Jövedelmi helyzet

Tovább nőtt a háztartások jövedelme

2020-ban az előző évek dinamikájától elmaradva, de tovább nőtt a háztartások jövedelme. Az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 2 millió 190 ezer forint volt, 8,8%-kal magasabb, mint az előző évben. A nettó jövedelem – 9,2%-os növekedés mellett – 1 millió 765 ezer forintot tett ki. A reáljövedelem 5,8%-kal nőtt.

Egyre magasabb a munkából származó jövedelem aránya

2020-ban folytatódott a jövedelemszerkezet javulása, tovább nőtt a munkavégzésből származó jövedelem aránya, ami 2010-ben az összjövedelem 65,3, 2019-ben 74,3%-át, 2020-ban 74,6%-át tette ki. Emellett a társadalmi jövedelmek részaránya fokozatosan csökkent, a 2010-es 32,5%-ról 2020-ra 23,4%-ra. Az egyéb jövedelmek hányada az előző évhez hasonlóan 2,0% volt.

• Az egy főre jutó éves bruttó munkajövedelem 9,4%-os növekedés mellett 1 millió 634 ezer forintot ért el. Közel 90%-a munkaviszonyból származott, egy főre vetítve 1 millió 451 ezer forint volt, 9,6%-kal meghaladta a 2019. évit.
• A társadalmi jövedelmek egy főre számított éves összege az egész lakosságra vetítve 512 ezer forint volt 2020-ban, 6,9%-kal magasabb az előző évinél. A legnagyobb részarányt (81,3%-ot) az öregségi ellátások tették ki, a teljes lakosságra vetített, egy főre jutó éves átlagos összegük 416 ezer forint volt. A családdal, gyermekekkel kapcsolatos ellátások egy főre jutó éves összege 5,9%-os növekedés mellett 72 ezer forintot tett ki, részarányuk a társadalmi ellátásokon belül 14,2%-ot képviselt.
• Az egyéb jövedelem (pl. tőkejövedelem) az összes jövedelem 2,0%-át adta, egy főre vetített éves átlagos összege 43 ezer forintot ért el.

A két szélső jövedelmi tized nettó jövedelme közötti különbség nem változott

A legalsó jövedelmi tizedben az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 552 ezer forint volt, az országos átlag egynegyede, a legfelső tizedben ugyanez 5 millió 329 ezer forint, az országos átlag 2,4-szerese. A jövedelmi tizedek szerinti összehasonlításkor figyelembe kell venni, hogy az egy főre jutó jövedelmek a háztartás átlagos taglétszámától is függnek, ami az első tizedben 2,9, a legfelsőben 1,8. A két szélső decilis közötti különbség a bruttó jövedelem esetében minimálisan, 9,5-szeresről 9,7-szeresre nőtt, azonban a nettó jövedelem vonatkozásában nem változott, ott az elsőhöz viszonyítva továbbra is 7,6-szer magasabb volt az egy főre jutó jövedelem a tizedik decilisben.

A két szélső tizedben jelentős eltérés mutatkozott a jövedelem szerkezetében. A legalsó tizedbe tartozó háztartások körében a munkajövedelem az összjövedelem 52,7, a legfelsőben 83,1%-át tette ki. A többi decilisben kiegyenlítettebb a munkajövedelem aránya, 66,7 és 77,3% között szóródott.

Tovább csökkent az egyszülős, illetve a három és annál több gyermekes háztartások jövedelmének országos átlagtól való elmaradása

Az egyes háztartástípusok közül továbbra is az egyedülállóak jövedelme volt a legmagasabb, 2020-ban egy főre vetítve átlagosan bruttó 2 millió 620 ezer forint. Közülük a 65 év alattiaké ennél magasabb, 3 millió 158 ezer forint, a 65 évesek és annál idősebbeknél pedig 2 millió 038 ezer forint jutott egy főre. A gyermektelen háztartásokban ez az összeg 2 millió 550 ezer forintot tett ki, 12,7%-kal többet, mint 2019-ben. A járvány kedvezőtlenebbül érintette a gyermekes háztartások jövedelmi helyzetét, akiknek az egy főre jutó éves bruttó jövedelme 4,5%-kal nőtt, 1 millió 822 ezer forint volt. Ennek ellenére 2020-ban tovább csökkent az egyszülős, illetve a három és annál több gyermekes háztartások lemaradása, előbbiek egy főre jutó éves bruttó jövedelme 18,3%-kal (2019-ben 29,1%-kal), utóbbiaké 36,3%-kal (2019-ben 41,3%-kal) volt kevesebb az országos átlagnál. Egyik gyermekes családtípusban sem érte el a bruttó jövedelem az országos átlagot.

A legmagasabb jövedelemmel a felsőfokú végzettségűek, az 55–64 évesek és az aktívak rendelkeztek

A háztartások egy főre jutó bruttó jövedelme a referenciaszemély életkorának emelkedésével nő. Az egy főre jutó bruttó jövedelem az 55–64 éves referenciaszeméllyel rendelkező háztartásokban volt a legmagasabb, egy főre vetítve éves szinten 2 millió 436 ezer forint, 7,6%-kal magasabb, mint a 2019. évi. Azokban a háztartásokban, ahol ez a személy felsőfokú végzettségű volt, a fejenkénti bruttó jövedelem (3 millió 53 ezer forint) 39,4%-kal haladta meg az átlagot. Ugyanakkor az alapfokú végzettségűek háztartásában az egy főre jutó bruttó jövedelem az országosnak mindössze 54,9%-a volt, 1 millió 202 ezer forintot tett ki. Egy főre vetítve – 8,9%-os emelkedés mellett – 2 millió 341 ezer forint volt az aktív háztartások éves bruttó jövedelme 2020-ban. A nyugdíjas háztartásokban ennek összege 1 millió 790 ezer forintot ért el, 18,3%-kal elmaradt az országos átlagtól.

Kismértékben csökkent a régiók közötti jövedelmi különbség

A háztartások jövedelmi helyzete regionálisan jelentősen eltér. A fővárosi háztartások jövedelmi helyzete a legkedvezőbb, emellett az átlagot csak Pest, illetve Nyugat- és Közép-Dunántúl régió jövedelme múlta felül. Budapesten az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 2 millió 878 ezer forint volt, az országos átlag 1,3-szorosa. Észak-Magyarországon ez az összeg 1 millió 826 ezer forintot tett ki, 16,6%-kal elmaradt az országos átlagtól.

A háztartások jövedelmének a szerkezete Nyugat-Dunántúlon és Pest régióban volt a legkedvezőbb, ahol a munkajövedelem aránya az összjövedelmen belül sorrendben 78,9 és 78,2%-ot tett ki. Észak-Magyarországon volt a legkedvezőtlenebb a helyzet, itt a munkajövedelem 68,3%-ot képviselt, míg a társadalmi jövedelem 28,4%-ot, 5 százalékponttal magasabbat, mint országosan.

2020-ban csökkent Észak-Alföld és Dél-Dunántúl háztartásainak jövedelmi elmaradása az országos átlaghoz képest. 2019-ben sorrendben 17,6 és 15,6%-kal volt kevesebb az egy főre jutó bruttó jövedelem az átlagnál, míg 2020-ban 14,9 és 14,4%-kal.

A jövedelmek nagyságának alakulása követi a települési hierarchiát. A megyei jogú városokban az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 4,1%-kal meghaladta az országos átlagot, 2 millió 280 ezer forintot tett ki. A többi városban 6,0%-kal maradt el az átlagtól a fejenkénti összeg, míg a községekben 14,0%-os volt az elmaradás, szemben a 2019. évi 17,7%-kal.

A háztartások szubjektív megítélése alapján az átlagos megélhetéshez a legalsó tizedbe tartozók szerint havi 110 ezer forint, a legfelsőben ennek kétszerese lenne szükséges

A háztartások szubjektív véleményét tükrözik azok az adatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy fejenként mekkora havi jövedelemre lenne szükségük bizonyos megélhetési szintekhez. Minél kedvezőbb jövedelmi helyzetben van egy adott háztartás a tényleges jövedelme alapján, annál magasabb jövedelmet tart szükségesnek egy-egy megélhetési szinthez. Míg az első decilisben fejenként havi 110 ezer forintot is elégségesnek ítéltek egy átlagos életvitelhez, addig a 10. decilisben fejenként 220 ezer forintot. A legalsó tizedben a háztartások tényleges jövedelme nem érte el még a nagyon szűkös megélhetéshez szükségesnek tartott szintet sem, az ötödikben csak kismértékben maradt el az átlagos megélhetési szinthez szükségesnek vélt összegtől, a legfelső decilisben pedig a tényleges jövedelem másfélszerese annak, mint amit az átlagos szinthez elegendőnek ítélt meg a háztartás.

A háztartások fogyasztási kiadásainak nagysága, szerkezete

2020-ban a Covid19-járvány ellenére a fogyasztás értéke 2,8%-kal nőtt az előző évihez képest, és a kiadások szerkezete is jelentősen módosult

A háztartások fogyasztási színvonalát elsősorban a gazdaság teljesítőképessége, a foglalkoztatási helyzet, valamint az árak színvonalának alakulása befolyásolja. A lakossági fogyasztási kiadások 2013 óta tartó bővülő trendjét sok fogyasztási szegmensben visszavetette a 2020-ban kirobbant világjárvány. A pandémia kezelésére hozott korlátozó intézkedések a háztartásokat életmódbeli változásokra kényszerítették, amik hatással voltak kiadásaik nagyságára, és átformálták annak szerkezetét is. 2020-ban az egy főre jutó összes személyes célú kiadás éves szinten 1 millió 369 ezer forint volt, folyó áron 2,8%-kal nőtt, de a 3,3%-os átlagos áremelkedést figyelembe véve reálértéken 0,5%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest.

2020-ban a fogyasztás összességében bővült, de a pandémia az egyes kiadási csoportok alakulására eltérően hatott. Míg a kiadások közel negyedét adó élelmiszerek és alkoholmentes italok fogyasztása folyó áron 9,9, a lakberendezési és háztartásviteli kiadások pedig 10,4%-kal emelkedtek, addig az utazások szigorítása, az időleges bezárások, illetve a korlátozott nyitvatartás következtében a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatásra kiadott összegek 17,6%-kal visszaestek. Jelentős volt a csökkenés a kultúra, szórakozás (–8,9%), a ruházkodás (–7,2%), továbbá a közlekedés (–6,9%) vonatkozásában is. A járványhelyzet sajátos körülményei, a kijárási korlátozás, az online oktatás és a home office elterjedése ugyanakkor számos fogyasztási csoportra pozitívan hatott. Számítógépekre, szoftverekre 23,9%-kal többet fordított a lakosság, mint az előző évben, valamint a mosó- és tisztítószerekre (13,5%), illetve a vitaminokra, gyógykészítményekre (21,0%) jutó kiadások is emelkedtek.

A járvány miatt nőtt a kötött kiadások aránya az összkiadáson belül

A gazdaság fejlettségét viszonylag jól mutatja a lakosság fogyasztási struktúrája, ezen belül leginkább az, hogy összkiadásaiból milyen arányt képviselnek a létfenntartáshoz szorosan kapcsolódó, alapvetőnek tekintett (az élelmiszerekre, lakásfenntartásra és közlekedésre fordított) állandó költségek. A további, megélhetésen túlmutató költségekhez tartozik minden egyéb tétel, így például a kultúra, a szórakozás, a hírközlés, a vendéglátás. A kötött (alapvető) kiadások aránya 2013 és 2019 között, a gazdaság teljesítőképességének és a jövedelmek növekedésével párhuzamosan évről évre csökkent. 2020-ban a járvány jelentősen visszavetette a szolgáltatásokra fordított összegeket, így a háztartások alapvető kiadásainak részesedése az összfogyasztásból 55,5%-ra nőtt. Az élelmiszerekre és a hírközésre kiadott összeg emelkedett, ám közlekedésre 6,9%-kal kevesebbet költöttünk.

Az élelmiszereken belül a legtöbbet húsra és húskészítményekre költöttek

2020-ban a háztartásban fogyasztott élelmiszerekre éves szinten 326 ezer, alkoholmentes italokra 32 ezer forintot költött a lakosság fejenként, folyó áron 9,8, illetve 11,3%-kal többet, mint az előző évben. Az élelmiszereken belül a legnagyobb arányt (30,1%) a hús és húskészítmények képviselték, amit a tejre, tejtermékre, sajtra, tojásra fordított kiadások (16,9%) követtek. Cereáliákra az összes élelmiszer-kiadás 15,8%-át fordította a lakosság.

2020-ban a háztartások egy főre vetítve 68,6 kilogramm húst vásároltak, a termékcsoport 11,3%-os drágulása mellett 0,2%-kal kevesebbet, mint az előző évben. A cereáliafogyasztás 4,0%-kal emelkedett, ezen belül a vásárolt liszt mennyisége a pandémia alatti pánikvásárlások, valamint az otthoni kenyérsütés elterjedése miatt 18,4%-kal nőtt, ellenben a kenyéré éves szinten 5,5%-kal visszaesett. A tej és tejtermékeken belül tejből 56,7 liter fogyott fejenként, tojásból 167 darabot vásárolt a lakosság, 1,0, illetve 3,4%-kal többet, mint az előző évben. Összességében a zöldségfélék elfogyasztott éves mennyisége 15,1%-kal bővült, a gyümölcsök jelentős, 27,7%-os áremelkedése azonban az elfogyasztott mennyiséget 13,0%-kal visszavetette.

A kiadás szerkezete a két szélső jövedelmi ötödben hasonló módon változott

A fogyasztás a jövedelmi helyzettel mutatja a legerősebb összefüggést. 2020-ban az alsó jövedelmi ötödben 634 ezer, a legfelsőben 2 millió 349 ezer forint volt az egy főre jutó éves fogyasztási kiadás, az előző évhez képest folyó áron az előbbiben 1,1, az utóbbiban 2,8%-kal nőtt. A kiadás szerkezete mindkét szélső jövedelmi ötödben hasonló módon változott: nőttek az élelmiszerekre, a szeszes italokra, dohányárukra és a lakberendezésre fordított kiadások, ugyanakkor csökkentek a vendéglátásra, valamint kultúra, szórakozásra kiadott összegek. A leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti különbségek az elmúlt években stagnáltak, 2020-ban a különbség enyhén nőtt, a legfelső jövedelmi ötödben élők 3,7-szer annyit költöttek egyéni fogyasztásukra, mint a legalsó ötödben lévők. Az alsó ötödbe tartozók kiadásai az országos átlag kevesebb mint felét, a legfelsőbe tartozóké annak 1,7-szeresét tették ki. Nemcsak a kiadás nagyságában, hanem annak szerkezetében is jelentősek a különbségek. Míg a legfelső ötödbe tartozók összes kiadásukból 51,3%-ot fordítottak alapvető szükségleteik kielégítésére, addig a legszegényebb jövedelmi ötödbe tartozóknál 63,0% volt ez az arány.

Az aktív háztartások fogyasztási kiadásai 1,6%-kal nőttek

2020-ban arányaiban a legmagasabb éves egy főre jutó kiadással, 2 millió 10 ezer forinttal az egyszemélyes háztartások rendelkeztek, 46,8%-kal meghaladva az összes háztartás átlagát. A gyermekes háztartások fejenkénti éves átlagos fogyasztása 0,4%-os csökkenés mellett 1 millió 48 ezer forint volt. A járvány terjedésének megfékezése miatt elrendelt digitális oktatás, az otthoni munkavégzés, valamint a korlátozó intézkedések következtében összességében 18,1%-kal estek vissza a vendéglátási és szálláshely-szolgáltatási kiadások. Emellett ruházkodásra 13,3, közlekedésre 13,2, kultúra, szórakozásra 9,2%-kal kevesebbet fordítottak. A gyermektelen háztartások egy főre jutó éves személyes célú kiadása volumenében 2,4%-kal bővült az előző évhez képest, 1 millió 686 ezer forintot tett ki, 23,2%-kal haladta meg az országos átlagot. A nyugdíjas háztartások egy főre jutó kiadása 1 millió 530 ezer forint volt, volumenében 5,0%-kal több az egy évvel korábbinál, az összes háztartástípus közül ez nőtt a leginkább. Az életkor sajátosságaiból adódóan a többi háztartástípusban élőkhöz képest jellemzően itt volt a legmagasabb az egészségügyi kiadás, 145,6 ezer forint, az országos átlag közel kétszerese. Az aktív háztartásokban élők egy főre jutó éves kiadásai 1 millió 358 ezer forintot tettek ki, folyó áron 1,6%-kal többet az előző évhez képest.

A legdinamikusabban a dél-dunántúli háztartások fogyasztása bővült

A lakosság fogyasztása jelentős területi különbségeket mutat. 2019-hez képest Dél-Dunántúlon és Pest régióban nőtt a legdinamikusabban a fogyasztás 2020-ban (folyó áron 4,7 és 4,5%-kal). Viszont a fővárosban a korábbi években megszokott erőteljes növekedés nem folytatódott, mindössze 0,9%-os volt, ugyanis a közlekedésre, a vendéglátásra és szálláshely-szolgáltatásra, valamint a kultúrára, szórakozásra fordított kiadások visszaesése itt volt a legjelentősebb. Így is Budapest áll az első helyen, 1 millió 782 ezer forintos egy főre jutó kiadással, ami 30,2%-kal haladta meg az országos átlagot. Az alföldi és az északi régiók fogyasztási kiadásai közeledtek az átlaghoz, azonban még mindig alatta maradtak, Észak-Alföldön az országos átlagtól 16,7, Észak-Magyarországon 15,5%-kal maradtak el.

Az előző évekhez hasonlóan minél nagyobb lélekszámú településen élt egy háztartás, annál magasabb volt a kiadásainak az összege, ami a települési hierarchiában lefelé haladva folyamatosan csökkent. 2020-ban az egy főre jutó kiadás a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban 1 millió 426 ezer, a vidéki városokban 1 millió 258 ezer forintot tett ki. Az összeg a községekben volt a legalacsonyabb, éves szinten 1 millió 212 ezer forint, az országos átlag 88,5%-a.

A járvány hatására tovább nőtt az informatikai eszközök elterjedtsége

A háztartások tulajdonában lévő tartós fogyasztási cikkek állománya az utóbbi évtizedekben jelentősen gyarapodott, az alapvető cikkek többsége szinte minden háztartásban megtalálható, így például a televízióval, mosógéppel vagy a mobiltelefonnal való ellátottság közel teljes. A nagy háztartási gépek közül a mosogatógép elterjedése gyorsult az utóbbi években, 2020-ban a háztartások már közel harmadában megtalálható volt. Dinamikusan nőtt a lakosság személyiszámítógép-ellátottsága is, ez 2020-ban az otthoni munkavégzés és az online oktatás elterjedése miatt tovább bővült. Az informatikai eszközök közül a laptoppal rendelkező háztartások aránya 57,7, a netbookkal, tablettel rendelkezőké pedig 16,7%-ra emelkedett. A háztartások 59,7%-a rendelkezett saját tulajdonú személygépkocsival.

Szegénység, társadalmi kirekesztődés

2020-ban a Covid19-járvány következtében kismértékben nőtt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya

A szegénységet az Európai Unió valamennyi tagállamában egységesen mérik, ennek fő mutatója a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya (AROPE: At Risk of Poverty or Social Exclusion), amely az alábbi részindikátorokkal együttesen vizsgálja a jövedelmet, az anyagi nélkülözést, valamint a munkaerőpiaci kirekesztődést:

1. Relatív jövedelmi szegénységi arány (olyan háztartásban élők aránya, ahol a nettó jövedelem nem éri el a medián jövedelem 60%-át)
2. Súlyos anyagi depriváció (olyan személyek aránya, akik meghatározott 9 tétel közül legalább 4-ben anyagi okból hiányt szenvednek)
3. Nagyon alacsony munkaintenzitás (olyan háztartásban élők aránya, ahol a 18–59 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20%-át töltik munkával)

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek tekintjük azokat, akik a három dimenzió közül legalább egyben érintettek.

2020-ban a Covid19-járvány gazdasági hatásai negatívan érintették a háztartások egy részének jövedelmi és munkaerőpiaci helyzetét. Ennek következtében 2019-hez képest 51 ezer fős növekedés mellett 1 millió 752 ezer főt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. Az érintettek aránya 0,4 százalékponttal nőtt, és a teljes népesség 18,2%-át tette ki. Ezen belül a relatív jövedelmi szegénységi arány 12,7, a súlyos anyagi depriváció 8,3, a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója pedig 3,7% volt 2020-ban.

Az egyes szegénységi dimenziókat tekintve 727 ezer fő tartozott a kizárólag jövedelmi szegények, 390 ezer a kizárólag súlyosan depriváltak és 113 ezer fő a kizárólag munkaszegények közé. A szegénység mélységét az mutatja, hogy a szegénység kockázatának kitettek egyszerre hány szegénységi dimenzióban érintettek. Az egyszerre egy dimenzióban érintettek aránya 1,7 százalékpontos csökkenés mellett 70,2% volt, az egyszerre két dimenzióban érintetteké 3 százalékponttal nőtt, és 24,5%-ot képviselt.

A világjárvány negatív hatásai ellenére 112 ezerről 93 ezerre csökkent azok száma, akik mindhárom szegénységi dimenzióban egyszerre érintettek. Ők a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata által érintettek 5,3%-át (2019-ben 6,5%-át), a teljes népességnek pedig 1,0%-át tették ki, a 2019-es 1,2%-hoz képest.

Továbbra is leginkább a munkanélkülieket és az alapfokú végzettségűeket érinti a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata

A szegénység leginkább azokat a társadalmi csoportokat veszélyezteti, akiknek a munkaerőpiaci helyzete az átlagosnál kedvezőtlenebb. A pandémia következményeként 2020-ban emelkedett a munkanélküliség, ami maga után vonta, hogy 45 ezer fővel nőtt a szegénység vagy kirekesztődés kockázata által érintett munkanélküliek száma, arányuk közel 61%-ot tett ki. Az alapfokú végzettségűek körében szintén jóval átlag fölötti volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, körükben 38,9%-ot érintett a szegénység 2020-ban. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségűek között ez az arány 5,0% volt. A szegénység vagy kirekesztődés kockázata által érintett nyugdíjasok száma nem változott, arányuk 0,3 százalékponttal csökkent.

A korcsoportos bontásokat tekintve a járvány a gyermekek szegénységi kockázatát növelte a legnagyobb mértékben, a szegénység által érintett 18 év alattiak aránya 2,5 százalékponttal nőtt 2019-hez képest. A 18–64 évesek és az idősek érintettsége lényegében nem változott, a nyugdíjasoké kismértékben csökkent.

Továbbra is kevesebb gyermekes háztartást érint a szegénység vagy kirekesztődés kockázata, mint gyermektelent

Az egyes háztartástípusokat tekintve 2020-ban a legnagyobb mértékben az egyedül élő 65 éves és annál idősebbek, valamint a három és annál több gyermekes háztartások szegénységi kockázata nőtt. Előbbiek körében az érintettek aránya 8,9 százalékpontos növekedés mellett 29%-ot tett ki. A nagycsaládosok esetében ez az arány 3,4 százalékponttal, 23,7%-ra emelkedett. Kismértékben javult az egyszülős háztartások szegénységi helyzete, de még így is jelentősen meghaladta az átlagot, 37,3%-ukat érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata. 2020-ban összességében a gyermektelen háztartások szegénységi kockázata alig változott 2019-hez képest, míg a gyermekes háztartások között az érintettek aránya 1,6 százalékponttal nőtt.

A legalsó jövedelmi ötödben élők 73,1%-át érinti a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata

A háztartások szegénységi helyzetét a legnagyobb mértékben a jövedelmi helyzetük határozza meg. A legalsó jövedelmi ötödben élők között a szegények vagy kirekesztődöttek aránya 73,1% volt, míg a második ötödben már alig több mint egy tizedük tartozott 2020-ban az érintett kockázatos csoportba. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek 79,9%-a a legalsó jövedelmi ötödből került ki, miközben ez a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók esetében az 1,0%-ot sem érte el.

Tovább nőtt a regionális különbség a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés esetében

2020-ban nőtt a regionális különbség a legfejlettebb és a legelmaradottabb régiók között. Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon csökkent a szegénység vagy kirekesztődés kockázata által érintett népesség aránya. Előbbiben 3,1 százalékpontos mérséklődés mellett a népesség 10,1%-át, utóbbiban 5,4 százalékpontos csökkenés mellett a népesség 12,4%-át érintette a szegénység vagy kirekesztődés. Budapesten 2,4 százalékponttal, a népesség 13,6%-ára növekedett a szegénység által érintettek aránya. A lakosság legalább egynegyede volt érintett ebben Dél-Dunántúlon (24,9%), Észak-Alföldön (25,0%), valamint Észak-Magyarországon (28,1%). Ezek a régiók valamennyi szegénységi dimenziót tekintve jóval átlag fölötti arányt mutattak 2020-ban. A jövedelmi szegénység 17 és 18% között szóródott, a súlyos anyagi depriváció Észak-Magyarországon volt kiemelkedően magas, 18,1%, a munkaszegénység pedig Dél-Dunántúlon volt a legnagyobb, ahol a népesség 11,0%-a élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. A legkedvezőbb helyzetű Közép-Dunántúlon a lakosság 5,5%-a élt jövedelmi szegénységben, 4,9%-a volt súlyosan deprivált, és 2,2%-a munkaszegény.

A járvány következtében romlott a roma népesség szegénységi helyzete

Mivel a roma népesség életszínvonala a járvány előtt is jelentősen elmaradt az országos átlagtól, őket különösen kedvezőtlenül érintette a járványhelyzet. Ennek következtében az évek óta tartó javuló tendencia megtorpant, és a roma népesség szegénységi mutatói a 2018. évi szintre estek vissza. 2020-ban a roma népesség kétharmadát érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. A súlyosan depriváltak aránya másfélszeresére nőtt, és minden ötödik személy élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. A jövedelmi szegénység növekedése kisebb mértékű volt, de a szegénységi küszöb alatt élők aránya így is 2,9-szerese volt az országos átlagnak.

Minimálisan emelkedett a szegénységi küszöb alatt élők száma és aránya

A relatív jövedelmi szegénység azokat érinti, akiknek jövedelme elmarad a szegénységi küszöbtől, azaz nem éri el a mediánjövedelem 60%-át. A mutató relatív, az egyén jövedelmét viszonyítja a népesség többi tagjának jövedelméhez, miközben figyelembe veszi a mediánjövedelem változását. 2020-ban a szegénységi küszöb 10,3%-kal nőtt az előző évihez képest, éves összege az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan 1 millió 394 ezer, a két felnőtt két gyermekes háztartások esetében 2 millió 927 ezer forintot tett ki.

2020-ban a szegénységi küszöb alatt élők száma 1 millió 219 ezer főt tett ki, ami a teljes népesség 12,7%-át jelentette, 0,4 százalékpontos növekedés mellett.

A jövedelmi szegénység az átlagnál nagyobb mértékben érintette a munkanélkülieket (45,0%), az alapfokú végzettségűeket (28,6%), az egyszülős családokat (28,2%), valamint az egyedülállókat (23,6%). A gyermekes családok jövedelmi szegénysége továbbra is kedvezőbb, mint a gyermekteleneké, előbbiek 10,9, utóbbiak 14,3%-a élt a szegénységi küszöb alatt. A nyugdíjasok szegénységi aránya (14,4%) meghaladta az országos átlagot. A teljes munkaidős dolgozók jövedelmi szegénysége (7,3%) nem változott az előző évhez képest, viszont a részmunkaidősöké 12,2%-ról 13,6%-ra növekedett.

A szociális támogatások jelentősen mérséklik a rászorulók jövedelmi szegénységét. A szociális transzferek nélkül számított szegénységi arány 2020-ban 20,6%-ot tett ki, azaz minden ötödik ember jövedelmi szegénységben élt volna, társadalmi juttatások nélkül. A szociális transzferek a legnagyobb mértékben a gyermekek szegénységét csökkentették, családtámogatás nélkül a gyermekek 30,1%-a tartozott volna a jövedelmi szegények közé 2020-ban.

Kismértékben nőtt a súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya és száma

Az anyagi depriváció bizonyos javaktól és szolgáltatásoktól való megfosztottságot jelent. Azokat tekintjük súlyosan depriváltaknak, akik meghatározott kilenc tételből (lásd 26. ábra) legalább négyben érintettek. A deprivációs mutató alakulásán is tükröződik, hogy 2020-ban a járvány gazdasági hatásai a társadalom jelentős hányadában egzisztenciális nehézségeket okoztak. Országosan 31 ezer fővel (0,3 százalékponttal) nőtt a súlyosan nélkülözők száma. Leginkább azok aránya emelkedett (1,9 százalékponttal), akik olyan háztartásban éltek, amelyek nem engedhették meg maguknak az évi egyhetes pihenést. Emellett 1,3 százalékponttal nőtt (125 ezer fővel) azoké, akik anyagi okból nem rendelkeztek gépkocsival, és 1,2 százalékponttal (116 ezer fővel) azoké, akik nem tudták a lakásukat megfelelően fűteni. Annak köszönhetően, hogy az utóbbi években folyamatosan javult a háztartások jövedelmi helyzete, 2020-ban a járvány ellenére 78 ezer fővel kevesebben éltek olyan háztartásban, ahol nem tudtak fedezni egy egyszeri, 105 ezer forintos váratlan kiadást, és 36 ezerrel kevesebben olyanban, amelynek fizetési hátraléka volt.

Nem változott a munkaszegénységben érintettek száma

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés meglétének harmadik komponense, a nagyon alacsony munkaintenzitás-mutató, a munkaszegénységet jelzi. A munkaintenzitás a 18–59 éves háztartástagok munkával töltött idejét méri. Azok a háztartások tartoznak a nagyon alacsony munkaintenzitásúak közé, ahol a munkaképes korú tagok a lehetséges munkaidejüknek kevesebb mint 20%-át töltötték munkával a kérdezést megelőző évben.

2020-ban 353 ezer fő élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban, ami a teljes népességhez viszonyítva 3,7, a 18–59 éves, aktív korosztály arányában pedig a tavalyival megegyezően, 5,0%-ot jelentett. A munkaszegénység a legnagyobb arányban (11,0%) az alapfokú végzettségűek körében fordult elő.

Csökkent a jövedelmi egyenlőtlenség

A jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálatának széles körben alkalmazott mérőszámai a Gini-együttható és az S80/S20-mutató. Előbbi azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, utóbbi a legalsó és a legfelső ötödök közti jövedelemkülönbséget vizsgálja. Minél nagyobb a mutatók értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség. 2020-ban mindkét mérőszám az egyenlőtlenség csökkenését mutatta, a Gini-együttható 28,3-ről 27,7-re csökkent, az S80/S20-mutató pedig a 2019-es 4,3 után 4,2 volt. Magyarország továbbra is az unió átlagánál alacsonyabb mutatókkal rendelkezik, és a közepesen egyenlőtlen országok közé tartozik.

Uniós összehasonlításban Magyarországon alacsony a jövedelmi szegények aránya

2019-ben legkevesebben Csehországban (9,5%), Szlovákiában (11,4%), illetve Dániában (12,1%), legtöbben Bulgáriában (23,8%), Romániában (23,4%) és Lettországban (22,9%) éltek az adott ország szegénységi küszöbértéke alatti jövedelemből. Magyarország továbbra is az ötödik legkisebb aránnyal rendelkezett az unióban.

Az összetett szegénységi mutatót tekintve is Csehországban volt a legkedvezőbb a helyzet 2019-ben, ahol a lakosság 11,9%-a volt kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. Továbbra is Bulgáriában volt a legkedvezőtlenebb a szegénységi helyzet, ott a népesség 32,1%-át érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata.

Szubjektív jóllét

A járvány következményeként kismértékben romlott az emberek élettel való elégedettsége

A szubjektív jóllét mérések fontos kiegészítő szerepet töltenek be az életszínvonal-kutatásokban. A társadalom szubjektív jóllétét leíró, egyik legfontosabb mutató az élettel való elégedettség.A megkérdezett 16 éves és annál idősebb személyek egy 0-tól 10-ig terjedő skálán fejezhették ki, hogy összességében mennyire elégedettek életükkel. A 0 jelenti, hogy egyáltalán nem, a 10 pedig, hogy teljes mértékben elégedettek.^[1] A Covid19-járvány miatti bizonytalanságot jelzi, hogy a mutató átlagértéke – 2020 szignifikáns javulása után – 2021-re 0,2 átlagponttal 6,6 pontra csökkent.

A férfiak és nők elégedettségét összehasonlítva minimálisra mérséklődött a különbség, előbbiek körében az átlagérték 6,6, utóbbiaknál 6,5. Az életkori lejtő a tavalyi tendenciát követi: minél idősebb valaki, annál kevésbé elégedett az életével. 2020-hoz képest 2021-ben a korcsoportokon belül a fiatal korosztályt érinti legnagyobb arányban a csökkenés, a 16–24 évesek között 0,7 átlagponttal mérséklődött az elégedettség (7,1).

Az előző évekkel megegyezően a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők elégedettebbek az életükkel. Az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek magasabbra (6,7-re és 7,2-re), a középfokú, érettségivel nem rendelkező végzettségűek alacsonyabbra (6,3 pontra) értékelték elégedettségüket. A legfeljebb alapfokú végzettségűek voltak a legkevésbé elégedettek (5,7 pont).

Az elégedettség területi mintázata évről évre változik. 2020-ban a legmagasabb elégedettségről a Nyugat-Dunántúlon élők számoltak be (6,9), míg 2021-ben a közép-dunántúliak (6,8). Változatlanul az észak-magyarországi lakosság volt a legkevésbé elégedett az életével (6,1).

A felsőfokú végzettségűek és a fiatalok bíznak meg leginkább másokban

Az embertársainkba vetett bizalom mértéke erősen hat jóllét-érzésünkre. 2021-ben a bizalmi index a tavalyival megegyező volt (5,1).A válaszadók itt is egy 0-tól 10-ig terjedő skálán fejezhették ki bizalmuk mértékét.^[2]

A legmagasabb bizalmi szint évek óta a fiatalabb korosztályokra jellemző, a 16–24 és a 25–34 évesek körében szinte azonos (5,2). A legkevésbé a 35–44 éves korosztály bízott meg embertársaiban, és a 65–74 éves korosztályt leszámítva (5,1), egyik korosztályban sem éri el az országos átlagot a különböző korú emberek bizalmi szintje (5,0 körül alakul). Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál nagyobb az emberekbe vetett bizalma is. A legalacsonyabb bizalmi szint a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők körében figyelhető meg (4,8), a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek között (5,4).

Területi összehasonlításban átlagon felüli bizalmi szint jellemzi a Nyugat-Dunántúl régióban élőket (5,7), míg a Budapesten élők (4,9), valamint a Pest régióbeli lakosok körében átlagon alulira értékelték embertársaikba vetett bizalmukat (4,8).

Az élettel való elégedettség és a bizalom mértéke hatással vannak egymásra, az életükkel nagyon elégedettek körében fordulnak elő a legnagyobb arányban olyanok, akiket magas bizalmi szint jellemez, míg a nagyon elégedetlenek bíznak meg a legkevésbé embertársaikban.

Javult a lakosság biztonságérzete közterületen

Környezetünk erősen befolyásolja mindennapi jóllétérzetünket. Amennyiben szorongást, félelmet vált ki belőlünk sötétedés után az utcán tartózkodni, az negatív hatással lehet szociális életünkre, ami csökkentheti az általános elégedettségünket, ronthatja mentális egészségünket.

2021-ben a lakosság biztonságérzete közterületen tovább javult, a 16 éves és annál idősebb lakosság 84,7%-a nagyon vagy eléggé biztonságban érzi magát, ez közel 3 százalékpontnyi javulás az előző évhez képest. Továbbra is jelentős a különbség a nők és férfiak biztonságérzete között. Míg a férfiak 6,6%-a számolt be veszélyérzetről, addig a nők 21%-a, ám összességében nézve 2020-hoz képest ezen arányok is javultak (a férfiaknál közel 3 százalékpontos javulás figyelhető meg, míg a nőknél több mint 2,5 százalékpontnyi).

2020-hoz mérten változott a biztonságérzet megítélése településtípusonként: míg tavaly a megyeszékhelyen, megyei jogú városban élők számoltak be magas biztonságérzetről, addig 2021-ben már a községben élők (86,0%). A leginkább a fővárosiak biztonságérzete javult.

Évek óta ugyanaz a tendencia jellemzi a régiókban élők biztonságérzetét. 2021-ben is a három dunántúli régióban érezték a leginkább biztonságban magukat, a nyugat-dunántúli lakosok 95,0%-a nyilatkozott így. Ezzel szemben az Észak-Magyarországon élők csupán 67,3%-a számolt be biztonságérzetről, ami a korábbi éveket nézve is kiemelkedően alacsony.

Tovább javult az egészségi állapot megítélése

A Covid19-járvány megjelenése ellenére a korábbi évekhez hasonlóan tovább javult azok aránya, akik jónak vagy nagyon jónak ítélték saját egészségüket. Az előző évhez képest is közel 3 százalékponttal emelkedett arányuk, 2021-ben már a lakosság 64,8%-a tartotta egészségi állapotát jónak, valamint nagyon jónak. Ennek okai között lehet talán említeni, hogy az otthon történő munkavégzés, a maszkviselés, a távolságtartás a különböző szezonális fertőző betegségekkel szemben is hatékonyak voltak.

Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál inkább elégedett egészségi állapotával: míg a legfeljebb általános iskolát végzettek 53,0, addig a felsőfokú végzettségűek 78,0%-a ítélte jónak vagy nagyon jónak egészségi állapotát. Ugyanez figyelhető meg a háztartás anyagi helyzetét vizsgálva: minél magasabb jövedelemmel rendelkezik a háztartás, annál elégedettebbek egészségi állapotukkal az ott élők. A régiós mintázat változott: míg 2020-ban a Pest régióban élők voltak a legelégedettebbek az egészségi állapotukkal, addig 2021-ben a közép-dunántúliak (70,3%). Budapesten, valamint Pest régióban is meghaladta az országos átlagot az arányuk (előbbi 68,2%, utóbbi 67,7%), ezzel szemben a Dél-Alföldön élők értékelték legkevésbé jónak vagy nagyon jónak egészségi állapotukat (59,2%).

[1]:↑ A megkérdezett 16 éves és annál idősebb személyek egy 0-tól 10-ig terjedő skálán fejezhették ki, hogy összességében mennyire elégedettek életükkel. A 0 jelenti, hogy egyáltalán nem, a 10 pedig, hogy teljes mértékben elégedettek.

[2]:↑ A válaszadók itt is egy 0-tól 10-ig terjedő skálán fejezhették ki bizalmuk mértékét.

További adatok, információk

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu