A szőlőültetvény-statisztika jogi keretei

Az ország EU-csatlakozásra történő felkészülése során 2001-ben a szőlő és az akkor jelentős 24 hazai gyümölcsfaj ültetvényeire kiterjedő teljes körű összeírás zajlott le, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szervezett és irányított, illetve publikálta ennek eredményeit. Az Európai Tanács 357/79/EGK rendelete az Európai Unió tagországait 1979-től kezdődően 10 évenkénti rendszerességgel szőlőültevény-állapotfelmérésre kötelezte. Csatlakozásunkat követően ezt a szőlőültetvény-adatfelvételt először 2009-ben kellett tagországként teljesítenünk. Az említett rendelet alapján azon tagállamok, melyek rendelkeznek naprakész szőlőkataszterrel, annak adatait forrásként felhasználhatják az alapfelmérés információigényének kielégítéséhez. Azóta e lehetőséggel élve kerül sor a KSH részéről a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) által a Hegyközségi Információs Rendszerben (HEGYIR) nyilvántartott szőlőültetvény-információk mint statisztikai célú adatok hivatalos átvételére és felhasználására.

A 2009. évi szőlőültetvény-statisztika a csatlakozás utáni alapfelmérést szolgálta. A HEGYIR a hegybírók által a borvidékeken művelt szőlőültetvények területeinek nyilvántartását kezelő informatikai rendszerként került bevezetésre. Így az említett uniós jogszabályban leírt teljeskörűség teljesítéséhez szükség volt a nem borvidéki településeken végrehajtott szőlőterület-összeírásra is a nyilvántartásból származó információk felhasználása mellett.

A későbbiekben az uniós szabályozás az Európai Parlament és a Tanács 1337/2011/EU rendelete nyomán megváltozott. A tagállamoknak a 2015-ben fennálló ültetvényállapotokról kellett ismét adatokat közölniük, majd 5 évenként ezt kell megismételniük. A statisztikával kapcsolatos nemzetközi előírásoknak, továbbá a hazai szőlőterületek, illetve azok nyilvántartása változásainak együttes következményeként azonban ekkor már elegendőnek bizonyult ennek teljesítéséhez adatforrásként a HEGYIR adatbázisa. Egyrészt mert az uniós csatlakozáskor létrehozott borvidéki nyilvántartás a változó borpiaci szabályozás igényeit követve fokozatosan kiterjesztésre került, s így a 2015. évi adatgyűjtés idejére már a szőlő-, borértékesítésben érintett, borvidéken kívüli árutermelő területekről is rendelkezett teljes körű szőlőültetvény-információkkal is. Másrészt, mert a szőlőtermő területek korábban kezdődött szerkezetváltási támogatási programjának egyik hatásaként 2015-re a gazdaságtalanul művelhető vagy egyáltalán nem művelt szőlők kivágása elsősorban a borvidéken kívüli területeket érintette. Továbbá az előírt statisztikai módszertan változása is hozzájárult, hogy a követelményeknek már kiegészítő összeírás nélkül is eleget lehetett tenni.

Mindez érvényes a 2020. évi szőlőültetvényekről szóló jelentésre is. Ma már a HEGYIR-adatbázis statisztikai adatai alapján az ország árutermelésben érintett szőlőterületeiről teljes képet alkothatunk az alapinformációk vonatkozásában. (A 2020-ban lezajlott Agrárcenzussal mint teljes körű összeírással összevetve csupán az összes használt szőlőterület mintegy 0,5 százalékánál nincs információnk az ültetvények állapotáról.)

A HEGYIR-adatbázisban tárolt adatok a hegybírók által vezetett gazdasági akták hivatalos dokumentumai alapján állnak elő. Ezek statisztikai adatközlésekre is felhasználásra kerülnek. A gazdasági akta mint adminisztratív nyilvántartás törvényi alapját, a használt fogalmakat, valamint a statisztikai célra történő adatátadás feltételeit az alábbi jogszabályok tartalmazzák. Mivel a borászati szabályozás éppen 2021-ben, a megfigyelés tárgyéve után, a kiadvány készítésekor változott, ezért az új rendelkezéseket is bemutatjuk.

A hegyközségek működését, feladatait a 2012. évi CCXIX. törvény határozza meg.

Napjainkig a legfontosabb szabályozás volt a 2004. évi XVIII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról. Ennek a végrehajtásához kapcsolódó 127/2009 (IX. 29.) FVM rendeletben olvasható az adatokat tartalmazó gazdasági akta meghatározása.

A 2021. augusztustól a fentiek helyébe lépett új előírásokat a 2020. évi CLXIII. törvény a szőlészetről és borászatról, továbbá a kormány 435/2021. (VII. 16.) korm. rendelete a szőlő-bor ágazatban folytatott hatósági eljárásokról és teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségekről nevű jogszabályok foglalják össze.

A kritériumok szerint aki több mint 1000 m² szőlőterület használója (tulajdonosként vagy bérlőként), vagy szőlőt, bort értékesít, az köteles a területileg illetékes hegyközségi bírónál ezek tényét bejelenteni. A jelenleg már központilag országos szinten is elérhető online nyilvántartó rendszer egyik része az ültetvények jellemzőit tartalmazza, ami a bejelentéskor felvett ültetvényadatlapról kerül rögzítésre.

Fogalmak

Minőségi alkalmasság

Adatai azt mutatják, hogy a 2020-ban használt szőlőterületek milyen minősítésű borok előállítására alkalmasak a vonatkozó szabályozások szerint.

Ehhez a KSH-ban a HNT honlapján hivatalosan közzétett termékleírások ide vonatkozó szabályai szerint besorolásra kerültek a szőlőparcellák, a közigazgatási beosztáshoz kötött területi elhelyezkedés, a telepítési év, a művelésmód és állománysűrűség mint kiemelt ültetvényjellemzők alapján.

A EU-ban a borászati termékek esetén használt minőségtanúsító rendszer kategóriái az alábbiak, a kritériumok szigorúsága szerint csökkenő sorrendben (ami a bor minőségére is utal):

Borkategóriák

OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott;

OFJ – oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott;

FN – földrajzi jelölés nélküli.

Gazdaság

Statisztikai megfigyelési egység. A HNT által működtetett HEGYIR-nyilvántartásban egyedi azonosítóval (gazdasági akta számmal) jelölt, a szőlőtermelésben, borértékesítésben érintett ügyfelek szerepelnek mint természetes vagy jogi személyek. Egy gazdaságba tartoznak az egy nyilvántartási számhoz tartozó ügyfél által bérlőként vagy tulajdonosként használt szőlőültetvények, területek.

Szőlőültetvény

A szőlészetről és borászatról szóló 2020. évi CLXIII. törvény értelmező rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelő, szőlőtermesztésre használt nettó ültetvényterület. Ez a termőterületet foglalja magába: a szőlőtőkék és a hozzájuk közvetlen tartozó művelési utak területét, az ültetvényhez tartozó egyéb területek nélkül (felvezető utak, tárolásra, műveleti célokra használt területek stb.)