Összefoglaló

• 2022. január 1-jén az ország népességének lélekszáma 9 millió 689 ezer fő volt. A halálozások számának a születésekénél jóval nagyobb mértékű emelkedése 2021-ben jelentősen megnövelte a természetes fogyás mértékét. A nemzetközi vándorlás egyenlegének az előző évinél nagyobb többlete nagymértékben ellensúlyozni tudta a népesség természetes fogyását, így az ország lélekszáma ténylegesen 41,4, ezer fővel lett kisebb.
• A népesség továbbra is öregszik. 2022. január 1-jén száz gyermekkorúra 141 időskorú lakos jutott, szemben az előző évi 139-cel.
• A 2021. évi 93 ezer fős születésszám 0,7%-kal, mintegy 660-nal múlta felül az előző évit. A születésszám emelkedése mellett a teljes termékenységi arányszám az előző évi 1,56-ról 1,59-ra nőtt. Előbbit kizárólag a gyermekvállalási kedv növekedése eredményezte, a szülőképes korú nők létszámának hosszú távú csökkenése tovább folytatódott.
• 2021-ben a Covid19-járvány miatt tovább romló halandósági viszonyok nyomán 155 ezer személy hunyt el. A halálozások száma 14 ezer fővel, mintegy 10%-kal meghaladta az egy évvel korábbit és 20%-kal múlta felül a – járvány előtti utolsó – 2019. év értékét.
• A csecsemőhalandóság alapvetően csökkenő trendje eredményeként az 1 éven aluli elhunytak ezer élveszületésre jutó száma 2021-ben 3,3 ezrelékre, az eddigi legalacsonyabb szintre süllyedt.
• 2021-ben ismét kiemelkedő számú, 72 ezer házasságot kötöttek, 7,3%-kal, csaknem 5000-rel felülmúlva az előző évit.
• Az előző évhez képest 2021-ben jelentősen, 22%-kal 18,3 ezerre nőtt a válások száma. A mintegy 3300-as válási többletben szerepet játszott, hogy 2020-ban, az első járványhullám idején rendkívüli ítélkezési szünetet rendeltek el, így az emelkedés részben az előző évről áthúzódó válásokkal magyarázható.
• Tovább csökkent a terhességmegszakítások és a magzati halálozások száma. 22 ezer terhességmegszakítás történt, a beavatkozások száma 1900-zal, 8,0%-kal kevesebb volt, mint egy évvel korábban.
• 2021-ben 307 ezren változtattak állandó és 302 ezren ideiglenes lakóhelyet, ami a teljes belföldi vándorlásban 42 ezer fős, vagyis 7,5%-os növekedést jelentett az előző évihez viszonyítva.
• 2022. január 1-jén 202,6 ezer külföldi állampolgár tartózkodott Magyarországon, 4,2%-kal több, mint egy évvel korábban.
• Az előző évhez képest 2021-ben több mint kétszeresére, 20,6 ezerre nőtt a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege. Az év folyamán 20,4 ezer magyar állampolgár távozott külföldre, 1000 fővel több az egy évvel korábbinál. 21,3 ezer korábban kivándorolt, Magyarországon született magyar állampolgár költözött vissza Magyarországra, közel 2000 fővel kevesebb, mint 2020-ban.

A növekvő természetes fogyást csak mérsékelni tudta az emelkedő bevándorlási többlet

2022. január 1-jén hazánk lakosságának lélekszáma a 2011. évi népszámlálás alapján történt továbbvezetés szerint 9 millió 689 ezer fő volt. Az ország jelenlegi területén 1981. január 1-jén regisztráltuk a legmagasabb népességszámot, 10 millió 713 ezer főt.

• Az 1981-ben megindult természetes fogyás változó ütemben, de 40 éve folyamatosan tart. 1981. január 1. és 2022. január 1. között a születések és a halálozások számának negatív egyenlegeként 1 millió 334 ezer fővel csökkent a lakosság száma. A legnagyobb mértékű természetes fogyás 2021 során következett be, amikor egy év alatt 62 ezer fővel lett kevesebb a népességszám.
• A népességszám tényleges fogyását a nemzetközi vándorlás egyenlege is befolyásolja. 1981. január 1. és 2022. január 1. között a tényleges fogyás 1 millió 24 ezer főt tett ki, 310 ezerrel kevesebbet, mint amennyi a természetes fogyás volt. Ez azt jelenti, hogy összességében 310 ezer fővel gyarapodott a lakosság száma a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege következtében. A bevándorlási többlet 2020-ban még 9,9 ezer fővel, 2021-ben viszont ennél nagyobb mértékben, 20,6 ezer fővel tudta mérsékelni a természetes fogyásból eredő létszámcsökkenést.

A népesség korösszetételében történt változásokat három nagy életkori csoport létszámával, illetve a népességen belüli arányával lehet jellemezni.

• A 0–14 éves gyermekkorúak száma az előző évhez viszonyítva csak kismértékben, 7,3 ezer fővel csökkent, az össznépességen belüli aránya változatlanul 14,6%-ot tett ki.
• A 15–64 éves aktív korúak létszáma 48,2 ezer fővel lett kevesebb, és az arányuk is csökkent, 65,1%-ról 64,9%-ra.
• A 65 éves és annál idősebb lakosok száma 14,1 ezer fővel emelkedett, a népességen belüli arányuk az egy évvel korábbi 20,3%-ról 20,5%-ra nőtt.

A népesség továbbra is öregszik. Az aktív korúak számának és arányának csökkenése miatt 2022. január 1-jén száz aktív korúra 22,4 gyermekkorú és 31,7 időskorú lakos jutott, az utóbbi érték némileg emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. A népesség öregedési folyamatához az időskorúak számának növekedése mellett a gyermekkorúak csökkenő létszáma is hozzájárult. A két népességcsoport egymáshoz viszonyított arányát az öregedési index értéke fejezi ki a legszemléletesebb módon. A 65 éves és annál idősebb lakosok száma és aránya először 2005-ben haladta meg a 0–14 éves gyermekkorúakét, azóta az időskorúak túlsúlya folyamatosan nő. 2022. január 1-jén száz gyermekkorúra 141 időskorú lakos jutott, szemben az előző évi 139-cel.

2021-ben a halálozások száma az ország valamennyi megyéjében meghaladta a születésekét. Az ebből adódó természetes fogyás mértéke azonban eltérő volt:

• A 6,4 ezrelékes országos átlagnál jelentősen erőteljesebb – 9,2 és 10,9 ezrelék közötti – volt a népességcsökkenés Békés, Nógrád, Somogy és Tolna megyében, az ottani, alacsony születési és az átlagosnál magasabb halálozási ráták következtében.
• Pest, Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében viszont – részben az országosnál fiatalabb korösszetételből adódóan – viszonylag magas a születési és alacsony a halálozási arány, ezért itt volt a legkisebb – 3,3 és 4,5 ezrelék közötti – a természetes fogyás.

2021-ben az országnak három olyan megyéje volt, ahol a természetes fogyás ellenére a belföldi és a nemzetközi vándorlás együttes hatásának köszönhetően a lakosság lélekszáma ténylegesen nőtt.

• Pest megye népessége 11,6 ezrelékkel (15,3 ezer fővel) növekedett, ebben a belföldi vándorlás játszott meghatározó szerepet.
• Győr-Moson-Sopron megye 2,1 ezrelékes (ezer fő) lakosságszám-növekedéséhez is főleg belföldi vándorlás járult hozzá.
• Vas megye népessége az előzőeknél jóval kisebb mértékben, 0,4 ezrelékkel (száz fő) gyarapodott, ez is elsősorban a nemzetközi vándorlás többletének köszönhető.

A legnagyobb belföldi vándorlási nyereséget ezer lakosra számítva Pest megye könyvelhette el (13,6 ezrelék), mellette Győr-Moson-Sopron és Fejér megyében volt még jelentős belföldi vándorlási többlet (5,6, illetve 4,2 ezrelék). A legnagyobb mértékű belföldi elvándorlást Budapest mellett Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szenvedte el, de kiemelkedő volt a belföldi elvándorlásból eredő népességcsökkenés Hajdú-Bihar, Csongrád és Békés megyében is.

2021-ben a nemzetközi vándorlást tekintve a határ menti megyék bizonyultak a legvonzóbbnak: az országos átlagnál jobban növelte a népesség lélekszámát a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege Vas, Zala, Csongrád, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

2021-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Tolna és Nógrád megye lakossága csökkent a legnagyobb mértékben, 10,0 ezrelék feletti értékkel. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében főleg az belföldi elvándorlás, Békés, Tolna és Nógrád megyében a természetes fogyás, ezen belül is az átlagosnál jóval magasabb halálozás csökkentette a népesség lélekszámát. Budapest lélekszáma is jelentősen, 9,7 ezrelékkel csökkent, ebben főleg a főváros vonzáskörzetébe történő kivándorlás játszott meghatározó szerepet.

A születések számát a gyermekvállalási kedv mellett egyre inkább a szülőképes korú nők létszámának alakulása határozza meg

A születések száma hosszan tartó csökkenő irányzat után 2011-ben érte el – 88 ezer újszülöttel – a történelmi minimumát. Innen indult el egy ingadozásokkal tarkított, lassú emelkedés, aminek eredményeként 2016-ban a születésszám (93 ezer újszülöttel) elérte a lokális maximumát. Az ezt követő újabb csökkenés miatt 2018-ban és 2019-ben ismét 90 ezer fő alá süllyedt a születések száma, majd 2021-ben az öt évvel korábbi 93 ezer főre nőtt. Az előző évhez képest kismértékben, 0,7%-kal, mintegy 660 fővel több gyermek született 2021-ben.

A havi változásokat tekintve nem indult kedvezően az év, mivel januárban csaknem 10%-kal, mintegy 760 fővel csökkent a születésszám az előző év azonos időszakához képest. A februári és a márciusi emelkedés ellensúlyozni tudta a januári kiesést, így az első negyedév kismértékű (60 fős) születési többlettel zárult. Április és július között minden hónapban kevesebb gyermek jött világra, mint egy évvel korábban, az év első hét hónapjában összességében 560 fővel, 1,1%-kal csökkent a születések száma az előző év azonos időszakához képest. Az augusztus és december közötti időszak mind az öt hónapjában több gyermek született az egy évvel azelőttinél, ez összességében mintegy 1220 fős többletszületéssel járt együtt. Az év egészét tekintve az első hét hónap hiánya és utolsó öt hónap többlete egyenlegeként jött létre a 660 fős születésszám-emelkedés.

A születések számát alapvetően a termékenység szintje és a szülőképes korú (15–49 éves) nők létszáma határozza meg. A termékenység több évtizedes, alapvetően csökkenő irányzata miatt egyre kisebb létszámú női nemzedékek lépnek szülőképes korba és haladnak végig a propagatív életkor egyes szakaszain, ezzel párhuzamosan nagyobb létszámú korosztályok hagyják el a szülőképes kort. A születésszám évenkénti változásának iránya és mértéke elsősorban attól függ, hogy a termékenység szintje, a gyermekvállalási kedv milyen mértékben tudja ellensúlyozni a szülőképes korú nők létszámának csökkenését. 2021-ben nem minden női korcsoportban emelkedett a gyermekvállalási kedv, de a termékenység szintje összességében ellensúlyozni tudta a szülőképes korú nők év közepi létszámának közel 20 ezer fős csökkenését. Az egyes női korcsoportok termékenysége és létszámváltozása eltérő mértékben járult hozzá a születésszám kismértékű emelkedéséhez.

• A tizenévesek termékenysége közel 12%-kal lett kisebb, létszámuk érdemben nem változott, ezért születésszámuk 570 fővel, 4500-ra csökkent.
• A 20–24 éves nők termékenysége lényegében azonos szintű volt az előző évivel, létszámuk viszont közel 6,8 ezer fővel fogyott, emiatt a születéseik száma 400 fővel, 12,3 ezerrel kisebb lett.
• A 25–29 éves nők termékenységemelkedése ellensúlyozni tudta létszámuk mintegy 5,9 ezer fős csökkenését, így közel 590 fővel, 25 670-re nőtt a születésszámuk.
• A 30–34 éves nők termékenysége és létszáma is emelkedett, a két tényező együttes hatására a születésszám 29 190 volt, mintegy 840 fővel több.
• A 35–39 éves nők termékenysége 4,7%-kal nőtt, létszámuk viszont közel 8,6 ezer fővel csökkent, így a születésszámuk kismértékben, 300 újszülöttel, 16 560-ra nőtt.
• A 40–44 éves nők kismértékű termékenységemelkedését nem tudta ellensúlyozni létszámuk 18,3 ezer fős csökkenése, így a születésszámuk 140 újszülöttel, 4390-re csökkent.
• Dinamikáját tekintve a 45–49 éves nők termékenysége emelkedett a legjelentősebben, miközben a létszámuk is jelentősen, 16,6 ezer fővel növekedett. Mindez azonban csak 56 fős többletet és 330-as születésszámot jelentett a többi korcsoporthoz viszonyított, igen alacsony termékenységi szintjük miatt.

A fentiek értelmében a 2021. évi születési többlet túlnyomó többsége a 25–39 éves nők három korcsoportjától (25–29, 30–34 és 35–39 évesek) származik, akik több mint 1700 újszülöttel növelték a születésszámot, a 25 év alatti és a 40–44 éves nők gyermekeinek mintegy 1100 fős hiánya viszont jelentősen mérsékelte ezt a többletet.

Tovább emelkedett a házasságban született gyermekek száma és aránya

A házasságon kívüli születések aránya hosszú időn keresztül emelkedett, 2015-ben érte el eddigi csúcspontját, közel 48%-kal. Ezt követően a házasságkötések számának dinamikus növekedésével párhuzamosan számottevően csökkent a házasságon kívül született gyermekek száma és aránya.

2021-ben a gyermekek közel 73%-a született házasságban és 27%-a házasságon kívül. Ez további változást jelent az egy évvel korábbi, 70–30, valamint a két évvel ezelőtti, 61–39%-os házas–nem házas arányhoz viszonyítva. A 2021. évi születésszám-emelkedést teljes egészében a házasságban világra jött gyermekek számának a növekedése eredményezte, számuk mintegy 4000 fővel, 6,2%-kal emelkedett, miközben a házasságon kívül születetteké 11,8%-kal, több mint 3300 újszülöttel csökkent.

Az anyák életkorát tekintve nem mindegyik korcsoportban nőtt a házasságban született gyermekek száma és aránya.

• A tizenévesen gyermeket vállaló anyák körében a gyermekek döntő többsége, közel 85%-a házasságon kívül jött világra (3860), arányuk némileg emelkedett az előző évhez képest.
• A 20–24 éves fiatalok fele-fele arányban vállalják gyermekeiket házasságban, illetve azon kívül (6160, illetve 6150), de az előző évhez képest körükben már nőtt a házas születések aránya.
• A 25–39 éves nők 81%-a házasságban hozta világra a gyermekét 2021-ben (58 000 gyermek), és csak 19%-uk vállalt gyermeket házasságon kívül (13 420 gyermek). Ezek az arányok egy évvel korábban 78, illetve 22% voltak.

Mérséklődött, de továbbra is jelentős a reprodukciós hiány

A 2021. évi termékenységi szint mellett száz nő 159 gyermeket hozna a világra élete folyamán, ez 1,9%-os emelkedést és számszerűen 3 gyermekkel többet jelent az előző évi 156-os teljes termékenységi arányhoz (TTA) képest. A születések száma kisebb mértékben emelkedett (0,7%-kal), mint a termékenység szintje. Ennek az az oka, hogy a szülőképes korú nők létszáma csökken, a kevesebb potenciális anya a termékenység növekedésének mértékénél kevesebb számú gyermeket tud világra hozni. A 2021. évi száz nőre jutó termékenységi arányszám továbbra is számottevően elmarad az egyszerű reprodukció biztosításához átlagosan szükséges 210 körüli gyermekszámtól. A 2011. évi történelmi mélypontot jelentő, száz nőre számított 123 gyermekkel szemben a 2021. évi 159 gyermek 29%-os termékenységemelkedést jelent. A 2011. évi termékenységi szint fennmaradása esetén 2021-ben 72 ezer gyermek született volna, 21 ezerrel kevesebb a ténylegesnél. A szülőképes korú nők lélekszáma viszont közel 194 ezer fővel, 8,2%-kal csökkent 2011 és 2021 között. A 2011. évi változatlan női népességszám mellett 2021-ben közel 114 ezer gyermek jött volna világra, 20 ezer gyermekkel több, mint amennyi ténylegesen született.

A terhességmegszakítások mellett a magzati halálozások száma is csökkent

A terhességmegszakítások hosszabb idő óta megfigyelhető csökkenő irányzata tovább folytatódott, a visszaesés üteme is gyorsult az előző évihez képest. A 2021. évi 22 ezer beavatkozás 1900-zal, 8,0%-kal kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Ezer szülőképes korú nőre 10,1 művi vetélés jutott, szemben az egy évvel korábbi 10,8 műtéttel. A csökkenés a nők valamennyi korcsoportjában megfigyelhető. A terhességmegszakítások életkor szerinti profilja alapján

• a tizenévesek körében az átlagosnál nagyobb mértékben csökkent a terhességmegszakítások gyakorisága (350 esettel, 2650-re);
• a 20-as éveikben járó nőknél a leggyakoribb a művi vetélés, és a visszaesés is kisebb volt az átlagosnál (910 esettel, 10 420-ra);
• a 30–34 éves nők terhességmegszakítása csökkent a legkisebb mértékben (90 esettel, 4190-re);
• a 35–39 éves nők körében az átlagosnál nagyobb mértékű a visszaesés mértéke (360 esettel, 2980-ra);
• a 40 év feletti nők igen ritka terhességmegszakítási gyakorisága tovább mérséklődött (270 esettel, 1580-ra).

2020-hoz képest a művi vetélések száma lényegesen csökkent, a születéseké kismértékben nőtt, ennek eredményeként 2021-ben száz élveszületésre 23,7 terhességmegszakítás jutott, szemben az előző évi 25,9-del.

A várható átlagos gyermekszám (TTA) számításához hasonlóan a művi vetélések hipotetikus mutatója a teljes abortuszráta (TAR), amely azt fejezi ki, hogy élete folyamán hány terhességmegszakításon esne át egy nő, ha az adott év korspecifikus gyakoriságai tartósan megmaradnának. A száz nőre számított ráta értéke 2021-ben 39 volt, 3-mal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez a mutató az 1960-as évek végén volt a legmagasabb, amikor száz nőre 277 művi vetélés jutott, majd a rendszerváltás idején kevesebb mint felére, 123-ra csökkent, és a 1990-es évek végén 100 alá esett.

A magzati halálozások a korai és középidős magzati halálozások (spontán vetélések), valamint a halvaszületések együttes számát jelentik. A 2021. évi 14,6 ezer magzati halálozás 4,6%-os csökkenést jelent 2020-hoz képest. A magzati halálozásoknál nehéz egyértelmű irányzatot meghatározni, mivel az elmúlt évtizedben számuk évről évre jelentősen ingadozott. A 2021. évi adatok viszont egyértelmű csökkenést jeleznek, és a 14,6 ezres magzati halálozás az ilyen események számbavétele, 1950 óta a legalacsonyabb esetszám. Mivel 2021-ben a születések száma emelkedett, a száz élveszületésre jutó magzati halálozás a 2020. évi 16,6-ről 15,7-re mérséklődött. A magzati halálozások potenciális tartalékot jelentenek a születésszám emelkedéséhez, hiszen az esetek döntő többségében kívánt fogamzásokról van szó, ahol az anyák akaratuk ellenére veszítik el a magzatukat.

A magzati halálozások és a művi vetélések együttesen teszik ki a magzati veszteségeket. Ezek száma közel 2,6 ezer esettel, 6,6%-kal csökkent, így a száz élveszületésre jutó magzati veszteségek értéke is mérséklődött. 2021-ben száz élveszületésre 39,4 magzati veszteség jutott, szemben az előző évi 42,5-del. Ez még mindig magas érték, mivel azt jelenti, hogy minden második vagy harmadik élveszületésre jutott egy magzati veszteség.

A házasságkötések száma tovább emelkedett

A házasságkötések számának hosszan tartó és jelentős csökkenése 2010-ben érte el mélypontját, 35,5 ezer házassággal. Erről történt egy kedvező irányú elmozdulás, aminek az eredményeként 2016-ban huszonegy év után először emelkedett 50 ezer fölé a frigyek száma, és a következő két évben is ekörül ingadozott. 2019-ben látványosan, 28%-kal, 65,3 ezerre, 2020-ban kisebb mértékben 67 ezerre, 2021-ben pedig ismét nagyobb ütemben 7,3%-os emelkedéssel, 72 ezerre nőtt a házasságkötések száma.

A házasságkötések havonkénti ingadozása és a Covid19-járvány harmadik, illetve negyedik hulláma között nem lehet egyértelmű összefüggést felfedezni. 2021 első két hónapjában kismértékben csökkent a frigyek száma, március és július között viszont minden hónapban több pár kelt egybe az egy évvel korábbinál. A harmadik hullám tetőzése és lefutása közötti három hónapban, március és május között 27%-kal, közel 3700-zal több házasságot kötöttek, mint az előző év azonos időszakában. Augusztus és október között ismét csökkent, novemberben és decemberben, a negyedik hullám által leginkább érintett hónapokban viszont újból emelkedett a házasságkötések száma az előző évhez képest. Főleg a március és július közötti mintegy 7600-as házassági többlet ellensúlyozta a csökkenő hónapok hiányát, így összességében 2021-ben 4900-zal, 7,3%-kal emelkedett a házasságra lépő párok száma az egy évvel korábbihoz képest.

A 20 év alatti férfiakat kivéve valamennyi korcsoportban nőtt a házasságkötések száma. A tizenéves fiúk csökkenő házasságkötései mellett a 20–24 éves fiatalok esetében kis-, a 44 évesnél idősebb férfiak körében viszont nagymértékben emelkedett a házasságra lépő férfiak száma.

A nőknél valamennyi korcsoportban nőtt a házasságkötési kedv, és a férfiakhoz hasonlóan náluk is az átlagosnál nagyobb mértékű volt a növekedés a 20–24 évesek, valamint a 39 évnél idősebb hölgyek körében.

A 25 év alatti házasuló férfiak létszáma alig fele akkora, mint a hasonló életkorú nőké, a 30 éves és ennél idősebb házasságra lépők valamennyi korcsoportjában viszont mindenhol több a férfi, mint a nő. Ez azt jelenti, hogy a 25 évesnél fiatalabb férfiak több mint fele magasabb korcsoportba tartozó nőt vesz feleségül, míg az eltérő életkorú házasságok döntő többségénél ennek a fordítottja igaz: a vőlegények idősebbek a menyasszonyuknál.

Tisztább képet kapunk, ha a házasságra lépő férfiakat és nőket az ezer megfelelő nemű és korú nem házasokhoz viszonyítjuk, azokhoz, akik potenciálisan házasságot köthetnek. Ennek a mutatónak az értékét nemcsak a megfelelő életkorban lévő nem házasok száma, hanem a népességen belüli aránya is befolyásolja. A házasságkötési gyakoriságok életkor szerinti profilja eltérő képet mutat nemek szerint. A 35 év alatti nők gyakrabban kötnek házasságot, mint a hasonló életkorú férfiak, a 34 év feletti férfiaknál viszont minden korcsoportban gyakoribb a házasságkötés, mint a nőknél. Minél alacsonyabb az életkor, annál nagyobb az eltérés. A 20–24 éves nők több mint kétszer, a tizenévesek több mint négyszer gyakrabban lépnek házasságra, mint a hasonló életkorú férfiak.

2021-ben a 20–24 éves fiatal nők és férfiak mellett a 40 év feletti korcsoportokban emelkedett a legnagyobb mértékben a házasságkötések gyakorisága.

A házasulók korábbi családi állapotát tekintve 2021-ben az esetek 75%-ában mindkét fél először kötött házasságot, vagyis nőtlen, hajadon volt a házasságot megelőzően. A házasulók 16%-ánál az egyik fél korábban már élt házasságban, 9,4%-uknál mindkét fél újólag lépett házasságra. Az elmúlt évek dinamikusan növekvő házasságkötésein belül jelentősen emelkedett azon házasságok aránya, amelyben mindkét fél hivatalosan először kötött házasságot, és csökkent azoké, amelyben minkét fél újraházasuló volt. Ehhez hasonló nagyságú értékek utoljára az 1970-es évek közepének házassági boomja idején voltak, akkor 76% fölé emelkedett az először és 10% alá csökkent az újraházasulók aránya. Az elmúlt évek házasságkötéseinek növekvő számában a családtámogatási intézkedések is szerepet játszhattak, amelyek főleg a házasságra lépő, illetve a házasságban élő párok családalapítását és gyermekvállalását segíthetik elő.

Nőtt a női és csökkent a férfi bejegyzett élettársi kapcsolatok száma

2009. július 1-jétől a családi állapot új törvényi kategóriával, a bejegyzett élettársi kapcsolattal bővült. 2009. július 1-jén lépett hatályba a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 2009. évi XXIX. törvény, amely szabályozza az azonos nemű személyek közötti kapcsolat létesítését, megszűnését. 2009 második felében 67 bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek, 2010-ben – az első teljes évben – 80-at. Számuk 2013-ig évről évre csökkent, majd folyamatos emelkedést követően 2018-ban érte el lokális maximumát, 130 azonos nemű párral. A 2019. évi csökkenést követően az elmúlt két évben ismét nőtt a számuk. 2021-ben 140 bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek, 16-tal többet, mint egy évvel korábban. 77 férfi- és 63 női párt regisztráltak az anyakönyvvezetők. A férfi- és a női párok aránya az előző évi 65–35%-ról 2021-ben 55–45%-ra módosult. A bejegyzett élettársi kapcsolatok több mint fele (53%) a Budapesten és Pest megyében lakók között köttetik. A férfiak átlagosan 40,4, a nők 35,8 évesen kezdeményezték a hivatalos eljárást. A férfipartnerek közötti korkülönbség átlagosan 8,8, a nők között 4,6 év volt.

Emelkedett a válások száma

Az ezredfordulót követően magas szinten stagnáló, 24–25 ezer körüli válásszám az évtized végétől csökkenésbe fordult, és 50 év után először 2014-ben csökkent 20 ezer alá. Az ezt követő években ingadozásokkal tarkított, de alapvetően csökkenő trend érvényesült. A Covid19-járvány első évében, 2020-ban 15%-kal, mintegy 2600-zal kevesebb válást mondtak ki a bíróságok, mint egy évvel korábban. A 2021. évi 18,3 ezres válásszám jelentős, 22%-os emelkedést és körülbelül 3300-zal több felbontott házasságot jelent az egy évvel korábbihoz képest.

A jogerőre emelkedett válások havonkénti száma hektikus képet mutat. A korábbi, a járvány előtti évekhez képest 2021. márciusban és áprilisban jóval kevesebb volt a felbontott házasságok száma. Ez a csökkenés, amelynek hátterében a járvány harmadik hulláma idején elrendelt bírósági eljárási rend szigorítása állhat, rövidebb ideig tartott, és közel sem okozott olyan mértékű visszaesést, mint 2020 tavaszának ítélkezési szünete. Áprilistól júniusig mintegy 3780-nal több jogerős ítélet született 2020 azonos időszakához viszonyítva, főleg ez okozta, hogy 2021-ben összességében a válások száma jelentősen meghaladta az egy évvel korábbit. Az emelkedésben közrejátszhatott az is, hogy a korábban elmaradt vagy elhalasztott válási perekben 2021-ben hozott jogerős ítéletet a bíróság. Figyelmet érdemel, hogy a 2020. és a 2021. év válásainak 16,6 ezres évenkénti átlaga elmarad a 2019., utolsó járványmentes év válásainak számától (17,6 ezer), és beleillik a hosszú távú csökkenő irányzatba. Mindemellett a járvány alatti évek válási adatait óvatosan kell kezelni, mivel ennek hatását a párkapcsolatok stabilitására és a válások számára csak hosszabb távon lehet érdemben megítélni.

A válások számának emelkedése a nők és a férfiak valamennyi korcsoportjában megfigyelhető.

• A legnagyobb mértékű növekedés mindkét nem esetében a 20–24 évesek és 44 év feletti korcsoportokban történt.
• Az átlagosnál kisebb mértékben a 25–44 éves nőknél, valamint a 30–44 éves férfiak körében nőtt a válások száma.

A válások életkor szerinti gyakorisága arra ad választ, hogy ezer megfelelő életkorú házas nőre, illetve férfira hány bíróság által kimondott válás jut. A válások gyakoriságának életkor szerinti profilja eltérő képet mutat a férfiak és a nők körében. A 45 év alatti nők valamennyi korcsoportjában gyakoribb a válás, mint a hasonló életkorú férfiaknál, 44 év felett viszont minden korcsoportban a férfiaknál magasabb ez a gyakoriság. 2021-ban ezer házasságban élő nő közül a 35–44 évesek, a férfiak közül a 40-es éveikben járók bontották fel a leggyakrabban a házasságukat. A 30-as éveik második felében, illetve a 40-es éveikben járók gyakoribb válásai arra is utalnak, hogy nem hirtelen elhatározásból, hanem egy hosszú házastársi kapcsolat után döntöttek életközösségük megszüntetéséről. A válási gyakoriságok nemek szerinti különbségeiben a házasfelek eltérő házasságkötési életkora is szerepet játszik.

A több válás és a Covid19-járvány okozta özvegyülések ellenére a házasságok mérlege pozitív maradt

A házasságban élők száma az új házasságkötésekkel nő, a válásokkal és az özvegyülésekkel csökken. A házasságok mérlege negyven év után először 2019-ben mutatott pozitív egyenleget, és az emelkedő halálozás ellenére harmadik éve pozitív maradt. Ebben a válások számának csökkenése mellett főleg a házasságkötések számának növekedése játszott meghatározó szerepet. 2021-ben az előző évhez viszonyított jelentős házasságkötési többlet ellensúlyozni tudta a válások és az özvegyülések miatt megszűnt házasságok növekvő számát, így a mérleg pozitív maradt. 2021-ben összességében 71 300 házasság szűnt meg, 9900-zal több, mint 2020-ban, és 72 000 új házasságot kötöttek, közel 5000-rel többet, mint egy évvel korábban. Ennek eredményeként a 2020. évi mintegy 5,7 ezres pozitív házassági mérleg 2021-ben 700-ra csökkent, ennyivel több házasságkötés történt, mint amennyi a halálozások és a válások által megszűnt. 2021-ben száz házasságkötésre 99 megszűnt házasság jutott, szemben az előző évi 91,5-del.

A házasságok több évtizede negatív mérlege jelentősen módosította a népesség családi állapot szerinti összetételét. A 15 éves és annál idősebb népesség körében 1990 óta a házas népesség részaránya számottevően – 61%-ról 43%-ra – csökkent, ezzel párhuzamosan 20%-ról 35%-ra emelkedett a nőtlenek és hajadonok, valamint 7,4%-ról 12%-ra nőtt az elváltak aránya. Az özvegy népesség aránya 11%-ról 10%-ra mérséklődött. 2004-ben szűnt meg a házasságban élők dominanciája, azóta a nem házas népesség képviseli a többséget. Az elmúlt évek növekvő számú házasságkötései annyiban módosították ezt, hogy a házasok csökkenő és a nem házasok növekvő trendje 2019-ben megállt, és az elmúlt két évben ellenkező irányt vett. Az előző évhez viszonyítva 2022. január 1-jén kismértékben, 42,4%-ről 42,7%-re nőtt a házasok és 57,6%-ról 57,3%-ra csökkent a nem házasok hányada a 15 éves és annál idősebb népesség körében. Jelentős a különbség a férfiak és a nők között:

• arányukat tekintve mindkét nemnél a házasok vannak a legtöbben, a férfiak esetében 45, a nőknél 41%-kal,
• a nőknél viszont jóval alacsonyabb a hajadonok hányada, mint a férfiaknál a nőtleneké,
• ezzel szemben a férfiakhoz képest 4,5-szeres az özvegy és 1,3-szeres az elvált nők aránya.

2021-ben ezekben az arányokban nem történt érdemi változás az egy évvel korábbihoz képest. A nemek szerinti különbségek főleg a férfiak és a nők eltérő korösszetételéből és halandóságából, valamint a házassági és az újraházasodási szokásaik és lehetőségeik eltéréseiből adódnak.

A Covid19-járvány miatt jelentősen nőtt a halálozások száma

A halálozások száma az 1990-es évek elejétől ingadozásokkal ugyan, de alapvetően csökkenő irányzatot követett. Hosszú évtizedek óta az 1993. évi, 150 ezret is meghaladó haláleset volt a legmagasabb érték. Innen indult az öregedő korstruktúra miatt lassú csökkenés, gyakran megszakítva egy-egy kisebb emelkedést vagy stagnálást hozó évvel. 2011-ben hosszú idő óta először szorult a halálozások száma 130 ezer alá, és az ezt követő években váltakozva hol meghaladta, hol elmaradt ettől a szinttől. A 2020. évi 141 ezer fős halálesetet követően 2021-ben tovább emelkedett és 155 ezer főre nőtt az elhunytak száma, ami a második világháborút követően a legtöbb halálozást jelenti.

A halálozások havonkénti száma 2021-ben egyenetlenül alakult.

• Az év eleji halálozások még az előző év végén tetőző második járványhullám lecsengő szakaszában voltak, de így is meghaladták az előző év azonos időszakának halálozásait. A januárban és februárban elhunytak száma 12%-kal, több mint 2700 fővel múlta felül az előző évit.
• Márciusban berobbant a járvány harmadik hulláma, ez május végéig mintegy 12 600 fős, közel 39%-os halálozási többlettel járt együtt.
• A járvány csendesedése idején június és szeptember között csak kismértékben, 3,6%-kal emelkedett a halálozások száma, ami összességében 1400 fős többlethalálozást eredményezett.
• Az októberben megindult és decemberben tetőzött negyedik hullám ismét megemelte a halálozások havonkénti számát, de az év utolsó negyedévében mért 43 500 fős haláleset már 2700 fővel, 6%-kal elmaradt az előző év hasonló időszakában, a második hullám idején történt halálozások számától.
• A halálozások 2021. évi 14 000 fős emelkedését teljes egészében az év elején lecsengő második és a tavaszi hónapokban megindult, majd kiteljesedő harmadik hullám többlethalálozásai okozták.

2021 folyamán 76 800 férfi és 78 200 nő hunyt el. Az előző évhez viszonyítva a férfiak halálozása 12, a nőké 8,0%-kal emelkedett. Bár az összes elhunyt között több a nő, a járvány a férfiakat érzékenyebben érintette, így a többlethalálozás 58–42%-os arányban oszlott meg a férfiak és a nők között. A halálozások számának emelkedése eltérő mértékben érintette a különböző életkorú és nemű népességet. A többlethalálozás többsége a 65 éves és annál idősebb korosztályokban jelentkezett.

• A férfiaknál a legjelentősebb, 25%-os emelkedés a 40–49 évesek körében volt, de az átlagosnál nagyobb, 18%-os volt a növekedés mértéke a 65–74 éves népesség körében is. A férfiaknál regisztrált mintegy 8139 fős összes halálozási többlet kétharmada (67%) a 65 éves és annál idősebbeket érintette, ám az előző évhez viszonyítva számottevően, 23%-ra nőtt a 40–59 éves férfiak részesedése is a halálozási többletben.
• Az elhunyt nők az összes halálozás több mint felét, 50,5%-át tették ki, viszont a többlethalálozásuk száma (5859) lényegesen elmaradt a férfiakétól. A 15–34 és a 45–74 éves nők valamennyi korcsoportjában az átlagosnál nagyobb volt a halálozások számának növekedése, de a többlethalálozás közel háromnegyede a nőknél is a 65 éves és idősebb lakosokat érintette.
• A járvány 2021. évi harmadik és negyedik hulláma az időskorúak mellett a fiatalok és a középkorúak köréből is nagyobb mértékben szedte áldozatait. Az egy évvel korábbi arányokhoz képest a 65 évesnél fiatalabb férfiak részesedése 8,0%-ról 33%-ra, a nőké 4,0%-ról 28%-ra emelkedett a többlethalálozásban, ezzel párhuzamosan a 65 éves és idősebb lakosoké a férfiaknál 92%-ról 67%-ra, a nőknél 96%-ról 72%-ra csökkent.

2021-ben ezer lakosra 16,0 halálozás jutott, a férfiaknál 16,5, a nőknél 15,5 ezrelék. Az előző évihez viszonyított nyers halálozási arányszám mindkét nem esetében emelkedett, a férfiaknál azonban nagyobb mértékben (1,8 ezrelékponttal), mint a nőknél (1,2 ezrelékponttal). Az elhunytak számát a megfelelő korú népességhez viszonyítva csak a 15 év alatti gyermekkorúak, valamint a 90 éves vagy ennél idősebbek halandósága csökkent mindkét nem esetében.

A férfiak halandósága átlagosan 12,3, a nőké 8,6%-kal nőtt az előző évhez képest. A 30–74 éves férfiak valamennyi korcsoportjában az átlagosnál nagyobb volt a növekedés mértéke, a legmagasabb, közel 34%-os emelkedést a 40–44 éves férfiak körében mértek, de 20% fölötti halandóságemelkedést regisztráltak a 30–39 éves férfiak körében is.

A nőknél már 15 éves kortól elkezdődött a halandóság átlagosnál nagyobb mértékű emelkedése, és 74 éves életkorig valamennyi korcsoportra jellemző volt. Feltűnő a 15–34 éves lányok, illetve fiatal hölgyek 40%-ot meghaladó halandóság növekedése, de 20% fölötti volt az emelkedés az 50–59 évesek körében is.

A halandóság életkor szerinti sajátossága, hogy minél magasabb az életkor, annál nagyobb az ezer megfelelő életkorú közül elhunytak száma. A fiatalabb életkorúak jelentős halandóságnövekedése messze nem járul hozzá olyan mértékben a többlethalálozáshoz, mint akár az idősebb korúak mortalitásának az átlagosnál kisebb mértékű növekedése. Így pl. a 15–34 éves nők több mint 40%-os halandóságemelkedése 133 fővel járult hozzá a halálozási többlethez, míg a 70–74 évesek halandóságának 13%-os növekedése 1300 fővel emelte a halálozási többletet.

A férfiak halandósága összességében nagyobb mértékben emelkedett, mint a nőké, így 2021-ben is jelentős volt a nemek közötti különbség. Nincs olyan férfikorcsoport, ahol a halandóság kedvezőbb lenne, mint a nőknél, a 15–39 és 70–74 éves korcsoportokban a férfiak mortalitása megközelíti, a 40–69 éves korcsoportokban meghaladja a női halandóság kétszeresét. A nemek közötti legkisebb különbség a csecsemő- és gyermekkorúaknál és a legidősebbekhez tartozó 90 éves vagy annál idősebbek körében található. A férfiak jóval kisebb eséllyel érik el ezt a magas életkort, mint a nők, akik viszont elérték, azok halandósága lényegesen nem különbözik már a hasonló életkort megélt nőkétől.

Az elhunytak családi állapotát tekintve jelentős különbségek vannak a férfiak és a nők között. Ez főleg a nemek szerinti eltérő halandóságból és a várható élettartam különbségéből adódik. Az elhunytak túlnyomó többsége, 79%-a 65 éves vagy annál idősebb. Minél magasabb az életkor, annál nagyobb a különbség a férfiak és nők családi állapot szerinti összetételében.

• Az elhunyt férfiak több mint fele, 51%-a házasságban élt a halála előtt, az elhunyt házas nők aránya ennél jóval alacsonyabb, alig 19% volt 2021-ben.
• A nők nagyobb arányban özvegyülnek meg: az elhunyt nők 60%-a volt özvegy a halála előtt, míg a férfiaknál mintegy 19%-os volt ez az arány.
• Az elhunyt férfiak között több mint kétszer akkora a nőtlenek aránya (14%), mint az elhunyt nőknél a hajadonoké (6%).
• A nemek szerinti legkisebb különbség az elhunytak között az elvált családi állapotú férfiak és nők között található, de az elvált férfiak aránya (16,4%) meghaladta a nőkét (14,5%).

A csecsemőhalandóság egyre kisebb szerepet játszik az összes halálozás mértékében, mégis kiemelkedő fontosságú mutató. Az adott ország egészségügyi ellátórendszerének fejlettségét, a várandósgondozás és az újszülöttellátás színvonalát kifejező nemzetközileg számon tartott mérőszám. Kulcsszerepe van a születéskor várható átlagos élettartam alakulásában, mivel az 1 éves életkor elérése előtti elhalálozás valószínűsége kiemelkedően magas a későbbi életkorok halálozási kockázataihoz képest. 2020-ban a fiúcsecsemők halálozási valószínűsége a 47 éves férfiakéval, a leánycsecsemőké az 49 éves nőkével volt hasonló nagyságú.

A csecsemőhalandóság általános javulása eredményeként az újszülöttek mortalitása először 2017-ben csökkent 4 ezrelék alá, majd a 2020. évi 3,5 ezreléket követően 2021-ben történelmi minimumra (3,3 ezrelék) süllyedt. 2021-ben a 305 elhunyt csecsemő közül 180 volt fiú és 125 leány. A fiúcsecsemők halandósága 4,1 ezrelékről 3,8 ezrelékre csökkent, a leányoké viszont alacsonyabb szinten (2,8 ezrelék) változatlan maradt. A fiú újszülöttek halandósága jelenleg és korábban is magasabb volt, mint a leányoké, de a fiúk nagyobb mértékű javulása miatt a nemek közötti különbség mérséklődött. Az egy évvel korábbi, 48%-os fiúcsecsemő-halandósági többlet 36%-ra csökkent 2021-ben.

Az 1980-as évek közepe óta nem volt annyi belföldi vándorló, mint 2021-ben

2021-ben 307 ezren változtattak állandó és 302 ezren ideiglenes lakóhelyet, ami a teljes belföldi vándorlásban 42 ezer fős, vagyis 7,5%-os növekedést jelentett az előző évihez viszonyítva. A kiemelkedően nagy számú vándorlás feltételezhetően a mindennapi ügyintézést már kevésbé gátló, enyhébb járványügyi korlátozásokkal is összefüggésben lehet. Az állandó jelleggel vándorlók száma nagymértékben, több mint 40 ezer fővel nőtt 2020-hoz képest, miközben az ideiglenes vándorlások száma magas szinten stagnált.

A belföldi vándormozgalmat az intenzív szuburbanizációs folyamatok 2021-ben is alapvetően meghatározták. A Covid19-járvány előtt jellemző mobilitási mintázatok gyorsan visszaépültek, de a pandémiás időszakot jellemző jelenségek is részben folytatódtak. Az egymás melletti tendenciákra Budapest a legjobb példa: tovább nőtt, és már a 90 ezer főt is megközelítette a fővárost elhagyók száma, de az odavándorlás mértéke is emelkedett, és elérte a 2017-es szintet.

• A főváros teljes belföldi vándorlási mérlege 2021-ben is negatív egyenleget mutatott, de a vándorlási veszteség 12 ezer főre csökkent a 2020-as 16,4 ezerről. Budapest népességfogyása annak ellenére mérséklődött, hogy az állandólakóhely-változtatások 2004 után ismét több mint 10 ezer fős veszteséget okoztak. Erre az szolgál magyarázatul, hogy az ideiglenes vándorlások 2020-hoz képest lényegesen kevésbé, 2000 fővel csökkentették a főváros népességszámát.
• A vidéki városokat 2021-ben is az elvándorlás jellemezte, együttesen 8400 fős vándorlási veszteség mutatkozott ezeken a településeken. Az állandó vándorlások 6900 fővel csökkentették a városok népességszámát, amire a 2000-es évek eleje óta nem volt példa. Az állandó vándorlások mellett az ideiglenes vándorlások 1500 fővel fokozták a városok népességfogyását.
• Budapesttel és a többi várossal ellentétben a községek népességszámát növelte a belföldi vándorlások mérlege. Az állandólakóhely-változtatások 2017 óta folyamatosan növekvő többletet jelentenek a községeknek, a tendencia 2021-ben csak tovább erősödött. Az állandó vándorlások 17 ezer fős, pozitív mérlege mellett az ideiglenes vándorlások is növelték a községek népességszámát. Az ideiglenes vándorlásokból származó nyereség csökkent 2020-hoz viszonyítva, de a 3500 fős többlet továbbra is elsődlegesen a járványhelyzetből fakadó korlátozásoknak tudható be.

Területi összehasonlításban Pest régió (17 850 fő), a Nyugat-Dunántúl (3800 fő) és a Közép-Dunántúl (2650 fő) tudott felmutatni pozitív vándorlási egyenleget. Pest régió vándorlási többlete 2021-ben is kiugró volt, és közel 3 ezer fővel nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A Nyugat-Dunántúl vándorlási nyeresége ismét meghaladta a Közép-Dunántúlét, míg a Dél-Dunántúl egyenlege újból negatívvá vált (–400 fő) a 2020-ban megfigyelt 1300 fős többletet követően. Az alföldi régiókra és Észak-Magyarországra 2021-ben is az elvándorlás volt a jellemző, és nőtt a vándorlási veszteség az azt megelőző évhez viszonyítva.

A Covid19-járvány hatása a megyék belföldi vándorlási egyenlegében kisebb mértékben, de 2021-ben is megmutatkozott. Míg 2018-ban és 2019-ben 6 megyében volt pozitív a belföldi vándorlási egyenleg, addig 2020-ban 11, 2021-ben 10 ilyen megye volt. Nógrád megyében a 2020-as vándorlási többletből 2021-ben veszteség lett. Az ezer lakosra jutó vándorlási különbözet Veszprém és Somogy megyében kiemelkedő (8,6, illetve 8,3 ezrelék) volt 2020-ban, de egy évvel később mindkét megyének jelentősen csökkent a vándorlási nyeresége (1,0, illetve 1,2 ezrelék). Eltérő mértékben, de szintén csökkenő tendencia jellemezte az évezred eleje óta mindig pozitív egyenleggel bíró Győr-Moson-Sopron megyét (7,1 ezrelékről 5,6 ezrelék), és a 2015 óta többnyire növekvő vándorlási többlettel rendelkező Fejér megyét is (5,8 ezrelékről 4,2 ezrelék). 13,6 ezrelékes arányszámmal Pest megye volt a legnépszerűbb lakóhely 2021-ben is.

• Pest megye vándorlási nyereségét elsődlegesen a Budapestről odavándorlók adták, 16 600 fővel többen költöztek a fővárosból Pest megyébe, mint fordítva, ami közel 1000 fős növekményt jelent 2020-hoz viszonyítva.
• Veszprém és Somogy megye vándorlási többlete 2020-ban döntően a fővárossal összevetve megmutatkozó pozitív vándorlási különbözetből eredt, de egy évvel később számottevően kevesebben költöztek ebbe a két megyébe Budapestről. Veszprém megye vándorlási nyereségének egy részét továbbra is a fővárosból odavándorlók adták (300 fős többlet), de Somogy megye esetében Budapest helyett Pest megye volt inkább meghatározó (150 fős többlet).
• Fejér megye pozitív migrációs egyenlegét a Budapesttel és Pest megyével lezajlott népességcsere-folyamatok adták, ám mindkét vándorlási áramlat intenzitása csökkent 2020-hoz képest. 850 fővel többen költöztek Fejér megyébe a fővárosból, mint fordítva, a Pest megyével való vándorlási kapcsolatból pedig 550 fős többlet származott.
• Győr-Moson-Sopron megye vándorlási nyereségének legnagyobb része a Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom és Veszprém megyével való összevetésből származott (együtt 1000 fő).

A régiók közül az Észak-Alföld és Észak-Magyarország népességmegtartó ereje volt a leggyengébb. Az Észak-Alföldön 6000, Észak-Magyarországon 4200 fővel csökkent a népességszám a belföldi vándorlásokból eredően. A megyék vonatkozásában a korábbi évekhez hasonlóan 2021-ben is Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből vándoroltak el a legtöbben, 4150, illetve 3800 fős vándorlási veszteséget okozva, ami ezer lakosra vetítve -6,6, illetve -7,0 ezreléket jelentett. A negatív vándorlási különbözet mindkét megye esetében leginkább a Budapestre és Pest megyébe irányuló elvándorlásnak tulajdonítható, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában Hajdú-Bihar megye is meghatározó. 2021-ben többen választották a fővárost új lakóhelyül, mint egy évvel korábban, aminek következtében Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye vándorlási vesztesége is kismértékben emelkedett.

Nőtt a nemzetközi vándorlási többlet

2021-ben a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege 20 600 fővel mérsékelte hazánk természetes fogyásból adódó népességszám-csökkenését. Az ezer lakosra jutó, nemzetközi vándorlásból származó bevándorlási többlet elsősorban a határ menti megyékben mérsékelte a népességfogyást.

2022. január 1-jén a jogszerűen és huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 202 600 fő volt, az ország népességének 2,1%-át adták. Az itt élő külföldiek

• többsége, 65%-a Európából, ezen belül is a környező országokból, főképp Ukrajnából (15%), Németországból (9,7%), Romániából (8,2%), valamint Szlovákiából (7,9%) érkezett;
• további 27%-uk Ázsiából, elsősorban Kínából vagy Vietnámból jött;
• 4,0%-uk Afrikából;
• 3,7%-uk pedig az amerikai kontinensről származott.

A Magyarországon tartózkodó külföldiek 44%-a Budapesten, 36%-a vidéki városokban, 20%-a községekben élt. Ezer lakosra jutó arányuk Budapesten kiugró (51,7 ezrelék), de Győr-Moson-Sopron, Zala, Baranya, Somogy és Vas megyében is 20 ezrelék feletti, míg Békés megyében a legkisebb (5,3 ezrelék). Az itt élő külföldiek között több volt a férfi (57%), mint a nő (43%), a korösszetételük pedig fiatalabb, mint a honos népességé. Mindkét nem esetében a 20–39 éves korosztály létszáma a meghatározó, akik összességében a külföldiek 48%-át tették ki.

A magyar állampolgárok kivándorlásának pontos mérése több tényező miatt is nehézségekbe ütközik, de az adminisztratív nyilvántartásokból rendelkezésre álló adatok alapján látható, hogy a Covid19-járvány második évében kismértékben nőtt a kivándorlók száma. 2021-ben 20 400 magyar állampolgár távozott külföldre, 1000 fővel több, mint egy évvel korábban. A kivándorló magyarok 36%-a Ausztriát, 30%-a Németországot, 6,7%-a az Egyesült Királyságot választotta új otthonának. Miközben az Ausztriába kivándorlók hányada enyhén, az Egyesült Királyságé pedig jelentősen csökkent 2020-hoz viszonyítva, addig Németország részaránya számottevően nőtt. Külföldre leginkább a fiatal korosztályok tagjai vándorolnak: a kivándorló magyarok 40%-a 30 év alatti, 66%-a pedig még nem érte el a 40 éves életkort. Ezek az arányok jelentősen eltérnek az itthoni lakónépesség kormegoszlásától (31 és 44%). A kivándorlók 56%-a férfi, túlnyomó részük nőtlen, hajadon (63%) volt.

Noha a ki- és a visszavándorló magyarokra vonatkozó statisztika is alulbecsüli a tényleges mozgások számát, feltételezhetjük, hogy a hazatérés bejelentésében inkább érdekeltek a vándorlók. 2018-ig több magyar állampolgár vándorolt ki, mint ahány hazaköltözött, majd a trend megfordult és a visszavándorlók száma 2019-ben elérte eddigi maximumát, 23 000 főt.

2021-ben 21 250, korábban kivándorolt, Magyarországon született magyar állampolgár vándorolt vissza, ami közel 2000 fős csökkenést jelent a 2020-ban megfigyelthez képest. A visszavándorló magyarok 30%-a Németországból, 26%-a Ausztriából, további 20%-a az Egyesült Királyságból tért haza. A 2020-as adatokhoz viszonyítva a Németországból visszatérők aránya nagymértékben emelkedett a csoportjukon belül, miközben az Ausztriából visszavándorlók aránya jelentősen csökkent, az Egyesült Királyságból hazatérőké pedig stagnált. A hazatérők 54%-a 40 évesnél fiatalabb, 23%-a 30 év alatti, 59%-uk férfi, jellemzően (49%) hajadonok vagy nőtlenek, de a kivándorló magyarokhoz viszonyítva körükben magasabb volt a házasok aránya (38, illetve 26%).

További adatok, információk

Táblák (STADAT)

Elérhetőségek:

kommunikacio@ksh.hu

Lépjen velünk kapcsolatba

Telefon: (+36-1) 345-6789

www.ksh.hu