Összefoglalás

2020. január 1-jén az ország népességének lélekszáma 9 millió 769 ezer fő volt, 3,3 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. 2019-ben a születések száma kismértékben, a halálozásoké ezt meghaladóan csökkent, és ez mérsékelte a természetes fogyás ütemét. Látványosan emelkedett a házasságkötések száma, ugyanakkor folytatódott a terhességmegszakítások csökkenő irányzata. Kedvezőtlen jelenség a válások, a csecsemőhalálozás és a magzati halálozások számának emelkedése az előző évihez képest. Az előzetes adatok szerint 2019-ben 89 200 gyermek született és 129 600 lakos hunyt el. A természetes fogyás 40 400 főt tett ki, ami 2%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. A születésszám csökkenése ellenére a teljes termékenységi arányszám 1,49-os értéke megegyezett az előző évivel. Ez azt jelenti, hogy változatlan gyermekvállalási kedv mellett a születésszám-csökkenés kizárólag a szülőképes korú női népesség létszámának visszaeséséből adódott. A nemzetközi bevándorlási többlet mérsékelte a természetes fogyásból eredő népességcsökkenés mértékét. Ennek eredményeként a népesség tényleges fogyása 3,3 ezer fő volt, 41%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban.

A születések száma hosszan tartó csökkenés után 2011-ben érte el történelmi minimumát, 88 ezer esettel. Ezt követte egy emelkedő irányzat, amely következtében 2016-ban több mint 93 ezer gyermeket hoztak a világra. Az elmúlt három évben ismét csökkent a születések száma, 2018-ban és 2019-ben pedig 90 ezer fő alatt ingadozott. A 2019. évi 89 200-ra becsült születésszám 0,7%-kal, mintegy 600 újszülöttel maradt el az előző évitől. Ennek oka, hogy stagnáló gyermekvállalási kedv mellett a szülőképes korú nők száma jelentősen csökkent.

A halálozások száma több mint három évtized után először 2011-ben csökkent 130 ezer fő alá, és az ezt követő öt évben – 2015 kivételével – e szint alatt maradt. 2017-ben jelentősen, 3,6%-kal emelkedett a halálozások száma és 131,7 ezer főre nőtt, majd a következő két évben csökkenő irányzatot vett és 2019-ben ismét 130 ezer fő alá esett. A 129 600 főre becsült halálozás 1,1%-kal, mintegy 1450 fővel volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál.

A csecsemőhalálozás alapvetően csökkenő trendjét csak néhány év emelkedése törte meg az elmúlt három évtizedben. Az 1 éven aluli elhunytak ezer élveszületésre jutó száma először 2011-ben esett 5 ezrelék alá, majd további javulást követően a 2018. évi 3,4 ezrelékes csecsemőhalálozás az eddig mért legalacsonyabb értéket jelentette. 2019-ben mintegy 10%-kal, 31-gyel emelkedett az 1 éven aluli elhunytak száma, az ezer élveszületésre jutó értéke pedig 0,4 ezrelékponttal, 3,8 ezrelékre nőtt.

A házasságkötések száma hosszan tartó és jelentős csökkenést követően 2010-ben érte el a lokális minimumát 35,5 ezer házasságkötéssel. Az ezt követő hat évben számottevően emelkedett a frigyek száma és 2016-ban húsz év után először volt 50 ezer fölött. A 2017. évi csökkenést követően 2018-ban kismértékben, majd 2019-ben robbanásszerűen nőtt a házasságkötések száma. A 65 300-ra becsült házasságkötés mintegy 29%-kal, 14,5 ezerrel múlta felül az előző évi frigyek számát, és 1991 óta a legtöbb házasságkötést jelentette. Ennél magasabb arányú növekedés utoljára 1946-ban történt, amikor a párok bepótolták a második világháború évei alatt elhalasztott házasságkötéseket.

A válások száma az ezredfordulót követő évtizedben 24–25 ezer körül alakult, majd az évtized végétől megindult csökkenés eredményeként 2014-ben ötven év után először esett 20 ezer alá. A 2015. évi emelkedést követő években felgyorsult a csökkenés üteme, és a 2016–2018 közötti három évben 13%-kal visszaesett a válások száma. A 2018. évi, csaknem 17 ezer válás 1960 óta a legalacsonyabb értéknek számított. 2019-ben a csökkenő irányzat megállt és a bíróságok 17 400 házasságot bontottak fel, így 2,6%-kal, 450-nel nőtt a válások száma.

A halálozások számának a születéseknél nagyobb mértékű csökkenése mérsékelte a természetes fogyás ütemét. A két népmozgalmi esemény negatív egyenlegeként 2019-ben 40 400 fő volt a népesség természetes fogyása, ez kismértékű, 2,0%-os csökkenést jelentett az előző évhez képest. A népesség lélekszámának tényleges fogyása ennél jóval kevesebb, 3,3 ezer fő volt a 2018-hoz képest megnövekedett, pozitív nemzetközi vándorlási egyenleg következtében. 2019-ben a nemzetközi vándorlás egyenlege 37 100 fővel mérsékelte a természetes fogyás mértékét.

A népesség korösszetételében történt változásokat három nagy életkori csoport létszámával, illetve a népességen belüli arányával lehet jellemezni. A 0–14 éves gyermekkorúak száma az előző évhez viszonyítva csak kismértékben csökkent, az össznépességen belüli aránya pedig változatlanul 14,5% maradt. A 15–64 éves aktív korúak létszáma 56 ezer fővel lett kevesebb és arányuk is csökkent, 66,1-ről 65,6%-ra. Továbbra is megfigyelhető a népesség elöregedési folyamata. A 65 éves és ennél idősebb lakosok száma közel 52 ezer fővel emelkedett, a népességen belüli arányuk pedig az egy évvel korábbi 19,3-ről 19,9%-ra nőtt. Az aktív korú népesség számának és arányának csökkenése miatt 2020. január 1-jén száz aktív korúra 22 gyermekkorú és 30 időskorú lakos jutott, mindkét érték kismértékben emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. A népesség öregedési folyamatához az időskorúak számának emelkedése mellett a gyermekkorúak csökkenő létszáma is hozzájárul. A két népességcsoport egymáshoz viszonyított arányát az öregedési index értéke fejezi ki a legszemléletesebb módon. A 65 éves és annál idősebb lakosok száma és aránya először 2005-ben haladta meg a 0–14 éves gyermekkorúakét, és azóta az időskorúak túlsúlya folyamatosan nő. 2020. január 1-jén száz gyermekkorúra 137 időskorú lakos jutott, szemben az előző évi 133-mal.

A természetes fogyást jelentősen mérsékelte a bevándorlási többlet

2020. január 1-jén hazánk lakosságának lélekszáma a 2011. évi népszámlálás alapján történt továbbvezetés szerint 9 millió 769 ezer fő volt. Az ország jelenlegi területén a legmagasabb népességszámot 1981. január 1-jén regisztrálták, 10 millió 713 ezer fővel.

• Az 1981 során megindult természetes fogyás változó ütemben, de harminckilenc éve folyamatosan tart. 1981 és 2020 között a születések és a halálozások számának negatív egyenlegeként 1 millió 224 ezer fővel fogyott a lakosság száma. A legnagyobb mértékű természetes fogyás 1999-ben következett be, amikor egy év alatt közel 48,6 ezer fővel fogyott a népességszám, az ezredfordulót követően pedig 2018-ban történt a legnagyobb mértékű csökkenés, 41,2 ezer fős természetes fogyással.
• A népességszám tényleges fogyásánál a nemzetközi vándorlás egyenlegét is figyelembe kell venni. 1981 és 2020. január 1. között a tényleges fogyás 944 ezer főt tett ki, vagyis 280 ezerrel kevesebbet, mint amit a természetes fogyás mutat. Ez azt jelenti, hogy összességében 280 ezer fővel gyarapodott a lakosság száma a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege miatt. A pozitív előjelű vándorlási egyenleg 2018-ban 35,6 ezer fővel, 2019-ben viszont mintegy 37,1 ezer fővel tudta mérsékelni a természetes fogyásból eredő létszámcsökkenést.

2019-ben a halálozások száma az ország valamennyi megyéjében meghaladta a születésekét. Az ebből adódó természetes fogyás mértéke azonban eltérő volt:

• országos átlagnál jelentősen gyorsabb – 7,3 és 8,3 ezrelék közötti – volt a népességcsökkenés Békés, Nógrád és Zala megyében, az átlagosnál alacsonyabb születési és magasabb halálozási ráták következtében.
• Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyében viszont – főleg az országosnál fiatalabb korösszetételből adódóan – viszonylag magas a születési és alacsony a halálozási arány, és ennek következtében a legkisebb, 1,5 és 2,6 ezrelék közötti volt a természetes fogyás mértéke.

2019-ben az országnak öt olyan nagyobb területi egysége volt, ahol a természetes fogyás ellenére a belföldi és a nemzetközi vándorlás együttes hatásának köszönhetően a lakosság lélekszáma ténylegesen gyarapodott.

• Pest megye népessége közel 14,2 ezrelékkel növekedett, ebben főleg a belföldi vándorlás játszotta a meghatározó szerepet.
• Győr-Moson-Sopron megye közel 12,4 ezrelékes lakosságszám-növekedéséhez az átlagosnál magasabb belföldi és nemzetközi vándorlás egyaránt hozzájárult.
• Az előzőeknél kisebb mértékben gyarapodott még Komárom-Esztergom, Vas és Fejér megye népessége is. Komárom-Esztergom és Vas megyében főleg a nemzetközi vándorlás, Fejér megye esetében mindkét vándorlási mozgalom hozzájárult a népesség lélekszámának emelkedéséhez.

A lélekszámában gyarapodó területi egységek mindegyikében, különböző mértékben ugyan, de pozitív volt mind a belföldi, mind a nemzetközi vándorlás egyenlege.

A legnagyobb belföldi vándorlási nyereséget ezer lakosra számítva ugyancsak Pest és Győr-Moson-Sopron megye könyvelhette el 12,5, illetve 9,1 ezrelékkel, míg a legnagyobb mértékű belföldi elvándorlást Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megye szenvedte el, de jelentős volt a belföldi elvándorlásból eredő népességcsökkenés Tolna és Hajdú-Bihar megyében is.

2019-ben a nemzetközi vándorlást tekintve Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron megye és a főváros bizonyult a legvonzóbb területi egységnek, de az országos átlagnál jobban növelte a népesség lélekszámát a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege Csongrád, Vas és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. A nemzetközi bevándorlási többlet ellenére Budapesten az előző évhez képest kevesebb volt a népesség száma. A természetes fogyás mellett a belföldi elvándorlás is csökkentette a főváros lakosságát, mindezt nem tudta ellensúlyozni a nemzetközi vándorlásból eredő nyereség.

A születések számának alakulásában egyre nagyobb a szerepe a szülőképes korú nők létszámváltozásának

A születések száma hosszan tartó csökkenő irányzat után először 1998-ban esett százezer alá, majd az ezredfordulót követő évtizedben alapvetően alacsony szinten, 95–100 ezer között mozgott. A 2010. évi újabb jelentős csökkenést követően 2011-ben már a 90 ezer főt sem érte el. Az ebben az évben regisztrált 88 049 újszülött a legalacsonyabb születésszám volt a hazai népmozgalmi statisztika elmúlt másfél évszázados történetében, és nagyságrendjét tekintve csak kevesebb mint fele volt az 1970-es évtized közepét jellemző születésszámnak. Innen indult meg egy ingadozásokkal tarkított, lassú emelkedés, aminek eredményeként 2016-ban 93 063 újszülött jött világra, 5,7%-kal, 5014 gyermekkel több, mint a mélypontot jelentő 2011-ben. Az elmúlt három évben az emelkedő irányzat megállt és a születésszám ismét csökkenni kezdett. A 2017. évi 91,6 ezer újszülött közel 1500 fővel (1,6%-kal) maradt el az előző évitől, a 2018. évi 89,8 ezer születésszám pedig újabb, mintegy 1800 fős (1,9%-os) csökkenést mutatott.

A 2019. év első hónapjai a születésszám további csökkenését vetítették elő. Az első negyedévben mintegy 900 gyermekkel kevesebb született, ami a félév végére 1150 főre emelkedett. A harmadik negyedév kiegyenlített születésszáma után az év első tizenegy hónapjában mintegy 1200 fővel, 1,4%-kal csökkent a születésszám az előző év azonos időszakához képest. 2019 decemberében kiugróan magas, 8,2%-os születésszám-emelkedés történt, ami közel 600 fős többlettel járt együtt, és az év során addig felhalmozott születési hiányt egy hónap alatt a felére mérsékelte. Így a 2019-re becsült, 89,2 ezres születésszám mintegy 600 fővel, 0,7%-kal maradt el az előző évitől. Az év során öt hónapban kevesebb, négy hónapban közel azonos, három hónapban pedig több gyermek jött világra, mint egy évvel korábban. A decemberi, jelentős születésszám-emelkedésben a bázishatás is szerepet játszott, mivel 2018 decemberének születésszáma a korábbi évek azonos hónapjaihoz képest feltűnően alacsony volt.

A születésszám kismértékű csökkenéséhez eltérő mértékben járultak hozzá a különböző korcsoportba tartozó szülőképes korú nők. Szinte valamennyi korcsoportban kevesebb gyermek született, mint egy évvel korábban, kivételt csak a 25–29 éves és a legidősebb, 45–49 éves korcsoportok jelentettek.

• A legjelentősebb, mintegy 900 fős csökkenést a 30-as éveikben járó nőknél mértük, azoknál, akik az összes születésszám alakításában is fontos szerepet játszanak, mivel az újszülött gyermekek csaknem fele tőlük származik.
• A 25 év alatti fiatalok születésszáma is csökkent, náluk mintegy 400 gyermekkel kevesebb jött világra, mint egy évvel korábban.
• Jelentős, 750 fős születésszám-emelkedés csak a 20-as éveik második felében járó nőknél történt, és a 45 év feletti nők 55 fős többletszületésével együtt mintegy 800 fővel mérsékelték a többi korcsoportnál jelentkező, 1400 fős születésszámbeli hiányt.

A születésszám-változás iránya és mértéke alapvetően két tényezőtől függ: a szülőképes korú nők létszámától és termékenységük szintjétől, illetve ezek előző évhez viszonyított változásától. A 2019. évi születésszám-csökkenés a szülőképes korú nők létszámának közel 18 ezer fős visszaesésével párhuzamosan ment végbe.

• A 25 év alatti korosztályokban mintegy 10 ezer fővel voltak kevesebben, mint egy évvel korábban, főleg az 1990-es évek jelentős születésszám-csökkenése miatt.
• A 25–34 éves női korcsoportok létszáma kismértékben emelkedett.
• A legnagyobb mértékű visszaesés pedig a 35–39 éves nők körében történt, létszámuk 16,7 ezer fővel volt kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ebben az 1980-as évek elejének – a korábbiakhoz mért – jelentős születésszám-visszaesése játszott meghatározó szerepet.
• A legidősebb szülőképes korúak közé tartozó 45–49 éves nők létszáma viszont lényegesen, mintegy 7,5 ezer fővel emelkedett, elsősorban az 1970-es évek közepének jelentős születésszám-emelkedése miatt.

A születésszám csökkenésének elsődleges oka az, hogy kevesebb lett a potenciális anyák létszáma, emellett a termékenységük szintje – vagy más szóval az egyes korcsoportok szülésgyakorisága – is igen eltérően alakult.

• A tizenévesek létszáma és termékenysége is csökkent, ezért kevesebb gyermeket hoztak világra.
• A 20–24 éves nők termékenysége kismértékben emelkedett, létszámuk viszont jelentősen csökkent, főleg ez okozta az előző évinél kevesebb újszülöttet.
• A 25–29 éves nők termékenysége és létszáma is emelkedett, a két tényező együttes hatása a születésszám jelentős emelkedésével járt együtt.
• A 30–34 éves nők létszámában nem történt számottevő változás, a termékenységük viszont csökkent, így születésszámuk visszaesésében ez játszotta a meghatározó szerepet.
• A 35–39 éves nők számottevő létszámcsökkenését nem tudta ellensúlyozni termékenységük kismértékű, 3,3%-os emelkedése, így a tőlük született gyermekek száma is csökkent.
• Dinamikáját tekintve a 45–49 éves nők termékenysége emelkedett a legjelentősebb mértékben, miközben a létszámuk is növekedett, mindez azonban csak 55 fős többletszületéssel járt együtt a többi korcsoporthoz képest az igen alacsony termékenységi szintjük miatt.

Az éves születésszám fontos tényezője, hogy az újszülöttek mekkora hányada származik házas és nem házas párkapcsolatból. A házasságon kívüli születések aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, 1990 és 2000 között több mint kétszeresére, 13-ról 29%-ra nőtt. Az ezredfordulót követően egy rövid megtorpanás után újból dinamikus emelkedésnek indult, és 2015-ben érte el eddigi csúcspontját, közel 48%-ot. Az elmúlt négy évben csökkent a házasságon kívül született gyermekek száma és aránya. E mögött minden bizonnyal a házasságkötések elmúlt évtizedben tapasztalt dinamikus emelkedése és a 2019. évi robbanásszerű növekedés állhat.

2019-ben a gyermekek 61%-a született házasságból és 39%-a házasságon kívül. Ez jelentős változás az egy évvel korábbi 56–44%-os arányhoz képest. A 2019. évi születésszám-csökkenést teljes egészében a házasságon kívül világra jött gyermekek visszaesése eredményezte, számuk mintegy 5100 fővel, közel 13%-kal csökkent, miközben a házasságból születetteké 9,0%-kal, mintegy 4500 újszülöttel emelkedett.

Az anyák életkorát tekintve valamennyi korcsoportban növekedett a házasságból született gyermekek száma és aránya, a házasságon kívül születettek esetében pedig csökkent, kivéve a 45–49 éveseket.

• A 25 év alatti fiatal anyáknál változatlanul a házasságon kívül született gyermekek dominálnak, de az előző évhez képest az átlagosnál jobban nőtt közöttük a házas születések aránya is.
• A házasságon kívüli születések hányada a 30-as éveikben járó nőknél csökkent a legnagyobb mértékben, azoknál a korcsoportoknál, ahol korábban is a legalacsonyabb volt a nem házas és a legmagasabb a házas születések aránya. A 30–39 éves nők 72%-a házasságból hozta világra gyermekét 2019-ben és csak 28%-uk vállalt gyermeket házasságon kívül.

A 2019. évi termékenységi szint mellett száz nő 149 gyermeket hozna világra élete folyamán, számszerűen ugyanannyit, mint az elmúlt három évben. A változatlan termékenységi szint három éve csökkenő születésszámmal jár együtt. 2016-ban még 93,1 ezer, 2019-ben viszont 89,2 ezer gyermek született. A 3,9 ezerrel kevesebb újszülött a szülőképes korú nők létszámcsökkenéséből adódott. Kevesebb potenciális anya változatlan termékenységi szint mellett is kevesebb gyermeket hoz világra. A 2019. évi termékenységi szint továbbra is számottevően elmarad az egyszerű reprodukció biztosításához átlagosan szükséges 210 körüli gyermekszámtól. A bruttó reprodukciós együttható értéke 0,722 volt, azaz a 2019. évi termékenységi szint mellett ezer nő az élete során 722 leánygyermeknek adna életet, az így felnövekvő gyermekgenerációk létszáma mintegy 28%-kal maradna el a szülői nemzedékek létszámától.

A 2011. évi történelmi mélypontot jelentő száz nőre számított 123 gyermekkel szemben a 2019. évi 149 gyermek 21%-os termékenységemelkedést jelent. A 2011. évi termékenység fennmaradása esetén 2019-ben mintegy 16 ezerrel, a 2011 óta eltelt nyolc év alatt pedig 104 ezer gyermekkel kevesebb született volna a ténylegesnél. A szülőképes korú nők lélekszáma viszont mintegy 154 ezer fővel, közel 6,5%-kal csökkent 2011 és 2019 között. A 2011. évi változatlan női népességszám mellett 2019-ben 16,6 ezer gyermekkel több jött volna világra, mint amennyi ténylegesen született.

A terhességmegszakítások csökkenésével párhuzamosan nőtt a magzati halálozások száma

A terhességmegszakítások hosszabb idő óta megfigyelhető csökkenő irányzata tovább folytatódott, de a visszaesés üteme az előző évhez képest mérséklődött. A 2019. évi 25,8 ezer beavatkozás mintegy 1100-zal, azaz 4,2%-kal kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Ezer szülőképes korú nőre 11,6 művi vetélés jutott, szemben az egy évvel korábbi 12,0 műtéttel. A csökkenő irányzat a 20–24 éves nők kivételével valamennyi korcsoportban megfigyelhető. A terhességmegszakítások életkor szerinti profilja alapján

• a 20-as éveik elején járó nők körében a leggyakoribb a művi vetélés, és a csökkenő trend is ebben a korcsoportban a legbizonytalanabb.
• Az elmúlt tíz év általános csökkenése mellett 2013-ban, 2016-ban és 2019-ben is emelkedett a 20–24 éves nők terhességmegszakításainak gyakorisága az előző évhez képest.
• A 35 év alatti nők többi korcsoportjára az átlagosnál kisebb mértékű csökkenés jellemző.
• A 35 éves és idősebb nőknél viszont, akiknél egyébként a legalacsonyabb a terhességmegszakítás gyakorisága, a visszaesés dinamikája jóval magasabb volt az átlagosnál.

Az előző évhez képest a művi vetélések száma nagyobb mértékben csökkent, mint a születéseké, ennek eredményeként 2019-ben száz élveszületésre 28,9 terhességmegszakítás jutott, szemben a 2018. évi 30-cal.

A magzati halálozások a korai és középidős magzati halálozások (spontán vetélések), valamint a halvaszületések együttes számát jelenti. A 2019-re becsült 16,5 ezer magzati halálozás 1,7%-kal emelkedett a 2018. évihez képest. A magzati halálozásoknál nehéz egyértelmű irányzatot meghatározni. Az elmúlt tíz évben 16,2 és 17,2 ezer között változott a számuk, és évről évre jelentősen ingadozott. A 2018. évi 16,2 ezer magzati halálozás 2010 óta a legalacsonyabb volt, ehhez képest történt az 1,7%-os, 280 esetet számláló többlethalálozás. Mivel 2019-ben a születések száma csökkent, a száz élveszületésre jutó magzati halálozás nőtt az előző évhez viszonyított 18,1-ről 18,5-re. A magzati halálozások potenciális tartalékot jelentenek a születésszám emelkedéséhez, mivel az esetek döntő többségében kívánt fogamzásokról van szó, ahol az anyák akaratuk ellenére veszítik el a magzatukat.

A magzati halálozások és művi vetélések együttesen teszik ki a magzati veszteségeket. Ezek száma elsősorban a terhességmegszakítások csökkenése miatt némileg mérséklődött, így a száz élveszületésre jutó magzati veszteségek értéke is csökkent. 2019-ben száz élveszületésre 47,4 magzati veszteség jutott, szemben az előző évi 48,1-del. Ez még mindig igen magas érték, mivel azt jelenti, hogy csaknem minden második élveszületésre jut egy magzati veszteség.

Látványosan emelkedett a házasságkötések száma

A házasságkötések számának hosszan tartó és jelentős csökkenése 2010-ben érte el a mélypontját, ami a népmozgalmi statisztika eddigi történetének egyik legalacsonyabb számú házasságkötését jelentette. Az ebben az évben kötött 35,5 ezer házasság csak valamivel több mint egyharmada volt az 1970-es évek közepén mért és lokális maximumot jelentő több mint 100 ezer házasságkötésnek. Erről a mélypontról történt egy kedvező irányú elmozdulás, aminek eredményeként hat év alatt csaknem másfélszeresére emelkedett a házasságkötések száma. 2016-ban huszonegy év után először emelkedett 50 ezer fölé a frigyek száma, megközelítve az 52 ezret, majd kisebb csökkenést követően 2018-ig 50 ezer fölött maradt. 2019-ben látványosan emelkedett a házasságkötések száma. A 65,3 ezerre becsült házasság 14,5 ezerrel, közel 29%-kal múlta felül az előző évit.

A házasságkötések számának dinamikus növekedése eltérő mértékben ugyan, de a nők és a férfiak valamennyi korcsoportjában megfigyelhető volt.

• A legnagyobb mértékű, 37–38%-os emelkedés a 20–24 és a 30–34 éves női korcsoportokban történt, de a 20–39 éves nők mindegyik korcsoportjában meghaladta a 30%-ot a növekedés mértéke.
• A férfiaknál a 25–29 éves korcsoportba tartozók közel 37%-os emelkedése volt a kimagasló, de a 25–39 éveseknél mindenhol 30% fölötti volt az emelkedés.
• A legkisebb mértékű emelkedés mindkét nem esetében a legfiatalabb, 20 év alatti és a legidősebb, 60 év feletti korcsoportokat jellemezte, 3–7%-os növekedéssel.
• A többletházasságok túlnyomó többsége a 25–34 éves korosztályoktól származott, a nőknél az összes növekedés 62%-a, a férfiaknál 58%-a ezekben a korcsoportokban jött létre.

Az abszolút számok mellett tisztább képet kapunk, ha a házasságkötések intenzitását mérjük az ezer megfelelő korú, nem házas nőre, illetve férfira jutó frigyek számával. Ennek a mutatónak az értékét nemcsak a megfelelő életkorban lévő, nem házasok száma, hanem a népességen belüli aránya is befolyásolja, azoké, akik potenciálisan házasságot köthetnek. 2019-ben a nem házas férfiak és nők valamennyi korcsoportjában emelkedett a házasságkötések gyakorisága.

• A nőknél itt is kimagaslik a 20–24 éves és a 35–39 éves korosztály, ezekben 40% fölötti volt a házasságkötések gyakoriságának a növekedése, de a 20–39 évesek összes korcsoportjában a nem házas nők 34–45%-kal gyakrabban kötöttek házasságot, mint egy évvel korábban.
• A férfiaknál is ezekben a korcsoportokban nőtt a legnagyobb mértékben a házasságkötések gyakorisága, náluk a 25–29 és 35–39 évesek értékei a kimagaslóak, 40% körüli növekedéssel, de a házasságra lépő párok korkülönbsége miatt a 40–44 éves nem házas férfiak is 23%-kal gyakrabban kötöttek házasságot, mint egy évvel ezelőtt.

Csökkent a bejegyzett élettársi kapcsolatok száma

2009. július 1-től a családi állapot új törvényi kategóriával, a bejegyzett élettársi kapcsolattal bővült.¹ 2009 második felében 67 bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek, 2010-ben – az első teljes évben – pedig 80-at. Számuk 2013-ig évről évre csökkent, abban az évben összesen 30 ilyen párkapcsolatot regisztráltak az anyakönyvvezetők. 2014-től ismét folyamatosan emelkedett a számuk, 2018-ban pedig jelentősen nőtt (130 eset) az egy évvel korábbihoz képest. 2019-ben a növekedés megállt (110 azonos nemű bejegyzett élettársi kapcsolat), de a második legtöbb volt a törvényi szabályozás bevezetése óta. A férfiak körében minden évben magasabb volt az ilyen típusú párkapcsolatok száma, mint a nőknél: 2019-ban 67 férfi és 43 női párt regisztráltak az anyakönyvvezetők. Az előző évhez viszonyított visszaesés főleg a férfi párkapcsolatok számának csökkenéséből adódott, mivel a nőknél alig változott, 44-ről 43-ra mérséklődött az azonos nemű bejegyzett élettársak száma. Ennek eredményeként a férfi-női arány az előző évi 66–34%-ról 2019-ben 61–39%-ra módosult. Az ilyen párkapcsolatok több mint felénél (62%) budapesti és Pest megyei lakosú párokról van szó. A férfiak átlagosan 39, a nők 37 évesen kezdeményezték a hivatalos eljárást. A férfipartnerek közötti korkülönbség átlagosan 9,8, a női párok között 6,0 év volt.

Kismértékben emelkedett a válások száma

Az ezredfordulót követően magas szinten stagnáló, 24–25 ezer körüli válás az évtized végétől csökkenő irányzatot vett és 2014-ben, ötven év után először esett 20 ezer alá. 2015-ben a javuló irányzat megtorpant, és a számuk ismét 20 ezer fölé emelkedett, az ezt követő három évben viszont tovább mérséklődött: 2018-ban mintegy 17 ezer pár bontotta fel a házasságát. A 2019. évi, 17,4 ezerre becsült válásszám 2,6%-kal felülmúlta az előző évit. Az emelkedés eltérő mértékben érintette a különböző korcsoportba tartozó párokat, többségükben emelkedett, de a 35–44 éves házaspárok körében csökkent a válások száma.

• A válások emelkedése főleg a hosszabb házasságtartamú párokat érintette, mintegy 70%-uk a 45 éves és annál idősebb korcsoportokba tartozott.
• A fiatalabb házaspároknál főleg a 25–29 éves korcsoportban nőtt a válások száma.
• Összességében mintegy 900-zal emelkedett a válások száma a 35 év alatti, valamint a 45 éves és idősebb női korcsoportokban, ezt mérsékelte a 35–44 évesek 450-nel csökkenő válásszáma.

A válások növekvő száma összefügghet a házasságkötések dinamikus emelkedésével, mivel 2010 és 2018 között 43%-kal nőtt a házasságra lépő párok száma, megemelve ezzel a népességen belül azok arányát, akik potenciálisan elválhatnak.²

A válások életkor szerinti gyakorisága arra ad választ, hogy ezer megfelelő életkorú házas nőre, illetve férfira hány bíróság által kimondott válás jut. A válások gyakoriságának életkor szerinti profilja eltérő képet mutat a férfiak és nők körében. A 40 év alatti nők valamennyi korcsoportjában gyakoribb a válás, mint a hasonló életkorú férfiaknál, 40 év felett viszont minden korcsoportban a férfiaknál magasabb ez a gyakoriság. 2019-ben az ezer házasságban élő nők és férfiak közül egyaránt a 35–44 évesek váltak el a leggyakrabban. A válási gyakoriságok nemek szerinti különbségeiben a házasfelek eltérő házasságkötési életkora is szerepet játszik.

Ha a válások életkor szerinti gyakoriságának az előző évhez viszonyított változását nézzük, akkor némileg más kép tárul elénk, mint az abszolút számok változása esetében.

• 2019-ben a 25 év alatti házas nők körében nőtt a legnagyobb mértékben a válások gyakorisága. Ebben az életkorban viszonylag kevesen kötnek házasságot, a gyakoribb válás viszont azt sejteti, hogy a fiatalon kötött házasságok kevésbé megfontoltak, stabilak és rövid házasságtartam után válással végződhetnek. A 25–34 éves nők körében nem történt érdemi változás az előző évhez képest, a 35–44 éves nőknél pedig nemcsak a válások abszolút száma, hanem a fennálló házasságra jutó válási gyakorisága is mérséklődött az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A csökkenés azokban a korcsoportokban történt, akik körében egyébként a legmagasabb a válások gyakorisága. Az abszolút számok mellett a válások gyakorisága is emelkedett a 45 év feletti női korcsoportokban, különösen az 50-es éveikben járó nőknél. Igaz, ebben a korosztályban viszonylag alacsony a válások gyakorisága, ezért érzékenyebben reagálnak az évenkénti változásokra, de a 18%-os emelkedés így is figyelemre méltó.
• A férfiaknál is a 45 év felettiek valamennyi korosztályában emelkedés figyelhető meg, emellett a 25–29 éves házas férfiak válási gyakorisága nőtt még feltűnő mértékben, ami a házasfelek korkülönbségét nézve a 20–24 éves nők ugyancsak növekvő válásaival indokolható. A nőkhöz hasonlóan a férfiaknál is azokban a korcsoportokban (35–44 évesek) csökkent a válások gyakorisága, ahol egyébként a leggyakrabban bontják fel a házasságaikat a párok. A tizenévesek válási gyakorisága több mint 30%-kal emelkedett mind a férfiak, mind a nők körében, közöttük viszont nagyon alacsony a házasságban élők aránya, így az abszolút számok kisebb mértékű ingadozása is a gyakoriságok jelentős változásával járhat együtt.

A házasságban élők száma az új házasságkötések által gyarapodik, míg a válások és özvegyülések következtében csökken. A házasságok mérlege az újonnan létrejövő és megszűnő házasságok számát veti egybe. Ha több új házasság köttetik, mint amennyi megszűnik, akkor a mérleg pozitív, ellenkező esetben pedig negatív. A házasságok mérlege negyven év után először mutatott pozitív egyenleget 2019-ben. Ebben a házasságkötések közel 29%-os emelkedése játszott meghatározó szerepet. A halál által megszűnt házasságok csökkentek, a válások száma ugyan emelkedett az előző évhez képest, de jóval kisebb mértékben, mint ahogy a házasságkötéseké nőtt. 2019-ben 60 300 házasság szűnt meg, mintegy 420-szal kevesebb, mint 2018-ban, és 65 300 új házasságot kötöttek, 14,4 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Ennek eredményeként a 2018. évi közel 10 ezres negatív házassági mérleg 2019-ben 5 ezres pozitívumot mutatott, ennyivel több házasságkötés történt, mint amennyi a halálozások és a válások által megszűnt. 2019-ben száz házasságkötésre 92 megszűnt házasság jutott, szemben az előző évi 119-cel.

A házasságok negyven évig tartó negatív mérlege jelentősen módosította a népesség családi állapot szerinti összetételét. A 15 éves és annál idősebb népesség körében 1990 óta a házas népesség részaránya számottevően – 61-ről 42%-ra – csökkent, ezzel párhuzamosan 20-ról 35%-ra emelkedett a nőtlenek és hajadonok, valamint 7,4-ről 12%-ra nőtt az elváltak aránya. Az özvegy népesség 10–11% körüli hányada érdemben nem változott. 2004-ben szűnt meg a házasságban élők dominanciája, azóta a nem házas népesség képviseli a többséget. Az elmúlt évek növekvő házasságkötései annyiban módosították ezt az irányzatot, hogy a házasok csökkenő és a nem házasok növekvő trendje megállt, és az előző évhez viszonyítva 2020. január 1-jén kismértékben nőtt a házasok és csökkent a nem házasok hányada a 15 éves és ennél idősebb népesség körében. Jelentős a különbség a férfiak és nők között:

• arányukat tekintve mindkét nemnél a házasok vannak a legtöbben,
• a nőknél viszont jóval alacsonyabb a hajadonok hányada, mint a férfiaknál a nőtleneké,
• ezzel szemben 4,5-szeres az özvegy és közel 1,3-szeres az elvált nők aránya.

2019-ben ezekben az arányokban nem történt érdemi változás az egy évvel korábbihoz képest. A nemek szerinti különbségek főleg a férfiak és nők eltérő korösszetételéből és halandóságából, valamint a házassági és újraházasodási szokásaik és lehetőségeik eltéréseiből adódnak.

Mérséklődött a halandóság

A halálozások száma az 1990-es évek elejétől ingadozásokkal ugyan, de alapvetően ereszkedő trendet követett. Az 1993. évi, 150 ezret meghaladó halálesetek száma hosszú évtizedek óta a legmagasabb volt. Innen indult a csökkenés, gyakran megszakítva egy-egy kisebb emelkedést vagy stagnálást hozó évvel. A 2011-es év fordulatot jelentett abban a tekintetben, hogy hosszú idő óta először szorult a halálozások száma 130 ezer alá, és 2014-ig e szint alatt maradt. Az ezt követő években többnyire meghaladta a 130 ezer főt az elhunytak száma. A 2019. évi 129 600 főre becsült elhalálozás 1,1%-kal, mintegy 1450 fővel maradt el az előző évitől.

A halálozások havonkénti száma 2019 során egyenetlenül alakult. Az év eleji adatok borús képet mutattak, mivel az első két hónapban az előző év azonos időszakához képest már mintegy 2600 fővel, 11%-kal több halálozás történt. Különösen a januári adatok voltak kedvezőtlenek a mintegy 20%-os emelkedéssel, ami februárban 2,7%-os többlethalálozásra mérséklődött. Márciusban fordulat történt, mivel a jelentős, közel 14%-os csökkenés már 1800 fővel volt kevesebb az előző év azonos hónapjánál. Az év első hat hónapjának halálozásai összességében még mintegy 970 fős, 1,5%-os többlethalálozást mutattak. Az év második felének minden hónapjában kevesebb halálozást regisztráltak, mint az előző év azonos időszakában, ami mintegy 2400 fős csökkenést eredményezett. Különösen a decemberi, 8,1%-os javulás volt számottevő, ami egy hónap alatt 1000 fővel mérsékelte a halálozások számát. Így éves szinten összességében 1450 fővel (1,1%-kal) kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban.

2019 folyamán 62 800 férfi és 66 800 nő hunyt el. A halálozások csökkenése eltérő módon érintette a különböző életkorú és nemű lakosokat.

• A férfiaknál hat korcsoportban emelkedett a halálozások száma, ami 612 fős halálozási többlettel járt együtt. Az összes emelkedés háromnegyede két korcsoportban, a 65–69 és a 75–79 éveseknél jelentkezett 462 fős többlethalálozással. Kismértékben nőttek a 85 éves és idősebb korcsoportok halálozásai is. Arányát tekintve a 15 év alatti fiúgyermekeknél emelkedett a legjelentősebben a halálozások száma, 26%-kal, számszerűen 63 halálozási többlettel. Ennek több mint felét az újszülött fiúk csecsemőhalálozásának növekedése okozta, de az 1–14 éves fiúgyermekek halálozása is emelkedett. A férfi korcsoportok többségében csökkent a halálozások száma, a 15–64 éves korosztályok mindegyikében, de a 70–74 és a 80–84 éves időskorúak körében is. A legjelentősebb mértékű visszaesés a 30–34 éves fiataloknál volt, 15,6%-kal, és a 60–64 éveseknél 8,5%-kal. E két korcsoport 751 fővel mérsékelte a férfi halálozások számát, de számszerűen jelentős, 620 fős volt a csökkenés az 55–59 és a 80–84 éveseknél is. A férfiak tíz korcsoportjában összességében 1828 fővel csökkent a halálozások száma, ezt mérsékelte a hat korcsoportban észlelt 612 fős halálozási többlet, aminek egyenlegeként 2019-ben mintegy 1216 fővel, 1,9%-kal kevesebb férfi hunyt el, mint egy évvel korábban. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a 2019. évi, 1445 fős összes csökkenés túlnyomó többsége, 84%-a a férfiak halálozásának a mérséklődéséből adódott.
• A nőknél összességében 229 fővel, 0,3%-kal csökkent a halálozások száma. Ez az egyenleg a hét korcsoportban észlelt 429 fős többlethalálozás és a kilenc korcsoportban történt 658 fős mérséklődés eredménye. A halálozási többlet túlnyomó része a 65–79 éves nők megnövekedett halálozásából adódott, míg a csökkenés kétharmadát a 45–64 éves nők egy évvel korábbinál kevesebb halálozása okozta. A 80–89 éves nők halálozása is 152 fővel csökkent. Feltűnő ugyanakkor az 1–14 éves leánygyermekek 21 fős többlethalálozása, ami az egy évvel korábbihoz képest 39%-os emelkedést jelent és számszerűen meghaladta a 30–34 éves és a 40–44 éves nők halálozási többletét, ami 11, illetve 14 főt tett ki.

2019-ben ezer lakosra 13,3 halálozás jutott, a férfiaknál 13,4, a nőknél 13,1 ezrelék. Az előző évhez viszonyított nyers halálozási arányszám a férfiaknál 0,3 ezrelékponttal csökkent, a nőknél változatlan maradt. Az abszolút számokhoz hasonlóan a férfiak halandósága is jobban csökkent, mint a nőké. A 15 év feletti férfiak valamennyi korcsoportjában csökkent a halandóság, a legnagyobb mértékben a 30–34 éves fiatalok és az 50–54 éves középkorúak körében, 17, illetve 7,3%-kal. A halandóság azokban az idősebb korcsoportokban is csökkent, akiknél a halálozások abszolút száma nőtt. Ez azt jelenti, hogy a halálozási többletet kizárólag a népesség adott korcsoportjának létszámemelkedése okozta, miközben az ezer lakosra jutó halálozás, vagyis a halandóság csökkent. A halandóság csak a 15 év alatti fiúgyermekeknél emelkedett, ezen belül az egy évesnél fiatalabb csecsemőknél 21, az 1–14 éveseknél 36%-kal. Az előző évhez viszonyított 63 fős többlethalálozás a halandóság jelentős mértékű növekedésével járt együtt.

A nők halandósága négy korcsoportban emelkedett, ezek mind olyan korcsoportok, ahol a halálozások abszolút száma is nőtt. Az 1–14 éves leánygyermekek 21 fős többlethalálozása a halandóság 39%-os emelkedésével járt együtt, a 30–34 éves fiatal nők mortalitása 8, a 40–44 éveseké pedig 3,3%-kal emelkedett, 11, illetve 14 fős halálozási többlet mellett. A halálozások abszolút száma a 65–79 éves női korcsoportokban nőtt a legnagyobb mértékben, de a halandóságot ez alig befolyásolta. A 70–74 éves nők előző évhez viszonyított 133 fős halálozási többlete mindössze 0,1%-kal emelte a halandóságot, míg a 65–69 és a 75–79 éves nőknél a 115, illetve 110 fős többlethalálozás ellenére csökkent a halandóság. A legjelentősebben, közel 20%-kal javult a mortalitás a 15–29 éves fiatal nőknél, de számottevően, mintegy 10%-kal csökkent a 45–49 éves középkorú nők halandósága is az előző évhez képest.

A férfiak többnyire javuló és a nők korcsoportonként változó halandósága mellett 2019-ben is jelentős volt a nemek közötti különbség. Nincs olyan férfi korcsoport ahol a halandóság kedvezőbb lenne, mint a nőknél, sőt a 15–74 éves korcsoportok mindegyikében a férfiak mortalitása megközelíti vagy meghaladja a női halandóság kétszeresét. A nemek közötti legkisebb különbség a 15 év alatti gyermekkorúaknál és a legidősebb korcsoportba tartozó 90 éves vagy e fölötti szép korú lakosoknál található. A férfiak jóval kisebb eséllyel érik el ezt a magas életkort, akik viszont elérték, azok halandósága már nem különbözik lényegesen a hasonló életkort megélt nőkétől.

Az elhunytak családi állapotát tekintve jelentős különbségek vannak a férfiak és a nők között. Ez főleg a nemek szerinti eltérő halandóságból és a várható élettartam különbségéből adódik. Az elhunytak túlnyomó többsége, 87%-a 60 éves vagy annál idősebb volt. Minél magasabb az életkor, annál nagyobb a különbség a férfiak és nők családi állapot szerinti összetételében.

• Az elhunyt férfiak közel fele (49,7%) házasságban élt halála előtt, az elhunyt házas nők aránya ennél jóval alacsonyabb, 18% volt 2019-ben.
• Főleg a nők özvegyülnek meg: az elhunyt nők 62%-a, míg az elhunyt férfiak 20%-a volt özvegy a halála előtt.
• Az elhunyt férfiak között több mint kétszer akkora a nőtlenek aránya (13,9%), mint az elhunyt nőknél a hajadonoké (6,1%).
• A nemek szerinti legkisebb különbség az elhunytak között az elvált családi állapotú férfiak és nők között található, de az elvált férfiak aránya (16,5%) meghaladja a nőkét (13,6%).

2019-ben az előző évhez viszonyítva csak az elvált családi állapotú, elhunyt férfiak száma nőtt, a többi családi állapotúé csökkent, a legnagyobb mértékben a házas férfiaké. Úgy tűnik, hogy a házas párkapcsolat jótékony hatással van a férfiak mortalitására. Az elhunyt nők száma csak az özvegyek körében csökkent, a többi családi állapotúénál nőtt, a legnagyobb mértékben az elváltak között.

A csecsemőhalandóság egyre kisebb szerepet játszik az összes halálozásban, mégis kiemelkedő fontosságú mutató. Az adott ország egészségügyi ellátórendszerének fejlettségét, a várandósgondozás és az újszülöttellátás színvonalát kifejező nemzetközileg számon tartott mérőszám. Kulcsszerepe van a születéskor várható átlagos élettartam alakulásában, mert az egyéves életkor elérése előtti elhalálozás valószínűsége kiemelkedően magas a későbbi életkorok halálozási kockázataihoz képest. A 2018. évi halandósági tábla szerint a fiúcsecsemők halálozási valószínűsége a 45 éves férfiakéval, a leánycsecsemőké pedig az 51 éves nőkével volt hasonló vagy azonos nagyságrendű.

A csecsemőhalandóság általános javulása eredményeként az újszülöttek mortalitása először 2011-ben csökkent 5 ezrelék alá, majd kisebb ingadozás után 2017-ben 4 ezrelék alá esett, 2018-ban pedig 3,4 ezrelékkel történelmi minimumra süllyedt. 2019-ben a csökkenő irányzat megállt, és az ezer élveszületésre jutó 1 éven aluli meghaltak aránya 3,8 ezrelékre nőtt. Az előző évhez viszonyítva ez jelentős, 11%-os emelkedést jelent. Kizárólag a fiúcsecsemők halálozása ugrott meg, miközben a leányoké az egy évvel korábbihoz képest változatlan maradt. 2019-ben a 335 elhunyt csecsemő közül 192 volt fiúcsecsemő, utóbbiak száma 33 újszülöttel több, mint az előző évben, a halandóságuk pedig 3,4-ről 4,2 ezrelékre emelkedett. A fiú újszülöttek halandósága korábban is magasabb volt, mint a leányoké, de a nemek közötti különbség lényesen megnőtt, mivel az egy évvel korábbi, 4%-os fiú csecsemőhalandósági többlet 26%-ra emelkedett 2019-ben.

Fokozódott a városokból történő belföldi elvándorlás

A születések és a halálozások mellett a belföldi vándorlás iránya és mértéke is fontos szerepet játszik egy adott terület népességszámának és demográfiai összetételének az alakulásában.

2019 folyamán 283 ezren változtattak állandó és 297 ezren ideiglenes lakóhelyet, ami a teljes belföldi vándorlásban 4 ezer fős, vagyis mindössze 0,7%-os növekedést jelentett az előző évhez viszonyítva. A növekedés üteme megegyezett a 2018-ban tapasztalttal, de elmaradt az azt megelőző évek jelentős változásaitól. A 2019-es, kismértékű emelkedést az állandó belföldi vándorlásban résztvevők számának 4 ezer fős növekedése eredményezte, miközben az ideiglenes vándorlások száma stagnált.

A teljes belföldi vándorlási különbözet tekintetében a településtípusok közötti mobilitást 2016 óta jellemző tendenciák csak részben, Budapest és a községek vonatkozásában folytatódtak, a városok esetében azonban trendforduló következett be.

• A főváros teljes belföldi vándorlási mérlege 2019-ben is negatív egyenleget mutatott, a vándorlási veszteség 5700 főre nőtt a 2018-as 3117-ről. Miközben az állandó lakóhely-változtatások az egy évvel korábbinál nagyobb, 7700 fős veszteséget okoztak, az ideiglenes vándorlásból 2000 fős, de csökkenő nyereség alakult ki.
• A többi városra az elvándorlás lett jellemző 2019-re, együttesen 1650 fős vándorlási veszteség mutatkozott ezeken a településeken. A trendforduló elsődlegesen az állandó vándorlások erőteljesen negatív irányba tolódó egyenlegével magyarázható (–1400 fő), de az ideiglenes vándorlások is mérsékelt, 250 fős vándorlási veszteséget jelentettek.
• Budapesttel és a többi várossal ellentétben a községi lakosok népességszámát növelte a belföldi vándorlások pozitív mérlege. Az ideiglenes vándorlások okozta 1750 fős veszteséget az állandó vándorlások kiugróan magas, 9100 fős többlete ellensúlyozta, ami együttesen 7350 fős nyereséget jelentett a községeknek.

A Budapestet jellemző fokozódó elvándorlás, a városok negatív irányba forduló vándorlási különbözete és a községekben élők számának nagymértékű emelkedése egyaránt a szuburbanizációs folyamat erősödését mutatják.

A korábbi évekhez hasonlóan, területi összehasonlításban Pest régió (16100), Nyugat-Dunántúl (5150 fő) és Közép-Dunántúl (2800 fő) tudott felmutatni pozitív vándorlási egyenleget. 2018-hoz viszonyítva Pest régióban továbbra is kiugró volt, de valamelyest csökkent a vándorlási többlet, míg Nyugat- és Közép-Dunántúlon növekedés volt tapasztalható. Az alföldi és észak-magyarországi területekre 2019-ben is az elvándorlás volt jellemző, de kismértékben mérséklődött a vándorlási veszteség.

A megyék közül a legnépszerűbb lakóhelyek 2019-ben is Pest, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Vas és Komárom-Esztergom megye voltak, valamint Veszprém megyében is pozitívan alakult a belföldi vándorlási egyenleg. Az ezer lakosra jutó vándorlási különbözet Pest és Győr-Moson-Sopron megyében volt kiemelkedő, 12,5, illetve 9,1 ezrelékes arányszámmal.

• Pest megye vándorlási nyereségét elsődlegesen a Budapestről odavándorlók adták, 14 350 fővel többen költöztek Pest megyébe a fővárosból, mint fordítva.
• A második legnagyobb pozitív vándorlási egyenleggel rendelkező Győr-Moson-Sopron megye 4300 fős nyeresége leginkább a Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével (egyaránt 500 fő), valamint a Hajdú-Bihar megyével (450 fő) összevetve megmutatkozó pozitív vándorlási különbözetből eredt.
• Komárom-Esztergom és Vas megye vándorlási többletének egy részét szintén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből odavándorlók adták. Komárom-Esztergom vonatkozásában a másik két megye, ahonnan a legnagyobb vándorlási nyeresége származott Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest megye volt, Vas megyénél pedig Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
• Fejér megye pozitív migrációs egyenlegét leginkább a Pest megyével és Budapesttel lezajlott népességcsere-folyamatok adták, míg Veszprém megye esetében Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megyéket lehet kiemelni.

A régiók közül Észak-Alföld és Észak-Magyarország népességmegtartó ereje volt a leggyengébb, de mindkét területi egység esetében mérséklődött a vándorlási veszteség a korábbi évekhez képest. Észak-Alföldön 8350, míg Észak-Magyarországon 5000 fővel csökkent a népességszám a belföldi vándorlásból eredően. A megyék vonatkozásában a korábbi évekhez hasonlóan 2019-ben is Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből vándoroltak el a legtöbben, 5200, illetve 4550 fős vándorlási veszteséget okozva, ami ezer lakosra vetítve –9,4, illetve –7,1 ezreléket jelentett. A kismértékben javuló, de továbbra is kiugróan negatív vándorlási különbözet mindkét megye esetében leginkább a Budapestre és Pest megyébe irányuló elvándorlásnak volt tulajdonítható. A Dunától keletre eső többi területre szintén a fővárosba történő elvándorlás volt a leginkább jellemző.

* A diagramon a megyék közötti vándorlási kapcsolatokat jelenítettük meg, az egyes megyék közötti oda-, illetve elvándorlások különbözetei alapján. A pozitív vándorlási egyenlegű megyékhez azt a három megyét rendeltük, ahonnan a legnagyobb vándorlási nyereségük származott, míg a negatív vándorlási egyenlegű megyék mindegyikéhez három olyan megyét kapcsoltunk, amelyekkel a népességcsere-folyamataik a leginkább veszteségesek voltak. A diagramon a nyíl iránya jelzi, hogy hová vándorolnak többen, míg a nyíl színe azt jelzi, hogy honnan vándorolnak el. A nyilak méretei a migrációs egyenlegek nagyságát tükrözik. A pozitív vándorlási egyenlegű megyéket zöld színnel jelöltük.
⁺Előzetes, részben becsült adat.

Növekvő bevándorlási többlet

A belföldi vándorlás mellett a nemzetközi vándorlás is jelentős hatással bír egy adott térség demográfiai helyzetére, a bevándorlás és a kivándorlás alapvető elemei a népességváltozásnak. 2019-ben a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege 37 100 fővel mérsékelte hazánk természetes fogyásból adódó népességszám-csökkenését.

A nemzetközi vándorlásból származó bevándorlási többlet leginkább Budapesten, valamint Pest és Győr-Moson-Sopron megyében csökkentette a népességfogyást. A főváros évek óta kiemelkedik a nemzetközi vándorlás tekintetében, 2019-ben szintén az átlagosnál sokkal többen érkeztek Budapestre külföldről.

2020. január 1-jén a jogszerűen és huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 200 150 fő volt, akik az ország népességének 2,0%-át képezték. Az itt élő külföldiek

• többsége, 66%-a Európából, ezen belül is a környező országokból, főképp Ukrajnából (15%), Romániából (11%), valamint Szlovákiából (5,3%) érkezett. Jelentős arányban érkeztek még Németországból (9,1%) is.
• További 26%-uk Ázsiából, elsősorban Kínából (9,8%) és Vietnámból (2,9%) jött.
• 3,6%-uk Afrikából,
• 3,8%-uk pedig az amerikai kontinensről származott.

A Magyarországon tartózkodó külföldiek 46%-a Budapesten, 36%-a a fővároson kívüli városokban, 18%-a községekben élt. Ezer lakosra jutó arányuk Budapesten kiugró (52,3 ezrelék), de a fővároson kívül Győr-Moson-Sopron, Baranya, Zala és Komárom-Esztergom megyében is 20 ezrelék feletti, míg Békés megyében a legkisebb (5,3 ezrelék). A hazánkban élő külföldiek között több volt a férfi (59%), mint a nő (41%), korösszetételük pedig fiatalabb, mint a honos népességé. Mindkét nem esetében a 20–39 éves korosztály létszáma a meghatározó, akik összességében a külföldiek 50%-át tették ki.

A magyar állampolgárok kivándorlásának pontos mérése több tényező miatt is nehézségekbe ütközik, de az adminisztratív nyilvántartásokból rendelkezésre álló adatok alapján az látható, hogy az utóbbi években a növekedés megtorpant, majd megfordult. 2019-ben 21 900 magyar állampolgár távozott külföldre. A kivándorló magyarok 34%-a Ausztriát, 28%-a Németországot és 13%-a az Egyesült Királyságot választotta új otthonának. Miközben az Ausztriába kivándorlók hányada emelkedett 2018-hoz viszonyítva, addig a másik két fő célország, Németország és az Egyesült Királyság részaránya csökkent körükben. Külföldre leginkább a fiatal korosztályok tagjai vándorolnak: a kivándorló magyarok 45%-a 30 év alatti, 71%-a pedig még nem érte el a 40 éves életkort. Ezek az arányok jelentősen eltérnek az itthoni lakónépesség kormegoszlásától (32 és 45%). A kivándorlók 52%-a férfi, családi állapot szerint pedig túlnyomó részük nőtlen, hajadon (66%) volt.

2019-ben 23 200 korábban kivándorolt, Magyarországon született magyar állampolgár vándorolt vissza. A visszavándorló magyarok 30%-a Ausztriából, 28%-a Németországból és további 21%-a az Egyesült Királyságból tért haza. A 2018-as adatokhoz viszonyítva a Németországból visszatérők aránya emelkedett a csoportjukon belül, miközben az Ausztriából és az Egyesült Királyságból visszavándorlók aránya kismértékben csökkent. A hazatérők 64%-a 40 évesnél fiatalabb és 28%-a 30 év alatti volt. 57%-uk férfi, jellemzően hajadonok vagy nőtlenek (53%), de a kivándorló magyarokhoz viszonyítva körükben magasabb a házasok aránya (35, illetve 24%).

Fogalmak

Lakónépesség: az adott területen lakóhellyel rendelkező, de másutt tartózkodási hellyel nem rendelkező személyek, valamint az ugyanezen területen tartózkodási hellyel rendelkező személyek együttes száma.

Természetes szaporodás (fogyás): az élveszületések és a halálozások különbözete.

Tényleges szaporodás (fogyás): a természetes szaporodás (fogyás) és a vándorlási (belföldi és nemzetközi) különbözet (+,–) összege.

A népmozgalmi adatok a Magyarországon történt népmozgalmi eseményekre vonatkoznak.

Házasságkötés: a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt – két tanú jelenlétében – kötött házasság.

Bejegyzett élettársi kapcsolat: 2009. július 1-től a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 2009. évi XXIX. törvény alapján a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt – két tanú jelenlétében – két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy között létesített kapcsolat.

Válás: a jogerőre emelkedett bírói ítélettel felbontott vagy érvénytelenített házasság. Jogerőre az a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő ítélet emelkedett, amely ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Élveszületés: (az ENSZ ajánlásának megfelelően) olyan magzat világrajövetele, aki az életnek valamilyen jelét (mint légzés vagy szívműködés, illetőleg köldökzsinór-pulzáció) adja, tekintet nélkül arra, hogy mennyi ideig volt az anya méhében és mennyi ideig élt.

Teljes termékenységi arányszám: azt fejezi ki, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet.

Bruttó reprodukciós együttható: azt mutatja, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő élete folyamán hány leánygyermeknek adna életet.

Magzati veszteség: a magzati halálozás és a terhességmegszakítás együtt.

Magzati halálozás: a magzatnak a szülés (az anyából történő teljes kitolás vagy kihúzás) előtt bekövetkezett elhalása, függetlenül a terhesség tartamától. A halál bekövetkezésére az a tény utal, hogy a magzat nem lélegzik, vagy az élet bármely egyéb jelét, mint például a szív működését, a köldökzsinór pulzálását, az akaratlagos izmok mozgatását sem mutatja.

Terhességmegszakítás: a terhesség szándékos beavatkozással – művi úton – történő megszakítása.

Halálozás: (az ENSZ ajánlásának megfelelően) az élet minden jelének végleges elmúlása az élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni megszűnése, a feléledés képessége nélkül.

Csecsemőhalálozás: az élveszületést követően az egyéves kor betöltése előtt bekövetkezett halálozás. A halvaszülött és a születésének évfordulóján meghalt gyermek nem csecsemőhalott.

Állandó vándorlás: az a lakóhely-változtatás, amikor a vándorló lakóhelyét elhagyva más településen levő lakást jelöl meg lakóhelyéül.

Ideiglenes vándorlás: az a településhatárt átlépő lakásváltoztatás, amikor a vándorló lakóhelyét fenntartva változtat lakást, s új lakását tartózkodási helynek jelöli meg, valamint akkor is, ha egyik tartózkodási helyről másik tartózkodási helyre költözik.

Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár: az a tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, aki az adott év január 1-jén életvitelszerűen Magyarországon tartózkodott.

Magyarországról kivándorló magyar állampolgár: az a magyar állampolgár, aki végleges külföldi letelepedés szándékával vagy ideiglenes külföldi tartózkodás céljából hagyja el Magyarországot.

Hibajavítás

További adatok, információk

Összefoglaló táblák (STADAT)
Táblázatok

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu