A Föld népessége 2020-ban megközelíti a 7,8 milliárd főt

Az ENSZ legfrissebb számításai alapján 1987 óta a bolygó népessége 2,8 milliárd fővel emelkedett és 2020-ban megközelíti a 7,8 milliárdot.¹

A világszervezet közepes szintű prognózisa² szerint a jövőben továbbra is gyarapodni fog bolygónk népessége, azonban lassuló ütemben. Az 1950. évi, 2,5 milliárdos érték megkétszereződéséhez 37 évnek kellett eltelnie, ezt követően az 1987-es, 5 milliárd fős népesség várhatóan 70 év után, 2057-re duplázódik 10 milliárdra. Az előrejelzés legtávolabbi évében, 2100-ban előreláthatólag 10,9 milliárd ember fog a Földön élni.

A népesség-előrejelzés fontos információkat nyújt a 2030-as fenntartható fejlődési célok³ megvalósításához is, amelyeknek fő célkitűzése a jobb jövő biztosítása bolygónk egészének, emberek milliárdjainak világszerte.

A világ népessége lassuló ütemben nő

Az elmúlt évszázadokra visszatekintve a népesség egyre gyorsuló ütemben növekedett, a múlt század közepétől pedig robbanásszerűen emelkedett. Mindez azzal magyarázható, hogy a fejlődő országokban és régiókban is végbement az a demográfiai átmenet, ami a fejlett országokban már a 19. század végén, illetve a 20. század folyamán lezajlott: rendkívüli mértékben javultak a halandósági viszonyok, ezzel együtt emelkedett a várható élettartam. Bár a termékenység csökkent, a halandóság javulásával az emberek tovább élnek, és mindez jelentős népességgyarapodást eredményezett.

Az egyes országok népességfejlődése eltérő, a demográfiai átmenet más-más szakaszában járnak.

A világ népességnövekedésének üteme az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek elején volt a legjelentősebb, akkor évente több mint 2%-kal nőtt a népességszám. Ez az érték 1990-től kezdődően mérséklődött, napjainkban évente 1,1%-kal gyarapodik a Föld lakossága. Az ENSZ előrejelzései szerint továbbra is a népességszám emelkedésével kell számolnunk, bár a termékenység folyamatos visszaesése miatt további lassulás várható: 2050-re 0,5, a század végére mindössze 0,03% körüli éves népességnövekedést prognosztizálnak.

Az egyes kontinenseken a népességfejlődés eltérő ütemű

Az egyes földrészek népességfejlődése attól függően tér el, hogy a demográfiai átmenet mely szakaszában vannak. Mindez jelentősen befolyásolja a Föld lakosságának kontinensek szerinti eloszlását.

• A legjelentősebb népességrobbanás az afrikai kontinensen zajlik, ahol 1950–2020 között 5,9-szeresére nőtt a népességszám.
• A második legnagyobb növekedés, közel négyszeres Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken történt, de Ázsia és Óceánia népessége is 3,3-szeresére emelkedett ezen időszak alatt.
• Mindeközben Észak-Amerika lakosságának száma valamivel több mint duplájára nőtt.
• A legkisebb növekedés (1,4-szeres) Európában volt.

A világ népességének 60%-a Ázsiában él, súlya a jövőben azonban várhatóan csökken

Napjainkban a világ népességének közel 60%-a, több mint 4,6 milliárd ember Ázsiában él. Ezt követi sorrendben Afrika (17,2%, 1,3 milliárd fő), Európa (9,6%, 747,6 millió fő), Latin-Amerika és a Karib-szigetek (8,4%, 654 millió fő), Észak-Amerika (4,7%, 368,9 millió fő), végül a legkisebb létszámú Óceánia (0,5%, 42,7 millió fő).

Az ENSZ előreszámítása szerint az egyes földrészek népességszámában radikális változások mennek végbe 2100-ig.

• Ázsia továbbra is a legnépesebb földrész marad 4,7 milliárd fővel, de ez már csökkenő létszámot jelent a 2050-es évtized közepén tetőző 5,3 milliárdhoz képest.
• Afrika aránya a jövőben várhatóan jelentősen nő. A gyarapodás mértéke továbbra is ezen a kontinensen a legnagyobb, 2055-re a jelenlegi népességszáma megduplázódik, a század végére pedig 59%-os növekedéssel megközelíti a 4,3 milliárd főt. 2100-ra a világ népességében előrebecsült 39,4%-os aránya alig marad el Ázsia 43,4%-ától.
• Európa súlya folyamatosan csökken: az 1950. évi 21,7%-os arány 2020-ra 9,6%-ra, 2100-ig pedig 5,8%-ra zsugorodik. Európának azonban nemcsak a részaránya, hanem a népességszáma is csökkenni fog: 2050-ig 37 millió fővel, az azt követő ötven évben további 81 millióval.
• A század utolsó ötven évében Európán kívül Ázsia, Latin-Amerika és a Karib-szigetek népességszámában is mérséklődés várható, de az öreg kontinens az egyetlen, ahol már 2050-re is alacsonyabb népességszámot prognosztizálnak, mint a jelenlegi.
• Észak-Amerika lakosságának száma – folyamatos emelkedéssel – a jelenlegi 1,3-szeresére növekszik 2100-ig, megközelítve a 491 millió főt.

Továbbra is Kína és India marad a világ két legnépesebb országa

Kína és India bolygónk két legnépesebb országa, itt él a világ lakosságának 18–18%-a (1,4–1,4 milliárd fő). Ebben a két ázsiai országban külön-külön is többen élnek, mint a három legkisebb lélekszámú földrészen együttvéve.

Az előrejelzés alapján továbbra is Kína és India marad a Föld két legnépesebb országa. India lakossága várhatóan 2027-re eléri Kínáét, ekkor mindkét ország népessége valószínűleg meghaladja a 1,4 milliárd főt, ezt követően India élre tör és várhatóan a 2050-es évek végén éri el maximális létszámát (1,7 milliárd fő). A 2030-as évek elejétől Kína lakossága kismértékben csökkenni kezd (ennek hátterében az 1979-ben bevezetett egygyermekes kínai családpolitika áll).

Az országok közül India és Nigéria népességgyarapodása a legintenzívebb, együttesen a világ növekményének közel egynegyedét adják a 2020–2050 közötti időszakban. Nigéria, napjaink hetedik legnépesebb országa 2047-re az Egyesült Államokat is megelőzve a Föld harmadik legnépesebb államává léphet elő.

A tíz legnépesebb országban él a világ népességének több mint fele

A jelenlegi tíz legnépesebb országban él a világ népességének közel 60%-a, közülük a legtöbb ember az alábbi országokban él:

• Kína, India, Egyesült Államok, Indonézia, Pakisztán, Brazília, Nigéria, Banglades, Oroszország és Mexikó.

Utóbbi két állam 2050-re lekerül erről a listáról és Nigéria mellett két másik afrikai ország (Etiópia és a Kongói Demokratikus Köztársaság) veszi át a helyüket. 2100-ra Afrika túlsúlya tovább nő, hiszen a tíz legnagyobb népességű ország között már öt ország fog szerepelni e kontinensről: a korábban említett három mellé Egyiptom és Tanzánia zárkózik fel. A globális növekedés jelentős része mindössze néhány afrikai országnak tulajdonítható.

Míg a fejlettebb országok kormányainak az alacsony termékenységgel, az aktív munkaképes korú lakosság arányának csökkenésével, a társadalom gyorsuló öregedésével, a különböző ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos gondokkal kell szembenézniük, addig a világ fejletlenebb térségében az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás hiánya, a tinédzserkori terhesség, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent komoly kihívást.

Öregedő világnépesség

A Földön élők létszámának növekedésével párhuzamosan zajlik a népesség elöregedése. A népesség kor szerinti összetételének változását jól szemlélteti az öregedési index, amely azt fejezi ki, hogy száz, 0–14 éves gyermekkorúra hány 65 éves vagy annál idősebb jut.

Az öregedési index az 1950-es években még alacsony szintű (14–15% közötti) volt a világon, azóta azonban folyamatosan emelkedik az értéke:

• napjainkban 36,7%,
• 2050-re meghaladhatja a 75,
• 2075-re pedig a 100%-ot,
• 2100-ra közel 130%-os értéket prognosztizálnak.

Ennek hátterében a termékenység 1970-es évektől kezdődő visszaesése és az addig soha nem tapasztalt mértékben meghosszabbodó életkilátások állnak. A becslések szerint 1950-től a 21. század végéig a 15 év alattiak népességen belüli aránya 34,3-ről 17,4%-ra apad, míg a 65 éveseké és az annál idősebbeké több mint 4-szeresére nő (5,1-ről 22,6%-ra).

Az öregedési index időbeli alakulását tekintve jelentősek az eltérések az egyes földrészek között. 1950-ben a kontinensek közül Európában volt a legmagasabb a mutató értéke (30,2%), csakúgy mint napjainkban (119%). Az ENSZ előrejelzése szerint ezt a vezető szerepét még hosszú évtizedekig megtartja, 2085 körül azonban Latin-Amerika és a Karib-szigetek átveszi a helyét. Utóbbi földrészen várható az öregedési index legdinamikusabb emelkedése, emiatt 2100-ban 100 gyermekkorúra 227 időskorú lakos jut majd. Ezzel szemben Afrikában még a század végén is jóval több lesz a gyermekkorú népesség, mint a 65 éves és annál idősebb.

Európában az öregedési index már 2010-ben meghaladta a 100%-ot. Várhatóan 2025-ben Észak-Amerikában is magasabb lesz az időskorú népesség száma a gyermekorúakénál (108%). Ázsiában, valamint Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken előreláthatólag 2050 környékén éri el a mutató a 100%-ot, Óceániában pedig még később, 2065 körül.

Európában több évtizedes folyamatos emelkedést követően 2060 és 2075 között az index értéke várhatóan stagnálni fog, ekkor a 0–14 éves népességre kétszer annyi 65 éves vagy annál idősebb lakos fog jutni. Ezt követően az időskorúak túlsúlya már csak kismértékben emelkedik.

Magyarországon az öregedési index – kisebb ingadozásoktól eltekintve – szorosan követi az európai irányvonalat. Jelenleg közel 140 idős ember jut száz gyermekkorúra hazánkban. A 150% körüli értéket a becslések szerint Magyarország 2025 körül éri el, 2100-ban pedig 206% körül várható a mutató értéke.

Afrikában a legmagasabb a termékenység

A népességnövekedés lassuló ütemét a termékenység szintjének csökkenő trendje határozza meg. A termékenységet a teljes termékenységi arányszámmal mérjük (TTA), ami azt fejezi ki, hogy egy nő az élete során átlagosan hány gyermeket hozna világra. Az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 1950 és 2020 között világméretekben a felére, 5,0-ről 2,5-re csökkent.

A földrészeket tekintve az 1950-es évek elején közel 2,5-szeres eltérés volt a legmagasabb (Afrika: 6,6) és a legalacsonyabb (Európa: 2,7) érték között. Az 1960-as évek második felétől Afrika kivételével mindenütt megindult az arányszám csökkenése, az afrikai kontinens csak közel húszéves késéssel követte a többi földrészt. Ezzel összefüggésben:

• 1950-től napjainkig, valamint az ENSZ előrejelzése szerint 2100-ig mindvégig Afrikában a legmagasabb a termékenység szintje. Ezen a kontinensen a világátlagnál kisebb mértékű, 33%-os volt a visszaesés, jelenleg 4,4 gyermek jut átlagosan egy nőre.
• Ázsiában több mint 60%-kal, 5,8-ről 2,2-re esett vissza a TTA értéke 1950 és 2020 között. Az ázsiai országok közül a legjelentősebb csökkenés Kínában tapasztalható, ahol 6,1-ről 1,7-re zuhant az egy nőre jutó átlagos gyermekszám.
• Európa a vizsgált időszakban végig a legalacsonyabb termékenységű földrészek közé tartozott, az 1970-es évek elejéig azonban még meghaladta a népesség reprodukciójához szükséges, 2,1-es átlagos gyermekszámot. 1980–1985 között már csak 1,9 volt a mutató értéke, 1995–2000 között pedig az 1,5-es szintet sem érte el. Az elmúlt 15 évben kismértékű emelkedés tapasztalható, a TTA értéke jelenleg 1,6.
• A termékenységet tekintve napjainkban Észak-Amerika áll – 1,8 körüli értékkel – legközelebb Európához.

Az országok termékenysége várhatóan közelíteni fog egymáshoz

A TTA átmenetének elmélete szerint – erre építi az ENSZ is a prognózisát – a század végére, fejlettségtől függetlenül a Föld minden országában 2 körül lesz a termékenységi arányszám. Az elmélet szerint a TTA „evolúciója” három nagy fázisra bontható.

• Az első szakasz az átmenet előtti időszak, amelyet magas fertilitás jellemez.
• A második periódusban a TTA erről a magas szintről indulva csökkenni kezd és akár a reprodukcióhoz szükséges szint alá is süllyedhet.
• Ezt követően, a harmadik időszakban a TTA újra megközelítheti vagy el is érheti a reprodukciós szintet.

Természetesen az egyes országok ugyanabban az időben más-más fázisban járhatnak.

Az ENSZ előrejelzését tekintve Magyarország a harmadik szakasz küszöbén áll: a 2020–2025 közötti időszakra 1,54-os TTA-értéket becsülnek, amely a későbbi évtizedekben tovább fog emelkedni és 2100-ig akár az 1,8-es érték közelébe is kerülhet.

A jelenlegi magas termékenységű országokban az átlagos gyermekszám a feltételezések szerint az évszázad végéig folyamatosan csökken, az alacsony termékenységű országoké pedig várhatóan nő. Mindezek eredményeként az egyes földrészek termékenységi szintje erőteljesen közelít egymáshoz:

• 2050-re a legmagasabb és a legalacsonyabb érték közötti eltérés várhatóan 1,8-szeres, a század végére pedig mindössze 1,2-szeres lesz.
• 2100-ra Európa termékenységi szintje több mint 10%-kal, a jelenlegi 1,6-ről 1,8-re fog emelkedni, ezzel megelőzi Ázsia és Latin-Amerika arányszámát.
• A kontinensek közül egyedül Afrika esetében várható reprodukciós szintnek megfelelő termékenység a század végére.

A termékenység előzőekben ismertetett, jelentős csökkenése csak lassítani fogja a népességnövekedés ütemét, miután a korábban született, nagyobb létszámú nemzedékek reprodukciós szint alatti termékenység mellett is több gyermeket hoznak világra, mint amennyien a javuló halandóság mellett elhunynak.

Világszerte emelkedik a gyermekvállalás átlagos életkora

Az ENSZ becslése értelmében az elkövetkező évtizedekben Ázsiában, valamint Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken emelkedhet legnagyobb mértékben a nők szüléskori átlagos életkora. A 2015–2020 közötti időszakban Ázsiában 27,8 év, míg Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken 27,3 év volt a mutató értéke, amely a század végére 30,6 és 30,7 évre emelkedhet. Európában az alacsony szintű TTA-érték mellett a szüléskori átlagos életkor az egyik legmagasabb a világon, mindez azt is jelenti, hogy már az első gyermeket is egyre későbbi életkorban vállalják a nők. 2015 és 2020 között Európában és Észak-Amerikában 29–30 év között volt az anyák szüléskori átlagos életkora, amely 2100-ig kitolódhat 32, illetve 31,2 évre. Észak-Amerikában 2025–2030 után érdemben már nem emelkedik ez az életkor, az ENSZ előrejelzése szerint ettől kezdve konstanssá válik. Amennyiben ezekhez az értékekhez Magyarország helyzetét hasonlítjuk, megállapítható, hogy hosszú távon az európai trendhez igazodik a nők szüléskori átlagos életkora. Hazánkban a 2015–2020 közötti időszakban 29,6 év volt a mutató értéke, amely 2035–2040-re elérheti a 31-et, 2100-ra pedig megközelítheti a 32 évet.

Hosszabbodó életkilátások

A világ népességszámának alakulásában a termékenység mellett a halandóságnak is fontos szerepe van, ennek szemléltetéséhez a születéskor várható átlagos élettartam a legalkalmasabb mutató, ami azt mutatja meg, hogy egy, az adott évben világra jött újszülött hány évi élettartamra számíthat a születése évének halandósági viszonyai mellett.

Ahogyan a korábban vizsgált demográfiai mutatók, úgy ez az indikátor is jelentős különbséget mutat földrészenként. Ebből a szempontból azonban nem csak a kontinens lehet meghatározó, hanem az is, hogy nőről vagy férfiról van-e szó. A nők kedvezőbb életkilátása általános érvényű, a gyengébbik nem tagjai a férfiakénál magasabb életkorra számíthatnak az ország fejlettségétől függetlenül.

A kontinensek közötti eltérés az 1950-es években volt a legnagyobb, ám napjainkra bizonyos mértékű közeledés figyelhető meg. Az orvostudomány fejlődésével és a népegészségügyi viszonyok jelentős javulásával világszerte az emberiség történetében még soha olyan mértékben nem hosszabbodtak meg az életkilátások, mint 1950 és 2020 között, 47-ről 72,3 évre nőtt a születéskor várható átlagos életkor. Ez a folyamat a század végéig töretlenül emelkedni látszik, a prognózis szerint 81,7 évre nő a mutató értéke.

• 1950-ben Afrikában 40 évnél kevesebbre számíthatott egy újszülött, és Ázsiában is csak kismértékben haladta meg ezt az életkort a várható élettartam.
• Jelenleg a nőket tekintve 64,4 év, míg a férfiak esetében 60,9 év a születéskori várható életkor Afrikában. Ugyanez a két érték Ázsiában 75,5 és 71,2 év.
• A legkedvezőbb várható élettartam Észak-Amerikára jellemző. 2020 után azonban az európai nők esetében valamelyest meghaladhatja a születéskori várható életkor az észak-amerikai értékeket. Az ENSZ számításai szerint 2020–2025 között a nők becsült, születéskori várható élettartama 82 év lesz Észak-Amerikában, a férfiaké 77,1 év. Ehhez képest az európai férfiak életkilátása valamelyest kedvezőtlenebb (75,9 év), míg az európai nőké közel hasonló (82,3 év).

2100-ig a kontinensek közötti élethosszbeli különbségek egyre csökkennek, de a két végletet jelentő földrész, Afrika és Észak-Amerika között így is több évnyi eltérés prognosztizálható. Az ENSZ szerint Afrikában a század végére a nők várható átlagos élettartama 78,6 év, míg a férfiaké 73,9 év lesz, Észak-Amerikában pedig 90,5 év, valamint 87,4 körül fognak alakulni az értékek.

A magyarországi adatok elmaradnak az 1970 és 2100 közötti időszakban az európai átlagos értékektől. De az 1950 és 1970 közötti időtávot szemlélve is csak egyedül a férfiakról mondhatjuk el, hogy az európai átlagnál néhány hónappal hosszabb életet remélhettek hazánkban. Magyarországon napjainkban a nők születéskori várható élettartama 80,1 év, a férfiaké 73 év.

Kilátások az Európai Unióban

Az Eurostat adatai⁴ szerint az EU 27 tagországának népessége – a 2020 februárjában életbe lépett Brexit miatt az Egyesült Királyságtól eltekintve – 2019. január elsején 446,8 millió fő volt. Az elmúlt hat évtizedben 92,3 millió fővel, 26%-kal nőtt ezeknek az országoknak a lakossága. Míg a várható élettartam értéke ez idő alatt a nyugat-európai országokban töretlenül emelkedett, addig a volt szocialista országokat epidemiológiai krízis sújtotta, és csak az 1990-es rendszerváltás társadalmi hatásai tették lehetővé az életkilátások későbbi meghosszabbodását. Egy újszülött 2018-ban az Európai Unióban 81 évre számíthatott, 2002-ben még csak 77,6 évre. A várható élettartam fokozatos emelkedése mellett Európában a teljes termékenységi arányszám nem éri el a reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értéket, a népesség gyarapodása elsősorban a bevándorlás következménye. Ugyanakkor a 2002. évi 1,43-os TTA-érték 2018-ra 1,55-ra emelkedett. Mindez jól mutatja a kontinens előtt álló, a népesség elöregedéséből fakadó kihívásokat.

Gyarapodó népességű tagállamok

Nagy különbségek mutatkoznak az uniós országok népességszám-változásának irányában és az annak hátterében álló tényezőkben. 2018-ban az EU 27 tagállama közül 10-ben ténylegesen fogyott, 17-ben pedig gyarapodott a népesség. Egy kivételtől, Franciaországtól eltekintve a növekedő népességszámú országok esetében nem a természetes szaporodás, hanem a bevándorlás játszotta a főszerepet.

A legjelentősebb mértékű migrációs többletet Máltán (35,3 ezrelék), Luxemburgban (16,3 ezrelék), Cipruson (9,3 ezrelék) és Írországban (9 ezrelék) regisztrálták.

Az ezer lakosra jutó legnagyobb természetes szaporodás Írországra (6,2 ezrelék), Ciprusra (4,1 ezrelék), Luxemburgra (3,2 ezrelék), Svédországra (2,3 ezrelék) és Franciaországra (2,2 ezrelék) volt jellemző 2018-ban.

A gyarapodó országok közül Észtországban, Finnországban, Németországban, Spanyolországban és Szlovéniában a természetes fogyásból származó népességcsökkenést a vándorlási többlet ellensúlyozta, míg Franciaország esetében a születések és halálozások pozitív egyenlege kompenzálta a migrációs veszteséget.

Fogyó népességű tagállamok

Az EU tíz országában tényleges népességcsökkenés volt megfigyelhető 2018-ban. Közülük hét az újonnan csatlakozott kelet-közép-európai országok közé tartozik. Az apadó létszámú országok közül ötre igaz, hogy mind a természetes népmozgalmi folyamatok, mind a vándorlás egyenlege csökkentette a népességet. Leggyorsabb ütemben Lettország (–7,5 ezrelék), Bulgária (–7,1 ezrelék) és Horvátország (–7,1 ezrelék) népessége fogyott. Az Európai Unióban tapasztalható legmagasabb természetes fogyás Bulgáriát (–6,6 ezrelék) és Lettországot (–4,9 ezrelék) sújtotta. A fogyó népességű országok közül öt rendelkezett pozitív vándorlási egyenleggel.

Egyre idősödő unió

Az Eurostat által készített népességprognózis⁵ szerint az EU27 népessége az elkövetkező néhány évben (2026-ig) valamelyest növekszik és eléri a 449,3 millió főt, azt követően viszont a trend csökkenésbe fordul át. A század közepén, 2050-ben 441,2 millió fő körül alakulhat az EU 27 tagállamának össznépessége, 2100-ig pedig 416,1 millió főre csökkenhet. A reprodukciós szint alatt stagnáló termékenység és a folyamatosan javuló életkilátások hosszú távú következményeként az unió egészét tekintve természetes fogyás prognosztizálható.

2019. január 1-jén több mint 83 millió fővel Németország számított az unió legnépesebb tagállamának. Az Egyesült Királyság kilépésével a második helyen Franciaország (67 millió fő), a dobogó harmadik fokán pedig Olaszország (60,4 millió fő) volt. Az Eurostat előrejelzése szerint ez a rangsor a jövőben változatlan marad, viszont miközben Németország és Franciaország népessége a század végéig kismértékben nőhet (0,2, illetve 3,9%-kal), addig Olaszország lakosainak száma csökkenhet (14,8%-kal). Magyarország népességfogyása a prognózis szerint fokozatos, de 2070 után egyre lassabb üteművé válik: a jelenlegi 9,8 millió főről indulva 2070-re 8,9 millió főre, 2100-ra pedig 8,7 millió főre apadhat a népesség.

Az előrejelzés szerint 2100-ban az öregedési index értéke várhatóan Máltán (280,4%), Lengyelországban (269,5%), Olaszországban (268,2%), Finnországban (258,6%) és Horvátországban (252,3%) lesz a legmagasabb.

De nemcsak ezekre az országokra, hanem az EU összes tagállamára a nagyfokú elöregedés lesz a jellemző, hiszen 2100-ban az öregedési index akkori legalacsonyabb értékével (197,2%-kal) rendelkező Svédországban is közel kétszer annyi 65 éves vagy annál idősebb korú személy él majd, mint gyermekkorú.

2019-ben Írországra (68,6%), Luxemburgra (89,6%) és Ciprusra (99,9%) volt jellemző a legkisebb mértékű öregedési index. Jelenleg ezekben az országokban számottevő bevándorlás figyelhető meg.

Napjainkban a leginkább elöregedő európai országok közé Olaszország (173,1%), Portugália (159,4%) és Németország (158,4%) tartozik.

2019-ben Magyarországon az öregedési index értéke 132,9%-ot ért el, amely a jövőben fokozatosan emelkedni fog: 2050-ben csaknem kétszer annyi időskorú személy fog élni hazánkban, mint 0–14 éves, a század végén pedig akár 224,1% is lehet az index értéke.

További adatok, információk

• Milyen népszerű a születésnapod? Nézd meg az interaktív 1970-2019-es naptárunkat
• Népesedési világnap, 2020. július 11. – infografika

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu