Összefoglalás
A fogyasztói árak 2021-ben átlagosan 5,1%-kal emelkedtek az előző évhez viszonyítva, ezzel az éves átlagos infláció 1,8 százalékponttal volt magasabb, mint 2020-ban. Az inflációt – egy kisebb nyári, átmeneti csökkenéstől eltekintve – folyamatos emelkedés jellemezte a tavalyi év folyamán: a mutató mértéke a januári 2,7-ről novemberig 7,4%-ra nőtt, és erről a szintről decemberben sem csökkent. Az utóbbival megegyező infláció utoljára 2007 decemberében volt Magyarországon.
A korábbi éveknél élénkebb árdinamika a termékek és a szolgáltatások széles körében volt jellemző. Az árak minden főcsoport esetében emelkedtek, erre legutóbb 2009-ben volt példa. Kiemelkedő volt azonban az üzemanyagok (23%) és a dohánytermékek (17,5%) drágulása, amelyek nemcsak az érdemi áremelkedések miatt, hanem aránylag nagy súlyukból adódóan is jelentős mértékben hozzájárultak a korábbi éveknél magasabb 2021-es inflációs rátához. Bár az élelmiszerek (4,1%) és a tartós fogyasztási cikkek (4,5%) áremelkedési üteme elmaradt a teljes fogyasztói kosár átlagos inflációjától, ennek ellenére az előbbi esetében több termékkör (étolaj, margarin, liszt) ára 10%-ot meghaladó ütemben nőtt, míg a tartós fogyasztási cikkeknél hasonló mértékű áremelkedést egy év alatt utoljára az 1990-es években mértünk. A szolgáltatások ára 2021-ben is a 2020-as mértékben, 2,9%-kal drágult. A ruházati cikkeket (0,2%) és a háztartási energiát (0,5%) mérsékelt árváltozás jellemezte, az utóbbi csoportban legnagyobb súlyt kitevő rezsidíjak (áram, gáz, távfűtés) 2021-ben sem változtak.
Az élelmiszerárak elsősorban az év utolsó hónapjaiban emelkedtek
A fogyasztói kosárban 27% súllyal szereplő élelmiszerek 2021-ben átlagosan 4,1%-kal növekedtek az előző évhez képest. Ez alacsonyabb, mint a teljes fogyasztói kosárra vonatkozó 5,1%-os érték, ami azonban elsősorban a bázishatás következménye: a járvány megjelenése okozta 2020-as nagymértékű áremelkedéseket követően 2021-ben az élelmiszerárak egy eleve magas szintről csak mérsékeltebb ütemben nőttek tovább. Ráadásul az éves átlag értéke nem ad teljes képet az éven belül lezajló folyamatokról sem: a havi frekvenciájú adatokat tekintve az élelmiszerek előző év azonos időszakához viszonyított változása a mérsékeltnek számító 2–4%-os mértékről az év utolsó 3 hónapjában meredeken, decemberre 8%-ig emelkedett. Az alapvető élelmiszerek körében jelentős áremelkedések következtek be, amelyek az év vége felé haladva felfelé húzták a belőlük készülő feldolgozott élelmiszerek árát is. Nemzetközi téren a hazainál még nagyobb áremelkedések történtek az elmúlt évben: világszinten 28,4 százalékkalFAO Food Price Index.[1] nőttek az élelmiszerárak 2021-ben az előző évhez viszonyítva.
Magyarországon gyorsuló ütemben nőtt a tej és a tejtermékek ára 2021 második félévében. Decemberben a tej már 12,1, a sajt 9,5, a többi tejtermék átlagosan 12,0%-kal volt drágább az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az áremelkedés hátterében a hazai és az európai tejtermelési költségek jelentős növekedése áll. A tej és tejtermékek árában szeptembertől tapasztalható szokatlanul meredek emelkedést többek között az energiaárak növekedése befolyásolta. A hazai árakra közvetve hatással van az európai tejpiac helyzete, Közép- és Délkelet-Európa nyerstej iránti kereslete, az euró árfolyama és az idényhatás is. Az év második felében jellemzően a nyerstej ára nő, 2021 júniusától azonban már egy eleve magas, az előző évinél 10%-kal nagyobb szintről kezdődött az EU-átlagár szezonálisan megszokott emelkedése. A magasabb júniusi induló ár oka, hogy az európai tejtermelés a megszokottól eltérően nem bővült az év első felében. A hazai és az EU-ban termelt nyerstej ára szinte tökéletesen együtt mozog, és ezekhez a folyamatokhoz illeszkedett a tej magyarországi fogyasztói ára is.
Tavaly októbertől a liszt ára is drasztikus növekedésnek indult, decemberben már 23,7%-kal volt drágább, mint egy évvel korábban, ami magával húzta a kenyér és a péksütemények fogyasztói árát is.
2021 decemberre a liszt országos fogyasztói átlagára 223 forintra emelkedett. A drágulás hátterében a termelők – megnövekedett energiaárak és növekvő geopolitikai kockázatok miatti – spekulatív magatartása, a készletek felhalmozása és a gabonatermés visszatartása áll. A búza termelői ára a 2021. januári 68 ezerről indulva decemberre meghaladta a 100 ezer forintot tonnánként. További árfelhajtó tényező, hogy a jó minőségű magyar gabona külföldön is könnyen értékesíthető, és a kedvezőtlen időjárás miatt a nagy búzatermelő országok (pl. Oroszország, Egyesült Államok, Kanada) visszafogták exportjukat. A nemzetközi tőzsdei árak is hasonló képet mutatnak, a búza ára a chicagói és a párizsi árutőzsdén is többéves csúcson volt novemberben (315 dollár/tonna, ill. 311 euró/tonna). Így a malmok egyre drágábban jutottak búzához, továbbá számolniuk kellett az emelkedő üzemanyag- és energiaárakkal is. Az inputköltségek emelkedése végigfutott az egész ellátási láncon, és végső soron a fogyasztói árakban is megjelent.
Az alapvető élelmiszerek közül az étolaj ára is markánsan, 25,9%-kal nőtt 2021-ben. Az előbb fokozatos, majd meredek áremelkedés még 2020. márciusban kezdődött. A korábban stabilan 480–490 forint körül mozgó literenkénti átlagár 2021. decemberre 735 forintra növekedett, azaz két éven belül másfélszeresére. A folyamat hátterében egyrészt Kína sertéspestis által megtizedelt állatállománya újratelepítésének takarmányigénye áll, ami felfelé húzta az étolaj két alapanyagának, a napraforgónak és a repcének az árát is. Ennek hatására a globális tőzsdei árak emelkedtek, és ez a hazai élelmiszerárakra is hatást gyakorolt.
A húsok piacán is – a csökkenő árú sertéshús kivételével – általános áremelkedés történt 2021-ben. A sertéshús árának az élelmiszer-, illetve a húsárakkal ellentétes tendenciájának oka, hogy a sertéspestisjárvány miatt 2019-ben és 2020-ban elszálló sertéshúsárak a kereslet-kínálati viszonyok helyreállásával párhuzamosan mérséklődtek a tavalyi évben.
A hústermékek között legnagyobb mértékben a baromfihús drágult. A csirkemell kilogrammonkénti átlagára a 2021. januári 1360 forintról fél év alatt 1610 forintra nőtt, majd az év hátralévő részében ezen a magasabb árszinten stabilizálódott. A megszokottnál nagyobb mértékben növekedett a csirkecomb ára is, míg januárban 653, addig decemberben már 774 forintot kellett fizetni egy kilogrammért. A drágulást a takarmányárak (búza, napraforgó, árpa) és az élő állatok tőzsdei árának drasztikus növekedése okozta.
2021-ben történelmi csúcsot döntöttek az üzemanyagárak Magyarországon
A járműüzemanyagokért 2021-ben átlagosan 23%-kal fizettünk többet, mint az azt megelőző évben.
A hazai üzemanyagárak, hasonlóan az olajárakhoz az év nagy részében – egy áprilisi átmeneti megtorpanást és a decemberi csökkenést leszámítva – folyamatosan nőttek. A lényegében megállás nélküli áremelkedés révén az üzemanyagok fogyasztói ára hónapról hónapra újabb történelmi csúcsot ért el. A járműüzemanyagok árát leginkább az olaj világpiaci ára és a forint dollárral szembeni árfolyamának alakulása befolyásolta. Az olaj piacán történő árváltozások jellemzően rövid időn belül érzékelhetőek az üzemanyagárakban is. Az olajárak az év nagy részében folyamatosan emelkedtek, a Covid19-járvány okozta válságból való helyreállással párhuzamos gyors keresletnövekedést a kínálati oldal nem tudta ugyanakkora sebességgel lekövetni.
Az év elején kezdődő áremelkedést – a forint erősödésének köszönhetően – átmenetileg egy árkorrekció törte meg: áprilisban a gázolaj 13, a 95-ös benzin 3 forinttal volt olcsóbb a márciusi átlagárnál. Ehhez hozzájárult az is, hogy április 1-jétől 5 forinttal csökkent a benzin, 10 forinttal pedig a gázolaj jövedéki adója, de még ezzel a mérséklődéssel is 23, illetve 41 forinttal volt magasabb a literenkénti átlagár, mint az év első hónapjában. Májustól folytatódott a kőolaj és az üzemanyagárak emelkedése, amely elsősorban a járvány miatti korábbi korlátozások globális szintű lazításának volt köszönhető. A nyári hónapokban a turizmus élénkülésével tovább nőtt a kereslet, ennek eredményeképpen további drágulást mértünk.
Augusztusban valamelyest mérséklődött az olaj ára, de ezt a csökkenést a hazai üzemanyagárak nem követték le. Ekkor a 95-ös oktánszámú benzin országos átlagára 70 forinttal volt több a januárinál, gázolaj esetében ugyanekkora időszak alatt 48 forintos emelkedés történt. Az őszi hónapokban az olajárak tovább nőttek, ez október közepén tetőzött, amikor a Brent kőolaj hordónkénti világpiaci átlagára meghaladta a 80 dollárt, amire legutóbb 2014-ben volt példa. Ezzel egy időben a hazai üzemanyagárak is növekedtek. Október közepén 500 forint fölött volt a gázolaj literenkénti átlagára, emellett a benziné is rekordszinten (488 Ft) állt. Októberben utóbbi literenkénti átlagára 30, míg a gázolajé 46 forinttal volt több a szeptemberi átlagárnál.
Az üzemanyagárak további emelkedésének megakadályozása érdekében a magyar kormány 480 forintban maximalizálta a 95-ös benzin és a gázolaj literenkénti árát. A szabályozás november 15-étől lépett életbe, így – a fogyasztói árösszeírás módszertanának sajátosságai miatt – elsősorban a decemberi átlagárakban éreztette a hatását. Az üzemanyagárak decemberi csökkenését az árszabályozás mellett egyéb világpiaci tényezők is támogatták, így az év utolsó hónapjában mindkét üzemanyagtípus átlagára a 480 forintos maximált ár alá mérséklődött. Az omikron vírusvariáns év végi megjelenése és az újabb járványhullám kezdete a globális olajkereslet csökkenéséhez vezetett, ami még a maximált árak mellett is éreztetni tudta a hatását a hazai üzemanyagárakban.
A globális termelési láncok megbomlásának hatása a fogyasztói árakban is megjelent
A tartós cikkek fogyasztói árait a globális szintű értékesítés okozta erős piaci verseny, a diverzifikált termelésből adódó költségminimalizálás, valamint a folyamatos technológiai fejlődés miatt alapvetően visszafogott árdinamika jellemezte az elmúlt években. Az évtizedek alatt kialakult globális termelési láncok stabilitást adtak a fogyasztók által fizetendő áraknak is. Ezek a termelési láncok főként a Covid19-járvány okozta keresletcsökkenés, illetve termeléskiesés, majd a járvány enyhülését követően a hirtelen helyreálló keresletet lekövetni nem tudó kínálat miatt felborultak, több, fogyasztási cikket gyártó ipari szektorban világméretű áru- és alapanyaghiány alakult ki. Ennek következtében számos nyersanyag, mint például a fa, illetve több érc, köztük az elektronikai ipar alapját képező szilícium világpiaci ára is rövid időn belül a többszörösére emelkedett.
Az alapanyagköltségek emelkedése mellett a végső fogyasztói ár 1–3%-átForrás: Review of Maritime Transport 2021, UNCTAD.[2] kitevő szállítási költségek is jelentősen nőttek. A 2021-ben hirtelen felfutó keresletet nemcsak az ipari szektor, hanem a globális értékláncok ütőerét adó tengeri szállítási szektor sem tudta lekövetni. A járvány miatt csökkentek a kapacitások, és a kikötői munkaerőhiány következtében jelentősen nőttek a rakodási idők, ami a szoros menetrend mellett működő hajók számára jelentős késéseket okozott. Ezek és a következő hajó kipakolásának szüksége miatt a hajóknak nincs lehetőségük megvárni az üres konténerek visszapakolását, így azok az európai és az amerikai kikötőkben maradtak ahelyett, hogy visszajutottak volna a kiindulópontot jelentő Kelet-Ázsiába. Ennek következtében viszont Kínában konténerhiány alakult ki, ami jelentős drágulást okozott az onnan elszállítandó áruk szállítási díjában: míg 2020 júniusában egy Sanghajból Európába tartó hajón lévő sztenderd méretű (20 láb hosszú) konténer bérlése 1000 dollárba került, ennek díja 2021 júliusára 7000 dollár fölé emelkedett.Forrás: Review of Maritime Transport 2021, UNCTAD.[3]
A magasabb árakon beszerezhető nyersanyagok, valamint a megemelkedett szállítási díjak együttesen akkora költségemelkedést okoztak, hogy a termékeket importáló vállalatok még a kiélezett piaci verseny mellett is kénytelenek voltak azok egy részét a fogyasztói árakban érvényesíteni. Ennek következtében a tartós fogyasztási cikkek hazai inflációja az 1990-es évek óta nem tapasztalt szintre emelkedett 2021-ben: az elmúlt két évtizedben jellemzően stagnáló vagy enyhén csökkenő árak helyett a fogyasztói kosár mintegy 9%-át kitevő termékfőcsoport ára átlagosan 4,5%-kal drágult. A korábbi éveknél nagyobb árdinamika szinte minden terméktípusra jellemző volt, sőt a televíziók esetében a technológiai haladás miatt a 2016 és 2020 közötti időszakot jellemző, átlagosan mintegy 6%-kal csökkenő árak helyett 1,8%-os áremelkedés történt. A több mint kétszeresére dráguló faanyag következtében tavaly a bútorok ára is 3-4-szer gyorsabban nőtt a korábban megszokottnál: a szobabútoroké 8,8, a konyhai és egyéb bútoroké 8,2%-kal, szemben a 2,9, illetve 2,0%-os 2016 és 2020 közötti átlaggal.
A tartós cikkeken belül legnagyobb súlyt képviselő új személygépjárművekért is jelentősen, 9,2%-kal többet kellett fizetni. Tekintve, hogy az autóipar az egyik leginkább globalizált iparág, és ezért a legkiterjedtebb termelési lánccal rendelkezik, a kialakult fennakadások jelentősen érintették a szektort. Az új autók piacán 2021-ben számottevő mértékű áruhiány alakult ki, amelynek következtében jelentősen, több hónappal megnőttek a rendelési és a várakozási idők. Az új autók hosszabb várólistáinak hatása az év második felére a használt autók piacára is átgyűrűzött: a termékcsoport 12 havi árváltozása a 2021. januári –3,4-ről több mint 10 százalékponttal, 7,2%-ig emelkedett az év végére.
A világszinten kialakuló alapanyaghiány hatásai nem csak a tartós cikkeken keresztül jelentek meg a hazai inflációban. A globális folyamatok erőteljesen éreztették hatásukat az egyes építőanyagokat magába foglaló lakásfelújító és -karbantartó cikkek csoportjában is. Átlagosan 10%-kal kerültek többe ezek a termékek, mint 2020-ban. Többek között a gipsz 14,1, a műanyag ablak 11,6, a cement 10,7%-kal drágult egy év alatt. Az Egyesült Államok Európába is átnyúló fafelvásárlási tevékenysége és a járvány idején leálló fűrésztelepek miatt dráguló faáru és faalapanyagok eredményeképpen 2021-ben a fenyődeszkáért 35,8, a faszerkezetű ablakért 20,6%-kal fizettünk többet, mint az azt megelőző évben.
Nemcsak az alapanyag, hanem az élőmunka is drágult
Bár a szolgáltatások összességében mérsékeltebben drágultak (2,9%) a teljes fogyasztói kosár áremelkedéséhez képest, ennek ellenére több, elsősorban nagyobb élőmunka-igényű szolgáltatáscsoportban aránylag magas, akár 10%-ot is meghaladó árdinamika volt tapasztalható 2021-ben. Bár több esetben olyan szolgáltatások – mint a lakás- vagy a járműjavítás – drágultak nagyobb mértékben, amelyeknél a szolgáltatás keretében felhasznált alapanyagok ára is nőtt a globális értékláncok megbomlása miatt, az áremelkedés elsősorban nem az anyagköltségek, hanem a munkaerőköltségek változásához köthető. A több szolgáltatói szektort is érintő munkaerő-, illetve szakemberhiány következtében erős bérverseny alakult ki, ami a bérek már több éve tartó dinamikus emelkedését eredményezte. Ez a jellemzően kevésbé automatizálható, élőmunka-igényes szolgáltatások esetében olyan költségnövekedést eredményezett, ami szinte kizárólag az árak emelésével gazdálkodható ki. Ugyanakkor a 2021-ben mért áremelkedés nem új folyamat, az érintett szolgáltatások többségének esetében az aránylag magasabb, 5–10% közötti vagy akár azt meghaladó éves árdinamika már több éve megfigyelhető. Ezek közül 2021-ben leginkább a lakásjavítási és -karbantartási szolgáltatások ára emelkedett (11,7%), de számottevő mértékben drágult a háztartási berendezés javíttatása (8,6%) és a járműjavítás (8%) díja is.
A járvány miatti korlátozások enyhülését követően a vendéglátás érdemben drágult
A vendéglátó szektor a Covid19-járvány és az elrendelt korlátozások, bezárások miatt nagyon nehéz két évet tudhat maga mögött, ami a fogyasztói kosár kapcsolódó termék- és szolgáltatáscsoportjainak (éttermi étkezés, munkahelyi előfizetéses étkezés, büféáruk) áralakulásában is markánsan megmutatkozott. A járvány előtti években jellemző évi 6-7% körüli áremelést nem tudták tartani, hiszen 2020. novembertől 2021. áprilisig a járvány második és harmadik hulláma miatt az éttermeket hosszabb időre be kellett zárni, vagy kizárólag házhozszállításra átállni. Az ezzel párhuzamosan visszaeső kereslet következtében ebben az időszakban nem vagy csak korlátozottan volt lehetőség az árak emelésére, így tavaly egészen márciusig a korábbi években tapasztaltnál kisebb mértékű átárazások jellemezték a három termékcsoportot. A vendéglátóhelyek újranyitásakor azonban a hirtelen megugrott kereslet lehetőséget adott az elmaradt bevételek pótlására és az időközben megemelkedett költségek fedezésére. Ebből adódóan áprilistól egészen nyár végéig a megszokottnál jóval, akár 3–4-szer magasabb havi árváltozás is előfordult ezekben a termékcsoportokban. Az újranyitáshoz kapcsolódó átárazások kifutása után azonban újabb események késztették további áremelésekre a vendéglátóhelyeket: az év második felétől kezdődően fokozatosan többszörösére emelkedő piaci áram- és földgázár, a növekvő alapanyagárak, valamint a szakács, illetve felszolgálóhiányból eredő magasabb bérigények egyaránt a költségek és így az árak növekedésének irányába hatottak. Ennek következtében mindhárom termékcsoport 12 havi áremelkedése 2021 végére megközelítette, illetve elérte a 10%-ot.
A járvány a vendéglátóhelyek mellett a turizmus másik fő ágát, a szálláshelyeket is érzékenyen érintette. Azonban míg előbbiek esetében a házhozszállítás lehetőséget biztosított a bevételek részleges pótlására, addig utóbbiak működése teljesen leállt a lezárások időszakában. A szektor korlátozások feloldása utáni helyreállását azonban nemcsak ez nehezítette meg, hanem az is, hogy a határok megnyitása ellenére a hazánkba látogató külföldiek száma még jelentősen elmaradt a járvány előtt megszokottól. A külföldi látogatók visszaesése miatt azonban – a nyári, elsősorban Balaton környékét érintő csúcsszezon kivételével – összességében mérsékelt kereslet jellemezte a turizmust 2021-ben, így a szálláshelyeket magában foglaló belföldi üdülés csoportot az éttermi étkezéshez képest visszafogott, éves átlagban 3,6%-os áremelkedés jellemezte.
A szálláshelyek – és több más szolgáltatás, mint például a külföldi üdülés vagy a repülőjegyeket magába foglaló „utazás egyéb távolsági úti céllal” csoport – esetében a járvány nemcsak a kereslet és az árak alakulását, hanem az árak összeírásának lehetőségeit is befolyásolták a 2021 áprilisáig tartó lezárások idején.A járvány árfelírásra gyakorolt hatása következtében átmeneti módszertani módosításokat is szükségessé tettek, amelynek részletei az elemzés végén található módszertani leírásban találhatók.[4]
A jövedékiadó emelése a dohánytermékek áremelkedését eredményezte
A dohánytermékek ára 2021-ben átlagosan 17,5%-kal nőtt, ami figyelembe véve a termékkör közel 6%-os súlyát a fogyasztói kosárban, összességében több mint 1 százalékponttal járult hozzá a tavalyi inflációhoz. Bár az áremelkedésben piaci folyamatok is közrejátszottak, a változás több mint fele a termékkört érintő jövedékiadó-emelésekhez köthető.
A dohánytermékek jövedéki adója – ahogy 2017 óta minden évben – 2021-ben is emelkedett. A 2020-as évhez hasonlóan az adó mértéke tavaly is két lépcsőben nőtt, január 1-jén és április 1-jén. A változtatások hatására a cigaretták forintban kifejezett jövedékiadó-tartalma 20, míg a vágott dohányé 14%-kal emelkedett 2020-hoz képest.
A jövedéki adó minimális szintjét európai uniós jogszabályok írják elő. Eszerint 2021-ben a jövedéki adónak a cigaretták esetében el kell érniük a kiskereskedelmi ár 60%-át vagy a 115 eurót ezer szálanként. Ugyanez a finomra vágott dohánytermékek esetében 50% vagy 60 euró kilogrammonként. Hazánkban a dohánytermékeket terhelő jövedéki adó mértéke a korábbi években elmaradt az előírt szinttől, és ez tette szükségessé az adóemeléseket. A 2021-ben végrehajtott adóemelések következében azonban az euróban kifejezett adótartalom a cigaretták esetében 125, míg a vágott dohánytermékeknél 66 euróra emelkedett. Így az elmúlt években végrehajtott adóemelések összesített hatásaként a hazai dohánytermékeket terhelő jövedéki adó mértéke 2021-ben először elérte az uniós jogszabályi minimumot.
Az infláció az eurozónában is meghaladta a jegybanki célt 2021-ben
A harmonizált fogyasztóiár-indexA harmonizált fogyasztóiár-index számításának célja, hogy biztosítsa a nemzetközi összehasonlítást az Európai Unió tagországaiban. Számítása a hazai fogyasztóiár-index alapján történik, azonban a két mutató között módszertani eltérések vannak. A harmonizált fogyasztóiár-index számításához használt súlyok a hazai lakosság fogyasztása mellett az idelátogató külföldiek fogyasztását is tartalmazzák, emellett 2005. januártól a szolgáltatások árai abban a hónapban kerülnek a harmonizált árindexbe, amikor a szolgáltatás igénybevétele megkezdődhet. További különbség, hogy a harmonizált árindex nem tartalmazza a szerencsejátékok áralakulását. [5] alakulását vizsgálva az Európai Unió tagállamaiban a 2020-as 0,7%-os növekedést követően 2021-ben átlagosan 2,9%-kal nőttek az árak az előző évhez viszonyítva az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) adatai alapján. Legutoljára 2011-ben volt ennél magasabb áremelkedés (3,1%), azt követően is csak 2012-ben volt 2%-nál magasabb infláció a térségben. Az eurózónában átlagosan 2,6%-kal nőttek az árak, amely így meghaladta az Európai Központi Bank által meghatározott 2%-os jegybanki célt. A célértéket meghaladó inflációra legutóbb 2012-ben volt példa, amikor 2,5%-kal nőttek az árak a valutaövezetben.
Az unión belül hazánkban és Lengyelországban nőttek az árak a legnagyobb mértékben (5,2%). Emellett több keleti tagállam esetében jelentős mértékű áremelkedés történt: Litvániában (4,6%), Észtországban (4,5%) és Romániában (4,1%). Ezzel szemben a dél-európai térséget – kivéve Spanyolországot (3,0%) – alapvetően alacsonyabb inflációs ráták jellemezték: Görögországban, Máltán és Portugáliában is 1% alatti volt az árnövekedés üteme.
A legnagyobb mértékben a közlekedés költségei nőttek, a csoportban található termékek és szolgáltatások fogyasztói ára átlagosan 6,8%-kal nőtt az Európai Unióban. Ez elsősorban a benzin- és a gázolajárak növekedéséhez köthető, és a magyar inflációt is befolyásoló világpiaci olajárak alakulásával magyarázható. A gázolaj átlagosan 16,1, míg a benzin 18,1%-kal nőtt az unió országaiban.
A lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok esetében 4,8%-os áremelkedés történt, elsősorban az év második felétől növekvő energiaárak hatására. Legutoljára 2011-ben volt ilyen mértékű, 5%-ot megközelítő vagy elérő drágulás az Európai Unióban. Magyarországon hatóságilag rögzített és így változatlan áram és gázáraknak köszönhetően ez az emelkedés az átlagosnál kisebb, 2,0% volt.
Az élelmiszerek ára átlagosan 1,6%-kal növekedett az Európai Unióban. Az emelkedés az év második részére volt jellemző, az uniós átlag a júliusi 1,6-ről decemberig 4,3%-ra emelkedett. Magyarországon az átlagosnál nagyobb mértékben, 3,4%-kal nőttek az élelmiszerárak. Hazánk mellett csak Litvániában és Németországban (3,1%), illetve Lengyelországban (3%) haladta meg vagy érte el a 3%-ot az áremelkedés üteme. Uniós szinten az élelmiszereken belül a lisztek és gabonafélék átlagosan 3,1, hazánkban 10,2%-kal drágultak. Jelentős áremelkedés történt az olajok és zsírok esetében is, amelyeket a 27 tagállamban átlagosan 5,5, míg hazánkban 14,6%-kal drágábban lehetett megvásárolni, mint egy évvel korábban. A jelentős élelmiszerár-emelkedés oka megegyezik a hazánkban tapasztalható árváltozásokkal: elsősorban az energiaárak és a termények, illetve nyers élelmiszerek drágulásával függ össze.
A vendéglátás és szálláshely-szolgáltatások ára az unióban átlagosan 2, míg Magyarországon 5,5%-kal nőtt. A tavalyi év folyamán, hazánkhoz hasonlóan, Európa-szerte megfigyelhető volt a termékcsoport inflációs rátájának emelkedő trendje. Azaz a járvány enyhülésével párhuzamosan felfutó kereslet és a vendéglátó szektor elmaradt bevételeinek pótlására való törekvés árakra gyakorolt hatása nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is megfigyelhető volt.
[2]:↑ Forrás: Review of Maritime Transport 2021, UNCTAD.
[3]:↑ Forrás: Review of Maritime Transport 2021, UNCTAD.
[4]:↑ A járvány árfelírásra gyakorolt hatása következtében átmeneti módszertani módosításokat is szükségessé tettek, amelynek részletei az elemzés végén található módszertani leírásban találhatók.
[5]:↑ A harmonizált fogyasztóiár-index számításának célja, hogy biztosítsa a nemzetközi összehasonlítást az Európai Unió tagországaiban. Számítása a hazai fogyasztóiár-index alapján történik, azonban a két mutató között módszertani eltérések vannak. A harmonizált fogyasztóiár-index számításához használt súlyok a hazai lakosság fogyasztása mellett az idelátogató külföldiek fogyasztását is tartalmazzák, emellett 2005. januártól a szolgáltatások árai abban a hónapban kerülnek a harmonizált árindexbe, amikor a szolgáltatás igénybevétele megkezdődhet. További különbség, hogy a harmonizált árindex nem tartalmazza a szerencsejátékok áralakulását.
További adatok, információk
Módszertan
A Covid19-járvány hatása a fogyasztóiár-összeírás módszertanára
Összefoglaló táblák (STADAT) - Idősoros éves adatok - Árak
Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu