A mezőgazdasági termékek termelőiár-indexe: mezőgazdasági termelőktől továbbértékesítésre vagy feldolgozásra felvásárolt, valamint közvetlenül a lakosságnak fogyasztásra (piacon) eladott mezőgazdasági termékekért a termelőknek kifizetett árak változásait mutatja. Nem tartalmazza a mezőgazdasági termelők egymás közötti forgalmában a továbbtartásra értékesített állatok (növendék tenyészállatok) árváltozásait. Az indexeket a Laspeyres-formula szerint számítjuk, amelynél a súlyt a mezőgazdaságon kívülre történő értékesítés értékarányai képezik fix bázison (jelenleg 2015 = 100%). Ötévente kerül sor bázisváltásra az alábbiak szerint: minden 0-re és 5-re végződő évet bázisévként tekintünk, amelyre a naptári évet követő harmadik évben térünk át (pl. 2015. bázisú árindexek 2018-ban kerültek először alkalmazásra, 2020 évi bázisra való áttérésre várhatóan 2023-ban fog sor kerülni). A bázisváltáskor meghatározott súlyok 5 évig változatlanok maradnak. Az előző év azonos időszakához viszonyított árindexek a fix bázison számított árindexekből kerülnek előállítása.
Termelői átlagárak
Ráfordításiár-index: tartalmazza mind a folyó termeléshez felhasznált termékek és szolgáltatások, mind a mezőgazdasági beruházási javak árindexeit. Súlyként a mezőgazdaság által a kereskedőktől vásárolt termékek és szolgáltatások áfa nélküli bázisévi (2015. évi) értékeinek arányát használjuk. Ötévente kerül sor bázisváltásra az alábbiak szerint: minden 0-re és 5-re végződő évet bázisévként tekintünk, amelyre a naptári évet követő harmadik évben térünk át (pl. 2015. bázisú árindexek 2018-ban kerültek először alkalmazásra, 2020 évi bázisra való áttérésre várhatóan 2023-ban fog sor kerülni). A bázisváltáskor meghatározott súlyok 5 évig változatlanok maradnak. Az előző év azonos időszakához viszonyított árindexek a fix bázison számított árindexekből kerülnek előállítása. A módszertan szerint a negyedéves árindexeket nem az év során forgalomba hozott termékek értéke alapján súlyozzuk, hanem az éves árindexben mind a négy negyedév egyforma súllyal szerepel.
Agrárolló: Az agrárolló számításakor a mezőgazdasági termelőiár-indexet osztjuk a mezőgazdasági ráfordítások árindexével.
A reprezentatív ármegfigyelés havonta csak nem 1400 gazdasági szervezetre és közel 6000 termékre terjed ki. A megfigyelt ár 1994 óta belföldi értékesítés esetén a forgalmi adó nélküli, az árbevételbe beszámító, árkiegészítéssel számított alapár; külkereskedelmi értékesítés esetén a határparitásos, teljesítéskor érvényes árfolyamon forintra átszámított ár
Termelőiár-index: a belföldi értékesítés és exportértékesítés árindexeinek súlyozott átlaga.
A belföldi értékesítési ár indexe: a belföldre értékesített termékek, szolgáltatások nettó árbevételéből kiindulóan, bázisidőszaki súlyozással képzett index.
Az exportértékesítési ár indexe: a külkereskedelem részére közvetlenül, bizományos vagy közös érdekeltségi rendszerben értékesített termékek árbevételéből kiindulóan, bázisidőszaki súlyozással képzett index.
Számítási módszer: első lépésben a tárgyhavi láncviszonyszámot számoljuk ki reprezentánsonként. Ezt követően a termékcsoportos indexek meghatározása történik a reprezentánsok árviszonyszámainak számtani átlagaként, majd a szakágazatos árindexek számítása a termékcsoportok árindexének súlyozott számtani átlagaként.
A súlyok felülvizsgálata a 1039 OSAP számú, „Éves termékstatisztikai jelentés” című kérdőív adatai alapján évente történik.
A súly az adott termékcsoport termékeinek/szolgáltatásainak a tárgyévet 2 évvel megelőző évi éves értékesítési értéke, az adott értékesítési irányban.
Miután a súlyokat évente cseréljük, az aggregátumok bázisindexeiben a súlyszerkezet változásának hatása is megjelenik.
Az adott évekre vonatkozó súlyokat a mellékelt táblázat tartalmazza: sulyok.xlsx
Rendeltetés szerinti csoportosítás: 1998-tól az Európai Unió előírásai szerint, az alágazatokból (TEÁOR 3 számjegy) képzett csoportok. 2000-től az EU néhány ágazat rendeltetés szerinti csoportba sorolását (MIG: Main Industrial Grouping) módosította. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a víztermelés, -kezelés, -elosztás a továbbfelhasználásra termelő ágazatok csoportjából az energiatermelő ágazatok csoportjába került.
Az ipari termelői árak indexének számításában 1999. januártól vezettük be a TEÁOR'98-at, amely teljes mélységében (4 számjegyen, azaz szakágazati szinten) megegyezik az Európai Unió ágazati rendszerével (NACE Rev. 1.). 2009. januártól a NACE Rev. 2-vel megegyező TEÁOR'08 az ágazati osztályozás alapja.
Adatszolgáltatók: a bányászat (B), a feldolgozóipar (C), az energiaipar (D), a víz- és hulladékgazdálkodás (E) gazdasági ágba sorolt kijelölt vállalkozások.
A fix bázisú (2015=100%) táblákban módszertani felülvizsgálat történt. (2018. május 3.)
Költségalapon számított építőipari árindex: 2007-ig készült, az építőiparban felhasznált anyagok termelői árának és az építőipari dolgozók keresetének változását vette figyelembe.
Az építőipar termelőiár-indexe: az építőiparban végzett kivitelezési tevékenység átlagos árváltozását mutatja. Az építési munkafolyamatok felbontásával nyert homogén elemek, résztevékenységek, ún. építési tételek egységárainak megfigyelésén alapul.
Az építményfajták árindexei: az építményfajta létrehozásához szükséges építési munkák átlagos árváltozását mutatja.
Az építési tételek egységára: a kiválasztott tételek áfa nélküli, anyag- és díjköltséget is tartalmazó egységárai, amelyek az adott időszakban kötött szerződések és szerződésmódosítások vállalkozói díját megalapozó költségvetésekből származnak.
Számítási módszer: az indexszámítási rendszer alapeleme a reprezentáns-viszonyszám, amelyet a reprezentánsnak az adatszolgáltató által jelentett tárgyi és bázisidőszaki árának hányadosaként képezünk. Ezekből egyszerű számtani átlagolással számítjuk először a vállalati indexeket, majd a vállalati indexekből létszám-kategória, építményfőcsoport szerinti súlyokkal aggregálva képezzük az alágazati, majd ágazati indexeket. Az ágazati indexekből számítjuk az építőipari termelőiár-indexet. Az aggregátumok kiszámításhoz a tárgyévet két évvel megelőző évből származó termelési adatokat használjuk súlyként. Az építményfajta indexek számításához először a tételindexeket számítjuk ki az egyedi indexek egyszerű számtani átlagaként, majd építményfajtánként összesúlyozzuk azokat. Az építményfajták indexeihez használt súlyokat megbízott szakértőkkel állíttattuk össze, akik különböző építmények költségvetéseiből gyűjtötték a súlyarányokat.
Az adatok forrása: az „Építőipari tevékenységek ára” című adatszolgáltatás.
Az adatszolgáltatók köre: az építőiparba sorolt, kijelölt vállalkozások (összesen 900).
Az építőalapanyag-ipari árindex az alábbi TEÁOR'08 szakágazatok súlyozott átlaga:
0811 Kőfejtés, gipsz, kréta bányászata
0812 Kavics-, homok-, agyagbányászat
1621 Falemezgyártás
1622 Parkettagyártás
1623 Épületasztalos-ipari termék gyártása
2223 Műanyag építőanyag gyártása
2311 Síküveggyártás
2312 Síküveg továbbfeldolgozása
2314 Üvegszálgyártás
2319 Műszaki, egyéb üvegtermék gyártása
2320 Tűzálló termék gyártása
2331 Kerámiacsempe, -lap gyártása
2332 Égetett agyag építőanyag gyártása
2342 Egészségügyi kerámia gyártása
2343 Kerámia szigetelő gyártása
2344 Műszaki kerámia gyártása
2351 Cementgyártás
2352 Mész-, gipszgyártás
2361 Építési betontermék gyártása
2363 Előre kevert beton gyártása
2364 Habarcsgyártás
2370 Kőmegmunkálás
2391 Csiszolótermék gyártása
2399 M.n.s. egyéb nemfém ásványi termék gyártása
2511 Fémszerkezet gyártása
2512 Fém épületelem gyártása
A szekunder típusú árindex, elsődlegesen a beruházások volumenváltozásának mérésére szolgál. Számításához – primer indexként – az építőipari tevékenység árindexét, az ipar belföldi értékesítésiár-indexét, valamint a külkereskedelmi termékforgalom árindexét használjuk. A súlyozás a teljesítményérték anyagi-műszaki összetétele szerint történik.
A sokaság, amelynek áralakulását az árindexekkel jellemezzük, az ország külkereskedelmi termékforgalmába tartozó termékek köre. A megfigyelés körébe nem tartoznak bele az összehasonlítható idősorok létrehozására alkalmatlan termékek (a forgalomban nem ismétlődő egyedi berendezések, régiségek, művészeti alkotások stb.), valamint a közvetlen formában ármegfigyelésre nem alkalmas ügyletek (aktív és passzív bérmunka, barterügyletek, államadósság keretében történő szállítások stb.).
Az árszintváltozás mérésére 2002-ig a vámstatisztikából származó mennyiségi és értékadatokból képzett egységértékindexeket használtunk. 2003-tól az árindexszámítás többségében tranzakciós árak megfigyelésén alapul.
Az adatforrás szempontjából az árindexszámítás két pilléren áll:
A homogén termékcsoportok esetében a megfigyelési időszak tranzakcióit gyakorlatilag teljes körben felölelik a számítások, a heterogén termékcsoportok körében mintavételes adatgyűjtést végzünk. A minta évenként felülvizsgálatra kerül, nagyságrendileg 1000-nél több vállalatból és 5000-nél több reprezentáns termékből áll.
A minta kiválasztása, azaz az adatszolgáltatók és a reprezentáns termékek kijelölése az előző év rétegzett forgalmi adataiból koncentrált mintavétellel történik. A mintát alkotó reprezentánsok a sokaság legnagyobb forgalmú rétegeiből, a jellemző forgalmazóknál kerülnek kiválasztásra. Az adatszolgáltatók a reprezentáns termékekre havonta árat jelentenek, import esetében feladó, export esetében rendeltetési országonként.
A reprezentáns termék specifikálásánál az árat befolyásoló legfontosabb műszaki paraméterek mellett országonként meghatározásra kerülnek az árat befolyásoló lényegesebb üzleti feltételek, mint a fizetési és a szállítási feltételek, továbbá a devizanem is.
A megfigyelt ár a reprezentáns terméknek egy konkrét ügyletre, a kijelölt vámtarifaszámra és országra vonatkozó, adott paritáson és mennyiségi egységre számított havi forint átlagára.
Az indexszámítás első lépésében előző évi bázisú havi indexek készülnek a geometriai átlagolású (Fisher-) formula szerint, vagyis a bázisidőszaki (Laspeyres-) és a tárgyidőszaki (Paasche-) súlyozású indexek átlagaként. A súlyozáshoz a teljes termékforgalom értékadatait használjuk fel. Az indexekből bázisindexsort állítunk elő, amelynek alapján különböző időviszonyokra kiszámíthatók a mutatók.
Az indexek közlése az ENSZ külkereskedelmi termékjegyzéke, a SITC nómenklatúra árucsoportjaiból képzett árufőcsoportok, valamint országcsoportok szerint történik.
Adatrevízió: az adatok – hibás adatszolgáltatás és a pótlólagos információk miatt – visszamenőlegesen korrigálhatók, ezért eltérhetnek a korábban publikáltaktól.
A cserearány-mutató a kiviteli és behozatali árindex hányadosa.
A volumenindexek a forintértékindexekből a bázisidőszak és a tárgyidőszak között bekövetkezett forintárszint-változás hatásának kiszűrésével készülnek. A számítás az érték-, ár- és volumenindexek közötti összefüggés alapján történik: a volumenindex az értékindex és a megfelelő árindex hányadosa.
Árufőcsoportok:
Országcsoportok:
2020. januárig
Európai Unió (EU28)
EU-n kívüli országok
2020. februártól (az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése után)
Európai Unió (EU27_2020)
EU-n kívüli országok
Szolgáltatási kibocsátási árindex: meghatározott (elsősorban ún. üzleti) szolgáltatási ágazatokban nyújtott szolgáltatások negyedéves árváltozása.
Megfigyelt szolgáltatások összesen (H-N nemzetgazdasági ágak, kivéve K)
| H | Szállítás, raktározás, összesen |
| 49 | Szárazföldi és csővezetékes szállítás |
| 52 | Raktározás, szállítást kiegészítő tevékenység |
| 53 | Postai, futárpostai tevékenység |
| I | Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, összesen |
| 55 | Szálláshely-szolgáltatás |
| 56 | Vendéglátás |
| J | Információ, kommunikáció, összesen |
| 58 | Kiadói tevékenység |
| 59 | Film, video, televízió-műsor gyártása, hangfelvétel-kiadás |
| 60 | Műsor-összeállítás, műsor-szolgáltatás |
| 61 | Távközlés |
| 62 | Információ-technológiai szolgáltatás |
| 63 | Információ-szolgáltatás |
| L | Ingatlanügyletek, összesen |
| 68 | Ingatlanügyletek |
| M | Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység, összesen |
| 69 | Jogi, számviteli, adószakértői tevékenység |
| 70.2 | Üzletvezetési tanácsadás |
| 71 | Mérnöki és építész-mérnöki tevékenység; műszaki vizsgálat, elemzés |
| 73 | Reklám, piackutatás |
| 74 | Egyéb szakmai, tudományos, műszaki tevékenység |
| N | Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység, összesen |
| 77 | Kölcsönzés, operatív lízing |
| 78 | Munkaerő-piaci szolgáltatás |
| 79 | Utazás-közvetítés, utazás-szervezés, egyéb foglalás |
| 80 | Biztonsági, nyomozói tevékenység |
| 81 | Építmény-üzemeltetés, zöldterület kezelés |
| 82 | Adminisztratív, kiegészítő egyéb üzleti szolgáltatás |
Megjegyzés: A H nemzetgazdasági ág árindexe számításánál a Légi szállítást (51) is figyelembe vesszük, azonban adatvédelmi okokból az adatokat külön nem ismertetjük. A Vízi szállítás (50) indexe szintén része az aggregátumnak.
Üzleti szolgáltatások kibocsátási ára: a gazdasági egységeknek, illetve gazdasági egységeket képviselő személyeknek nyújtott szolgáltatások értékesítése keretében kapott összeg, amely nem tartalmazza a forgalmi adót (ÁFA) és más, a vásárlónak számlázott visszaigényelhető adókat, valamint a szolgáltató által külön számlázott (pl. szállítási, csomagolási stb.) költségeket, de magában foglalja az árváltozás jellegű felárakat és engedményeket.
Szolgáltatások árreprezentánsa: az ármeghatározás szempontjából lényeges minőségi jellemzőkkel körülhatárolt szolgáltatásfajta, amely az árbevételben jelentős súlyt képvisel, és amelyről az adatszolgáltatás folyamatosan teljesíthető.
Adatszolgáltatók köre: a megfigyelésbe bevont üzleti szolgáltatási tevékenységet végző kijelölt gazdasági szervezetek.
Az adatok forrása: az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program "Üzleti szolgáltatások kibocsátási árjelentése" című kötelező negyedéves adatszolgáltatása (OSAP 2130)
Szolgáltatások árazási módszere: azon speciális információk összessége, amelyek alapján a szolgáltatási kibocsátási egységár meghatározható.
Az OECD-Eurostat módszertani kézikönyve (KS-04-14-61-EN-C) a szolgáltatási kibocsátási árindexek fejlesztéséhez 8 árazási módszer alkalmazását javasolja:
Az árindex-számítás módszere: a „TERMÉK” típusú összetett árindexek számítása a TEÁOR'08 szerinti 4 számjegy mélységű vállalati termék-típusú árindexek aggregálásával történik (előző negyedév=100%)
A fogyasztóiár-index a háztartások (lakosság) által a saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri. Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások – pl. ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások) – nem szerepelnek a fogyasztóiár-indexben.
A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a „pénzromlás” mértékét.
Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat.
A reprezentánsok a használati értéket meghatározó, legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt, viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásféleségek. Ilyen például a sertéscomb csont és csülök nélkül, a fehér kenyér, a kék, rövid (85 mm-es) Multifilter cigaretta, a női szandál (bőr, ragasztott műanyag talppal), a 76–82 cm-es képernyőátlójú LCD-LED-televízió, a háztartási propán-bután gáz 10,9–11,5 kg-os palackban, az ólommentes autóbenzin, vagy a vonaljegy.
A reprezentánsok körét a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) minden évben felülvizsgálja. A 2023. évi fogyasztóiár-összeírásban szereplő termékeket és szolgáltatásokat a mellékelt táblázat tartalmazza: Reprezentánsok (xlsx, 55 KB).
A reprezentánsok árait a KSH területi munkatársai havonta írják fel az ország egyes településein az üzletekben, a szolgáltató helyeken és a piacokon (ezek az ún. felíróhelyek). Egyes, egyre gyakrabban az interneten vásárolt termékek és szolgáltatások (például műszaki cikkek, szálláshelyek, repülőjegyek) árainak gyűjtése során interneten keresztül történő árgyűjtést is alkalmazunk. Követelmény, hogy az árindex az adott havi valóságos kínálatot tükrözze, ezért a felírás napján – amely felíróhelyenként a hónap 1. és 20. napja közé esik – ténylegesen kapható áruk árait írják fel. Cél továbbá, hogy az index kifejezze a tényleges keresletet is, ezért az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek találhatók, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel. Ugyanakkor fontos követelmény az adott tételek minőségi összehasonlíthatósága, tehát az állandóság, folyamatosság is. Ezt 1992-től nemcsak a reprezentánsoknak a főbb minőségi jellemzőkkel meghatározott definíciói biztosítják, hanem az is, hogy az egyes felíróhelyeken az árösszeírók lehetőség szerint folyamatosan ugyanannak a választékelemnek az árát írják fel, amelyikkel a felírást elkezdték.
Minden megyében feljegyzik minden reprezentánsnak az árát (kivéve a központi ármegfigyelésbe tartozókat), mégpedig több felíróhelyen, így havonta reprezentánsonként maximum 130, összesen mintegy 80 000 ár gyűlik össze az árindexszámításhoz. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árának megfigyelésénél a lakosság által ténylegesen kifizetett összeget, a gyógyszertári árat vesszük számításba.
A felírt árak számának stabilitását – ami az átlagárból számított egyedi árindexek esetében feltétlenül szükséges – biztosítja, hogy amennyiben az árösszeírás esetleg meghiúsul, az árfelírásból hiányzó árat az Európai Unió tagországai számára kötelezően előírt módszernek megfelelően imputáljuk. Egy-egy reprezentáns (országos) havi árát a reprezentánsról a hónap során az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani átlaga adja. Van néhány reprezentáns, leginkább a szolgáltatások között (pl. a postai díjak), amelyek árait központi nyilvántartások alapján rögzítjük. A reprezentáns tárgyhavi és bázishavi árának hányadosa a reprezentáns egyedi árindexe.
A tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtés, víz- és csatornadíjak stb.) árváltozását az új díjak fogyasztói számlán való megjelenésekor, azaz egy-két hónapos csúszással vesszük figyelembe a fogyasztóiár-indexben.
Az elektromos energia és a vezetékes gáz esetében a rezsicsökkentés szabályainak 2022. augusztustól hatályos módosításának (259/2022. (VII. 21.) Korm. rendelet) fogyasztóiár-indexben történő elszámolása fogyasztásarányosan történik. A kettős árazás (rezsicsökkentett és lakossági piaci ár) elemeit a háztartások érintettségének arányában számoljuk el, figyelembe véve, hogy a háztartások fogyasztásuk mekkora hányada után fizetnek rezsicsökkentett, illetve lakossági piaci árat. A kedvezményes, rezsicsökkentett áron vásárolható gáz- és árammennyiséget a rendelettel összhangban 12 havi alapon vesszük figyelembe. A számítások alapját a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) nemzetgazdasági szintű – a tárgyhóhoz képest 2 hónappal később rendelkezésre álló elérhető 12 havi – gáz- és áramfogyasztási adatai, valamint a KSH-nak a háztartások körében mért, háztartási szintű éves fogyasztási adatai jelentik. A fizetendő összegeket háztartási szinten számítja ki a KSH, azokat aggregálva kapja meg a nemzetgazdasági szintű adatokat. Így a számítások elvégzése során a hivatal figyelembe veszi a gáz- és az áramfogyasztás háztartások közötti eloszlását, a fogyasztott mennyiség változásának hatását, illetve a rendelkezésre álló adatforrásokban elérhető információk erejéig a háztartások szerkezetéből adódó esetleges eltéréseket (pl. a nagycsaládosok kedvezményét) is. Ez biztosítja, hogy a rezsicsökkentett és a magasabb lakossági piaci ársávba eső gáz- és áramfogyasztás minden hónapban megfelelő arányban szerepeljen az árindexben.
Egyes meghatározott reprezentánsok (főleg az új személygépkocsik, személyi számítógépek és egyéb tartós fogyasztási javak) esetében minőségi kiigazításokat végzünk. Ehhez azokat az explicit, illetve implicit kiigazítási módszereket használjuk, amelyek széles körben elfogadottak (mint például az opcióárazás, az explicit értékítéleten alapuló módszer, illetve az indirekt átlapolás).
A fogyasztóiár-statisztika jelenleg mintegy 1000 reprezentáns (árucikk és szolgáltatás) megfigyelésén alapul, amelyeket 140 árucsoportra összegezve építünk be a fogyasztóiár-index számításába.
2012-től a hazai fogyasztóiár-index nem tartalmazza a saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját, amely korábban a szolgáltatások főcsoportban jelent meg. Ez a tétel a nemzetiszámla-előírások szerint nem vásárolt fogyasztásnak minősül, ezért a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások árváltozását mérő fogyasztóiár-indexből is kihagyjuk. Így a korábbi 141 árucsoport helyett 2012-től 140 árucsoportra épül a fogyasztóiár-index számítása.
Ahhoz, hogy a megfigyelt árakból kiszámítható árindexek helyesen jelezzék az árváltozások hatását a lakossági kiadásokra, szükség van azok fogyasztásban elfoglalt szerepének, súlyának ismeretére.
A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. A súlyok felülvizsgálata évenként történik. 2012-től a fogyasztóiár-index súlyrendszere csoportszinten – a nemzetközi előírásoknak megfelelően – a tárgyévhez képest kettővel korábbi évi, a lakossági vásárolt fogyasztásnak az előzetes nemzeti számlában szereplő adataira épül, míg a korábbi években ezt az adatforrást kiegészítettük a háztartás-statisztikai adatfelvételből származó információkkal is. A 2021. év kezdetével a tárgyévre vonatkozó súlyok kiszámításához – követve a nemzetközi szervezetek, többek között az Eurostatnak a Covid19-járvány idejére kiadott módszertani javaslatait – a tárgyévhez képest kettővel korábbi év adatai mellett a tárgyévet megelőző év első három negyedévének már rendelkezésre álló előzetes nemzetiszámla-adatait is felhasználtuk. A 2023. évi súlyok megállapításához tehát a 2021. év adatai mellett 2022 első három negyedévének adatait is igénybe vettük. A reprezentánsok – a gyakorlati lehetőségeknek megfelelően – részben a becsült arányok, részben az egy-egy csoporton belül azonos súlyok szerint szerepelnek.
A mintegy 1000 reprezentáns mindegyike a 140 fogyasztási csoport valamelyikébe tartozik. Az egyes reprezentánsok egyedi árindexeit a tárgyhavi és a bázishavi átlagos árak alapján számítjuk ki. A legrészletesebb fogyasztási csoportok árindexe a hozzájuk tartozó reprezentánsok egyedi árindexeinek súlyozott (illetve néhány esetben súlyozatlan) számtani átlaga.
A 140 csoportból a fogyasztási főcsoportok, valamint a teljes fogyasztás árindexe:
| Ip | = | ∑ wipi | (Laspeyres-féle árindex), | |
| ∑ wi |
| ahol | wi = | az i fogyasztási csoport százalékos aránya a teljes fogyasztásból (a ∑wi, ha nem a teljes fogyasztásról van szó, 100-nál kisebb!), |
| pi = | az i fogyasztási csoport árindexe (alapindex, lásd lentebb). |
A fogyasztóiár-index minden hónapban három bázishoz viszonyítva készül. A három bázis az előző év decembere, a közvetlenül megelőző hónap, és az előző év azonos hónapja.
Az előző év decemberéhez viszonyító index az év során a tárgyhónappal bezárólag bekövetkezett árváltozások összességéről ad számot. Ez inflációs időszakban általában hónapról hónapra növekvő mértéket mutat, hiszen a tárgyhavi árnövekedés mindig rárakódik a már addig bekövetkezettekre.
A közvetlenül előző hónaphoz viszonyító indexben az árszínvonal egy hónap alatt bekövetkezett változása azaz infláció tárgyhavi üteme tükröződik.
Az előző év azonos hónapjához mérő index a 12 hónap alatt bekövetkezett árváltozásokat összegzi, így hosszabb időtávon érzékelteti az áralakulást, illetve az ütem hónapról hónapra növekvő vagy csökkenő, tehát az infláció gyorsuló vagy lassuló voltát.
Az előző év decemberéhez mérő indexek az alapindexek, amelyek felhasználásával képezzük a magasabb szintű aggregátumokat (fogyasztási csoportok, illetve a teljes fogyasztóiár-index) a reprezentánsok egyedi árváltozásaiból. A közvetlenül megelőző hónaphoz és az előző év azonos hónapjához viszonyító indexeket ezekből az alapindexekből származtatjuk.
A fogyasztói árindex számítása során mind az átlagárak, mind az indexek több tizedesjegy pontossággal készülnek el. Ezt követően, az eredmények közzétételekor, az adatok kerekítésre kerülnek, az alábbiak alapján:
Az éves átlagos árváltozást jelző fogyasztói árindex, a két tizedesjegyre kerekített 12 havi árváltozást mutató adatok számtani átlagaként készül, ahol az egyes hónapok egyenlő súllyal szerepelnek a számításban. Az eredményül kapott index ezt követően kerekítésre kerül egy tizedesjegy pontosságúra, és ez az adat szerepel a KSH publikációiban.
A harmonizált fogyaszóiár-index (HICP) számításának az a célja, hogy az Európai Unió tagország adatai között biztosítsa a nemzetközi összehasonlíthatóságot. Számításának jelenlegi fázisában deklaráltan nem kívánja helyettesíteni a nemzeti fogyasztóiár-indexeket, hanem azzal párhuzamosan létezik. A fogyasztóiár-indexek harmonizációját az Eurostat irányítja és koordinálja, együttműködve a nemzeti statisztikai hivatalokkal. A harmonizált fogyasztóiár-index az EU-tagországok részére kötelezően előírt, „acquis communautaire” minősítésű statisztikai mutató.
Az index számítása a nemzeti sajátosságok figyelembevételével történik, a kiválasztott termékek és szolgáltatások körére kötelező előírás nincs. Kötelező ugyanakkor az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának, a COICOP nemzetközi nómenklatúrának a használata.
A nemzeti fogyasztóiár-index és az EU ajánlásait tükröző harmonizált fogyasztóiár-index hasonló, de nem teljesen azonos eredményt adnak. Ez a két mutató módszertani eltérésének következménye, ami alapvetően a következő területeken nyilvánul meg:
Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl. hatósági árdöntések, időjárás, világpiaci ármozgás, stb.) feltárja az infláció ún. kemény magjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:
2012. januárban és 2021. áprilisban a maginflációs mutató összetételének felülvizsgálatával bővült a kihagyott tételek köre. A korábban a maginflációs mutató részét képező sajátlakás-szolgáltatást 2012. januártól elhagytuk, tekintve, hogy 2012-től a hazai fogyasztóiár-indexnek sem része. A szeszes italok és dohányáruk csoportot 2021. áprilistól szintén elhagytuk, mivel e termékek árát az utóbbi években jelentősen befolyásolta a jövedéki adó mértékének rendszeres, éven belül történt többszöri, jogszabály által előírt változtatása, így a legjobb európai gyakorlatot is alapul véve változtattunk a maginflációs mutató számításán.
A maginfláció összetételének megfelelően, 2023-ban a teljes fogyasztói árindex 64 százalékát fedi le. Számítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az index újrasúlyozásával történik. A KSH a maginfláció esetében az újrasúlyozás után előálló eredeti mellett egy szezonálisan kiigazított mutatót is publikál.
A maginflációs mutató 1994. decemberi bázison készül.
A KSH a szezonális kiigazításhoz a TRAMO/SEATS-módszert használja. A TRAMO/SEATS-modell sztochasztikus alapú, teljes egészében modellszemléletű, komponensekre bontó eljárás, amelyet az angol terminológia ARIMA-alapú signal extraction eljárásnak is nevez. Bővebben»
A szezonális kiigazítás természetéből következően minden egyes publikáláskor, azaz havonta változhatnak visszamenőlegesen a már publikált, szezonálisan kiigazított adatok. A szezonális kiigazítás modelljének revíziójára azonban évente csak egyszer kerül sor. 2021. áprilisban viszont a mutató összetételének változása miatt az idősort visszavezettük 1995. januárig, így egyszeri jelleggel a szezonálisan kiigazítatlan maginfláció idősora is megváltozott visszamenőlegesen ezen időpontig.
2021. áprilisban azonban a mutató összetételének változása miatt az idősort visszavezettük 1995. januárig, így egyszeri jelleggel a szezonálisan kiigazítatlan maginfláció idősora is megváltozott visszamenőlegesen ezen időpontig.
A változatlan adótartalmú árindex (VAI) a termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztóiár-indexből. A mutató arra a kérdésre ad választ, hogy a megfigyelési (tárgy-) időszakban mekkora lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszakban érvényes adótörvények lennének hatályban. A VAI számításának célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. A fogyasztóiár-indexhez hasonlóan a VAI-t is az előző év decemberi bázison számítjuk, az egyes részindexek aggregációjához a fogyasztóiár-indexben használt súlyokat alkalmazzuk. Az adóváltozások hatását mindig azok életbe lépésekor, illetve a tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtési, víz-, csatorna-, szemétszállítási díjak stb.) fogyasztói számlán való megjelenésekor vesszük figyelembe. A dohánytermékeknél az új árak megjelenésének arányában számoljuk el a jövedéki adó változását.
A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóár-index – csakúgy, mint a fogyasztóiár-index – országos átlagos mutatóként értelmezhető, számítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagytuk a speciális, tényleges fogyasztáshoz nem köthető tételeket, azaz az ún. imputált lakbért (ez 2012-től pedig már eleve nem része a fogyasztói árindexnek) és a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos tételeket. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, gyermekruházat, tankönyv, tanszer, írószer, oktatási szolgáltatás.
A fogyasztási kiadások megoszlása
| (%) | ||
| Főcsoportok | A fogyasztóiár-indexben | A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóiár-indexben |
|---|---|---|
| Élelmiszerek | 28,960 | 31,334 |
| Szeszes italok, dohányáruk | 7,922 | 6,975 |
| Ruházkodási cikkek | 3,674 | 2,176 |
| Tartós fogyasztási cikkek | 8,190 | 6,804 |
| Háztartási energia | 5,176 | 6,788 |
| Egyéb cikkek, üzemanyagoka) | 20,195 | 20,557 |
| Szolgáltatások | 25,883 | 25,366 |
| Összesen | 100,000 | 100,000 |
a) A gyógyszerek és gyógyáruk ebbe a csoportba tartoznak.
A nyugdíjasok szempontjából kitüntetett csoport, a gyógyszerek, gyógyáruk részaránya a fogyasztóiár-indexben 2,4%, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében 4,7%.
Módszertani forrás: A Fogyasztóiár-statisztika módszere, 2000.