarországra, valamint aki legalább 12 hónap külföldi tartózkodásból tért vissza.
Visszavándorló magyar állampolgár: azok a Magyarországon született magyar állampolgárok, akik legalább 12 hónapos külföldi tartózkodás után visszatérnek Magyarországra. A Magyarországra bevándorló magyar állampolgárok egyik csoportja.
Magyar állampolgárságot kapott személy: aki honosítással (külföldi állampolgárként született) vagy visszahonosítással (korábbi magyar állampolgársága megszűnt) vált magyar állampolgárrá. A Stadatban szereplő táblák csak a magyarországi lakcímmel rendelkező új magyar állampolgárokat tartalmazzák. A Magyarországon állampolgárságot kapott külföldiek alatt csak a belföldi honosítottakat értjük.
Nemzetközi vándorlási különbözet: a Magyarországra bevándorló, valamint az onnan kivándorló személyek egyenlege statisztikai kiigazítással.
Az adatok forrása: az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) külföldiekre vonatkozó nyilvántartásai közül a huzamos tartózkodási és bevándorlási engedélyek, a harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási és letelepedési engedélyek rendszere, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező külföldi állampolgárok tartózkodásra és letelepedésre jogosító engedélyeinek nyilvántartása, a menekültügyi információs rendszer, a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság (BM NYHÁT) személyiadat- és lakcímnyilvántartása, valamint a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) TAJ nyilvántartása.
Módszertani forrás: Demográfiai évkönyv, 2020 (KSH, Budapest, 2021).