A COVID–19 következményeként csökkent a foglalkoztatás

2020 első hónapjaiban Európában is megjelent és gyors ütemben kezdett terjedni a koronavírus okozta betegség, amit a járványügyi hatóságok Magyarországon márciusban mutattak ki. A koronavírus-fertőzés terjedése elleni védekezés érdekében több olyan intézkedés is született, amelyek heti szinten is jelentősen befolyásolták a munkaerőpiaci folyamatokat.

A magyar kormány – a korlátozó intézkedések mellett – a gazdasági válság megelőzésére, illetve mérséklésére áprilisban gazdaságvédelmi akciótervet hirdetett, azzal a céllal, hogy a munkaadókat és munkavállalókat, valamint a lakosság egyéb csoportjait megvédje a járványhelyzet okozta gazdasági visszaeséstől és a negatív pénzügyi következményektől. A gazdaságvédelmi csomag tartalmazza többek között a munkaadók beruházási támogatásait: a munkavállalóikat megtartó cégek számára technológiafejlesztésre, környezetvédelmi és energiahatékonysági beruházásra írtak ki pályázatokat. Továbbá a munkák leállásának idejére a kieső munkaidőre járó munkabért az állam 3 hónapig 70%-ban átvállalta, a kutatási és fejlesztési munkakörben dolgozók után pedig legfeljebb 3 hónapra a munkabérrel arányos (maximum 318 920 forint) bértámogatást nyújtott, emellett vállalati likviditást segítő hitelgarancia- és tőkeprogramokat hirdetett, amelyeknek keretében kedvező kamatozású vállalati hitelek igénylésére nyílt lehetőség.

2020 I. félévében a foglalkoztatottak átlagos létszáma a 15–74 éves népességben 4 millió 437 ezer fő volt, 67 ezerrel kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A foglalkoztatás szintje áprilisban volt a legalacsonyabb, majd a korlátozó intézkedések feloldásával párhuzamosan fokozatosan emelkedett a létszám, júniusban a számuk már elérte a – járványt és a korlátozó intézkedéseket megelőző – januári értéket.

A létszámcsökkenés mellett a munkavégzés és a termelés körülményeinek megváltozását jelzi, hogy jelentősen megnőtt azok aránya a foglalkoztatottakon belül, akik a válaszadást megelőző héten nem dolgoztak, ideiglenesen távol voltak a munkájuktól. Ez áprilisban volt a legmagasabb, akkor a foglalkoztatottak 12%-a nem végzett a referenciahéten munkát – túlnyomó többségük a koronavírus-járvánnyal összefüggő okok miatt –, ami hatszorosa volt az előző év azonos időszakában mértnek. A korlátozó intézkedések enyhítésével párhuzamosan májustól csökkenni kezdett a munkájuktól ideiglenesen távol lévők aránya, júniusra kevesebb mint kétszerese volt az ilyenkor szokásosnak.

A kormányzati korlátozó intézkedések, a keresletcsökkenés, a beszállítási, ellátási fennakadások miatt kialakult hiány, a termelési láncok sérülése okozta problémák gyors reakcióra kényszerítették a munkáltatókat, akik eltérő válaszokat adtak a megváltozott helyzetre.

A munkáltatók egy része átmenetileg szüneteltette a tevékenységét dolgozóik munkaviszonyának fenntartása mellett, ami több mint 73 ezer munkavállalót érintett a II. negyedévben. A digitális oktatásra való átállás, valamint az óvodák, bölcsődék bezárása miatt sok szülő kénytelen volt szüneteltetni a munkavégzést. Sokan fizetett vagy fizetés nélküli szabadságra mentek, a szabadságon és a betegszabadságon lévők száma duplája volt az előző év azonos időszakinak. A távolmaradás legjellemzőbb okaként 101 ezren a koronavírus-járvánnyal összefüggő egyéb okot jelölték meg.

Nemzetgazdasági szinten kevesebbet dolgoztunk a szokásosnál

A munkától való kényszerű távolmaradás egyenes következménye, hogy a ledolgozott órák átlaga jelentősen elmaradt a szokásos óraszámtól, ami legmarkánsabban áprilisban jelentkezett, amikor közel 9 és fél órával dolgoztunk kevesebbet egy héten. Ez az ilyenkor megszokotthoz képest is (húsvét, iskolai tavaszi szünet miatti szabadságok, munkaszüneti napok) jelentős eltérés. A munkával töltött idő drasztikusan csökkent a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, a feldolgozóipar, a művészet, szórakoztatás, szabadidő, valamint a fodrászatot, szépségápolást és a fizikai közérzetet javító szolgáltatásokat magába foglaló egyéb szolgáltatás ágazatokban.

Márciustól a munkavégzés körülményei is jelentősen változtak

Ahol az informatikai háttér adott volt, és a szükséges eszközök rendelkezésre álltak, valamint a tevékenység jellege erre lehetőséget biztosított, ott a munkavállalók nem feltétlenül kényszerültek tevékenységük szüneteltetésére, csak a munkavégzés helyét változtatták meg, és home office vagy távmunka keretében folytatták munkájukat. Márciustól a rendszeresen és az alkalmanként ilyen formában dolgozók aránya is jelentősen megnőtt. A rendszeresen home office-ban vagy távmunkában dolgozók aránya áprilisban volt a legmagasabb (8,4%), az összes érintetté pedig májusban (17,2%). Júniusban csökkent a létszámuk, de még így is többszöröse volt a szokásosnak. A társadalmi távolságtartásnak ezzel a formájával Budapesten éltek a legtöbben, a II. negyedévben a budapesti foglalkoztatottak 15%-a rendszeresen, 19%-a alkalmanként végezte munkáját home office vagy távmunka keretében, míg Észak-Magyarországon csupán 3,9, illetve 2,7%-uk.

A gazdaságvédelmi akcióterv részeként azok a vállalkozások, amelyek munkavállalóikat a leépítés helyett csökkentett munkaidőben foglalkoztatták tovább, a kieső munkaidőre arányosan járó jövedelem kompenzációjaként az év végéig bértámogatást igényelhetnek. A II. negyedévben ugyan 21%-kal nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma az előző év azonos időszakához képest, a foglalkoztatottakon belüli arányuk azonban továbbra is rendkívül alacsony (6,5%).

Az I. félévben a foglalkoztatottak közül mind a közfoglalkoztatásban résztvevők, mind a hazai elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma csökkent az előző évhez képest (22 ezer, illetve 35,7 ezer fővel), és a külföldön dolgozóké is 9 ezer fővel kevesebb lett, számuk 104 ezerre változott. A márciusi adatokban már érzékelhető, hogy a korlátozások miatt a külföldi munkavállalás – elsősorban a szomszédos országokba való ingázás – nehézségekbe ütközött. A január–februári időszakhoz képest márciusban jelentősen visszaesett (harmadával csökkent) a külföldön dolgozók száma, a járványügyi intézkedések lazításával a következő negyedévben viszont összességében újra növekedést tapasztaltunk.

A 15–64 éves népesség foglalkoztatási rátája 69,2% volt 2020 I. félévében, 0,8 százalékponttal alacsonyabb az előző év azonos időszakához képest. A 25 év alatti fiatalok foglalkoztatottsága 1,2 százalékponttal, 27%-ra csökkent, míg az 55 év felettiek körében a ráta értéke 0,9 százalékponttal, 34%-ra nőtt. A változások a legjobb munkavállalási korú, 25–54 év közötti népességet kedvezőtlenebbül érintették, foglalkoztatottságuk 2 százalékponttal, 82,5%-ra csökkent.

2020 I. félévében mindkét nem foglalkoztatottsága csökkent, a férfiak foglalkoztatási rátája az előző év azonos időszakához képest 0,7 százalékponttal, 76,4%-ra, a nőké 0,9 százalékponttal, 61,9%-ra. A nemek foglalkoztatottsági rátáiban továbbra is a 30 és a 60 év körülieknél volt a legnagyobb különbség, ami a nőknek a gyermekgondozás, -nevelés terén hagyományosan nagyobb szerepvállalásával, valamint a korábbi nyugdíjba vonulásukkal magyarázható.

A 20–64 éves népesség foglalkoztatási rátája 74,5% volt, ami fél százalékponttal alacsonyabb az Európa 2020 stratégiában kijelölt foglalkoztatási célnál. A nők foglalkoztatási rátája (66,6%) ebben a korosztályban is jelentősen elmaradt a férfiakétól (82,5%).

Dél-Dunántúlon esett vissza a legnagyobb mértékben a foglalkoztatottak száma

2020 I. félévében a foglalkoztatottságban bekövetkezett változások eltérően érintették az egyes régiókat. Míg Budapest és Pest régiókban minimálisan nőtt az előző évihez képest (0,4, illetve 0,3 százalékponttal), addig a többiben csökkent a foglalkoztatottság. A legnagyobb mértékben, 2,2 százalékponttal Dél-Dunántúlon volt alacsonyabb a ráta értéke, de jelentősen csökkent Észak- és Dél-Alföldön is, és a korábban stabilan növekvő dunántúli régiók sem tudták elkerülni a visszaesést. A területi megosztottság fokozódott, a legjobb (Budapest) és a legrosszabb (Dél-Dunántúl) helyzetű régiók foglalkoztatási rátáinak a különbsége 8,0-ról 10,5 százalékpontra nőtt egy év alatt. A foglalkoztatottak aránya Dél-Dunántúlon, Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon volt a legalacsonyabb.

A magyarországi foglalkoztatottság az európai középmezőnyben van

2020 II. negyedévében a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája az uniós országok túlnyomó többségében csökkent 2019 II. negyedévéhez képest, a legnagyobb mértékben Spanyolországban, 4,5 százalékponttal. Magyarország foglalkoztatottsága a 20–64 évesek körében (74,0%) 1,1 százalékponttal alacsonyabb volt az előző év azonos időszakához, illetve 1,0 százalékponttal az előző negyedévhez képest. A hazai férfiak foglalkoztatási rátája 0,8 százalékponttal, a nőké 1,1 százalékponttal maradt el az előző negyedévitől.

A fiatalok, illetve az idősödő népesség foglalkoztatottsága tekintetében továbbra is jelentős az elmaradásunk az átlagtól, de főképp a legjobb mutatóval rendelkező országoktól, a fiatalok körében ez a lemaradás tartósnak bizonyul. Ezzel szemben a 25–54 évesek – az ún. legjobb munkavállalási korúak – 82,0%-a minősült foglalkoztatottnak 2020. II. negyedévben Magyarországon, amivel a tagországok rangsorában a középmezőnyhöz tartoztunk, a lemaradás kevésbé jelentős. A legmagasabb foglalkoztatási rátával rendelkező Szlovéniáéhoz képest 5,8 százalékponttal volt alacsonyabb a mutatónk. Ezen belül a férfiak 88,8%-os foglalkoztatási rátájukkal – Csehország, Szlovénia, Lengyelország és Hollandia után – a rangsorban az ötödik helyet foglalták el, miközben a nők 74,9%-os foglalkoztatási rátája az alsó harmadhoz tartozott.

A 15–64 évesek körében a férfiak és nők foglalkoztatottsága közötti különbség Litvániában volt a legalacsonyabb, 1,4 százalékpont, miközben Magyarországot 14,6 százalékpontos eltérés jellemezte.

Magyarországon a relatíve magas foglalkoztatás az unió egyik legalacsonyabb munkanélküliségével párosult: 2020. II. negyedévben csak három országban (Csehországban, Hollandiában, Lengyelországban) volt alacsonyabb a munkanélküliségi ráta a magyarországinál (4,6%). A fiatalok munkanélkülisége azonban Magyarországon is problémát jelent: a 15–24 évesek munkanélküliségi rátája az átlagnál lényegesen magasabb, 14,7% volt. Mivel az uniós országok többségében a válság hatására nagyobb mértékben romlott a fiatalok munkaerőpiaci helyzete, így Magyarország pozíciója javult 2020 II. negyedévében.

Az alkalmazásban állók létszámcsökkenése a turizmus és a vendéglátás területén volt a legjelentősebb

A koronavírus okozta járvány gazdasági hatásai 2020 I. félévében már erőteljesen megmutatkoztak. Az időszakon belül leginkább a II. negyedév során – különösen májusban – csökkent az alkalmazásban állók átlagos állományi száma. A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél 2020 I. félévében átlagosan 3 millió 55 ezren álltak alkalmazásban (legalább havi 60 munkaórában), 129 ezer fővel, 4,0%-kal kevesebben, mint egy évvel korábban. A mérséklődés döntő részben a vállalkozásoknál alkalmazásban állók álláshelyeinek számának csökkenéséből származott, de hozzájárult a közfoglalkoztatottak létszámának fogyása is. A nonprofit szektor létszámnövekedése alig tompította a fenti folyamatokat.

• A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál átlagosan 5,1%-kal, 113 ezer fővel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban. 2020 I. félévében ebben a szektorban közel 2 millió 119 ezren álltak alkalmazásban.

• A költségvetési intézményeknél – ahol 2020 I. félévében átlagosan 770 ezer főt alkalmaztak – 2,2%-kal, 17 ezer fővel dolgoztak kevesebben, mint egy éve. A létszámcsökkenésük 81%-át a közfoglalkoztatottak számának fogyása magyarázta.

• A megfigyelt nonprofit szervezeteknél 166 ezren álltak alkalmazásban, 1,0%-kal többen, mint egy éve.

2020 I. félévében átlagosan 87 ezren dolgoztak közfoglalkoztatottként, 17%-kal kevesebben, mint egy évvel korábban. A közfoglalkoztatottak zöme (88%-a) a költségvetési intézményeknél, 8,5%-uk nonprofit szervezeteknél dolgozott, a fennmaradó 3,6%-ukat a legalább öt főt foglalkoztató (állami tulajdonú) vállalkozások alkalmazták.

Az átlagos állományi létszámadatok A statisztikai állományi létszámot jelentő alkalmazásban állók számának meghatározásánál a havi 60 munkaóránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak, valamint a tartós távolléten lévők (pl.: az egy hónapot meghaladó fizetés nélküli szabadságon lévők) nem kerülnek figyelembe vételre, ugyanis itt a számbavétel célja a hozzáadott érték előállításában aktívan és jelentősen részt vevő létszám meghatározása. ^[1] mérséklődéséhez a szokásosnál magasabb számban előforduló tartós távollétek alkalmazása (pl.: fizetés nélküli szabadság) is hozzájárult.

A létszámcsökkenés, illetve átrendeződés a nemzetgazdasági ágakat eltérő módon sújtotta. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás területén egy év alatt 17%-kal visszaesett az alkalmazásban állók száma. Emellett az adminisztratív és az egyéb szolgáltatás területén csökkent a nemzetgazdaságra jellemző átlagnál jóval nagyobb ütemben a létszám. Az előbbi területen – ahová a kölcsönzött munkavállalókat alkalmazó munkaerőpiaci szolgáltatást végzők is tartoznak – 11, utóbbi esetén 7,0%-kal dolgoztak kevesebben 2020 I. félévében, mint egy évvel korábban. Létszámnövekedés csak néhány nemzetgazdasági ágban volt megfigyelhető.

Átlagosan 194 ezer munkavállaló részesült járulékkedvezményben

A koronavírus okozta járvány negatív hatásainak enyhítése érdekében egyes meghatározott tevékenységek esetén 2020 márciusától lehetőség nyílt arra, hogy csökkentett közterheket kelljen fizetni azoknak a munkáltatóknak, akik nem minősülnek költségvetési kifizető szervnek. 2020. március–június során havonta átlagosan 194 ezer munkavállaló Havi átlagos érintett létszám. ^[2] és az őket foglalkoztató munkáltató részesült ilyen jellegű kedvezményben. A legtöbb kedvezményezett a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, a művészet és szabadidő, az információ és kommunikáció, valamint az adminisztratív szolgáltatás nemzetgazdasági ágakban dolgozott. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, valamint a művészet és szabadidő érintettsége nemcsak számában, hanem arányában is jelentős volt a veszélyeztetett nemzetgazdasági ágak közül.

A gazdaság pótlólagos munkaerő-kereslete jelentősen elmaradt az egy évvel korábbitól

A magyar munkaerőpiacot az utóbbi két évben magas munkaerő-kereslet jellemezte. Ez a tendencia 2019 végén megfordult, és a csökkenő irányzatot nagymértékben felerősítette a koronavírus okozta járvány gazdasági hatása. Az igények (főleg a piaciak) már 2020 I. negyedévének végén jelentősen visszaestek, és még a II. negyedév végén is lényegesen kevesebb volt az üres álláshelyek száma, mint egy évvel korábban. A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek által jelzett munkaerőpiaci igények 26%-kal maradtak el az egy évvel korábbitól. 2020 II. negyedévének zárónapján közel 60 ezer üres vagy a közeljövőben megüresedő álláshelyet jelentettek a munkáltatók. Egy negyedévvel korábban 58 ezer, egy évvel korábban 81 ezer munkavállalóra lett volna pótlólagosan szüksége a gazdaságnak.

Az üres álláshelyek számának csökkenéséhez döntően a vállalkozásoknál bekövetkezett folyamatok járultak hozzá.

• Az üres állások 59%-át a legalább öt fős vállalkozások jelentették, szemben az egy évvel korábbi 70%-kal. Ebben a körben 35 ezer főt tudtak volna még alkalmazni 2020 II. negyedévének végén. Egy év alatt 38%-kal esett a vállalkozások pótlólagos létszámigénye, de az előző negyedévhez képest már kismértékben (729 darabbal) emelkedett az igényszám.

• A költségvetésben közel 22 ezer munkavállalóra lett volna még szükség, kevéssel többre, mint egy évvel vagy egy negyedévvel korábban. E szektorból az igényjelzések 36%-a érkezett 2020 II. negyedévének végén.

• A nonprofit szervezeteknél meghaladta a 3 ezret a betöltetlen álláshelyek száma, ez kevesebb volt, mint egy évvel korábban, de több mint 2020 I. negyedévének végén.

Nemzetgazdasági áganként az oktatás kivételével mindenütt csökkent a munkaerő iránti kereslet. Legnagyobb mértékben a feldolgozóiparban (6100 darabbal), a munkaerő-kölcsönzést is magában foglaló adminisztratív szolgáltatás területén (3900 darabbal), valamint a kereskedelemben (2700 darabbal) lett kevesebb az üres álláshelyek száma.

Nemcsak az üres álláshelyek száma, hanem annak aránya is mérséklődött egy év alatt. Nemzetgazdasági szinten 2019. és 2020. II. negyedévi zárónapja között 2,5-ről 2,0%-ra csökkent a betöltetlen álláshelyek összes álláshelyhez Az összes álláshely meghatározása úgy történik, hogy a betöltendő álláshelyek számához hozzáadjuk a betöltött álláshelyek számát, vagyis a szervezet tevékenységében résztvevők zárónapi létszámát.^[3] viszonyított aránya. Ezen belül a vállalkozásoknál 2,4-ről 1,6%-ra mérséklődött a mutató értéke. Ezzel szemben a munkaerőhiány a költségvetésben egy év alatt 3,1%-ra nőtt. A nemzetgazdasági ágak közül a humán egészségügyi, szociális ellátás területén volt a legmagasabb (4,2%) az üres álláshelyek aránya, miközben az energiaiparban (0,8%), valamint az ingatlanügyletek területén (0,8%) a legalacsonyabb.

2020 II. negyedévének végén megyénként 1,2 és 2,6% között szóródott a munkaerőhiány mértéke. A legnagyobb arányú pótlólagos kereslet a Jász-Nagykun-Szolnok és a Komárom-Esztergom megyei szervezeteknél jelentkezett. A másik póluson Bács-Kiskun, Baranya és Csongrád-Csanád megye álltak.

2020 II. negyedévében a nemzetközi adatok szerint Mezőgazdaság nélküli adatok.^[4] az Európai Unióban száz álláshelyre 1,6 betöltésre váró jutott. A legmagasabb (5,4%) pótlólagos munkaerő-kereslet Csehországot jellemezte, a legalacsonyabb (0,3%) Görögországot. Hazánk mutatója (2,0%) a környező uniós országokéhoz képest csak Ausztria értékétől (2,6%) maradt el, az uniós átlagot 0,4 százalékponttal meghaladta.

Emelkedett a munkanélküliek száma és a munkanélküliségi ráta is

Az ENSZ szakosodott munkaügyi szervezete, az ILO ILO (International Labour Organization) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet.^[5] által kialakított definíciónak megfelelő munkanélküliek Nincs munkája, aktívan keres munkát és rendelkezésre áll.^[6] átlagos száma 2020 I. félévében 194 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 4,2% volt. A létszám 33,3 ezer fővel, a ráta 0,7 százalékponttal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Mind a férfiak, mind a nők körében romlottak a mutatók, de a nők esetében a változás erőteljesebb volt, a munkanélküliségi rátájuk 1,0 százalékponttal, 4,4%-ra emelkedett, ami a nemek közötti különbséget is növelte.

A 15–24 éves korú munkanélküliek száma 40 ezer főre nőtt, munkanélküliségi rátájuk az év első felében 13% volt, ami 2,1 százalékpontos növekedést jelentett az előző évhez képest. A munkanélküliek egyötöde továbbra is ebből a korcsoportból került ki.

2020 I. félévére a munkanélküliség átlagos időtartalma 9,1 hónapra csökkent, a munkakereséssel töltött átlagos időtartam 5 hónappal kevesebb volt, mint egy évvel korábban.

A járvány munkaerőpiaci környezetre gyakorolt hatása a munkanélkülieknek a munkakeresés szerinti összetételére is kihatott. 2020 I. félévében – elsősorban a II. negyedév folyamán – jelentősen megnőtt azoknak a munkakeresőknek a száma és aránya, akik kevesebb, mint egy éve keresnek munkát, ezen belül főleg azoké, akik 3 hónapon belül léptek a munkaerőpiacra munkakeresőként. A jelenség fő oka, hogy a járvány következtében a II. negyedévben jelentős számban jelentek meg olyan új munkakeresők, akik a személyes kapcsolatok korlátozásának feloldását követően tudtak elkezdeni aktívan munkát keresni.

A kedvezőbb adottságú régiókban is nőtt a munkanélküliség

2020 I. félévében a munkanélküliségi ráta a 15–74 évesek körében Dél-Alföldön nőtt a legjelentősebben, 1,6 százalékponttal. Észak-Magyarország kivételével – ahol 0,3 százalékponttal csökkent a ráta értéke – a többi régióban is nőtt a munkanélküliség, a területi különbségek alig változtak. A legmagasabb munkanélküliség Észak-Alföldet (7,0%), a legalacsonyabb Nyugat-Dunántúlt (2,4%) jellemezte.

20%-kal nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál 2020 I. félévében 311 ezer álláskeresőt tartottak nyilván, számuk 51 ezer fővel nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A nyilvántartott álláskeresők közül a változatlan összegű (havi 22 800 forint) szociális ellátásban részesülők száma kissé mérséklődött, és a járványhelyzet miatt megnövekedett munkanélküliség következtében 41%-kal nőtt az álláskeresési járadékra, segélyre jogosultak száma, valamint 21%-kal emelkedett azoké, akik nyilvántartott álláskeresőként semmilyen járadékban, támogatásban nem részesültek. A pályakezdő álláskeresők száma stagnált.

Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat regisztere.

Erőteljesen nőtt a magukat munkanélkülinek tekintők száma

A Covid–19-járvány hatására megváltozott viszonyok indokolttá teszik, hogy a különböző szempontok szerint meghatározott munkanélküli csoportok létszámváltozásait együtt értékeljük. Az ILO – nemzetközi összehasonlításokra leginkább alkalmas – definíciója piaci szemléletű, a munkaerőpiacon valós kínálatként megjelenő munkakeresőket veszi számba szigorú kritériumok alapján. 2020 márciusától a megváltozott – nem a szokásos módon, hanem a korábbi körülményektől eltérően működő – piacon ezek az elvárások kevésbé voltak teljesíthetőek, hiszen a munkaerőpiaci aktivitásnak komoly korlátai voltak. Ezek többek között a kijárási korlátozás, a társadalmi távolságtartás, a szülőkre háruló gyerekfelügyelet, és nem utolsó sorban a munkalehetőségek szűkülése. Árnyaltabb képet kapunk, ha a szubjektív értékelés alapján meghatározott munkanélküliség alakulását is vizsgáljuk.

A gazdasági aktivitás szubjektív megítélése és az ILO-definíció A nemzetközi meghatározás (ILO-definíció) szerint munkanélküli az, akinek nincs munkája, az elmúlt 4 hétben aktívan keresett munkát, és ha találna, 2 héten belül munkába tudna állni.^[7] szerinti aktivitási besorolás jelentősen eltér egymástól. Hosszabb időszakot tekintve a két megközelítés szerinti munkanélküliek száma jellemzően együtt mozog, a változásokra a két mutató hasonlóan reagál. A munkaerőpiaci környezet hirtelen megváltozását mutatja, hogy a két mutató közötti – addig is meglévő, de viszonylag stabil – eltérés márciusban megugrott, majd áprilisban tovább nőtt. Áprilisban a magukat munkanélkülinek tekintők száma (425 ezer fő) 238 ezer fővel volt több az ILO-definíció szerinti létszámnál. Júniusban már kevesebben, 394 ezren vallották magukat munkanélkülinek.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál nyilvántartott álláskeresők száma május–júniusban hasonló szinten volt, mint a szubjektív megítélés szerinti, ami a munkakeresők, munkájukat elvesztők számának jelentősebb növekedését mutatja a járvány sújtotta időszakban, mint amit önmagában az ILO-definíció szerinti mutató alapján láthatunk. Ennek az az oka, hogy a munkahelyüket elvesztett személyek közül nem tekinthetőek munkanélkülinek az ILO-definíció szerint azok, akik – elsősorban a megváltozott körülmények miatt – nem kerestek aktívan munkát és/vagy nem tudtak volna 2 héten belül munkába állni.

Jelentősen emelkedett az álláskeresési támogatásban részesülők és az ellátatlan inaktívak száma

A 15–64 éves inaktívak száma 2020 I. félévében alig változott az előző év azonos időszakához képest, az 1 millió 748 ezer fő 60 %-a nő volt. Az utóbbi egy évben az inaktív férfiak száma emelkedett, míg a nőké csökkent.

• A nyugdíjasok, járadékosok száma nagymértékben, 11,2%-kal csökkent. A jelenség mögött elsősorban az öregségi nyugdíjkorhatár 2013 és 2022 közötti, 62-ről 65 évre történő fokozatos emelése áll, de a létszám alakulásában szerepet játszanak a nyugdíjasokat érintő járulékfizetési változások is.

• Számottevően, 7,3%-kal többen részesültek gyermekgondozási ellátásban, ami több mint 16 ezer fős növekedést jelentett. A változás kizárólag a gyermekgondozási segélyben részesülőket érintette, a másik két ellátásban (gyed, gyet) részesülők száma lényegében nem változott.

• A tanulók létszámában bekövetkezett változások főként demográfiai okokra vezethetők vissza, emellett egyre jellemzőbb, hogy a diákok felsőfokú tanulmányaik alatt munkát vállalnak, és így ők a foglalkoztatottak körében jelennek meg.

• A járvány hatására megnövekedett a foglalkoztatásból kikerülők száma. Álláskeresési ellátásban 20%-kal többen részesültek, mint egy évvel korábban, de még nagyobb volt a növekedés az ellátatlanok körében, számuk 49%-kal, 114 ezer fővel nőtt. A növekedés a férfiakat erőteljesebben érintette, mint a nőket.

Megugrott a potenciális munkaerő-tartalék

A munkanélküliek, az alulfoglalkoztatottak, a dolgozni szándékozó, de munkát aktívan nem kereső, vagy a rendelkezésre állás kritériumát nem teljesítő inaktívak együtt jelentik az ún. potenciális munkaerő-tartalékot. 2020 I. félévében közel 387 ezer főre nőtt a számuk, ami 86 ezer fővel több, mint 2019 azonos időszakában. Már márciusban megugrott azoknak az inaktívaknak a száma, akik szerettek volna dolgozni, de a lehetőségek korlátozottsága miatt aktívan nem tudtak munkát keresni. A korlátozások enyhítése, majd a vészhelyzet megszüntetése májustól élénkítő hatással volt a munkaerőpiacra, ami a munkanélküliek számának növekedésével járt, amivel párhuzamosan csökkent az inaktív tartalék. A potenciális munkaerő-tartalék júniusban érte el a csúcsát. Kisebb növekedést az alulfoglalkoztatottak, vagyis azok számában is megfigyeltünk, akik részmunkaidőben dolgoznak, de szeretnének magasabb óraszámban, vagyis többet dolgozni. A részmunkaidős foglalkoztatás a válságkezelés egyik eszköze volt a járványhelyzetben, amihez állami bértámogatás is kapcsolódott.

A munkaerőpiac potenciális forrásaként megjelenők iskolai végzettség szerinti struktúrája a járvány hatására kissé felfelé tolódott, a magasabb végzettségűek a korábbiakhoz képest nagyobb arányban képviseltették magukat, de többségük továbbra is csak általános iskolai vagy érettségi nélküli középfokú végzettségű. Közel egyharmaduk legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezik, a szakmunkások aránya 27, az érettségizetteké 31%, diplomája pedig csupán 11%-uknak volt. A potenciális munkaerő-tartalék növekedése minden régiót érintett, a legnagyobb mértékben és arányban Dél-Alföldet (65%). A kedvező munkaerőpiaci adottságú régiókban, Közép- és Nyugat-Dunántúlon másfélszeresére nőtt a számuk, a legkevésbé pedig az egyébként is magas tartalékkal rendelkező régiókat érintette, Dél-Dunántúlt és Észak-Magyarországot. A legtöbb potenciális munkavállaló Észak-Alföldön él (85 ezer fő), a 15–74 éves népesség 7,8%-a.

Intenzívebbé váltak a munkaerőpiaci áramlások

Összhangban az egyes aktivitási csoportok létszámváltozásával, 2020 I. és II. negyedéve között erőteljes mozgások figyelhetők meg az egyes csoportok között. A munkaerő-felmérés lehetőséget biztosít arra, hogy megvizsgáljuk azoknak a személyeknek a munkaerőpiaci státuszváltását, akiket két egymást követő negyedévben is megfigyelünk (a minták közös részeinek vizsgálata alapján).^[8] A legjelentősebb átcsoportosulás a foglalkoztatottak felől az inaktívak irányába történt, de az egy évvel korábbi értékekhez képest több foglalkoztatott vált munkanélkülivé is. A mozgások lényegében minden irányban intenzívebbé váltak, egyedül a munkanélküliek felől a foglalkoztatottak felé irányuló áramlás volt kisebb az előző évihez viszonyítva.

Folytatódott a dinamikus bérnövekedés

A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél, valamint a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél 2020 I. félévében a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 395 000 forint volt. Ez nominálisan 9,9%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. Töretlen tehát a keresetek dinamikus emelkedése, igaz, áprilisban és májusban a növekedés lassult, valamint jelentősen csökkent a teljes munkaidőben alkalmazásban állók száma is.

A bruttó átlagkeresetek növekedéséhez többek között az alábbi tényezők járultak hozzá:

• az egészségügyi szakdolgozók alapbérének 14%-os emelése,

• a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban dolgozók szociális ágazati összevont pótlékának növelése,

• a bírák 32, és az ügyészek 21%-os illetményemelése,

• a minimálbér és a garantált bérminimum mintegy 8%-os megemelése,

• bérmegállapodások bérnövelő hatásai, így többek között az állami tulajdonú vállalatok béremelési megegyezései,

• a területi közigazgatásban dolgozók visszamenőleges bérrendezése,

• jutalom és egyéb nem rendszeres kereseti elemek kifizetése, különösen az egészségügyben dolgozó félmillió forintos egyszeri juttatása miatt.

A fenti folyamatokon kívül a fizikai foglalkozásúak létszámcsökkenése is hozzájárult a bruttó átlagkeresetek növekedéséhez. A koronavírus okozta járvány gazdasági következményeivel, valamint a közfoglalkoztatás szűkülésével összefüggésben ennek az alacsonyabb átlagkeresetű csoportnak csökkent az aránya a teljes munkaidőben alkalmazásban állókon belül.

2020 I. félévében a jutalom, prémium, illetve egyhavi különjuttatások is jelentős mértékben hatottak a bruttó átlagkeresetek növekedési ütemére, ugyanis ezen elemek nélkül a rendszeres bruttó átlagkereset változása 9,0%-os volt. A nem rendszeres kereseti elemek növekedése egy év alatt 21,6%-ot tett ki. A kiugró növekedés – és ezáltal a gyorsuló bruttó bérkiáramlás – jelentős részben az egészségügyben, illetve az ehhez kapcsolódó munkakörökben dolgozóknak kiosztott egyszeri rendkívüli juttatással függött össze. E változás nemcsak a költségvetés, hanem a nonprofit szektor és némileg a megfigyelési körbe tartozó vállalkozások bérkiáramlására is hatott.

A bruttó átlagkereset változásában és nagyságában jelentősek a különbségek

A nemzetgazdasági ágak keresetnövekedési üteme 2020 I. félévében még nagyobb sávban szóródott, mint az I. negyedév során. A bányászatban nominálisan is csökkentek a bérek, a többi területen növekedtek, a legdinamikusabb, 28,8%-os bruttó bérkiáramlás a humán egészségügyi, szociális ellátás területén történt. A sáv júniusban szélesedett ki extrém módon, ekkor 93,3 és 188,8% között szóródott nemzetgazdasági áganként a bruttó átlagkeresetek előző év azonos hónapjához viszonyított szintje. (A két szélsőérték szintén a bányászathoz és a humán egészségügyi, szociális ellátáshoz kapcsolódott.)

A humán egészségügyi, szociális ellátáson belül a humán egészségügyi ellátásban Közfoglalkoztatottak nélkül számolva.
^[9] – különösen a jutalomkifizetés hatására – egy év alatt 36,1%-kal, 468 600 forintra növekedtek a bruttó átlagkeresetek a 2020. január–júniusi időszak során. A szociális ellátás területén dolgozó, teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete ugyanebben az időszakban 13,8%-kal, 286 100 forintra nőtt.

A versenyszféra foglalkoztatási szempontból két legnagyobb súlyú nemzetgazdasági ágában – a feldolgozóiparban, valamint a kereskedelemben – a keresetnövekedések üteme eltérően alakult 2020 I. féléve során. A kereskedelemben az időszak minden hónapjában 9% feletti volt a bérnövekedés az előző év azonos időszakához viszonyítva, ezzel szemben a feldolgozóiparban április és május során fékeződött a bérkiáramlás: áprilisban stagnálás, májusban 5,0%-os növekedés jellemezte a területet. Hasonló (áprilisban stagnáló vagy nominálisan csökkenő, májusban az átlagostól elmaradó, júniusban már az I. negyedévi ütem körül alakuló) időbeli lefutása volt a bruttó keresetdinamikának a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nemzetgazdasági ágban is.

A legjobban fizető nemzetgazdasági ágak a pénzügyi szolgáltatás, az információ, kommunikáció és az energiaipar voltak, ezeken a területeken 2020 I. félévében a havi bruttó átlagkereset meghaladta a 648 000 forintot. A legrosszabbul fizetett nemzetgazdasági ágnak – 249 900 forintos (bejelentett) kereseti átlaggal – a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás számított.

A közfoglalkoztatottak bruttó kereseti átlaga 82 200 forintot tett ki, 0,3%-kal többet, mint egy évvel korábban. (A közfoglalkoztatottak évek óta változatlan nagyságú tarifális bérben részesülnek, így átlagkeresetükre alapvetően a belső összetételben bekövetkező változások hatnak).

2020 I. félévében a teljes munkaidőben alkalmazásban álló férfiak bruttó átlagkeresete 429 000, a nőké 362 100 forintot tett ki. Az egészségügyi dolgozók jutalomkifizetése (összefüggésben azzal, hogy ezen a területen magas a nők aránya) a nemenkénti átlagkeresetekre és azok változására is hatott:

• hozzájárult a nők gyorsabb bérdinamikájához. (2020 I. félévében a férfiaknál 9,0, a nőknél 11,2%-kal növekedtek az átlagkeresetek egy év alatt. Ezen belül júniusban a férfiak átlagkeresete 11,9, a nőké 21,2%-kal emelkedett.)

• Csökkentette a nemek közötti fizetési eltéréseket. (2020 májusáig hónapról hónapra mintegy 17%-kal maradt el a nők átlagkeresete a férfiak átlagától, júniusban viszont csak 9%-kal.)

A nemek közötti fizetési eltérések mögött nemcsak ebben az esetben, hanem általános érvénnyel is meghúzódnak a foglalkoztatási jellemzők különbségei (például életkor, a legmagasabb befejezett iskolai végzettség, illetve a munkatapasztalat hossza szerinti összetétel eltérése).

2020 I. félévében a 20 év alattiak kereseti pozíciói voltak változatlanul a legrosszabbak, de míg az I. negyedévben a 30–39 év közöttiek átlagkeresete meghaladta a 40–49 évesekét, addig az I. félévben már nem.

A szellemi foglalkozásúak átlagosan havi 503 300 forintot kerestek, a fizikaiak pedig 285 700 forintot. Amíg az I. negyedév során a fizikai állománycsoportba tartozók bruttó átlagkeresete gyorsabban nőtt, mint a szellemieké, addig a félév egészében már nem, a fizikaiak keresetei egy év alatt 8,7, a szellemi állománycsoportba tartozóké pedig 9,0%-kal emelkedett.

Foglalkozási főcsoportonként – a fegyveresek nélkül – vizsgálva a gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetőknek, törvényhozóknak volt a legmagasabb a havi bruttó átlagkeresetük, a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásúaké pedig a legalacsonyabb. Kétszámjegyű bérnövekedés a kereskedelmi és szolgáltatási (13,0%), az egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő (11,9%), valamint a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak körében (10,5%) következett be. A többi foglalkozási főcsoportban pedig elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól az egy év alatti növekedés.

A keresetek területi különbségei nem változtak számottevően. 2020 I. félévében változatlanul a fővárosi székhellyel rendelkező szervezeteknél dolgozók átlagkeresetei voltak a legmagasabbak, a legalacsonyabb bruttó átlagkeresete a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei alkalmazottaknak volt. Budapest kereseti előnye a többi területhez képest is kiemelkedő. Csak a fővárosban, illetve Győr-Moson-Sopron megyében haladta meg a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete a nemzetgazdasági átlagot. A területi különbségekre jelentős hatással van az eltérő foglalkoztatási struktúra, az alkalmazásban állók ágazatok, foglalkozások szerinti összetétele, valamint a közfoglalkoztatás eltérő súlya.

6,3%-kal nőtt a kedvezmények nélkül számolt reálkereset

2020 I. félévében a béreket terhelő személyi jövedelemadó és a munkavállalókat terhelő egyéb levonások mértéke változatlan maradt, így a bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset egyaránt 9,9%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A nemzetgazdasági szintű nettó átlagkereset 262 600 forintnak felelt meg.

A fogyasztói árak adott időszaki, 3,4%-os emelkedése mellett a keresetek reálértéke az I. negyedévinél gyorsabban, 6,3%-kal nőtt.

Az alkalmazásban állók különböző jogcímeken adó- és járulékkedvezményekre lehetnek jogosultak. (Évek óta létező kedvezmények például a családi adókedvezmény, az első házasok kedvezménye vagy egyes meghatározott betegségekben szenvedő munkavállalóknak járó személyi kedvezmény, illetve a saját jogú nyugdíjas munkavállalók munkaviszonyára érvényes járulékfizetési mentesség.) 2020-ban több változás is befolyásolta a kedvezményekkel korrigált nettó keresetek alakulását. Ilyenek:

• a legalább négygyermekes anyák élethosszig tartó személyijövedelemadó-mentessége,

• a járványhelyzet miatti meghatározott szakágazatokra kiterjedő járulékkedvezmény.

2020 I. félévében a kedvezmények, illetve az adó- és járulékmentességek figyelembevételével számított nettó átlagkereset 271 600 forint volt. Ez egy év alatt nominálisan 10,2%-kal emelkedett.

2020 I. félévében a bruttó havi munkajövedelem egy főre jutó havi átlagos összege 411 500 forint volt, ami az előző év azonos időszakához képest 9,8%-kal emelkedett. Ez a változás csaknem megegyezett a bruttó keresetek növekedési ütemével, az egyéb munkajövedelem részaránya érdemben alig változott. (Az egy évvel korábbi 4,1%-kal szemben 4,0%-ot tett ki.) Ez azt jelentette, hogy bruttó keresetén felül egy munkavállaló havonta átlagosan 16 600 forintnak megfelelő összegben részesült. Az arányszám és az ilyen címen fizetett összegek átlagos nagysága egy év alatt nem változott, de az I. negyedévhez viszonyítva mindkettő némileg nőtt. Ez részben azzal magyarázható, hogy évközben a gazdaságvédelmi akcióterv keretében a SZÉP-kártyával kapcsolatban módosítások léptek hatályba. Erre vonatkozóan a szociális hozzájárulási adó könnyítésére és a kedvező adózású béren kívüli juttatások felső keretösszegeinek szféránkénti változtatására került sor.

A legalacsonyabb összegű átlagos juttatásban az építőipar munkavállalói részesültek (5500 forint), ezzel szemben az energiaiparban átlagosan havi 45 100 forint értékű egyéb juttatást kapott egy alkalmazott.

Nőtt a részmunkaidőben alkalmazásban állók keresete

A nem teljes munkaidőben, de havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazásban állók – az előzetes adatok alapján – 2020 I. félévében átlagosan bruttó 188 800 forintot kerestek, 19,5%-kal többet, mint egy évvel korábban. A havi 60 óránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 13,5%-kal, 64 600 forintra nőtt. A jelentős emelkedés egyik oka, hogy a járvánnyal összefüggésben hozott intézkedések hatására számos munkavállalót soroltak át teljesből részmunkaidős foglalkoztatásba. A részmunkaidősök megváltozott összetétele járulhatott hozzá a nem teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagkeresetének a tavalyinál magasabb növekedéséhez.

A teljesített munkaórákra jutó bruttó kereset a teljes munkaidőben alkalmazásban állók esetén hozzávetőlegesen 2600 forint volt. A fizikaiak bruttó óradíja meghaladta az 1900, a szellemieké pedig megközelítette a 3300 forintot. A nem teljes munkaidősök és a 60 óránál rövidebb munkaszerződéssel rendelkezők bruttó órakeresete (2000–2100 forint/óra) némileg meghaladta a teljes munkaidős fizikaiakét.

Az átlagkereset dinamikájánál alacsonyabb volt a keresettömeg kiáramlása

2020 I. félévében az alkalmazásban állók és a havi 60 munkaóránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak részére számfejtett bruttó keresettömeg 6806 milliárd forint volt, ez 4,8%-kal (314 milliárd forinttal) haladta meg az egy évvel korábbit a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, valamennyi költségvetési intézménynél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek körében. Ezen belül a versenyszférában 4834 milliárd forint számfejtésére került sor, a növekedés ebben a körben csak 2,7% (126 milliárd forint) volt. A koronavírus okozta járvány gazdasági következményeivel összefüggésben az alacsonyabb munkavállalói létszám, a fizetés nélküli távollétek, illetve a munkavállalók egy részét érintő munkaidő- és/vagy keresetcsökkentések jelentős hatással vannak a kifizetett keresettömeg alakulására.

Csökkent a teljesített munkaórák száma

2020 I. féléve során összesen 2,6 milliárd munkaórát teljesítettek a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek, valamint valamennyi költségvetési intézmény munkavállalói. A mutató értéke (naptárhatástól nem tisztítva) 5,9%-kal csökkent. Különösen (11,1%) a teljes munkaidőben alkalmazásban álló fizikai foglalkozásúak teljesített munkaórái csökkentek, de mérséklődött a szellemi foglalkozásúak által ledolgozott munkaórák összesített száma is (3,9%). A részmunkaidős átsorolásokkal párhuzamosan az így dolgozók munkaórái 17,3%-kal nőttek. A változások – a járvány gazdasági hatásaival összefüggésben – a II. negyedévben voltak intenzívebbek. Ekkor a megfigyelésbe bevont szervezeteknél dolgozók teljesített munkaórái 11,6%-kal csökkentek. (Az előbb említett csoportoknál rendre 19,8 és 9,8%-os volt a visszaesés, illetve 36,0%-os a növekedés.)

[1]:↑ A statisztikai állományi létszámot jelentő alkalmazásban állók számának meghatározásánál a havi 60 munkaóránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak, valamint a tartós távolléten lévők (pl.: az egy hónapot meghaladó fizetés nélküli szabadságon lévők) nem kerülnek figyelembe vételre, ugyanis itt a számbavétel célja a hozzáadott érték előállításában aktívan és jelentősen részt vevő létszám meghatározása.

[2]:↑ Havi átlagos érintett létszám.

[3]:↑ Az összes álláshely meghatározása úgy történik, hogy a betöltendő álláshelyek számához hozzáadjuk a betöltött álláshelyek számát, vagyis a szervezet tevékenységében résztvevők zárónapi létszámát.

[4]:↑ Mezőgazdaság nélküli adatok.

[5]:↑ ILO (International Labour Organization) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet.

[6]:↑ Nincs munkája, aktívan keres munkát és rendelkezésre áll.

[7]:↑ A nemzetközi meghatározás (ILO-definíció) szerint munkanélküli az, akinek nincs munkája, az elmúlt 4 hétben aktívan keresett munkát, és ha találna, 2 héten belül munkába tudna állni.

[8]:↑ A munkaerő-felmérés lehetőséget biztosít arra, hogy megvizsgáljuk azoknak a személyeknek a munkaerőpiaci státuszváltását, akiket két egymást követő negyedévben is megfigyelünk (a minták közös részeinek vizsgálata alapján).

[9]:↑ Közfoglalkoztatottak nélkül számolva.

Jelmagyarázat:
– = A megfigyelt statisztikai jelenség nem fordult elő.

Hibajavítás

További adatok, információk:

Összefoglaló táblák (STADAT)

Módszertan (foglalkoztatás, munkanélküliség)

Módszertan (nyilvántartott álláskeresők módszertana)

Módszertan (intézményi munkaügyi adatgyűjtési rendszer módszertana)

Adminisztratív munkanélküliségi adatok módszertana

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu