1,3 millió alkalmazott rendelkezik családi kötöttségekkel

A munka és a magánélet összeegyeztetésére számos tényező van hatással, bizonyos elemek gátolhatják, mások megkönnyíthetik azt. A kisgyermekes szülők és a beteg, rokkant vagy idős családtagot, hozzátartozót gondozók számára különösen nehéz az egyensúly megteremtése. A településen belüli közlekedés vagy az ingázás számottevően meghosszabbíthatja a munka miatt távol töltött időt. Jelentős segítség lehet ilyenkor többek között az otthoni munkavégzés, vagy a családi okból történő rendkívüli távollét igénybevételének lehetősége. A gyermekgondozás céljából törvényileg biztosított tartós távollét – gyermekgondozási díj (gyed), gyermekgondozást segítő ellátás (gyese), gyermekgondozási támogatás (gyet) igénybevételének lehetősége¹ – szintén hozzájárul a kisgyermekes szülők számára a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtéséhez.

A gyermek hároméves koráig igénybe vehető távollétet követően a munka és a családi élet összeegyeztetése már nehezebben megoldható, a férfiak és a nők közel ugyanannyi időt töltenek a munkahelyen.

A fenti problémák megoldásában az atipikus foglalkoztatási formák (pl. részmunkaidős, otthoni, illetve távmunka) jelentős segítséget nyújthatnak. Magyarországon 2018 II. negyedévében a 18–64 éves, családi kötöttségekkel rendelkező alkalmazottak száma 1 millió 257 ezer volt, 5,0%-uk részmunkaidőben dolgozott (döntően a nők), 5,4%-uk pedig jellemzően vagy alkalmanként az otthonában. A rendszeresen vagy alkalmanként távmunkát végzők aránya 2,5% volt (többségében férfi).

A nők nagyobb arányban élhetnek a rugalmas munkaidővel

A mai gazdasági-társadalmi helyzetben a kisgyermeket nevelő családok többsége hosszú távon nem tud lemondani a két keresetről, ezért a gyed, gyese igénybevételét követően általában mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozik. Még ha van is lehetőség részmunkaidős foglalkoztatásra, az alacsonyabb kereset nem, vagy csak nehezen biztosítaná a család megélhetését. Ezzel szemben a rugalmas munkaidő biztosítása nagymértékben segítheti a családi élet, az ebből adódó kötelezettségek és a munkavállalói lét összeegyeztetését.

2018 II. negyedévében a 18–64 éves, családi kötöttségekkel rendelkező alkalmazottak 41%-ának volt lehetősége arra, hogy munkaidejének kezdetét, illetve végét a gondozási feladatai miatt módosítsa.

A nők a férfiaknál nagyobb arányban élhetnek ezzel (33%-uk néha, 18%-uk általában), a korcsoportok közül pedig a 35–49 évesek körében volt leginkább megengedett a munkaidő módosítása.
A gyermekszámmal egyenes arányban bővül a lehetőség, minden ötödik három vagy annál több 15 év alatti gyermeket nevelő alkalmazottnak általában volt lehetősége a munkaidő kezdetének, illetve végének módosítására.
A munkaerőpiaci jellemzőket tekintve a legnagyobb szabadsággal az otthonukban dolgozók, a távmunkát végzők, illetve a kisszámú részmunkaidőben dolgozók rendelkeznek.
A szellemi foglalkozásúak ilyen jellegű szabadsági foka kétszerese a fizikai munkakörben dolgozókénak.
Az iskolai végzettséggel is növekszik a rugalmasabb munkavégzés lehetősége, többek között azért, mert az érettségivel rendelkező középfokú, illetve a felsőfokú végzettségűek nagy része szellemi munkakörben dolgozik.
A kisebb, legfeljebb 10 főt foglalkoztató telephelyen dolgozók háromszor olyan gyakran módosíthatják általában a munkaidő kezdetét vagy végét, mint a legalább 50 főt foglalkoztató telephelyen dolgozók.

Még nagyobb rugalmasságot és támogatást jelenthet a munka és a családi élet összeegyeztetésében az, ha a munkától egész napra távol lehet maradni anélkül, hogy a dolgozó erre az időre szabadságot vagy gyermekápolási táppénzt venne igénybe. Erre a gondozási feladatokkal rendelkező alkalmazottak mindössze 9,3%-ának van általában lehetősége, 16%-uk néha tudja ezt megtenni, 75%-uk egyáltalán nem, vagy nem tud ilyen lehetőségről.

Magyarországon a gondozás miatti távollétet a nők veszik igénybe nagyobb valószínűséggel. A nőknek általában kétszer olyan gyakran (13%) van lehetősége gondozási feladataik miatt egész napra távol maradni, mint a férfiaknak (6,6%).
A 63 ezer főt kitevő részmunkaidősök egyharmada, a legfeljebb 1–10 főt foglalkoztató telephelyeken dolgozók 23%-a élhet általában ezzel a lehetőséggel.
A foglalkozások tekintetében a legkedvezőbb helyzetben a férfitöbbségű gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, törvényhozók (18%), és a női többségű irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) foglalkozásúak (17%) vannak.

281 ezer gondozási kötöttségekkel rendelkező alkalmazott küzd munkakörülményekből adódó nehézségekkel

A munkafeltételek rugalmasságát jellemzi, hogy van-e olyan körülmény, amely miatt különösen nehéz összeegyeztetni a munkát a gondozási feladatokkal. A gondozási kötöttségekkel rendelkező, 18–64 éves foglalkoztatottak egyötödének, 281 ezer főnek van ilyen nehézsége. Részben a családban betöltött szerepekből, részben az eltérő munkakörök betöltéséből adódóan más-más fő okot jelöltek meg elsődlegesnek a férfiak és a nők. A férfiak esetében a leggyakrabban a kiszámíthatatlan, nehezen ütemezhető munka jelentette a legfőbb nehezítő körülményt, a nőknél a hosszú munkaidő. A második leggyakoribb ok mindkét nem esetében a magas elvárások, a kimerítő munka volt.

A gondozási kötöttségekkel rendelkezők Budapesten (25%) és a megyei jogú városokban (23%) nagyobb arányban küzdenek a munkakörülményekből adódó nehézséggel, mint a községekben vagy a kisebb városokban élők (20, illetve 15%).
A nagyobb, legalább 50 főt foglalkoztató telephelyen dolgozók mintegy egynegyede, míg a legfeljebb 10 főt foglalkoztatók 14%-a néz szembe ilyen nehézségekkel.
Ágazati szinten az iparban, ezen belül a feldolgozóiparban dolgozók (25%), foglalkozást tekintve a gépkezelők, összeszerelők, járművezetők (26%) és a kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozásúak (22%) vannak leginkább kitéve ilyen jellegű nehézségeknek.

908 ezerre csökkent a 15 évnél fiatalabb gyermeket gondozó nők száma

A vizsgált időszakban a 18–64 éves népesség 28%-a (a férfiak 26, a nők 30%-a) gondozta saját vagy házastársa/élettársa 15 évnél fiatalabb gyermekét, számuk 1 millió 704 ezer fő.

87%-uk csak a saját háztartásában élő 15 év alatti gyermeket,
11%-uk emellett más háztartásban élő (tehát a korábbi kapcsolatból született), saját vagy házastársa, élettársa gyermekét is gondozza,
2% azok aránya, akik csupán a háztartásukon kívül élő, saját vagy házastársuk/élettársuk gyermekét gondozzák rendszeresen.

A háztartásban saját vagy házastársa, élettársa 3 év alatti gyermekét nevelők aránya 28%, a 3–5 éves korúakat nevelőké 22% volt.

A gyermekgondozással járó feladatok többsége még napjainkban is inkább a nőkre hárul. A gyermekszületések számának csökkenésével 2018-ra 2005-höz képest 42 ezerrel, 908 ezerre csökkent a 15 évnél fiatalabb gyermeket gondozó nők száma. (A 15 év alatti gyermekek száma 1 millió 580 ezerről 1 millió 422 ezerre mérséklődött ezen időszak alatt.²)

Felfelé tolódott a 15 év alatti gyermeket gondozó nők életkora. 2015-ben 40 év alatti volt a kisgyermeket nevelő nők 79, 2018-ban pedig már csak 62%-a, a 30 év alattiak aránya pedig 23%-ra csökkent. Munkavállalási szempontból ez azt jelenti, hogy többen vállalnak gyermeket egyre hosszabb idejű munkatapasztalattal, ami – az európai viszonylatban hosszúnak számító távollétet követően – megkönnyítheti a munkaerőpiacra történő visszatérést.

A 15 évesnél fiatalabb gyermeket nevelők foglalkoztatási rátája 75,5%

Az Európai Unió közép- és hosszú távú foglalkoztatási célként fogalmazta meg, hogy 2020-ig a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája érje el a 75%-ot. Ez 2018 II. negyedévében már a 18–64 éves, saját vagy házastársa, élettársa 15 évesnél fiatalabb gyermekét nevelők körében is megvalósult, sőt meg is haladta azt (75,5%). Ugyanakkor esetükben nemenként markánsabb a különbség, mint a 20–64 éveseknél: a férfiaknál 91,6, a nőknél 61,5% volt a foglalkoztatási ráta. Ennek oka a 3 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő nők alacsony foglalkoztatottsága, ugyanis az ellátásban nem részesülő nőkre is magas, 84,6%-os ráta jellemző, míg a gyedben, gyesében vagy gyetben részesülő nők esetén csupán 6,5%.³

Tovább árnyalja a nők foglalkoztatásáról alkotott képet, ha a ledolgozott munkaidő hosszát is figyelembe vesszük. A nők munkában töltött teljes ideje Magyarországon hosszabb, mint számos nyugat-európai országban, ahol lényegesen elterjedtebb a részmunkaidős foglalkoztatás. 2018 II. negyedévében a 15–64 éves nők heti átlagos ledolgozott munkaóráinak száma az EU-28 átlagában 33,7, Magyarországon 38,9 óra volt. A részmunkaidőben dolgozó nők aránya az EU-28-tagállamokban 31,5, míg hazánkban csak 6,1% volt, a harmadik legalacsonyabb az unión belül.

A 15 évnél fiatalabb gyermeket nevelő férfiakra jellemző foglalkoztatási ráta 11,6 százalékponttal magasabb, a nőké 3,9 százalékponttal alacsonyabb, mint a 18–64 éves teljes népességre jellemző ráta nemenkénti értékei, így összességében a gyermeket nevelők körében a foglalkoztatás magasabb (75,5%, a 72,6%-kal szemben). A gyermekgondozási feladatokkal összefüggő alacsonyabb női foglalkoztatást – jellemzően a kétkeresős családmodellből adódóan – ellensúlyozza a nők hosszabb munkaerőpiaci távollétét ellentételező, magasabb arányú férfifoglalkoztatás.

A 15 éven aluli gyermekek számának növekedésével párhuzamosan jelentősen csökken a nők foglalkoztatási rátája. Az egy ilyen korú gyermeket gondozók foglalkoztatási aránya 65,2, a három vagy annál több gyermeket gondozóké csak 37,4%.

Jelentős hatása van a női foglalkoztatásra a legkisebb gyermek korának: a 2 éves vagy annál fiatalabb gyermeket gondozó nők foglalkoztatási rátája csupán 11,5, a 11–14 éves legkisebb gyermeket nevelők esetében 84,3%.

A kisgyermeket nevelő nők foglalkoztatásának növelése érdekében, a munkába való mielőbbi visszatérésüket is támogatva folyamatosan bővül a családtámogatási rendszer. Ennek főbb elemei:

részmunkaidős foglalkoztatás biztosítása a kisgyermekes nők részére,
a gyermeknevelési ellátások rendszere,
pénzügyi ösztönzők (pl. családi adókedvezmény, gyermekétkeztetési program, a családvédelmi akcióterv egyes elemei),
családbarát munkahelyek kialakításának támogatása pályázat keretében,⁴
a bölcsődei férőhelyek számának növelése bölcsődék építésével.

Mindezek együttesen ösztönzőleg hathatnak a szülési kedv növekedésére, illetve a gyermek születése és a munkába állás közötti, európai viszonylatban rendkívül hosszúnak számító idő lerövidítésére.

Ugyanakkor a munkaerő-felmérés 2014 IV. negyedévében végrehajtott, ugyancsak Családi kötöttségek című kiegészítő felvétele szerint a gyermeknevelési ellátás igénybevétele mellett nem dolgozók döntő többsége, 84%-a azt tervezte, hogy igénybe veszi a teljes ellátási időt, azaz csak akkor megy vissza munkahelyére, vagy próbál elhelyezkedni, ha a legkisebb gyermek utáni gyes (vagy gyet) időszak lejárt. 9,4% nyilatkozott úgy, hogy a legkisebb gyermek utáni gyed lejártával szeretne majd dolgozni.

Az egyre bővülő családtámogatási rendszer egyes elemeinek megvalósításával ez a szándék azonban változhat.

Nyugat-Dunántúlon vettek igénybe a legnagyobb arányban gyermekfelügyeletet

Szakértők szerint az ellátó rendszerek hiánya, vagy nem megfelelő, esetleg drága mivolta lehet az egyik fő akadálya a kisgyermeket gondozók alacsonyabb foglalkoztatásának. Az ellátó rendszer bővítésével, fejlesztésével lehetne a foglalkoztatást növelni. Magyarország esetében azonban nemcsak a fizetett gyermekgondozási ellátások (gyed, gyese, gyet), hanem – a bölcsődei férőhelyek kivételével – minden további korosztály számára kötelező jellegű intézményi ellátás áll rendelkezésre. Így összességében mindenkinek van hely, de a területileg egyenlőtlen elosztás miatt egyes térségekben nincs elég férőhely.

2015 szeptemberétől a korábbi 5 helyett a gyermek 3 éves korától kötelező óvodába járni. Míg 2010-ben a 3 éves gyermekek 74%-át helyezték el óvodában, arányuk a 2017/2018-as nevelési évben 84%-ra nőtt. A 4 évesek óvodai részvétele ugyanebben az időszakban 93%-ról 95%-ra emelkedett.

A 15 évnél fiatalabb gyermeket gondozó 18–64 évesek mindössze 40%-a, 684 ezer fő nem vesz igénybe, vagy nem minden gyermeknél vesz igénybe intézményi gyermekfelügyeletet vagy szakképzett gyermekgondozót. A gyermekgondozási ellátáson levőknél ez az arány 82%.

Területi bontást tekintve Nyugat-Dunántúlon a legalacsonyabb (14%), Pest régióban (33%) és Észak-Magyarországon (31%) a legmagasabb azok aránya, akik egyáltalán nem vesznek igénybe felügyeletet.

Az érintettek 9,2%-a a szolgáltatással összefüggő ok miatt nem, vagy nem minden gyermeknél vett igénybe felügyeletet (nincs, túl drága vagy nem megfelelő), ezen belül minden második az intézmény, vagy üres hely hiánya miatt. A megkérdezettek 64%-a saját maga vagy házastársával, élettársával közösen gondozza a gyermeket, 4,5%-uk veszi igénybe nagyszülő vagy más személy (nem hivatásos gondozó) segítségét, 19%-uknál a gyermek – korából adódóan – már nem igényel felügyeletet.

Azok aránya, akik a szolgáltatással összefüggő ok miatt nem vesznek igénybe gyermekfelügyeletet, Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon a legmagasabb (19, illetve 14%), Nyugat- és Közép-Dunántúlon a legalacsonyabb (3,9, illetve 4,0%).
Az intézmény vagy a hely hiánya döntően a községekben élők számára jelent problémát (12%), a fővárosban és a városokban inkább a kínált szolgáltatások minőségét vagy fajtáját nem találják megfelelőnek, illetve az alternatív megoldások túl drágák.
A beteg, illetve sajátos nevelési igényű gyermekek számára a megfelelő intézmény hiánya jelenthet gondot.

195 ezer foglalkoztatott változtatott a munkáján gyermekgondozási feladatai miatt

A 15 évnél fiatalabb gyermekek gondozása és a munka összeegyeztetése sok esetben komoly terhet ró a dolgozó szülőkre. A gyermekgondozási feladatok ellátása 15%-uknál (195 ezer fő) befolyásolja az aktuális munkavállalásukat. Míg a férfiaknak csupán 6,3%-a (46 ezer fő), addig a nők közül minden negyedik (149 ezer fő) számolt be ilyen jellegű hatásról.

Az érintett férfiak mintegy 38%-a azért változtatott munkafeltételein – munkahelyet váltott, vagy további munkát vállalt –, hogy több pénzt tudjon keresni, 33%-a pedig csak a munkaidő-beosztásán változtatott, a mennyiségén nem. A nők esetében első helyen a munka vagy a munkáltató váltása áll, míg a férfiakra jellemző elsődleges okot csak a nők 12%-a jelölte meg.

Az iskolai végzettséggel egyenes arányban nő a gondozási feladatok munkára gyakorolt befolyása. A legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű nők 17, a felsőfokú végzettségűek 32%-a változtatott munkafeltételein gyermekgondozási feladatok miatt.
Budapesten a nők kétszer olyan gyakran (52%) változtattak munkafeltételeiken gyermekgondozás miatt, mint a többi régióban.
A gyermekek száma is befolyásolja a dolgozó nők alkalmazkodási terheit. Az egy 15 év alatti gyermeket gondozó nők 22, a három vagy annál több gyermeket gondozók 40%-a számolt be arról, hogy a gyermekgondozási feladatok ellátása befolyásolta aktuális munkavállalásukat.

A nők 63%-a volt valaha gyermekgondozás miatt tartós távolléten

A 18–64 évesek kétharmada, 4 millió fő gondozott valaha saját vagy örökbefogadott gyermeket, 97%-uknak volt valaha munkája.

A gyermekgondozás miatt a munkából való tartós (legalább 1 hónapig tartó) távollétet 98%-ban a nők vették igénybe. Bár az apa is igénybe veheti a gyermekgondozási távollétek közül a gyedet, a gyest és a gyetet, erre csak ritkán kerül sor.

Gyermekgondozás miatti tartós távollétet a 18–64 éves nők 63%-a (1 millió 929 ezer fő) vett valaha igénybe, egyharmaduk több mint 5 évig volt távol a munkájától. Nagyon ritka az, hogy a szülési szabadság lejárta után visszatérnének a nők a munkába. Mindössze 1,7%-uk ment vissza fél éven belül, a legfeljebb egy évig távol lévők aránya is csak 4,8%.

Összesen 38 ezer 18–64 éves férfi volt távol valaha gyermekgondozás miatt legalább 1 hónapig a munkájától, 38%-uk legfeljebb 6 hónapig.

277 ezren gondoztak beteg, illetve idős hozzátartozót

A 15 éves és annál idősebb beteg gyermek, vagy más beteg, illetve idős hozzátartozó gondozása súlyos terheket róhat a gondozóra, ami komoly nehézségeket okozhat a munka és a gondozási feladatok összehangolásában. A munkavállalási korhatár fokozatos emelésével az idősebb házastárs, szülő gondozása újabb kihívások elé állíthatja az aktív korú gondozókat. Az ellátórendszer – mind a fogyatékos, mind a magukat ellátni nem tudó idős személyek számára – nem tud lépést tartani az igényekkel, vagy csak nagyon drágán hozzáférhető, amit sokan nem tudnak maguknak megengedni, illetve nem akarnak igénybe venni.

2018 II. negyedévében 277 ezer 18–64 éves személy, az azonos korú népesség 4,6%-a (a férfiak 3,9, a nők 5,2%-a) gondozott 15 éves vagy annál idősebb beteg, illetve idős hozzátartozót, rokont (ebbe beletartozik a saját, illetve a házastárs/élettárs 14 évnél idősebb, betegsége miatt gondozásra szoruló gyermeke is).

Háromnegyed részük a saját háztartásában gondozta a rászorulót, de 5,3%-uk emellett még a háztartásán kívül élő rokont is gondozott rendszeresen.
A gondozást végzők döntően idősebb hozzátartozót vagy rokont láttak el. Erre utal, hogy 50 év felett ugrásszerűen megnő népességen belüli arányuk, és az 55–59 és 60–64 évesek körében eléri a 8%-ot.
A területi arányokat tekintve a skála két végén a Budapesten (2,7%) és az Észak-Magyarországon (6,7%) élők vannak.
A kisebb falvakra jellemző elvándorlás miatt az ottmaradó idősödő lakosság körében gyakoribb a gondozásra szoruló, így a községekben lényegesen magasabb a beteg-, illetve időseket gondozók aránya is (5,9%), mint a városokban (4,3%), vagy Budapesten (2,7%).

A beteg vagy időskorú személyek gondozását végző 18–64 évesek mintegy egyötöde öregségi nyugdíjban vagy valamilyen egészségkárosodási ellátásban részesül (12, illetve 7,6%), 13%-uk pedig a beteg hozzátartozó után ápolási díjra jogosult.

A gondozást végző nők 15%-a volt öregségi nyugdíjas. A további nyugdíjkorhatár-emelés esetén tovább nőhet a gondozási tevékenységet a munka mellett végzők aránya. Ez komoly gondot okozhat, amennyiben az ellátórendszerek fejlesztése nem fog ezzel lépést tartani.

A beteg-, illetve idősgondozási kötöttséggel rendelkező 18–64 évesek népességen belüli aránya nem és régió szerint, %

A beteg-, illetve idősgondozási kötöttséggel valaha érintett munkavállalók száma 2,1 millió fő

A jelenleg vagy valaha dolgozó 18–64 éves népesség 38%-ának, 2 millió 113 ezer főnek volt már valaha beteg-, illetve idősgondozási kötöttsége (férfiaknál 36, nők esetében 40%).

A kor emelkedésével nő a valaha gondozók aránya, 50 év fölött már minden második személynek volt ilyen feladata.
A községben élők gyakrabban voltak kitéve gondozási kötöttségnek (43%), mint a nagyvárosokban (33%), vagy a fővárosban élők (29%).
Régiós szinten az Észak-Magyarországon élők körében fordult elő leggyakrabban (49%) ilyen eset.

Gondozás miatt mindössze 2,9%-uk volt huzamosan, legalább egy hónapig távol munkájától vagy dolgozott részmunkaidőben.

44 év fölött jelentősen megnő a távollévők vagy részmunkaidőben dolgozók aránya, 54 év felett pedig már meghaladja a 6%-ot.
A legmagasabb iskolai végzettség tekintetében fordított az arány. Míg a legfeljebb általános iskolai végzettségűek 5,6%-a volt tartósan távol vagy dolgozott részmunkaidőben a gondozás miatt, addig a felsőfokúaknak csupán 1,9%-a.

Az egyéni, társadalmi és gazdasági érdekek olykor ütközni látszanak. Tartós fejlődés azonban csak ezen érdekek összehangolásával érhető el. Olyan intézkedések, ösztönzések szükségesek mind az állami döntéshozók, mind a munkáltatók részéről, amelyek figyelembe veszik a társadalmi és a gazdasági változásokkal együtt változó egyéni, munkavállalói igényeket is. A bővülő családtámogatási intézkedések erre jó példák.

Módszertan

További adatok, információk

Táblák (STADAT) – Évközi adatok – Munkavégzés és családi kötöttségek, 2018. II. negyedév

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu