Összefoglalás
2019-ben folytatódott a magyarországi háztartások jövedelmi helyzetének javulása. Az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 2 millió 6 ezer forint volt, 10,5%-kal magasabb, mint az előző évben. A háztartások egy főre jutó éves rendelkezésre álló nettó jövedelme 12,5%-os növekedés mellett 1 millió 611 ezer forintot tett ki. A reáljövedelem 8,8%-kal nőtt 2018-hoz képest.
2019-ben a háztartások fogyasztása értékében és volumenében minden fogyasztási csoportban bővült. Az egy főre jutó összes személyes célú kiadás 1 millió 332 ezer forint volt, folyó áron 8,9, reálértéken pedig – a fogyasztói árak 3,4%-os emelkedése mellett – 5,3%-kal haladta meg az előző évit. Legnagyobb mértékben a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatásra, valamint a kultúrára, szórakozásra fordított kiadások nőttek (folyó áron 15,2, illetve 14,6%-kal), míg a legvisszafogottabb növekedési ütem a lakásfenntartás és háztartási energiakiadások terén mutatkozott, ahol a fogyasztás 4,6%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.
2019-ben a teljes népesség 17,7%-át, 1 millió 695 ezer főt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, 118 ezer fővel kevesebbet, mint 2018-ban. A jövedelmi szegénységi arány 12,4%-ról 12,2%-ra, a súlyos anyagi depriváció 8,7%-ról 8,0%-ra mérséklődött. 350 ezer ember élt munkaszegény háztartásban, a népesség 3,6%-a.
2020-ban a 16 évesnél idősebb magyar lakosság életkörülményeinek szubjektív megítélése számos területen javult a korábbi esztendőkhöz képest. Az emberek általános életelégedettsége 6,3-ről 6,8-re nőtt, de saját egészségi állapotuk megítélésében is közel 4 százalékpontos javulás figyelhető meg az előző évhez képest, így most a lakosság 62,1%-a mondta jónak vagy nagyon jónak egészségi állapotát. A lakosság közterületen érzett biztonságérzete is nőtt (80,8%-ról 82,1%-ra). Az embertársainkba vetett bizalom átlagértéke stagnál, a korábbi évekhez hasonló: 5,1.
Jövedelmi helyzet
Folytatódott a háztartások jövedelmi helyzetének javulása
2019-ben tovább javult a háztartások jövedelmi helyzete. Az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 2 millió 6 ezer forint volt, 10,5%-kal magasabb, mint az előző évben. Az egy főre jutó éves rendelkezésre álló nettó jövedelem – 12,5%-os növekedés mellett – 1 millió 611 ezer forintot tett ki.
Tovább nőtt a munkából származó jövedelem aránya
A háztartások jövedelmének három fő összetevője a munkavégzésből származó, a társadalmi és az egyéb jövedelem. 2019-ben folytatódott a jövedelemszerkezet javulása, tovább nőtt a munkavégzésből származó jövedelem aránya, ami 2010-ben az összjövedelem 65,3, 2018-ban 73,7, 2019-ben 74,3%-át tette ki. Emellett a társadalmi jövedelmek részaránya fokozatosan csökken, 2010 óta 32,5%-ról 23,8%-ra. Az egyéb jövedelem részaránya az előző évekhez képest emelkedett, 2,0% volt 2019-ben.
- A munkajövedelem 88,5%-át a munkaviszonyból származó jövedelem tette ki, összege egy főre vetítve 1 millió 319 ezer forint volt, 10,8%-kal meghaladva a 2018. évi értéket. A vállalkozásból származó jövedelemmel együtt az egy főre vetített bruttó munkajövedelem 11,5%-os növekedés mellett 1 millió 490 ezer forintot tett ki.
- A társadalmi jövedelmek egy főre számított éves összege 477 ezer forintot ért el 2019-ben. Összetételét tekintve a legnagyobb részarányt (81,3%-ot) az öregségi ellátások adták, egy főre vetített éves átlagos összegük 387 ezer forint volt, 5,7%-kal magasabb, mint 2018-ban. A családdal, gyermekekkel kapcsolatos ellátások egy főre vetített éves összege 7,7%-os növekedés mellett 68 ezer forint volt, részarányuk a társadalmi ellátásokon belül 14,4%-ot képviselt.
- Az egyéb jövedelem az összes jövedelem 2,0%-át adta, egy főre vetített éves átlagos összege 40 ezer forintot tett ki.
Kismértékben csökkent a legalsó és a legfelső jövedelmi tized közti különbség
A legalsó jövedelmi tizedben az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 509 ezer forint volt, az országos átlag egynegyede, a legmagasabb tizedben ugyanez 4 millió 855 ezer forintot tett ki, az országos átlag 2,4-szeresét. A jövedelmi tizedek szerinti összehasonlításkor figyelembe kell venni, hogy az egy főre jutó jövedelmek nagysága függ a háztartás átlagos taglétszámától, ami az első tizedben 2,5, a legfelsőben pedig 1,8. A bruttó jövedelem tekintetében nem változott, a rendelkezésre álló nettó jövedelemre vonatkozóan azonban tovább szűkült a rés a két szélső decilis között: a 2016. évi 8,6-szeres különbség 2019-re 7,6-szeresre mérséklődött.
A két szélső decilisben jelentős eltérés mutatkozott a jövedelemszerkezetben. A legalsó tizedbe tartozó háztartások körében a munkajövedelem az összjövedelem felét, a legfelsőben 83,0%-át tette ki. A többi decilisben kiegyenlítettebb a munkajövedelem megoszlása, 67,8 és 76,7% között szóródott.
Tovább nőtt a reáljövedelem
A reáljövedelem 2013 óta emelkedik. 2019-ben a fogyasztói árak 3,4%-os növekedése mellett a megelőző évhez képest 8,8%-kal nőtt a háztartások reáljövedelme, ez 2010 óta a legnagyobb emelkedés.
Tovább csökkent a gyermekes háztartások jövedelmének országos átlagtól való elmaradása
Továbbra is az egyedül élő személyek jövedelme volt a legmagasabb, éves szinten egy főre vetítve átlagosan bruttó 2 millió 293 ezer forint, 14,3%-kal meghaladta az országos átlagot. A gyermekes háztartások egy főre jutó éves bruttó jövedelme – 13,4%-os növekedés mellett – 1 millió 739 ezer forint volt. A gyermekesek bruttó jövedelmének országos átlagtól való elmaradása a 2018. évi 15,5%-ról 13,3%-ra csökkent, az egygyermekesek jövedelme elérte azt. A gyermektelen háztartások egy főre vetített éves átlagos bruttó jövedelme 2 millió 255 ezer forintot tett ki, 12,4%-kal meghaladva az átlagot. 2019-ben a legalacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel az egyszülős háztartások rendelkeztek, egy főre vetítve 1 millió 426 ezer forinttal, 29,0%-kal maradva el az átlagtól.
A pénzbeni szociális ellátásokon kívül a gyermekekhez kapcsolódó nem pénzbeni juttatások is csökkentik a gyermekes háztartások terheit. Az ingyenes tankönyv, az ingyenes vagy kedvezményes gyermekétkeztetés, valamint a gyermekvédelmi kedvezmény a gyermekes háztartások jövedelmét háztartásonként átlagosan éves szinten 54 ezer forinttal növeli meg, ezen belül a három és annál több gyermekes háztartások nettó jövedelmét átlagosan 139 ezer, a kétgyermekesekét egy háztartásra vetítve 22 ezer forinttal. Legnagyobb mértékben az egyszülős háztartások jövedelme emelkedik ezen juttatások hatására, átlagosan egy háztartásra vetítve évi 188 ezer forinttal.
Legmagasabb jövedelemmel az 55–64 évesek, a felsőfokú végzettségűek és a dolgozók rendelkeztek
A háztartások egy főre jutó bruttó jövedelme a referenciaszemélyA háztartás tagjai közül a legmagasabb jövedelemmel rendelkező személy.[1] életkorának emelkedésével nő. Az egy főre jutó bruttó jövedelem az 55–64 éves referenciaszeméllyel rendelkező háztartásokban volt a legmagasabb, egy főre vetítve éves szinten 2 millió 264 ezer forint, 13,7%-kal haladta meg a 2018. évit. Kedvezőtlen munkaerőpiaci lehetőségeik miatt a szakképzettség nélküli, csupán alapfokú végzettségűek háztartásában az egy főre jutó bruttó jövedelem az országos átlagnak mindössze 58,1%-át érte el, és 1 millió 165 ezer forintot tett ki. A felsőfokú végzettségű referenciaszemélyű háztartások esetében 45,2%-kal haladta meg az átlagot a fejenkénti bruttó jövedelem, ami 2 millió 912 ezer forintot jelentett. Egy főre vetítve – 11,8%-os emelkedés mellett – 2 millió 149 ezer forint volt az aktív háztartások éves bruttó jövedelme 2019-ben. A nyugdíjas háztartások egy főre jutó éves bruttó jövedelme 4,6%-os emelkedéssel 1 millió 574 ezer forintot tett ki.
Kismértékben tovább nőtt a régiók közötti jövedelmi különbség
A háztartások jövedelmi helyzete regionálisan jelentősen eltért. 2019-ben kismértékben nőtt a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező régiók közötti különbség. Budapesten az egy főre jutó éves átlagos jövedelem 2 millió 641 ezer forint volt, az országos átlag 1,3-szerese. Észak-Alföldön az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 1 millió 658 ezer forintot tett ki, 17,3%-kal elmaradva az országos átlagtól.
A háztartások jövedelemszerkezete Dél-Dunántúlon a legkedvezőtlenebb, ahol a munkajövedelem aránya az összjövedelmen belül 67,2% volt, 15,3 százalékponttal alacsonyabb, mint az országos átlag. Ebben a régióban volt a legmagasabb a társadalmi jövedelmek aránya (30%). A legkedvezőbb jövedelemszerkezettel továbbra is Pest régió háztartásai rendelkeztek, ahol a munkajövedelem részaránya 78,2, a társadalmi jövedelmeké pedig 20,7% volt.
A jövedelmek nagysága követi a települési hierarchiát: minél nagyobb lélekszámú településen élt egy háztartás, annál magasabb egy főre jutó bruttó jövedelemmel rendelkezett. A megyei jogú városokban az éves bruttó jövedelem 8,1%-kal meghaladta az országos átlagot, egy főre vetítve 2 millió 169 ezer forintot tett ki. Az egyéb városokban 4,8%-kal maradt el az átlagtól a fejenkénti jövedelem. Nőtt a községek országos átlagtól való elmaradása, ami 2018-ban 12,5, 2019-ben 17,7% volt.
A háztartások egy főre jutó éves bruttó jövedelmének nagysága és megoszlása régiónként, 2019
Az átlagos megélhetéshez a háztartások szubjektív elvárása a legalsó tizedben havi 102 ezer forint, a felsőben ennek közel kétszerese
A háztartások szubjektív véleményét tükrözik azok az adatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy fejenként mekkora havi jövedelemre lenne szükségük bizonyos megélhetési szintekhez. Minél kedvezőbb jövedelmi helyzetben van a háztartás, annál magasabb jövedelmet tartanak szükségesnek egy-egy megélhetési szinthez. Míg az első decilisben fejenként havi 102 ezer forintot is elégségesnek ítéltek egy átlagos életvitelhez, addig a 10. decilisben fejenként 193 ezer forintot. A legalsó decilisben a háztartások tényleges jövedelme nem érte el még a szűkös megélhetéshez szükségesnek tartott szintet sem, a 10. decilisben viszont háromszorosa annak, mint ami elég lenne az átlagos színvonalhoz.
Magyarország a közepesen egyenlőtlen országok közé tartozik az EU-ban
A jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálatának széles körben alkalmazott mérőszámai a Gini-együttható és az S80/S20 mutató. Előbbi azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, utóbbi pedig a legalsó és a legfelső ötödök közti jövedelemkülönbséget vizsgálja. Minél nagyobb a mutatók értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség. 2019-ben mindkét mérőszám az egyenlőtlenség kismértékű növekedését mutatta, a Gini-együttható 28,2, az S80/S20 mutató pedig 4,3 volt. Magyarország továbbra is az unió átlagánál kisebb mutatókkal bír, és a közepesen egyenlőtlen országok közé tartozik.
A háztartások fogyasztási kiadásainak nagysága, szerkezete
8,9%-kal nőtt a fogyasztás az előző évhez képest
2019-ben az egy főre jutó összes személyes célú kiadás éves szinten 1 millió 332 ezer forint volt, folyó áron 8,9%-kal haladta meg az előző évit. A fogyasztói árak 3,4%-os átlagos emelkedése mellett a lakosság fogyasztása reálértéken 5,3%-kal bővült az egy évvel korábbihoz képest.
A 2008–2009-es gazdasági válság utáni csökkenést, illetve stagnálást követően 2013-tól kezdve – már kedvezőbb társadalmi-gazdasági környezetben – újból erősödésnek indult a fogyasztói bizalom, a fogyasztás színvonala évről évre emelkedett. Összességében a háztartások egy főre jutó fogyasztási kiadásai 2010 és 2019 között reálértéken 41,7%-kal bővültek.
Minden fogyasztási csoportban emelkedett a kiadás nagysága
2019-ben a háztartások fogyasztása értékében és volumenben minden fogyasztási csoportban bővült, folyó áron leginkább a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatásra, valamint a kultúrára, szórakozásra fordított kiadások nőttek (15,2, illetve 14,6%-kal), a legvisszafogottabb növekedési ütem pedig a lakásfenntartás és háztartási energiakiadások terén mutatkozott, ahol a fogyasztás 4,6%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.
A legtöbbet – éves szinten fejenként 325,2 ezer forintot – élelmiszerekre és alkoholmentes italokra adott ki a lakosság, miközben lakásfenntartásra és háztartási energiára 246,3 ezer, közlekedésre pedig 158,4 ezer forintot költöttek. E három, alapvetőnek tekintett tétel közül a közlekedésre fordított kiadások 7,9, az élelmiszerek és alkoholmentes italok 3,0, a lakásfenntartási és háztartásienergia-költségek 2,4%-kal bővültek reálértéken az előző évhez képest.
2010 és 2019 között a fogyasztás szerkezete jelentősen módosult. Míg az élelmiszerek és alkoholmentes italok, valamint a közlekedés kiadásainak aránya a fogyasztási kiadásból (1,6, illetve 0,9 százalékponttal) emelkedett, addig a lakásfenntartásé – a rezsicsökkentéssel összefüggésben – 6,7 százalékponttal kevesebb lett. Ezzel párhuzamosan a lakásfenntartásra fordított kiadások 2010 és 2019 között mérsékeltebben (1,3-szeresükre) nőttek, mint az élelmiszerek és alkoholmentes italok 1,8-szeresére emelkedett költsége, miután az élelmiszerek drágulása az évek többségében meghaladta az átlagos árváltozásét.
Az összes kiadáson belül nőtt a szabadon felhasználható tételek aránya
Egy ország fejlettségi színvonalát jól mutatja a lakosság fogyasztási struktúrája, az, hogy a fogyasztási kiadásból mekkora arányt képviselnek a létfenntartáshoz szorosan kapcsolódó, állandó költségek, vagyis az élelmiszerekre és alkoholmentes italokra, lakásfenntartásra és közlekedésre fordított kiadások, illetve az egyéb mozgó fogyasztási tételek (mint például a kultúrára, szórakozásra, hírközlésre, vendéglátásra fordítottak).
Az alapvető kiadások aránya a válságot követő dekonjunktúra éveiben volt a legmagasabb, 60% körüli, a későbbiekben a gazdasági teljesítmény és a jövedelmek növekedésével párhuzamosan folyamatosan mérséklődött. 2019-ben a megélhetésen túlmutató, nem alapvető tételekre fordított összegek aránya az összes kiadáson belül 45,2%-ra emelkedett, ez 5,6 százalékponttal több, mint a 2012-ben mért negatív rekord (39,6%).
Az élelmiszerek közül a legtöbbet húsra és húskészítményekre költötték
2019-ben háztartásban fogyasztott élelmiszerekre éves szinten 296,7 ezer, alkoholmentes italokra 28,5 ezer forintot költött a lakosság fejenként, folyó áron 8,1, illetve 9,9%-kal többet, mint az előző évben. Az élelmiszereken belül a legnagyobb arányt, 30,5%-ot (90,5 ezer forintot) a hús és húskészítmények képviselték, amit a tejre, tejtermékre, sajtra, tojásra kiadott összegek (16,9%, 50,3 ezer forint) követtek. Cereáliákra évente 47,1 ezer forintot adtak ki a háztartások, az összes élelmiszer-kiadás 15,9%-át.
2019-ben a lakosság egy főre vetítve 68,8 kilogramm húst fogyasztott éves szinten, 7,9%-kal többet, mint 2018-ban, ezen belül 19,2 kilogramm sertéshúst és 23,1 kilogramm baromfihúst vásároltak a háztartások, 0,9, illetve 2,2 kilogrammal többet, mint 2018-ban. Halfogyasztásunk összességében szerény mértékben, egy főre jutóan 0,3 kilogrammal bővült. A háztartásban fogyasztott cereáliák egy főre jutó éves mennyisége 93,5 kilogramm volt, az előző évinél 6,1%-kal több. A tej és tejtermékeken belül tejből 56,2 liter fogyott fejenként, tojásból 161 darabot vásárolt a lakosság, 2,8, illetve 2,0%-kal többet, mint az előző évben. Összességében a zöldségfélék elfogyasztott éves mennyisége 6,9, a vásárolt burgonyáé 13,9%-kal esett vissza, amiben közrejátszhatott a burgonya 43,9 és a zöldségfélék 22,2%-os éves drágulása. A lakosság 2019-ben éves szinten átlagosan 53,5 kilogramm gyümölcsöt vásárolt fejenként, 3,0%-kal többet, mint az előző évben.
A legfelső jövedelmi ötöd háztartásai 3,6-szer annyit költöttek, mint a legalsóba tartozók
A fogyasztás nagysága leginkább a jövedelmi helyzettel függ össze: minél magasabb egy háztartás jövedelme, annál többet költ. 2019-ben a fogyasztási kiadás mindkét szélső jövedelmi ötöd minden fogyasztási csoportjában egyaránt emelkedett. A leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti különbség nem változott az előző évhez képest: a legfelső jövedelmi ötödben élők 3,6-szer annyit adtak ki egyéni fogyasztásukra, mint a legalsó ötödben lévők. A jövedelmüket tekintve az alsó 20%-ba tartozók kiadásai az országos átlag kevesebb, mint felét, a legfelső 20%-ba tartozóké annak 1,7-szeresét tette ki. A kiadás nagysága 2019-ben az előző évhez képest reálértéken az alsó jövedelmi ötödben 5,5, a legfelsőben 5,8%-kal nőtt.
Élelmiszerekre és alkoholmentes italokra a legalsó ötödben élők éves szinten egy főre jutóan 189,2 ezer forintot költöttek, reálértéken 2,2%-kal többet, mint 2018-ban. A magasabb jövedelem magasabb szintű szükségletek kielégítését tette lehetővé: a legfelső ötödbe tartozók ugyanerre az alsó ötödben élők által kiadott összeg két és félszeresét (477,0 ezer forint) adták ki, ami reálértéken 3,1%-kal haladta meg az előző évit. Lakásfenntartásra egy főre jutóan az alsó jövedelmi ötödbe tartozók 140,5 ezer, a felső ötödben élők 376,1 ezer forintot fordítottak éves szinten, az árváltozás hatását is figyelembe véve egységesen 3,1%-kal többet, mint 2018-ban. A lakásfenntartási kiadások egy főre jutó összegét befolyásolja, hogy a szegényebb háztartásokban általában magasabb a taglétszám, de hatással van rá az életmód, a lakás- és háztartásnagyság, a korszerű, hatékony berendezések megléte vagy hiánya is. Az egy főre jutó, 54,4 ezer forintos éves fejenkénti közlekedési kiadások az alsó jövedelmi ötödben az átlag harmadát alig haladták meg, a legfelső ötödben az összeg annak már közel kétszerese (316,3 ezer forint) volt, az előző évinél reálértéken 9,7, illetve 9,1%-kal több. A különbség a gépjárműállománnyal és az üzemeltetés költségeivel függ leginkább össze: a legfelső jövedelmi ötödben élők 220,6 ezer forintos éves egy főre jutó gépjármű-fenntartási költsége több mint ötszöröse az alsó ötödben élők 42,1 ezer forintos kiadásának.
A fogyasztás szerkezetében is jelentősek a különbségek. Míg a lakosság leggazdagabb 20%-a kiadásainak 51,1%-át fordította alapvető szükségleteinek kielégítésére (élelmiszerekre és alkoholmentes italokra, lakásfenntartásra és közlekedésre), addig a legszegényebb jövedelmi ötödbe tartozók esetében már 61,2% volt ez az arány, költéseik között így kisebb hányadot képviselhettek az egyéb szükségleteik kielégítésére fordított összegek.
Reálértéken 7,9%-kal emelkedett a gyermekes háztartások fogyasztása
2019-ben a legmagasabb éves egy főre jutó kiadással, 1 millió 890 ezer forinttal az egyszemélyes háztartások rendelkeztek, kiadásaik nagysága 41,9%-kal haladta meg az összes háztartás átlagát. Nemek szerint nézve a férfiak évi 2 millió 58 ezer forintos fejenkénti fogyasztása 15,9%-kal volt magasabb az egyedül élő nőkénél.
A gyermekes háztartások egy főre jutó átlagos éves fogyasztása 1 millió 53 ezer forint volt fejenként, az előző évhez képest az országos átlagnál dinamikusabban, folyó áron 11,6%-kal növekedett. Az egy főre jutó kiadás nagysága a gyermekes háztartások körében – az eltartottak számából adódóan – négyötöde az átlagnak, és mindössze kétharmada a gyermektelenekének. 2019-ben a gyermektelen háztartások egy főre jutó éves személyes célú kiadása 1 millió 593 ezer forint volt, 3,5%-kal bővült volumenében az előző évhez képest, az összeg nagysága 19,6%-kal haladta meg az országos átlagét. A nyugdíjas háztartások egy főre jutó kiadásai 1 millió 410 ezer forintot tettek ki, folyó áron 1,3%-kal többet az egy évvel korábbinál. Az életkor sajátosságaiból adódóan a többi háztartástípusban élőkhöz képest jellemzően itt a legmagasabbak az egészségügyi kiadások, ez pedig azokban az egyszemélyes háztartásokban volt a legmagasabb (éves szinten 158,9 ezer forint), ahol kizárólag 65 éves és annál idősebb személy élt. A nyugdíjasok egészségüggyel kapcsolatos költéseinek zömét a gyógyszerköltségek jelentették, az országos átlag közel másfélszeresét, amire fejenként 96,4 ezer forintot adtak ki. Az aktív háztartásokban élők egy főre jutó éves kiadásai 1 millió 338 ezer forintot tettek ki 2019-ben, folyó áron 11,2%-kal többet az előző évhez képest.
A legdinamikusabban a budapesti háztartások fogyasztása bővült
2019-ben az előző évhez képest Budapesten nőtt a legdinamikusabban (13,7%-kal) a fogyasztás, az országos átlag növekedési ütemét 4,8 százalékponttal haladta meg. A fővárost 12,4%-os növekedési ütemmel Pest régió, Dél-Dunántúl (10,8%) és Nyugat-Dunántúl (10,5%) követte a rangsorban. A háztartások fogyasztási kiadásaiban mért regionális különbségek évek óta alig változtak, bár az alföldi és az északi régiók fogyasztási kiadásai felzárkózást mutatnak, azonban még mindig elmaradnak az ország egészére átlagosan jellemzőtől. A kiadás nagysága Észak-Alföldön az országos átlagtól 17,1, Észak-Magyarországon 13,4%-kal maradt el.
Minél nagyobb lélekszámú településen él egy háztartás, annál magasabb a kiadásaik összege. Az előző évekhez hasonlóan a háztartások 2019-ben is Budapesten fordították a legtöbbet fogyasztásra. Ez az érték a települési hierarchiában lefelé haladva folyamatosan csökkent: a megyeszékhelyeken és a többi vidéki városban 1 millió 395 ezer, a vidéki városokban 1 millió 213 ezer forintot tett ki. Az összeg a községekben volt a legalacsonyabb, éves szinten 1 millió 168 ezer forint, az országos átlag 87,7%-a.
A háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása régiónként, 2019
Tovább nőtt a mobileszközök népszerűsége
A háztartások tulajdonában lévő tartós fogyasztási cikkek állománya az utóbbi évtizedekben jelentősen gyarapodott, az alapvető cikkek többsége szinte minden háztartásban megtalálható. Emellett lezajlott egy modernizációs folyamat is, amely során a családok korábban kevésbé elterjedt eszközökkel szerelték fel lakásukat.
A televízióval való ellátottság közel teljesnek mondható, a LED-, LCD- és plazmatelevíziók népszerűsége gyorsan növekszik, 2019-ben már a háztartások 69,8%-a rendelkezett ilyen típusú készülékekkel, míg 2010-ben csak 11,1%-uk. A háztartási nagygépek közül a mosógéppel való ellátottság nevezhető még közel teljesnek, de egyre inkább terjed a mosogatógépek használata is, már a háztartások 24,5%-ában megtalálhatók. A szórakoztató elektronikai cikk állománynál dinamikusabban nőtt a lakosság személyi számítógép- és mobiltelefon-ellátottsága.
- A modernizációs folyamat felgyorsult, a számítógépek típusai közül az asztali számítógép népszerűsége csökkent, viszont nőtt a laptopoké, napjainkban már ez a legelterjedtebb számítógéptípus. 2019-ben a háztartások 52,2%-a rendelkezett laptoppal, illetve notebookkal, 39,2%-ában volt asztali számítógép, 16,1%-ukban pedig netbook, tablet.
- A mobiltelefon használata néhány év alatt, robbanásszerűen terjedt el, ma már szinte minden háztartásban megtalálható, tipikusan több is, száz háztartásra 202 darab jut. Az ellátottságon belül nincsenek olyan nagy területi különbségek, mint amilyenek a jövedelmi vagy a fogyasztási színvonal esetében fennállnak. Itt nem érvényesül a központ–vidék, kelet–nyugat, észak–dél eltérés, a területek ellátottsága gyakorlatilag hasonló.
A saját tulajdonú személygépkocsi száz háztartásra jutó száma 70. A legtöbb autó a Nyugat-Dunántúlon és Pest régiójában élő háztartások használatában van.
A jelzáloghitellel rendelkezőket terhelő törlesztő részletek a teljes kiadás egyre csökkenő hányadát, 2019-ben 13,4%-át teszik ki
A háztartások „teljes kiadásába”Az Európai Unió országaiban, így hazánkban is a COICOP, vagyis a lakossági fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozási rendszere képezi a hivatalos statisztika alapját, ami egyes felhalmozási jellegűnek tekintett lakossági „kiadások” összegeit – ideértve a jelzáloghitelek törlesztésére kifizetett összegeket – nem tekinti fogyasztásnak, így azokat nem is veszi számba.[2] az előzőekben részletesen bemutatott tételeken kívül a lakáshitelek törlesztésére, valamint azok kamataira kifizetett összegek is beletartoznak, amelyek havi rendszerességgel jelentkeznek, és kifizetésük tipikusan havi jövedelemből történik.
Az egy főre jutó teljes kiadás átlagos értéke 2019-ben 1 millió 362 ezer forint volt éves szinten, 2,3%-kal több a COICOPA COICOP nemzetközileg egységes statisztikai osztályozás, a lakossági vásárolt fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának számbavételét szolgálja.[3] szerint számba vett fogyasztási kiadásnál. Lakáshitel-törlesztésre átlagosan 30,2 ezer forintot adott ki a lakosság egy főre jutóan.
2019-ben ténylegesen 515 ezer háztartásnak, benne 1,5 millió személynek volt jelzáloghitele arra a lakásra, amelyben élt, ők 561,7 ezer forintot fizettek vissza kölcsönük után egy év alatt háztartásonként. Az adós családokat terhelő törlesztő részletek nagysága folyamatosan mérséklődik, 2011-ben a teljes kiadásuk ötödét is meghaladta (21,1%), ami a devizahitelek kivezetésével és a kedvezőbb kamatkörnyezet kialakulásának hatására 2019-re 13,4%-ra csökkent.
Szegénység, társadalmi kirekesztődés
Tovább csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma
A szegénységet az Európai Unió valamennyi tagállamában egységes mutatószámrendszer alapján számolják. Fő indikátora a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya (AROPE, At Risk of Poverty or Social Exclusion) nevű mutató, amely együttesen vizsgálja a jövedelmet, az anyagi nélkülözést, valamint a munkaerőpiaci kirekesztődést. Ezek alapján az összetett mutató három részindikátort foglal magába:
- relatív jövedelmi szegénység (olyan háztartásban élők aránya, ahol a nettó jövedelem nem éri el a medián jövedelem 60%-át),
- súlyos anyagi depriváció (olyan személyek aránya, akik meghatározott kilenc fogyasztási tétel közül legalább négyről anyagi okok miatt lemondani kényszerülnek),
- nagyon alacsony munkaintenzitás (olyan háztartásban élők aránya, amelyekben a munkaképes korú /18–59 éves/ háztartástagok a lehetséges munkaidejüknek csak kevesebb mint ötödét töltik munkavégzéssel).
Szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek azokat tekintjük, akik a három dimenzió közül legalább egyben érintettek.
2019-ben 118 ezer fős csökkenés mellett, 1 millió 695 ezer főt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, a teljes népesség 17,7%-át. Az összetett mutató egyes dimenzióit tekintve a relatív jövedelmi szegénység a lakosság 12,2, a súlyos anyagi depriváció 8,0, a nagyon alacsony munkaintenzitás pedig 3,6%-át érintette 2019-ben.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek többségét, 1 millió 169 ezer embert érintett a relatív jövedelmi szegénység, 764 ezer főt a súlyos anyagi depriváció, és 350 ezer ember élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek többségét, 71,9%-át egy, 21,6%-át két szegénységi dimenzió érintette.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma és aránya dimenziónként külön, illetve a dimenziók együttes figyelembevételével, 2019
2012 óta összesen 370 ezer fővel csökkent, 2016 óta pedig 110 ezer fő körül stagnál azok száma, akiket mindhárom dimenzió együttesen sújt.
Leginkább a munkanélkülieket és az alapfokú végzettségűeket érinti a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata
2019-ben mind a nők, mind a férfiak körében 17,7%-ukat érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. Valamennyi korcsoportban kiegyenlítettebb a nemek közötti eltérés az előző évihez képest: a 65 éves és annál idősebb korcsoportban is 1 százalékponton belülire csökkent a nők hátránya.
Folytatódott a gyermekek és a fiatalok szegénységi helyzetének javulása. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata által érintettek aránya a 18 év alattiak esetében 22,5%-ról 17,7%-ra, a 18 és 24 év közötti fiatalok körében 22,4%-ról 18,7%-ra csökkent.
Az egyes társadalmi csoportokat tekintve a munkanélküliek voltak leginkább kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának, arányuk 2019-ben 61,8% volt. Kedvezőtlen munkaerőpiaci pozíciójuk miatt az alapfokú végzettségűek körében is jóval átlag fölötti a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, minden harmadikuk érintett, ezzel szemben a felsőfokú végzettségűek között ez az arány 5,6% volt 2019-ben. 2019-ben a nyugdíjasok 18%-át érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata.
2019-ben először a gyermektelenekhez képest kevesebb gyermekes háztartást érint a szegénység vagy kirekesztődés kockázata
2019-ben 193 ezerrel csökkent a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának kitett gyermekes háztartások száma, arányuk 20,0%-ról 16,1%-ra mérséklődött. Szignifikánsan javult a három vagy annál több gyermekes háztartások helyzete, a kockázatos csoportba tartozó háztartások aránya 28,6%-ról 20,3%-ra csökkent. Ugyanakkor a 2018. évi mérséklődés után ismét nagyobb arányban érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata az egyszülős háztartásokat, körükben a mutató 38,9%-ot tett ki. 2019-ben azokban a gyermektelen háztartásokban romlott a szegénységi helyzet, amelyekben legalább egy 65 év feletti háztartástag élt, a többi háztartástípusban csökkent vagy stagnált a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya.
Tovább nőttek a regionális különbségek a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés esetében
2019-ben ismét nőttek a regionális különbségek a legfejlettebb és a legelmaradottabb régiók között. A legkedvezőbb helyzetben lévő Budapest lakosságának 11,2%-át érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata, míg a legszegényebb Észak-Magyarországon minden negyedik háztartást. E tekintetben a legnagyobb mértékű (6,8 százalékpontos) javulás Pest régióban történt. Az előző évihez képest nem változott a kockázatnak kitett háztartások aránya Közép-Dunántúlon (13,3%), Észak-Alföldön (24,1%) és Dél-Dunántúlon (24,6%). A jövedelmi szegénység továbbra is leginkább Dél-Dunántúl és Észak-Alföld (19,4 és 15,9%), a legkevésbé pedig Budapest népességét (7,4%) érintette. A súlyos anyagi deprivációban élők aránya Észak-Magyarországon (17,7%), volt a legmagasabb, ahol a nélkülözők aránya közel 2 százalékponttal nőtt 2018-hoz képest, és több mint kétszerese az országos átlagnak. Átlagot meghaladó volt a súlyosan depriváltak aránya Észak-Alföldön (11,6%) és Dél-Dunántúlon (9,8%) is. A munkaszegénység továbbra is Dél-Dunántúlon volt a legmagasabb, ahol a lakosság 8,7%-a élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban, míg Pest régióban az érintettek aránya mindössze 2,0% volt 2019-ben.
Folytatódott a roma népesség szegénységi kockázatának javulása, de még mindig az országos átlag háromszorosa
2019-ben a roma népesség körében a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 10,3 százalékpontos javulás mellett 52,9%-ot tett ki. Körükben jelentősen csökkent a súlyos anyagi deprivációban élők aránya, 2019-ben 30,9%-ukat érintette. Csökkent a jövedelmi szegények hányada, de még így is 2,8-szorosa volt az országos átlagnak. Kismértékben romlott a munkaszegénység mutatója, 15,2%-uk élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban.
Csökkent a szegénységi küszöb alatt élők aránya
A relatív jövedelmi szegénység azokat érinti, akiknek jövedelme nem éri el a szegénységi küszöböt, azaz a medián ekvivalens jövedelemMedián ekvivalens jövedelem: a teljes népesség OECD 2 fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján történő sorbarendezése után a sor közepén lévő jövedelem jelenti a mediánt, vagyis hozzá képest pontosan ugyanannyinak van kevesebb, illetve több jövedelme. [4] 60%-át. A mutató arról ad képet, hogy az adott személy jövedelme hogyan viszonyul a társadalom többi tagjának jövedelméhez, ezért relatív és nem abszolút szegénységet mér. Magyarországon a szegénységi küszöb értéke 2019-ben 12,8%-kal nőtt az előző évihez képest, összege éves szinten az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan 1 millió 263 ezer forint volt.
A szegénységi küszöb alatt élők aránya 12,2%-ot tett ki, és 1 millió 169 ezer embert érintett, 17 ezerrel kevesebbet, mint 2018-ban.
A jövedelmi szegénység legnagyobb mértékben a munkanélkülieket (44,4%), az egyszülős háztartásokat (26,7%), az alapfokú végzettségűeket (24,6%), és az egyedül élő személyeket (19,8%) érintette 2019-ben. A gyermekes családok jövedelmi szegénysége 11,4%-ról 9,4%-ra csökkent. A nyugdíjasok körében a szegénységi küszöb alatt élők aránya 11,0%-ról 14,3%-ra nőtt. Csökkent a dolgozói szegénység, a foglalkoztatottak szegénységi aránya 8,4%-ról 7,8%-ra mérséklődött.
A szociális támogatások jelentősen mérséklik a rászoruló társadalmi csoportok jövedelmi szegénységét. A szociális transzferek nélkül számított szegénységi arány 2019-ben 21,9%-ot tett ki. Eszerint minden ötödik ember a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezne, ha nem részesülne szociális ellátásban. A transzferek a legnagyobb mértékben a gyermekek szegénységét csökkentették, családtámogatás nélkül a gyermekek közel 30%-a jövedelmi szegénységben élt volna 2019-ben.
A pénzbeni szociális juttatásokon kívül a természetbeni juttatások is csökkentik a szegénységi küszöb alatt élő háztartások számát. Az ingyenes tankönyv, az ingyenes vagy kedvezményes gyermekétkeztetés, valamint a gyermekvédelmi kedvezmény eredményeként a gyermekes háztartások jövedelmi szegénységi aránya 9,4%-ról 9,0%-ra mérséklődik. Legnagyobb mértékben az egyszülős háztartások szegénységi aránya csökken a nem pénzbeni juttatások hatására, 26,7%-ról 21,0%-ra. Az országos szegénységi arány 12,2%-ról 12,0%-ra módosul.
Tovább csökkent a súlyos anyagi deprivációban érintettek száma és aránya
Az anyagi depriváció bizonyos javaktól és szolgáltatásoktól való megfosztottságot jelent. Azokat tekintjük súlyosan depriváltaknak, akik a meghatározott kilenc tételből legalább négyről anyagi okokból lemondani kényszerülnek. 2019-ben folytatódott a súlyos deprivációban élők számának és arányának 2012 óta tartó csökkenése. A megelőző évhez képest közel 73 ezer fővel, 764 ezerre mérséklődött a súlyosan depriváltak száma. A gyermekes háztartások érintettsége 1,3 százalékponttal, 9,0%-ra csökkent. Közöttük a három vagy annál több gyermekeseké 19,2%-ról 13,3%-ra mérséklődött, bár még mindig meghaladja az országos átlagot. 2018-hoz képest kismértékben nőtt a deprivált egyszülős háztartások aránya (20,4%). A munkanélküliek 37,7%-a tartozott 2019-ben a súlyosan depriváltak közé, 7,4 százalékponttal kevesebben, mint 2018-ban.
2019-ben az előző évhez képest 41,7%-ról 38,8%-ra csökkent az olyan háztartások aránya, amelynek tagjai nem engedhetnek meg maguknak évi egyhetes pihenést. A 2,5 százalékpontos növekedés mellett a háztartások 35,7%-ának okoz vagy okozna gondot számukra egy egyszeri váratlan kiadás. (A váratlan kiadás megjelölt összege 84 ezer forintról 93 ezer forintra nőtt, a havi szegénységi küszöb növekedésének megfelelően.) A háztartások 12,2%-a anyagilag nem engedheti meg magának gépkocsi fenntartását. Nem változott a fizetési hátralékkal rendelkező háztartások (11,7%) és azok aránya, akik nem tudnak kétnaponta húsételt fogyasztani (12,9%).
Csökkent a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők száma
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés harmadik komponense, a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója a munkaszegénységet méri. A munkaintenzitás a 18 és 59 éves háztartástagok munkával töltött idejét jelenti. Azok a háztartások tartoznak a nagyon alacsony munkaintenzitásúak közé, amelyekben a munkaképes korú tagok lehetséges munkaidejüknek kevesebb mint 20%-át töltötték munkával a kérdezést megelőző évben. 2019-ben a 18 év felettiek korcsoportjában 350 ezer fő (3,6%) élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban, míg a 18–59 éves korosztályban 262 ezer fő (4,9%), ami minimális csökkenés az előző évi 5,1%-hoz képest. A munkaszegénység legnagyobb arányban (10,0%) a szakmával nem rendelkező, alacsony végzettségűek körében fordult elő.
Uniós összehasonlításban Magyarországon alacsony a jövedelmi szegények aránya
Az Európai Unió országainak többségére vonatkozóan szegénységi adatok 2018-ra állnak rendelkezésre, néhány ország esetében pedig csak 2017-re.
2018-ban az EU tagállamaiban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata a teljes népesség 21,4%-át, 107,5 millió embert érintett, 2,5 millióval kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az adott ország népességének arányában számítva a legkevesebben Csehországban (12,5%), Szlovéniában (14,4%), illetve Belgiumban (15,5%), a legtöbben Bulgáriában (32,5%), Romániában (31,2%) és Görögországban (30,0%) voltak kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. Magyarország 2018-ra vonatkozó adata (18,9%) a középmezőnybe tartozott.
Az egyes komponenseket tekintve az Európai Unióban a legtöbb embert a relatív jövedelmi szegénység érinti. A lakosság arányában a legkevesebb jövedelmi szegény Csehországban (10,1%), a legtöbb Romániában (23,8%) élt. Magyarország 2018-as adata (12,3%) az 5. legkisebb az unióban.
Szubjektív jóllét
Javult az emberek élettel való elégedettsége
A háztartások életszínvonala mérésének szerves részét képezi az egyének szubjektív jóllétének vizsgálata. Ennek fontossága mára már megkérdőjelezhetetlen, az objektív (kemény) közgazdasági-társadalmi mutatók mellett ezek a szubjektív (puha) mutatók is segítenek megérteni a lakosság életkörülményeinek alakulását. A szubjektív jóllét egyik kulcsváltozója az élettel való elégedettség. A megkérdezettek egy, 0-tól 10-ig terjedő skálán fejezhetik ki elégedettségüket, ahol a 0 jelenti, hogy egyáltalán nem, a 10 pedig azt, hogy teljes mértékben elégedettek. A 16 éves és annál idősebb lakosság erre a kérdésre adott válaszának átlagértéke 2013-tól 2017-ig stagnált (6,1 körül alakult), 2018-ban 6,5-re emelkedett, míg 2019-ben 6,3-re csökkent. 2020-ban az eddigi legmagasabb elégedettségről számoltak be a magyarok (6,8).
Bár a férfiak és a nők életelégedettsége között mérséklődött a különbség, a férfiak továbbra is (6,80) elégedettebbek a nőknél (6,73). Az életkori lejtő az idei adatokon is tökéletesen látszik: a legelégedettebb korosztály a 16–24 éveseké (7,83), a legkevésbé elégedett pedig a 75 éves és annál idősebb korosztály (5,98). A korábbi években megfigyelhető enyhe növekedés a nyugdíjkorhatár környékén lévők esetében mára eltűnt.
Az előző évekhez hasonlóan megállapítható, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál elégedettebb az életével. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők a legkevésbé elégedettek (6,06), őket követik a középfokú végzettségű, ám érettségivel nem rendelkezők 6,48-os átlagértékkel. Az érettségizettek 6,92-ra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 7,45-ra értékelték elégedettségüket.
A lakóhely szerinti elégedettség évről évre változik. Míg 2019-ben a Dél-Alföldön élők (6,55), addig 2020-ban a nyugat-dunántúli lakosok számoltak be a legmagasabb életelégedettségről (6,93). Ugyanakkor évek óta az Észak-Magyarországon élők a legkevésbé elégedettek az életükkel (2020-ban 6,49).
| Elégedetlenséget valószínűsítő tényezők | Elégedettséget valószínűsítő tényezők |
|---|---|
| 75 éves vagy annál idősebb | 16–24 éves |
| Nő | Férfi |
| Alapfokú iskolai végzettségű | Felsőfokú iskolai végzettségű |
| Községben él | Városban él, de nem a fővárosban vagy megyei jogú városban |
| Családi állapota özvegy | Családi állapota nőtlen, hajadon |
| Egyedül élő, 65 év feletti személy | Két felnőtt él együtt három vagy annál több gyermekkel |
| Egészségi okból munkaképtelen | Gazdaságilag aktív, egyéni vagy társas vállalkozó |
| Alacsonyabb jövedelmű háztartásban él | Magasabb jövedelmű háztartásban él |
A fiatalabbak bíznak meg leginkább másokban
Az embertársainkba vetett bizalom alapvetően határozza meg életminőségünket, elengedhetetlen a megfelelő jóllétérzés eléréséhez. A válaszadók itt is egy 0-tól 10-ig terjedő skálán fejezhették ki bizalmuk mértékét. A 0 jelentette, hogy egyáltalán nem bízik meg, a 10 pedig, hogy teljes mértékben megbízik embertársaiban. [5] A 16 éves és annál idősebb népesség körében a bizalom mértéke az elmúlt évekhez hasonló volt 2020-ban is (5,1).
Magasabb bizalmi szint jellemzi a fiatalabb korosztályokat, közülük is a 16–24 évesek körében figyelhető meg a legmagasabb átlagérték (5,62), a legalacsonyabb pedig az idősebb korosztályokban van jelen, ugyanis a 65 éves és annál idősebbek épphogy elérik az 5-ös átlagpontot. A közöttük lévő korosztályoknál többnyire egyenletes a csökkenés. Ez alól kivételt képeznek a 35–44 évesek, ők ugyanis az országos átlag alatti ponttal értékelték bizalmuk szintjét (5,03).
Az iskolai végzettséget tekintve is a korábbi évekhez hasonlóan 2020-ban is leginkább a felsőfokú végzettséggel rendelkezők bíztak embertársaikban (5,55), a legkevésbé pedig a legfeljebb általános iskolai végzettségűek (4,81). A középfokú végzettségűeket tekintve az érettségi megléte is növeli az bizalom szintjét (nem rendelkezett érettségivel: 4,97, érettségizett: 5,13).
Az emberekbe vetett bizalom szintje a fővárosban élők körében a legalacsonyabb (4,89). Míg az elmúlt évben a községben élők bíztak meg leginkább embertársaikban, addig 2020-ban a megyeszékhelyen, megyei jogú városokban élők (5,32). A bizalom és az élettel való elégedettség nem független egymástól: a bizalmatlanok között azok aránya a legnagyobb, akik nagyon elégedetlenek az életükkel, ugyanakkor a magas bizalmi szint leginkább a nagyon elégedetteket jellemzi.
Javult a lakosság biztonságérzete közterületen
Környezetünk – így a lakóhelyünk is –, ahol mindennapjainkat töltjük, erősen befolyásolja jóllétérzetünket. Amennyiben szorongást, félelmet vált ki belőlünk az utcán tartózkodni sötétedés után, az negatív hatással lehet szociális életünkre, ami csökkentheti az általános elégedettségünket, mentális egészségünket.
2020-ban a 16 éves és annál idősebb lakosság 82,1%-a nagyon vagy eléggé biztonságban érzi magát sötétedés után a lakóhelye környékén. Ez 2019-hez képest egy kicsivel magasabb arány, az azt megelőző évek tendenciáját tekintve pedig hasonló.
A férfiak és a nők biztonságérzetében most is szignifikáns a különbség: a férfiak 9,5, a nők 23,6%-a érzi magát veszélyben. A korábbi adatokkal összehasonlítva a férfiaknál stagnált, a nőknél csökkent ez az arány.
A legtöbben a megyeszékhelyen, megyei jogú városokban élők közül érzik magukat biztonságban (84,6%), őket a községben élők követik (83,2%), az egyéb városokban, valamint a fővárosban élőknek pedig egyaránt 80,4%-a nagyon vagy eléggé biztonságban érzi magát.
Akárcsak az előző években, úgy 2020-ban is a három dunántúli régióban volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik biztonságban érzik magukat. Nyugat-Dunántúlon, valamint Közép-Dunántúlon ez az arány a 90%-ot is meghaladta. Továbbra is az Észak-Magyarország régióban élők érzik a legkevésbé biztonságban magukat (69,3%).
Tovább javult az egészségi állapot megítélése
Az elmúlt 10 évet tekintve többnyire folyamatosan javul azok aránya – a 16 éves és annál idősebb népesség körében –, akik jónak vagy nagyon jónak ítélik meg egészségi állapotukat: 2020-ra 2010-hez képest mintegy 7 százalékponttal, de csupán az előző évhez képest is közel 4 százalékponttal (58,3%-ról 62,1%-ra) nőtt az arányuk.
A férfiak általában pozitívabban ítélik meg egészségi állapotukat, mint a nők: 2020-ban a férfiak mintegy 65,7%-a, a nők 58,9%-a tartotta jónak vagy nagyon jónak egészségi állapotát.
Az egészségi állapot önértékelésével összefüggésben is érvényes az az általános szabályszerűség, hogy az iskolázottabbak, illetve a magasabb jövedelemmel rendelkezők gyakrabban nyilatkoznak pozitívan, mint az iskolázatlanabbak, illetve az alacsonyabb jövedelemből élők. A területi különbségek is jelentősek. Legnagyobb arányban a Pest megyében élők számoltak be jó vagy nagyon jó egészségi állapotról (69,7%), legkevesebben a dél-dunántúli régióban (58,3%). Az országos átlag feletti az egészségükről pozitívan vélekedők aránya Budapesten (63,2%), valamint a Közép-Dunántúlon is (66,5%).
[1]:↑ A háztartás tagjai közül a legmagasabb jövedelemmel rendelkező személy.
[2]:↑ Az Európai Unió országaiban, így hazánkban is a COICOP, vagyis a lakossági fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozási rendszere képezi a hivatalos statisztika alapját, ami egyes felhalmozási jellegűnek tekintett lakossági „kiadások” összegeit – ideértve a jelzáloghitelek törlesztésére kifizetett összegeket – nem tekinti fogyasztásnak, így azokat nem is veszi számba.
[3]:↑ A COICOP nemzetközileg egységes statisztikai osztályozás, a lakossági vásárolt fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának számbavételét szolgálja.
[4]:↑ Medián ekvivalens jövedelem: a teljes népesség OECD 2 fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján történő sorbarendezése után a sor közepén lévő jövedelem jelenti a mediánt, vagyis hozzá képest pontosan ugyanannyinak van kevesebb, illetve több jövedelme.
[5]:↑ A 0 jelentette, hogy egyáltalán nem bízik meg, a 10 pedig, hogy teljes mértékben megbízik embertársaiban.
További adatok, információk
Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu