Nőtt a lakossági villamosenergia-fogyasztás

A közüzemi villamosenergia-hálózat Magyarország minden településére kiterjed. A szolgáltatók 2019 végén összesen 5 millió 667 ezer fogyasztót láttak el, 91%-uk háztartási fogyasztó volt. Egy év alatt a fogyasztók száma 0,6, a lakossági fogyasztóké pedig 0,5%-kal nőtt, míg 2000-hez képest a fogyasztók száma 11, ezen belül a háztartási fogyasztóké 9,0%-kal bővült.

• A háztartási fogyasztók számának bővülése részben a lakásállomány növekedésével, részben pedig a villamosenergia-hálózat külterületi terjeszkedésével, üdülők, településeket övező kiskertek épületeinek bekötésével magyarázható.
• Az összes fogyasztó számának emelkedését az előbbieken túl új ipari és szolgáltató létesítmények hálózatba bekötése eredményezte.

A felhasznált villamos energia mennyisége 2013-tól, ezen belül a lakosság fogyasztása 2015-től kezdve növekszik. A teljes villamosenergia-fogyasztást tekintve az ipar a legjelentősebb fogyasztó, ettől valamelyest elmarad a lakossági és a döntően piaci szolgáltató tevékenységekből álló egyéb szektor villamosenergia-felhasználása.

A lakossági fogyasztás részesedése 2000 és 2008 között 31–33% között ingadozott, a csúcspontját 2009-ben érte el (34%). Az aránya azóta egyenletesen csökkenő tendenciát mutat. A felhasznált villamos energia mennyisége is 2009-ben volt a legnagyobb, a 2019. évi lakossági fogyasztás 1,1%-kal maradt el a 10 évvel azelőtti értéktől.

Az egy háztartási fogyasztóra jutó villamosenergia-felhasználás 2008 és 2014 között 7,4%-kal csökkent, azóta emelkedő tendencia figyelhető meg, amelynek mértéke 2019-ben 0,5% volt.

Tavaly a lakosság fajlagos villamosenergia-fogyasztása Pest és Győr-Moson-Sopron megyében volt a legmagasabb, 29, illetve 11%-kal több, mint az országos átlag (181 kWh havi fogyasztás), míg Zala és Somogy megyékben volt a legalacsonyabb, 27, illetve 22%-kal elmaradva az országos átlagtól.

Kismértékben bővült a lakosság gázfelhasználása, a fajlagos fogyasztás viszont mérséklődött

2019-ben az ország 2877 településén volt vezetékes földgázszolgáltatás, az ellátottság 2000 és 2005 között 80-ról 91%-ra növekedett, azóta nem változott számottevően.

A háztartási fogyasztók a lakások 73%-ában használtak gázt. A gázhálózatba bekapcsolt lakások aránya Pest, Fejér és Csongrád-Csanád megyében volt a legmagasabb (83 és 81–81%), míg Komárom-Esztergom, Tolna és Baranya megyében a legalacsonyabb (46 és 54–54%). E mutató értéke szoros összefüggést mutat a távfűtés elterjedtségével, ugyanis ahol magas a távfűtött lakások aránya, ott a gázzal ellátottaké alacsonyabb.

A 3 millió 496 ezer gázfogyasztó 93%-a háztartási felhasználó, akik az összes értékesített gázmennyiség 38%-át vették igénybe. Az ipar 32%-os részesedésével a második legjelentősebb felhasználó.

A lakossági gázfogyasztás 3,4 milliárd m³ volt. A háztartások gázfogyasztása 2000 és 2006 között növekedett, illetve magas szinten stagnált, ezt követően 2014-ig csökkenő tendencia jellemezte a fogyasztás alakulását, amely az utóbbi években ismét inkább növekszik. A gázfogyasztást jelentősen befolyásolja az időjárás alakulása, például a 2017-es, átlagosnál hidegebb tél kiugró lakossági gázfogyasztást eredményezett.

Az egy háztartásra jutó gázfogyasztás a 2003. évi 127 m³/hó csúcsfogyasztásról 2019-re 87 m³/hó értékre esett vissza. A hosszabb időtávon érvényesülő csökkenő tendencia ellenére a fajlagos gázfogyasztást is ingadozás jellemezte az utóbbi években, a 2014-es mélyponthoz képest 2019-re 25%-kal növekedett a háztartások fajlagos fogyasztása. Az országos átlagot a Pest és a Komárom-Esztergom megyei háztartások gázfogyasztása haladta meg a legnagyobb mértékben (egyaránt 39%-kal), míg Budapesten és Zala megyében volt a legalacsonyabb a fogyasztás, az országos átlag alatt 18, illetve 17%-kal. Budapest alacsony fogyasztásában a nagyváros hőszigethatásán túl az is szerepet játszhat, hogy a gázfogyasztó háztartásokon belül itt a legalacsonyabb a fűtési fogyasztók aránya, a 88%-os országos átlaggal szemben csupán 76%.

Csökkent a háztartások távhő- és melegvíz-fogyasztása

2019-ben az ország 95 településén 653 ezer lakás – a lakásállomány 15%-a – részesült távhőellátásban. A távfűtéses melegvíz-ellátás 89 településen, 603 ezer lakásban volt elérhető. A rendszerváltást követően az állami nagyberuházások keretében megvalósuló lakásépítések megszűnése óta nem változott számottevően a távhő-, illetve melegvíz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma.

A legtöbb távfűtött lakás (a bekapcsolt állomány 37%-a) Budapesten található, a fővárosi lakások 26%-ában működik ez a szolgáltatás. Számuk a megyeszékhelyeken is jelentős, csupán Békéscsabán és Zalaegerszegen nincs távfűtéssel ellátott lakás. A többi megyeszékhelyen több távfűtött lakás található, mint az adott megye bármely más településén. 2019-ben a hálózatba bekötött lakások aránya Almásfüzitőn volt a legmagasabb (90%), és további 8 településen a lakások több mint fele volt távfűtéssel ellátott, sorrendben Dunaújváros (83%), Tiszaújváros (76%), Tatabánya (73%), Oroszlány (66%), Kazincbarcika (64%), Ajka (56%), Pornóapáti (55%) és Százhalombatta (54%). E települések közül hétben – egykori szocialista iparvárosként – magas a lakótelepi lakásállomány aránya, csakúgy mint Almásfüzitő községben. Pornóapáti helyzete viszont merőben eltérő, itt osztrák példára alakítottak ki biomasszára épülő „falufűtő” rendszert, amelyhez a lakások többsége csatlakozott.

A távfűtött lakások aránya megyei szinten más mintázatot mutat, mint a gázzal ellátottaké. A két energiaforrás jelentős részben egymás komplementere, amit jól mutat az is, hogy a távfűtött lakásokkal legnagyobb arányban ellátott Komárom-Esztergom megyében a legalacsonyabb a gázhálózatba kapcsolt lakások aránya. A távfűtött lakások aránya – a technológia sajátosságaiból adódóan – a lakótelepi lakások arányával függ össze, ahol utóbbi magas, ott jelentős a távfűtés elterjedtsége is. A legnépesebb megye (Pest) értéke a legalacsonyabbak között van, miközben a gázellátásban élenjáró. Ennek oka a kiterjedt agglomerációs, elővárosi zóna, amely 1990 után is dinamikusan bővült, és lakásait jellemzően nem kötötték be a távfűtő hálózatba.

A melegvíz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások területi megoszlása nagyon hasonló a távfűtésbe bekapcsolt lakásokéhoz, viszont Békés megyében egyetlen lakás sincs hálózati meleg vízzel ellátva.

2019-ben a távhőszolgáltató társaságok összesen 23 PJ hőmennyiséget értékesítettek távfűtési célra, 72%-át a lakosságnak. A szolgáltatott meleg víz mennyisége 19 millió m³ volt, ennek 95%-át a lakosság használta fel.

2010 óta a háztartások fogyasztása a távhő és a hálózati meleg víz esetében 26, illetve 15%-kal esett vissza. A távhőfogyasztás hosszabb időtávon megfigyelhető csökkenésének oka az e fűtési móddal jellemezhető lakóépületek modernizációja (nyílászárócserék, külső hőszigetelés, a fűtési rendszer korszerűsítése, valamint a fűtés szabályozhatóvá tétele).

Az eredetileg távhőellátásra tervezett lakótelepeken más hőellátási rendszerre való áttérésre – az aránytalanul nagy többletköltségek miatt – jelenleg nincs reális lehetőség. Ugyanakkor a centralizált hőellátási struktúra, az erre irányuló szándék és rendelkezésre álló erőforrások megléte esetén lehetővé tenné az energiahordozó-váltást, a megújuló energiaforrások – biogáz, biomassza, geotermikus és napenergia – használatára való áttérést.

A közműves ivóvízellátásal ellátott lakások aránya 2019 végén 95% volt

Nemzetközi összehasonlításban is jó mutatókkal rendelkeznek a magyarországi települések a közműves ivóvízellátásA települések vízellátásának célja a lakosság ivó- és háztartási vízigényének biztosítása, valamint a közületek, közintézmények és a kisebb ipari üzemek ivóvíz minőségű vízzel való ellátása. A vízellátás történhet az üzemek vagy intézmények saját vízműveivel, magán- és közkutakból és közüzemi vízvezetékkel.^[1] tekintetében, ugyanis az ellátott lakások aránya 2019 végén 95% volt.

2000 és 2019 között a termelt és szolgáltatott vízmennyiség, ezen belül a háztartások részére szolgáltatott éves ivóvízmennyiség kisebb ingadozásokkal (38-ról 36 m³/főre) csökkent, az emelkedő vízdíjak, illetve részben a saját kutas ellátásra történő átállás és a környezettudatosabb fogyasztás miatt. A termelt víz 2019. évi mennyisége 11%-kal kevesebb volt a 2000. évinél, a szolgáltatott vízmennyiség pedig több mint 17%-kal csökkent, a 2014-es mélypont után azonban enyhén emelkedett. A közüzemi vízszolgáltatók által szolgáltatott éves adatok szerint a termelt és szolgáltatott vízmennyiség közötti különbözetet a belső (vízműtelepi) technológiai, illetve a hálózati és a szolgáltatási veszteségek együttesen okozzák.

Nőtt az ivóvízhálózat hossza és az ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma

2000 és 2019 között az ivóvízvezeték-hálózat 4622 kilométerrel, a közműves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma pedig több mint 495 ezerrel nőtt. 2019 végén az ivóvízvezeték-hálózat hossza 66 907 kilométer volt.

A közműves ivóvízellátás extenzív fejlesztési szakasza lezárult, azonban az esetlegesen már több évtizede üzemelő vízműrendszerek ivóvízminőséggel és üzemeltetéssel (pl. csőtörések) kapcsolatos karbantartási, felújítási munkákat igényelhetnek.

A települések több mint kétharmada csatornázott

A vízkészletek hosszú távú megőrzése szempontjából nagyon fontos a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése.

A települések szennyvízelvezetése – életminőségi mutatóként – az országok fejlesztési struktúrájában környezetvédelmi, közegészségügyi, nemzeti és nemzetközi megítélés szempontjából is meghatározó tényező.

A legalább 100 méter hosszú szennyvízelvezető hálózattal rendelkező települések száma a 2000. évi 854-ről 2019-ben mintegy 2,5-szeresére, 2110-re emelkedett.

Az 1045 közüzemi szennyvízelvezető rendszerrel egyáltalán nem rendelkező község közül 888 település év végi népességszáma ezer fő alatti volt. Baranya 206, Somogy 120, Borsod-Abaúj-Zemplén 102, Zala 91, Vas 90, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 73 – zömében kis lélekszámú – településén hiányzik teljesen a közüzemi szennyvízelvezető hálózat. Ezek a települések többnyire olyan területeken vannak, ahol nem megoldható a szennyvízelvezető közmű gazdaságos üzemeltetése, ezért itt a környezetvédelem, illetve a társadalmi jólét érdekében költség- és környezetkímélő, szakszerű egyedi szennyvízkezelő létesítmények alkalmazása jelenthet megoldást.

Tovább zárult a közműolló

A szennyvízelvezető hálózatba bekapcsolt lakások száma 2000 és 2019 között mintegy 1 millió 616 ezerrel, a 2000. évi 3 millió 695 ezerre (aránya 51-ről 83%-ra) nőtt, csökkentve a vízhálózatba bekötött lakások számához viszonyított nagymértékű lemaradást.

A közműves csatornázással rendelkező lakások száma és aránya – a 2000-es állapothoz hasonlóan – 2019 végén is Bács-Kiskun, Tolna, Békés, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a legalacsonyabb. A legrosszabb helyzetben továbbra is Bács-Kiskun megye van, ahol a lakások mindössze 63%-a csatornázott. A legjobb helyzetben lévő fővárosban is több mint 25 ezer lakás (a budapesti lakásállomány 2,8%-a) csatornázatlan.

A másodlagos közműolló értéke, azaz a közműves vízellátásba és a szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások arányának a különbsége 2019-ben országosan 12,3 százalékpont volt, amely az utóbbi évek fejlesztéseinek hatására fokozatosan zárult.

A másodlagos közműolló értéke 2019-ben Budapesten, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyében volt a legkedvezőbb (2, 6 és 7 százalékpont), ezzel szemben Tolnában 26, Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Somogy, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 19 és 22 százalékpont között alakult.

A közcsatornán elvezetett szennyvíz csaknem teljes egészében tisztításra került

A hagyományos szennyvíztisztítási technológiákkal, főként a mechanikai előtisztítással és biológiai eljárásokkal tisztított szennyvíz minősége a környezetre általában kedvezőtlen hatású, mivel a szerves anyag biológiai lebontásának a végtermékei a vizekbe kerülve eutrofizációt okoznak.

A közcsatornán elvezetett szennyvizek tartalmazzák az intézményi, az ipari, a saját kutas vízellátásból és az egyéb szennyvízkibocsátásokból származó szennyvizeket, valamint az egyesített szennyvízelvezető rendszereken elvezetett csapadékvíz mennyiségét is.

2019-ben a közüzemi szennyvízvezetékeken összegyűjtött szennyvizeknek országosan már csak 2,7%-át (15,0 millió m³-t), míg 2000-ben még 9,7%-át (51,3 millió m³-t) vezették kezelés nélkül, tisztítatlanul a befogadó felszíni vizekbe. A nem kezelt szennyvíz mintegy 90,5%-a a három budapesti szennyvíztisztítóhoz tartozó szennyvízelvezetési agglomerációból származik, amely az itt, közcsatornán összegyűjtött szennyvíz 7,8%-a.

A szennyvíztisztító telepek hatékonysága több tényezőtől függ, és ezek függvényében a teljesítményük eltérően alakult. 2019-ben a tisztítótelepre vezetett és szállított települési szennyvízből a csak mechanikailag kezelt települési szennyvíz aránya 0,1%-ra csökkent. A tisztított szennyvizek nagy hányada – 2000-ben még 35, 2009-ben 24%-a – csak a közegészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő mechanikai (I. fokozat) kezelés után jutott a befogadókba.

A tisztítótelepre vezetett és szállított, legalább biológiailag (II. fokozat) is kezelt szennyvizek aránya az összes tisztítótelepre vezetett és szállított települési szennyvízhez viszonyítva 2012-től kezdődően csaknem elérte a 100%-ot, szemben a 2000. évi 65%-kal. A jelentős javulás elsősorban a III. tisztítási fokozatot is tartalmazó szennyvíztisztítási fejlesztések eredménye volt.

A szennyvíz több mint 91%-át a legfejlettebb tisztítási fokozattal tisztítják meg

A legfejlettebb, III. tisztítási fokozat célja a mechanikai és biológiai tisztítás után a szennyvíz további tisztítása, azaz a szerves anyagok lebontása során keletkező tápanyagok – elsősorban nitrogén- és foszforvegyületek – eltávolítása további mechanikai, biológiai és kémiai eljárások segítségével.

A közszolgáltatás keretében gyűjtött települési hulladék mintegy 30%-a újrahasznosult

Magyarország településeinek hulladékgazdálkodási feladatait – közszolgáltatás keretében – az önkormányzatoknak kell biztosítani. A közszolgáltatást az ingatlanhasználó köteles igénybe venni. A közszolgáltató az ingatlanhasználótól települési hulladékot vesz át, amelybe beleértendő a vegyes, a zöld-, valamint az elkülönítetten gyűjtött papír-, üveg-, műanyag- és fémhulladék. A települési hulladék a háztartásoknál képződő előbb leírt hulladékfajták összessége, valamint a háztartáson kívül (pl. irodákban, intézményekben) keletkező, de hasonló összetételű hulladék. A közszolgáltatás keretében gyűjtött települési hulladék annyiban nem ad teljes körű képet a települési hulladékról, hogy a háztartásihoz hasonló hulladékok elkülönített gyűjtését nem tartalmazza, mert ez esetben nem kötelező a közszolgáltató igénybevétele.

Az Európai Unió a tagállamok számára fokozatosan a hulladék egyre nagyobb arányú elkülönített gyűjtését, az újrafeldolgozását, valamint a hulladéklerakás csökkentését írja elő. A települési hulladék mennyiségének alakulása fontos eleme az ENSZ által meghatározott fenntartható fejlődési céloknak is, ezen belül a felelős fogyasztás és termelés indikátora.

A közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék éves mennyisége 3 millió tonna körül mozog. 2013-ig csökkenő tendenciát mutatott, azóta azonban évről évre kismértékben növekszik. Ezen belül a közszolgáltatás keretében elkülönítetten gyűjtött települési hulladék aránya a háztól történő elszállításnak és a környezettudatosság növekedésének köszönhetően egyre nő. 2019-ben a közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék 19%-át elkülönítetten gyűjtötték. Az elkülönített gyűjtés sokkal jobb újrahasznosítási arányok elérését teszi lehetővé, és ezáltal csökkenti a környezeti terheket.

A hulladékkezelési eljárások közül ökológiai szempontból az anyagában hasznosítás kevésbé környezetterhelő megoldás, mint az ártalmatlanítás. A közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék egyre nagyobb része kerül anyagában hasznosításra (2019-ben közel 30%). Ezzel párhuzamosan csökken a legnagyobb környezeti terhet jelentő, lerakással történő ártalmatlanítás aránya. 2019-ben a települési hulladék 13%-át ártalmatlanították energiahasznosítással vagy anélkül történő égetéssel. A hulladékégetés a lerakásnál környezetvédelmi szempontból jobb, de költségesebb kezelési megoldás, viszont az a hátránya, hogy a légszennyezés mellett az égetés során keletkezett maradékokat is ártalmatlanítani kell, ami további kockázatot jelent.

Budapesten csökkent a szerves anyag aránya a közszolgáltatás keretében gyűjtött települési hulladékon belül

A közszolgáltatás körében gyűjtött települési hulladék összetételének változása a gazdasági folyamatok, fogyasztói szokások és a hulladékgyűjtési rendszerek változásának hatását tükrözi. 1990 után jelentősen nőtt a lakossági fogyasztás, átalakultak a termékek, több csomagolóanyag került forgalomba. Az elkülönített hulladékgyűjtés lassan terjedt el. 2013–2014-ben Budapesten bevezették a háztól történő elkülönített hulladékgyűjtést. A budapesti vegyesen gyűjtött települési hulladék összetétele jól mutatja ezeket a változásokat. A műanyag hulladékok aránya a települési hulladékon belül 1990 és 2012 között 4,6-ről 21,2%-ra nőtt, majd 2019-re 11%-ra csökkent. A 2018 januárjától életbe lépő üveghulladék begyűjtésére vonatkozó intézkedés – amely szerint a legalább 300 m² alapterületű üzlettel rendelkező forgalmazó a forgalmazás helyén köteles visszavenni és elkülönítetten gyűjteni az üvegcsomagolást – hatása valószínűleg néhány év múlva fog látszódni. 2019-ben a megelőző évhez képest több mint kétszeresére nőtt a fémhulladék aránya a fővárosi hulladékon belül.

A Balaton partján a legmagasabb a közszolgáltatás keretében gyűjtött, egy főre jutó települési hulladék

2019-ben Magyarországon a közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék járásonkénti egy főre jutó mennyisége 105 és 812 kilogramm/fő között ingadozott, a gazdaságilag fejlettebb, illetve az idegenforgalmi szempontból jelentős területeken volt a legmagasabb. A turisztikai célpontok, így például a Balaton környékének magas értékét az okozza, hogy a viszonylag alacsony lakónépesség ellenére a közszolgáltatás körébe tartozó hulladék mennyisége – különösen a nyári időszakban – nagyon jelentős.

Tovább nőtt az autópályák hossza

A közúthálózat állami tulajdonú országos közutakból és önkormányzati tulajdonú helyi közutakból áll. 2019-ben az országos és a helyi közutak hossza együttesen közel 221 ezer kilométer volt, 61 ezer kilométerrel több, mint 2000-ben. 2010 óta legnagyobb mértékben a kerékpár- és az autóutak hossza gyarapodott (66, illetve 72%-kal), ezzel szemben a gyalogutak és járdák, illetve az egyéb országos közutak kategóriába tartozó utak hossza (2,3, illetve 1,3%-kal) csökkent. Az országos közutak hossza 32 204 kilométert tett ki. 2000–2010 között az autópályák hossza megkétszereződött, ezt követően a növekedési ütem erőteljesen lelassult. 2019-ben az autópályák hossza (1233 kilométer) mintegy 16%-kal haladta meg a 2010-es értéket.

Módszertan

Elsődlegesen a KSH adatgyűjtéseire támaszkodtunk. A közölt adatok az adott év december 31-ére vonatkoznak, de a területi jellegű adatcsoportosításokban még ugyanazon év január 1-jei közigazgatási beosztását vettük figyelembe.

FOGALMAK

Háztartási (lakossági) villamosenergia-fogyasztó: olyan ingatlan (lakóépület, lakás, üdülő, hétvégi ház, lakossági célra használt garázs), amely villamosenergia-szolgáltatásban részesül és fogyasztását a szolgáltató háztartási árszabással, külön-külön számolja el. Egy háztartási fogyasztónak egy felhasználási helyen lehet több fogyasztásmérője is, de ez esetben csak egy háztartási fogyasztónak számít. Ugyanazon magánszemély különböző ingatlanjai azonban külön háztartási fogyasztónak (és felhasználási helynek) számítanak.

Háztartási (lakossági) villamosenergia-felhasználás: a háztartások (lakóépületek, lakások, üdülők, hétvégi házak, lakossági célra használt garázsok) részére értékesített villamos energia mennyisége, ideértve a külön mért, éjszakai árszabás szerint elszámolt villamos energiát is. Nem minősül háztartási felhasználásnak az a külön mért fogyasztás, amely nem a háztartás szükségletére, hanem ipari, foglalkozási célra szolgál.

Vezetékes gázt fogyasztó háztartás: két kategóriából tevődik össze: 1. mérőórával rendelkező háztartások; 2. átalánydíjas fogyasztók – a társasházi, lakótelepi lakások és közös helyiségeik nem fűtési célú gázfelhasználása, amely mérése közös mérőóra alapján történik.

Fűtési fogyasztó: mérőórával rendelkező háztartási fogyasztó, amely 200 m³-t meghaladó mennyiségben fogyaszt gázt az adott év folyamán.

Távfűtött és meleg vízzel ellátott lakás: az a lakás, amelynek központi hőellátását, melegvíz-szolgáltatását általában az épülettől nagyobb távolságra lévő hőerőműből, fűtőműből távvezetéken keresztül biztosítják.

Vízvezeték-hálózat: a település közigazgatási határán belül általában a közterület (út, utca, tér) alá fektetett, üzembe helyezett, illetve rendeltetésszerűen használatba vett főnyomó- és elosztóvezetékek együttes hossza, bekötések nélkül.

Vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakás: az a lakás, amelyben vagy a hozzátartozó telken legalább egy, elosztóvezetékbe kapcsolt kifolyócsap van. A kifolyócsap lehet a lakásban, a lakáson kívül a ház falán vagy a házhoz tartozó telek határán belül.

Szennyvízcsatorna-hálózat: az elválasztott rendszerű szennyvízelvezető és az egyesített rendszerű csatornahálózat együtt.

A szennyvízelvezetési agglomeráció: a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program tervezési alegysége. Szennyvízelvezetési agglomerációt egy vagy akár több település, településrész is képezhet. Az agglomeráció központja mindig az a település, településrész, amelynek közigazgatási területén található az üzemelő vagy tervezett szennyvíztisztító telep.

Eutrofizáció: a felszíni vizekben bekövetkező természetes vagy mesterséges eredetű növényi tápanyagdúsulás (elsősorban nitrogén- és foszforvegyületek hatására), amelyet a felszíni vizekben a vízi növények elszaporodása (algásodás, hínárosodás) követ.

Csak mechanikai (elsődleges) tisztítás: a szennyvízben lévő szilárd, szűrhető vagy ülepíthető szennyezőanyagok eltávolítása speciális berendezésekkel.

Biológiai (másodlagos) tisztítás: a mechanikailag már tisztított szennyvíz szennyezettségének további csökkentése, illetve megszüntetése mesterségesen irányított biológiai folyamatok (rendszerint mikroorganizmusok) segítségével.

III. tisztítási fokozat: a már előzetesen mechanikailag és biológiailag is tisztított kommunális eredetű szennyvíz további tisztítása biológiai és/vagy kémiai, fizikai módszerekkel, amely elsősorban a nitrogén és/vagy a foszfor további eltávolítására irányul. Idetartoznak az egyéb fejlett tisztítási eljárások is, amelyek szintén a szennyvíz biológiai tisztítás utáni további tisztítására szolgálnak: pl. mikroszűrés, fordított ozmózis stb.

Települési hulladék: a háztartási és a háztartási hulladékhoz hasonló szilárd hulladék.

Háztartási hulladék: a háztartásokban képződő vegyes, elkülönítetten gyűjtött, valamint lomhulladék, ideértve a lakásokban, lakóingatlanokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, valamint a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein képződő hulladékot.

Háztartásihoz hasonló hulladék: az a vegyes, illetve elkülönítetten gyűjtött hulladék, amely a háztartásokon kívül képződik, és jellegében, összetételében a háztartási hulladékhoz hasonló.

Elkülönítetten gyűjtött hulladék: olyan hulladék, amelyet fajta és jelleg – adott esetben típus – szerint a képződés helyén a vegyes hulladéktól, illetve más fajtájú, jellegű vagy típusú hulladéktól elkülönítve gyűjtenek.

Közszolgáltató (hulladék): az a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló törvény szerint minősített nonprofit gazdasági társaság, amely a települési önkormányzattal kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés alapján hulladékgazdálkodási közszolgáltatást lát el.

Hulladékhierarchia: A hulladékképződés megelőzése és a hulladékgazdálkodás során az alábbi tevékenységek elsőbbségi sorrendként történő alkalmazására kell törekedni: a) a hulladékképződés megelőzése, b) a hulladék újrahasználatra előkészítése, c) a hulladék újrafeldolgozása, d) a hulladék egyéb hasznosítása, így különösen energetikai hasznosítása, valamint e) a hulladék ártalmatlanítása (hulladékégetés, és -lerakás).

Csomóponti ágak és gyorsforgalmi utak pihenőútjai: A csomóponti ágak és gyorsforgalmi utak pihenőútjai tartalmazzák az egyéb csomóponti ágak, pihenőhelyek útjainak hosszát is.

[1]:↑ A települések vízellátásának célja a lakosság ivó- és háztartási vízigényének biztosítása, valamint a közületek, közintézmények és a kisebb ipari üzemek ivóvíz minőségű vízzel való ellátása. A vízellátás történhet az üzemek vagy intézmények saját vízműveivel, magán- és közkutakból és közüzemi vízvezetékkel.

További adatok, információk

Táblák (STADAT) idősoros évek adatok – Lakás, kommunális ellátás
Táblák (STADAT) idősoros évek adatok – Környezet
Táblák (STADAT) idősoros éves, területi adatok – Környezet

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu