2018-ban a háztartások jövedelmi helyzete tovább javult. Az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 1 millió 815 ezer forint volt, 10,4%-kal magasabb, mint az előző évben. A háztartások egy főre jutó éves rendelkezésre álló nettó jövedelme 10,2%-os növekedés mellett 1 millió 432 ezer forintot tett ki. A reáljövedelem 7,2%-kal nőtt 2017-hez képest.

2018-ban minden fogyasztási csoportban nőtt a fogyasztás. Az egy főre jutó összes személyes célú kiadás 1 millió 223 ezer forint volt, 10,6%-kal haladta meg az előző évit. 2,8%-os átlagos fogyasztóiár-emelkedés mellett a fogyasztás reálértéken 7,5%-kal bővült az előző évhez képest. A legnagyobb mértékben, 14,1%-kal a kultúrára, szórakozásra fordított összegek emelkedtek, amit a vendéglátás- és szálláshely-szolgáltatási kiadások 13,7%-os bővülése követett. A lakásfenntartás és háztartási energia terén mérsékelt növekedés mutatkozott, a reálfogyasztás 4,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.

2018-ban a teljes népesség 18,9%-át, 1 millió 813 ezer főt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, 74 ezer fővel kevesebbet, mint 2017-ben. A jövedelmi szegénységi arány 12,8-ről, 12,4%-re, a súlyos anyagi depriváció 10,2-ról, 8,7%-ra mérséklődött. 348 ezer ember élt munkaszegény háztartásban, 50 ezerrel kevesebb, mint előző évben. A mindhárom szegénységi dimenzióban együttesen érintettek aránya 1,2%-ról 1,1%-ra csökkent, számuk 103 ezer főt tett ki.

2019-ben a legelégedettebbek az életükkel a férfiak, a 25 évesnél fiatalabbak, illetve a felsőfokú végzettségűek. A legfiatalabb korosztály bízik meg leginkább embertársaiban, minél magasabb az egyén iskolai végzettsége, annál jellemzőbb a magasabb bizalmi szint. A legnagyobb biztonságérzete a községekben élőknek volt.

Folytatódott a háztartások jövedelmi helyzetének javulása

2018-ban az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 1 millió 815 ezer forint volt, 10,4%-kal magasabb, mint az előző évben, az éves rendelkezésre álló nettó jövedelem 10,2%-os növekedés mellett 1 millió 432 ezer forintot tett ki. (Az egy főre jutó összeg számításakor nem az adott jövedelemtípussal rendelkezők számával, hanem a teljes népesség létszámával osztjuk az országos összesen értéket.) A nettó jövedelem – a fogyasztói árak 2,8%-os emelkedése mellett – reálértéken 7,2%-kal nőtt 2017-hez képest.

A jövedelmek egyre nagyobb hányada származik munkából

A háztartások jövedelmét bevételi forrás szerint három fő típusra oszthatjuk: munka-, társadalmi és egyéb jövedelemre. 2010 óta folyamatosan javul a háztartások jövedelemszerkezete, 2010-ben a munkajövedelem aránya 65,3, 2017-ben 72,0, 2018-ban pedig már 73,7%-ot tett ki. Emellett a társadalmi jövedelmek részaránya 32,5%-ról 24,7%-ra csökkent 2010 óta. Az egyéb jövedelmek részesedése számottevően nem változott 2018-hoz képest.

2018-ban az egy főre jutó bruttó munkajövedelem 1 millió 337 ezer forint volt, 12,9%-kal több, mint az előző évben. A legnagyobb hányadot (89,1%) kitevő munkaviszonyból származó jövedelem 12,5%-kal nőtt, egy főre vetítve éves szinten 1 millió 191 ezer forintot tett ki.

A társadalmi jövedelmek egy főre számított éves összege (3,5%-os növekedés mellett) 448 ezer forintot ért el. Összetételét tekintve a legnagyobb részarányt (74,5%) a nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások jelentették. A családdal, gyermekekkel kapcsolatos ellátások egy főre vetített éves összege 64 ezer forint volt, részarányuk a szociális ellátásokon belül 14,2%.

Az egyéb jövedelmek részaránya az összes jövedelmen belül 1,7%-ot, egy főre számítva 30 ezer forintot tett ki évente. Jelentős, 17,8%-os növekedését elsősorban az ingatlan-bérbeadásból és az egyéb, vagyonból származó bevételek emelkedése okozta.

Kismértékben csökkent a legalsó és a legfelső jövedelmi tized közti különbség

2018-ban az egy főre vetített bruttó jövedelmek tekintetében 10-szeresről 9,4-szeresre, a nettó jövedelmekre vonatkozóan pedig 8,2-szeresről 7,8-szeresre mérséklődött a legalsó és a legfelső tized közti eltérés. A legalsó jövedelmi tizedben az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem az országos átlag egynegyedét tette ki (25,6%), míg a leggazdagabb tizedben az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 2,4-szerese volt az átlagnak. A jövedelmi tizedek szerinti összehasonlításkor figyelembe kell venni, hogy az egy főre jutó jövedelmek nagysága függ a háztartás átlagos taglétszámától, ami az első tizedben 3,1, a tizedikben 2,0. A bruttó jövedelmek egy főre jutó összege az országos átlagot a hetedik decilisbe tartozó háztartások esetében érte el, illetve haladta meg.

Valamennyi jövedelmi decilisben javult a bevételek szerkezete. A legalsó tizedbe tartozó háztartások körében a munkajövedelem aránya 2017-hez képest 46,2%-ról 49,9%-ra nőtt, de még így is jövedelmük közel fele (48,9%) társadalmi ellátásokból származott. A munkajövedelem aránya a tizedik decilisben a legmagasabb, ahol 2018-ban a bruttó jövedelem 82,6%-a származott munkajövedelemből. Az egyéb jövedelmek aránya a leggazdagabb tizedben 2,0%-ról 3,0%-ra nőtt.

Hosszabb idősorban vizsgálva az egyes jövedelmi tizedek reáljövedelmének alakulását megállapítható, hogy 2006 és 2010 között a háztartások alsó 40%-ának reáljövedelme csökkent, a középrétegé minimálisan, a leggazdagabb tizedé pedig 10%-kal növekedett. 2011 és 2018 között a legszegényebb háztartások reáljövedelme nőtt a legnagyobb mértékben, míg a középső és a felső decilisek reáljövedelmének növekedése kiegyensúlyozott volt.

A legnagyobb mértékben a gyermekes háztartások jövedelme emelkedett

Az egyes háztartástípusokat tekintve 2018-ban a legmagasabb jövedelemmel az egyedülálló férfiak rendelkeztek, éves bruttó jövedelmük átlagosan 2 millió 524 ezer forintot tett ki. (Ennél 20%-kal kevesebb volt az egyedülálló nőké.) A gyermekes háztartások egy főre jutó éves bruttó jövedelme 13%-os növekedés mellett 1 millió 534 ezer forint volt. A gyermekes háztartások jövedelmének országos átlagtól való elmaradása a 2017. évi 17,3%-ról 15,5%-ra csökkent, a gyermekteleneké ugyanennyivel (15%) meghaladta azt. 2017-hez képest a gyermektelenek egy főre jutó éves bruttó jövedelme 8,8%-kal emelkedett. A gyermekes háztartások közül csak a kétszülős, egy gyermeket nevelők jövedelme érte el az országos átlagot. 2018-ban a legalacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel a három vagy annál több gyermekes háztartások rendelkeztek, amihez a magasabb átlagos taglétszámuk (5,6) is hozzájárult. Az átlagtól való elmaradásuk ezzel együtt évről évre csökken.

Legmagasabb jövedelemmel az 55–64 évesek, a felsőfokú végzettségűek és a dolgozók rendelkeztek

A háztartások egy főre jutó bruttó jövedelme a referenciaszemély¹ életkorának emelkedésével nő. Az egy főre jutó bruttó jövedelem az 55–64 éves korcsoport esetében volt a legmagasabb, éves szinten 1 millió 991 ezer forintot tett ki 2018-ban, 10,9%-kal többet, mint 2017-ben. A munkaerőpiacon elérhető jövedelem nagyságát szignifikánsan befolyásolja a munkavállaló legmagasabb iskolai végzettsége. 2018-ban azokban a háztartásokban, ahol a referenciaszemély alapfokú végzettségű volt, az egy főre jutó bruttó jövedelem nem érte el az átlag kétharmadát (63,2%), ahol a referenciaszemély érettségivel rendelkezett, átlag körüli volt, míg felsőfokú végzettségű referenciaszemély esetében az átlagot 38,6%-kal haladta meg a fejenkénti bruttó jövedelem. 2018-ban a gazdaságilag aktív referenciaszeméllyel rendelkező háztartásban élt a népesség több mint háromnegyede (78,8%). Ezekben a háztartásokban az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 11,5%-kal volt nagyobb a 2017. évinél, és 1 millió 922 ezer forintot ért el. A nyugdíjas háztartások egy főre jutó bruttó jövedelme 1 millió 505 ezer forintot tett ki, a rendelkezésre álló fejenkénti nettó jövedelmük pedig 4,3%-os növekedés mellett 1 millió 446 ezer forint volt.

Kismértékben csökkent a régiók közötti jövedelmi különbség

A háztartások jövedelmi helyzete regionálisan jelentősen eltér, de 2018-ban a legmagasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező Budapest és a legalacsonyabb jövedelmű Észak-Alföld háztartásainak egy főre jutó bruttó jövedelme között másfélszeres volt a különbség, szemben az egy évvel korábbi, 1,6-szeres eltéréssel. Budapesten az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 2 millió 335 ezer forintot tett ki, az országos átlagot 28,7%-kal haladta meg, míg 2017-ben 29,3%-kal volt magasabb annál. Észak-Alföldön az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 1 millió 559 ezer forint volt, az országos átlagtól való elmaradás a 2017-es 18,0%-ról 14,1%-ra csökkent.

A legkedvezőtlenebb jövedelemszerkezettel rendelkező dél-dunántúli és észak-magyarországi háztartások helyzete javult: a társadalmi jövedelem aránya mindkét régióban csökkent, bár még így is meghaladta a 28,0%-ot, a munkajövedelem aránya pedig 70% körül alakult. Ezzel szemben a legkedvezőbb jövedelemszerkezetű Pest régióban a társadalmi jövedelmek részaránya 20,3, a munkajövedelemé 78,3% volt.

A jövedelmek nagysága követi a települési hierarchiát: minél nagyobb a település, annál magasabb az egy főre jutó bruttó jövedelem. A megyei jogú városokban a bruttó jövedelem nagysága 3,0%-kal meghaladta az országos átlagot, és egy főre vetítve éves szinten 1 millió 870 ezer forintot tett ki. Az egyéb városokban 5,2, a községekben 12,5%-kal maradt el az egy főre jutó bruttó jövedelem az országos átlagtól.

Az átlagos megélhetéshez a háztartások szubjektív elvárása az alsó tizedben havi 95 ezer forint, a felsőben ennek kétszerese

A háztartások szubjektív véleményét tükrözik azok az adatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy fejenként mekkora havi jövedelemre lenne szükségük bizonyos megélhetési szintekhez. Minél kedvezőbb jövedelmi helyzetben van a háztartás, annál magasabb jövedelmet tartanak szükségesnek egy-egy megélhetési szinthez. Míg az első decilisben havi 95 ezer forintot is elégségesnek ítéltek egy átlagos szinthez, addig a 10. decilisben fejenként 191 ezer forintot gondoltak ehhez szükségesnek. A nagyon jó megélhetési szintnél még nagyobb, több mint kétszeres volt az eltérés a legszegényebbek és a leggazdagabbak elvárásai között. Míg az első és az ötödik tizedben az átlagos megélhetéshez több mint kétszer annyi jövedelemre lenne szükségük, mint a tényleges jövedelmük, addig a tizedik decilisben lévők tényleges jövedelme másfélszerese annak, amiből már átlagos szinten meg tudnának élni.

Hazánk a közepesen egyenlőtlen országok közé tartozik az EU-ban

A jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálatának nemzetközi szinten legelterjedtebb két mérőszáma a Gini-együttható, amely azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, és az S80/S20-mérőszám, amely a leggazdagabb és a legszegényebb ötödök közti jövedelemkülönbséget vizsgálja. Minél nagyobb a mutatók értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség. 2018-ban mindkét mérőszám alapján csökkent az egyenlőtlenség. A Gini–együttható értéke a 2017. évi 28,7-ről 28,0-ra mérséklődött, míg a jövedelmi helyzetük alapján a legalsó és a legfelső 20%-ba tartozók jövedelme között 2018-ban 4,2-szeres volt a különbség, szemben a 2017-es, 4,4-es értékkel (S80/S20). Magyarország az unió átlagánál alacsonyabb mutatókkal bír.

35%-kal nőtt a fogyasztás 2010-hez képest

2018-ban az egy főre jutó összes személyes célú kiadás 1 millió 223 ezer forint volt, 10,6%-kal haladta meg az előző évit. A fogyasztói árak 2,8%-os átlagos emelkedése mellett a fogyasztás reálértéken 7,5%-kal bővült az előző évhez képest.

A 2008-2009. évi gazdasági válságot követően a lakosság fogyasztása 2012-ig kedvezőtlenül alakult, 2013-tól viszont a háztartások életkörülményeiben már érzékelhető javulás mutatkozott: a korábban visszafogott fogyasztás reálértéken is folyamatosan emelkedett. Összességében az egy főre jutó fogyasztási kiadás 2010-ről 2018-ra folyó áron 58,3, reálértéken 34,5%-kal nőtt.

Minden csoportban emelkedett a fogyasztás

2018-ban a háztartások fogyasztása értékében és volumenében egyaránt bővült. A legtöbbet, éves szinten fejenként 300,4 ezer forintot élelmiszerekre és alkoholmentes italokra adott ki a lakosság, lakásfenntartásra és háztartási energiára 235,4, közlekedésre 145,6 ezer forintot költöttek. E három, alapvetőnek tekintett tétel közül a közlekedésre fordított kiadások 8,2, az élelmiszerek és alkoholmentes italoké 5,8, a lakásfenntartási és háztartásienergia-kiadások 4,4%-kal bővültek reálértéken az előző évhez képest.

Legnagyobb mértékben, 14,1%-kal a kultúrára, szórakozásra kiadott összegek emelkedtek, amit a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatási kiadások bővülése (13,7%) követett. A legvisszafogottabb növekedési ütem a lakásfenntartás és háztartási energia terén mutatkozott, ahol a reálfogyasztás 4,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.

Egy ország fejlettségi színvonalát jól mutatja a lakosság fogyasztási struktúrája, az, hogy a fogyasztási kiadásból milyen arányt képviselnek a létfenntartáshoz szorosan kapcsolódó, állandó költségek, vagyis az élelmiszerekre, lakásfenntartásra és közlekedésre fordított kiadások, illetve az egyéb mozgó fogyasztási tételek. Az alapvető kiadások aránya a válságot követő dekonjunktúra éveiben volt a legmagasabb, 60% körüli, ami a gazdasági teljesítőképesség és a jövedelmek növekedésével párhuzamosan mérséklődött. 2018-ban a megélhetésen túlmutató, nem alapvető tételekre (kultúrára, szórakozásra, hírközlésre, vendéglátásra stb.) kiadott összegek aránya az összes kiadáson belül 44,3%-ra emelkedett, ez 4,7 százalékponttal több, mint a 2012-ben mért negatív rekord (39,6%).

Élelmiszerekből a legnagyobb kiadást a hús és húskészítmények adták

2018-ban a háztartásban fogyasztott élelmiszerekre, valamint alkoholmentes italokra fejenként éves szinten 274,5, illetve 25,9 ezer forintot költött a lakosság, folyó áron 10,0, illetve 10,5%-kal többet, mint az előző évben. Az élelmiszereken belül a legnagyobb arányt (29,7%, 81,5 ezer forint) a hús és húskészítmények képviselték, amit a tejre, tejtermékre, sajtra, tojásra kiadott összegek (17,0%, 46,5 ezer forint) követtek. Cereáliákra éves szinten 43,7 ezer forintot adtak ki a háztartások, az összes élelmiszer-kiadás 15,9%-át.

2018-ban a lakosság egy főre vetítve 63,8 kilogramm húst fogyasztott éves szinten, ezen belül a sertéshús fogyasztása 1,3, a baromfié 0,9 kilogrammal emelkedett. A háztartásban fogyasztott cereáliák egy főre jutó éves mennyisége 88,2 kilogramm volt, az előző évinél 2,1%-kal több. A tej és tejtermékeken belül tejből 54,6 liter fogyott fejenként, 4,0%-kal meghaladva a 2017. évit. Tojásból 158 darabot, 7,1%-kal vásárolt többet a lakosság. Összességében a zöldségfélék és a burgonya elfogyasztott mennyisége 2,0 kilogrammal emelkedett az előző évihez képest, annak ellenére, hogy a fogyasztói árak emelkedése 2018-ban itt jelentős volt, átlagosan 11,8%. Ugyanakkor a csoporton belül a burgonya egy főre jutó éves mennyisége 9,0%-kal, 26,7 kilogrammra esett vissza, amiben közrejátszhatott a burgonya 14,8%-os éves szintű drágulása. A lakosság átlagosan 51,9 kilogramm gyümölcsöt vásárolt, 6,3%-kal többet, mint az előző évben. A hazai gyümölcsök közül almából, körtéből, kajszi- és őszibarackból 18,0, citrusfélékből, banánból 15,3 kilogramm fogyott fejenként, előbbiek fogyasztása némileg csökkent, a déligyümölcsé viszont 1,3 kilogrammal emelkedett az előző évhez képest.

A legfelső jövedelmi ötödben 3,6-szer annyit költöttek, mint a legalsóban

A fogyasztás a legmarkánsabban a jövedelmi helyzettel függ össze: minél magasabb egy háztartás jövedelme, annál többet költ. 2018-ban a legfelső jövedelmi ötödben élők 3,6-szer annyit adtak ki egyéni fogyasztásukra, mint a legalsó ötödbe tartozók. A jövedelmüket tekintve az alsó 20%-ba tartozók kiadásai az országos átlag kevesebb, mint felét, a legfelső 20%-ba tartozóké annak 1,7-szeresét tették ki. A kiadás nagysága 2018-ban az előző évhez képest az alsó jövedelmi ötödben 10,7, a legfelsőben 10,2%-kal nőtt.

Élelmiszerre a legalsó ötödben élők 176,2 ezer forintot adtak ki, folyó áron 11,4%-kal többet, mint 2017-ben, a legfelső ötödbe tartozók egy főre jutó éves élelmiszer-kiadása 440,2 ezer forintot tett ki, amely 9,1%-kal haladta meg az előző évit. Lakásfenntartásra az alsó jövedelmi ötödbe tartozók egy főre jutóan éves szinten 133,4 ezer, a felső ötödben élők 356,4 ezer forintot adtak ki fejenként, 7,3, illetve 22,7 ezer forinttal többet, mint 2017-ben. Ez összefügg azzal, hogy a szegényebb háztartásokban általában magasabb az átlagos taglétszám, ami nagyban befolyásolja az egy főre jutó összegek alakulását, de hatással van rá az életmód, a lakás- és háztartásnagyság, a korszerű, hatékony berendezések megléte vagy hiánya is.

A közlekedési kiadások a legalsó jövedelmi ötödben az átlag 33,8%-a (49,2 ezer forint), a legfelső ötödben annak közel kétszerese (287,4 ezer forint) volt, az előző évinél 17,9, illetve 10,4%-kal több.

A fogyasztás szerkezetében is jelentősek a különbségek az eltérő jövedelmi kategóriákban. Míg a lakosság leggazdagabb 20%-a kiadásainak 51,8%-át adta ki alapvető szükségleteire (élelmiszerre, lakásfenntartásra és közlekedésre), addig a legszegényebb jövedelmi ötödbe tartozók esetében 62,4% volt ez az arány. Ennek következtében az 5. jövedelmi ötödben élők kiadásaiban az 1. ötödbe tartozókéhoz képest nagyobb hányadot (5,0, illetve 1,2 százalékponttal) képviselhettek a kultúrára, valamint a vendéglátásra fordított összegek.

6,9%-kal emelkedett reálértéken a gyermekes háztartások fogyasztása

2018-ban a legmagasabb egy főre jutó kiadással az egyszemélyes háztartások rendelkeztek, közülük a férfiaké évi 1,9 millió forinttal volt a legnagyobb, amitől 8,8%-kal maradt el az egyedül élő nőké.

A gyermekes háztartások egy főre jutó átlagos éves fogyasztása 943,6 ezer forint volt 2018-ban, folyó áron 9,9, reálértéken 6,9%-kal több, mint az előző évben. A gyermekesekkel szemben a gyermektelen háztartások magasabb életszínvonalon élnek. Egy főre jutó személyes célú kiadásuk összege 2018-ban 1 millió 488 ezer forint volt, folyó áron 57,7%-kal haladta meg a gyermekesek kiadásait, és 21,6%-kal az országos átlagot. 2018-ban a legalacsonyabb egy főre jutó kiadással továbbra is az egyszülős háztartások rendelkeztek, ami nem érte el az országos átlag négyötödét. A nyugdíjas háztartások egy főre jutó személyes célú kiadása 1 millió 392 ezer forintot tett ki, folyó áron 10,3%-kal többet az egy évvel korábbinál. Az idősek fogyasztási kiadásai évről évre meghaladják az országos átlagot, 2018-ban 25,9%-kal. Fogyasztási szerkezetük sajátossága, hogy háztartásaikban az átlagosnál magasabb a lakásfenntartási kiadások súlya, mivel háztartásaikban az átlagosnál többnyire kevesebb személy, gyakran mindössze 1 fő él, így a fix költségek nem oszlanak meg. Az életkor sajátosságaiból adódó magasabb gyógyszerköltségeik miatt egészségügyi kiadásokra átlagosan kétszer többet, 130,1 ezer forintot adtak ki, az ilyen jellegű költség azokban az egyszemélyes háztartásokban a legmagasabb (160,0 ezer forint), ahol kizárólag 65 éves és annál idősebb személy él.

A legdinamikusabban a közép-dunántúli háztartások fogyasztása bővült

A háztartások fogyasztási kiadásaiban mért regionális különbségek évek óta alig változtak.

2018-ban az előző évhez képest Közép-Dunántúlon (15,6%-kal) nőtt a legdinamikusabban a fogyasztás, színvonala az országos átlagét 7,4%-kal haladta meg. A fogyasztás bővülésének mértéke Budapesten (12,8%), Észak-Alföldön (11,2%) és Dél-Alföldön (11,0%) volt ezt követően a legmagasabb. Az alföldi régiók fogyasztása az utóbbi években felzárkózást mutat, de még mindig elmarad az átlagostól, leginkább Észak-Alföldön, ahol az az országos átlagnak mindössze 85,9%-át teszi ki. Az átlaghoz közel fogyasztottak Pest régió lakosai, ugyanakkor jóval átlag felett (127,0%) a budapesti háztartások.

Településtípusonként nézve folytatódott a tendencia, miszerint minél nagyobb egy helység lélekszáma, annál magasabb az ott élők fogyasztási kiadása. Az előző évekhez hasonlóan továbbra is kiemelkedő Budapest értéke, majd a települési hierarchiában lefelé haladva folyamatosan csökkent a fogyasztás, amely a megyeszékhelyeken és a többi vidéki városban 1 millió 301 ezer, a vidéki városokban 1 millió 120 ezer forint tett ki. Az összeg a községekben volt a legalacsonyabb, éves szinten 1 millió 95 ezer forint, az országos átlag 89,5%-a.

Nőtt a laptopok népszerűsége

A háztartások tulajdonában lévő tartós fogyasztási cikkek állománya az utóbbi évtizedekben jelentősen gyarapodott, az alapvető cikkek többsége szinte minden háztartásban megtalálható. A televízióval való ellátottság közel teljesnek mondható, az LCD-, LED-televíziók népszerűsége gyorsan növekszik, 2018-ban már a háztartások 64%-a rendelkezett ilyen típusú készülékekkel, míg 2010-ben csak 11%-uk. A háztartási nagygépek közül a mosógéppel való ellátottság nevezhető még közel teljesnek, egyre inkább terjed a mosogatógépek használata is, ami már a háztartások 23%-ában megtalálható. A különféle számítógéptípusok között az elmúlt években folyamatos átrendeződés figyelhető meg: az asztali számítógép népszerűsége folyamatosan csökkent, viszont nőtt a laptopoké, napjainkra ez lett a legelterjedtebb számítógéptípus. 2018-ban a háztartások 48%-a rendelkezett laptoppal, notebookkal, 42%-ában volt asztali számítógép, 15%-ukban pedig volt netbook, tablet. Szinte minden háztartásban van mobiltelefon, tipikusan több is, száz háztartásra 199 darab jut. A saját tulajdonú személygépkocsi száz háztartásra jutó száma 68.

A legnagyobb mértékben a súlyos anyagi deprivációban érintettek száma csökkent

Az anyagi depriváció bizonyos javaktól és szolgáltatásoktól való megfosztottságot jelent. Azokat, akik a meghatározott kilenc tételből legalább négyben érintettek, súlyosan depriváltaknak tekintjük. Magyarországon 2010 óta 1 millió 421 ezer fővel csökkent a súlyosan depriváltak száma. 2018-ban a népesség 8,7%-át, azaz 837 ezer főt érintett a súlyos anyagi nélkülözés, 2017-hez képest 137 ezer fővel kevesebbet. 2018-ban a súlyos anyagi depriváció jóval az országos átlag feletti mértékben sújtotta a munkanélkülieket (45,1%), a három vagy annál több gyermekes családokat (19,2%), valamint az egyszülős háztartásokat, (16,3%).

2018-ban az előző évhez képest kismértékben csökkent az olyan háztartások aránya, amelyek tagjai nem engedhetik meg maguknak az évi egyhetes üdülést, arányuk 41,7%-ot tett ki. Nem változott azok aránya (33,2%), akik nem engedhettek meg maguknak egy egyszeri, a havi szegénységi küszöb nagyságának megfelelő (84 ezer forint) váratlan kiadást. 2017-hez képest 3,8 százalékponttal csökkent, és 13,6%-ot tett ki azok aránya, akik anyagi ok miatt nem rendelkeztek személygépkocsival.

Csökkent a jövedelmi szegénységi küszöbb alatt élők aránya

A relatív jövedelmi szegénység azokat érinti, akiknek a jövedelme nem haladja meg a szegénységi küszöböt (az ekvivalens mediánjövedelem 60%-át). A relatív mutató nem az egyén abszolút jövedelmi helyzetét tükrözi, hanem arról ad képet, hogy az adott személy jövedelme hogyan viszonyul a társadalom többi tagjának jövedelméhez. Magyarországon a szegénységi küszöb 2018-ban 11,3%-kal nőtt 2017-hez képest, összege éves szinten az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan 1 millió 120 ezer forintot tett ki.

A szegénységi küszöb alatt élők aránya 12,8%-ról 12,4%-ra csökkent 2018-ban, számuk több mint 40 ezer fővel, 1 millió 186 ezerre fogyott.

Az egyes társadalmi csoportokat tekintve átlag fölötti a jövedelmi szegények aránya a munkanélküliek (57,5%), az egyéb inaktívak (20,6%), az egyedülállók (22,6%) valamint, a gyermeküket egyedül nevelők körében (21,8%). 12,6%-ról 11,4%-ra csökkent a jövedelmi szegények aránya a gyermekes háztartásoknál. A 65 éves és annál idősebb korosztály szegénységi aránya a kismértékű, 1,3 százalékpontos növekedés ellenére továbbra is az országos átlag alatt maradt, és 11,1%-ot tett ki. A dolgozói szegénység aránya nem változott 2017-hez képest, továbbra is csaknem 4 százalékponttal átlag alatti, 8,5% volt.

Az államháztartás szociális kiadásai jelentősen csökkentik a rászoruló társadalmi csoportok jövedelmi szegénységét. A szociális transzferek nélkül számított szegénységi arány 2018-ban 19,5%-ot tett ki. Eszerint közel minden ötödik ember a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezne, ha nem részesülne szociális ellátásban. A szociális transzferek a gyermekek szegénységének csökkentésében játsszák a legnagyobb szerepet, nélkülük közel két és félszer több gyermeket érintene a jövedelmi szegénység.

Csökkent a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők száma

A szegénységből a kiutat a munka jelenti, így a munkaerőpiaci helyzet jelentősen befolyásolja a szegénység alakulását. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés harmadik komponense a munkaszegénységet méri, a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatóval. A munkaintenzitás a 18-59 éves háztartástagok munkával töltött idejét méri. Azok a háztartások tartoznak a nagyon alacsony munkaintenzitásúak közé, amelyekben a munkaképes korú tagok a lehetséges munkaidejük kevesebb mint 20%-át töltötték munkával a kérdezést megelőző évben.

2018-ban a teljes népesség 3,7%-a, 348 ezer fő élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban, 50 ezerrel kevesebb, mint 2017-ben. A munkaszegények 11,4%-a alapfokú végzettségű volt. Regionális összehasonlításban a lakosság legnagyobb hányada Dél-Dunántúlon (8,6%), legkisebb hányada Pest régióban (2,0%) élt munkaszegény háztartásban.

Kevesebb embert érint a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia bevezetése óta a szegénységet az Európai Unió valamennyi tagállamában egységes mutatószámrendszer alapján mérik. A fő indikátor a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya (AROPE: At Risk of Poverty or Social Exclusion) mérőszám, amely együttesen vizsgálja a jövedelmet, az anyagi nélkülözést, valamint a munkaerőpiaci kirekesztődést. Ezek alapján az összetett szegénységi mutató három részindikátort foglal magába:

• súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya,
• relatív jövedelmi szegénységi arány,
• nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya (munkaszegénység).

2018-ban a teljes népesség 18,9%-át, 1 millió 813 ezer főt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, 74 ezer fővel kevesebbet, mint 2017-ben. 2010 óta az érintettek száma 1 millió 280 ezer fővel, aránya 12,6 százalékponttal csökkent. Az egyes dimenziókat tekintve a relatív jövedelmi szegénység 12,4, a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója 3,7% volt 2018-ban. Mindkét mutató 0,4 százalékponttal mérséklődött 2017-hez képest. A súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya 1,5 százalékpontos csökkenés mellett 8,7%-ot tett ki.

Folytatódott az egyszerre több szegénységi kockázatnak kitettek számának csökkenése

2018-ban – az Európai Unió legtöbb tagországához hasonlóan – az egyes szegénységi dimenziók közül Magyarországon is a relatív jövedelmi szegénységben élők képviselték a többséget: 1 millió 186 ezer ember volt érintett, míg súlyos anyagi deprivációban 837 ezer, munkaszegénységben 348 ezer fő élt. 122 ezer fővel kevesebb embert sújtott egyszerre két szegénységi dimenzió, és 16 ezerrel kevesebben voltak azok, akiket mindhárom dimenzió együttesen érintett. Közel 100 ezerrel csökkent azok száma, akik egyszerre voltak jövedelmi szegények és súlyosan depriváltak. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek háromnegyedét, azaz 1 millió 358 ezer főt egyfajta szegénységi dimenzió érintett. Többségük (772 ezer fő) a jövedelmi szegények közé tartozott.

2010 és 2018 között összesen 300 ezer fővel csökkent azok száma akik mindhárom szegénységi dimenzióban érintettek. 2018-ban arányuk a teljes népesség 1,1%-át érintette, összesen 103 ezer embert.

Az alacsony iskolai végzettségűeket és a munkanélkülieket sújtja leginkább a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés

2018-ban a nők 19,6, a férfiak 18,1%-át érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. A nemek közti különbség a 64 év feletti korosztályban volt a legmarkánsabb. A 65 éves és annál idősebb korcsoportban a nők 16,8, míg a férfiaknak csupán 10,7%-a volt kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. A nők rosszabb helyzetét a jövedelmi szegénységben élők magasabb aránya okozta: az alacsonyabb nyugdíjak miatt körükben a mutató értéke 12,9, a férfiaknál 11,8% volt. A másik két szegénységi dimenzió tekintetében nem volt számottevő különbség a nemek között.

Tovább javult a gyermekek és a fiatalok szegénységi helyzete. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata által érintettek aránya a 18 év alattiak esetében 22,5, a 18-24 év közötti fiatalok körében 22,4%-ot tett ki. A kirekesztődésben élő 25 év alattiak száma 44 ezer fővel, aránya 0,8 százalékponttal csökkent 2017-hez képest.

Az iskolai végzettség, a munkaerőpiaci helyzet és a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata között szoros kapcsolat van. Minél alacsonyabb az egyén iskolai végzettsége, annál rosszabb a helyzete a munkaerőpiacon, és annál nagyobb valószínűséggel érinti a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. Az alapfokú végzettségűek között 2018-ban közel 4,5-szer nagyobb volt a szegények vagy kirekesztődöttek aránya, mint a felsőfokú végzettségűek körében. A munkanélküliek több mint 70%-át érintette 2018-ban is a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, míg a foglalkoztatottak között ez az arány 12,4% volt. Kismértékben romlott a nyugdíjasok helyzete, körükben a jövedelmi szegénységi arány növekedése vezetett az összetett szegénységi mutató 0,7 százalékpontos emelkedéséhez, ami így 15,6%-ot tett ki.

Tovább csökkent a különbség a gyermekes és a gyermektelen háztartások között

2018-ban a gyermekes háztartások egyötödét érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. A háztartások életszínvonalát egyre kevésbé differenciálja a gyermeknevelés költsége.

A különböző gyermekes háztartástípusokat tekintve legnagyobb javulás az egyszülős háztartások helyzetében történt, körükben a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 8,2 százalékponttal csökkent. A javulás ellenére arányuk a szegénység kockázatának kitettek körében még mindig másfélszer nagyobb (31,8%) a gyermekes háztartások átlagánál. A három vagy annál több gyermekes háztartásoknál kismértékben (3 százalékponttal), 28,6%-ra csökkent a mutató értéke.

Jelentősek a regionális különbségek a szegénységben vagy társadalmi kirekesztődésben

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya regionálisan jelentős különbségeket mutatott. 2018-ban a legkedvezőbb helyzetben Közép-Dunántúl lakossága volt, amelynek 13,5%-át érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata. A lakosság közel egynegyede tartozott a szegénység által érintettek közé Észak-Magyarországon (23,9%), Észak-Alföldön (24,2%) és Dél-Dunántúlon (24,6%). Budapesten a lakosság 15,5%-át érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. A jövedelmi szegénység leginkább Észak-Alföld és Dél-Dunántúl lakosságát sújtotta (15,8 és 14,7%), legkevésbé Közép-Dunántúl népességét (6,5%). A súlyos anyagi deprivációban élők aránya Észak-Magyarországon (15,3%), a munkaszegénység pedig Dél-Dunántúlon volt a legmagasabb (8,6%) 2018-ban. Jelentős javulás történt Észak-Magyarország régióban, ahol a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya 10,2%-ról 7,5%-ra csökkent 2017-hez képest.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség arányának alakulása követi a települési hierarchiát. A megyei jogú városok lakosságának 14,9%-át érintette a szegénység kockázata 2018-ban, ugyanez az arány az egyéb városokban 18,5, a községekben 23,4% volt.

A roma népesség szegénységi kockázata csökkent, de még mindig az országos átlag többszöröse

A KSH 2013 óta vizsgálja a szegénység alakulását a roma népességben. Körükben a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 2018-ban 63,2% volt, 4,6 százalékponttal alacsonyabb, mint 2017-ben, de arányuk még így is 3,3-szorosa az országos átlagnak. A roma népesség legnagyobb hányadát, 43,4%-át a súlyos anyagi depriváció sújtotta. Bár a jövedelmi szegények aránya a romák körében csökkent, szegénységi kockázatuk még így is háromszorosa volt az országosnak. A munkaszegénység a roma háztartások 13,7%-át érintette.

4 millióval kevesebben érintettek a szegénységben vagy társadalmi kirekesztődésben az EU-ban, 2017²-ben

A 2017-es referencia évben az EU tagállamaiban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata a teljes népesség 21,7%-át, 109,1 millió embert érintett, 4 millióval kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az adott ország népességének arányában kifejezve legkevesebben Csehországban (12,2%), Szlovéniában (16,2%) és Finnországban (16,5%), legtöbben Bulgáriában (32,8%), Romániában (32,5%) és Görögországban (31,8%) voltak kitéve a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának. 2018-ban az unió lakosságának 16,9%-a, összesen 84,9 millió fő élt jövedelmi szegénységben, arányaiban legkevesebben Csehországban (9,6%), legtöbben Romániában (23,5%). A súlyosan depriváltak aránya az unióban 5,8%-ot tett ki, ami 29,4 millió főt jelent. A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők száma 33,2 millió volt, a lakosság 9,0%-a.

A férfiak elégedettebbek az életükkel

A szubjektív jóllét egyik kulcsváltozója az élettel való elégedettség. A megkérdezettek (16 éves és annál idősebb népesség) egy 0-tól 10-ig terjedő skálán³ fejezhették ki, hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel. 2013 és 2017 között a mutató átlagértéke stagnált (6,10 körül alakult), 2018-ban szignifikáns növekedés történt (6,51), majd 2019-re az elégedettség átlagértéke 6,33-ra csökkent. Az elmúlt évben nőtt a különbség a férfiak és a nők elégedettsége között: a férfiak elégedettebbek (6,40), mint a nők (6,27). Korcsoport szerint vizsgálva a korábban is megfigyelhető életkori lejtő nem változott, a 16-24 év közöttiek a leginkább (7,36), a 75 éves és annál idősebbek a legkevésbé (5,41) elégedettek életükkel.

A legmagasabb befejezett iskolai végzettség és az életelégedettség között is igen erős az összefüggés. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők átlagosan 5,56-ra, az érettségivel nem rendelkező középfokúak 5,99-ra, az érettségizett emberek 6,59-ra, a felsőfokú végzettségűek pedig 7,09-ra értékelték átlagosan az élettel való elégedettségüket. A tendencia a korábbi évek eredményeihez igazodik.

A területi különbségeket vizsgálva összességében elmondható, hogy régiónként igen eltérő a lakosság elégedettsége. A legkevésbé az Észak-Magyarországon élők (5,83) elégedettek, a legelégedettebbek pedig a dél-alföldiek (6,55). A településtípustól sem független az elégedettség mértéke: a fővárosi lakosok elégedettsége (6,46) szinte megegyezik a kisebb városokban élőkével (6,48), náluk kevésbé elégedettek a megyei jogú városban élők (6,32), a legkisebb érték a községben élők körében figyelhető meg (6,09).

A legfiatalabbak bíznak meg leginkább másokban

Az egyén tágabb társas környezetével való interakcióját befolyásolja az emberekbe vetett bizalma. A személyes kapcsolatrendszer építéséhez, új ismeretségek létrejöttéhez elengedhetetlen a nyílt, bizalmat megelőlegező odafordulás. A válaszadók egy 0-tól 10-ig terjedő skálán⁴ fejezték ki annak mértékét, hogy mennyire bíznak meg az emberekben.

Az elmúlt években az emberekbe vetett általános bizalom átlagértéke 5,0 körül alakult, egyedül 2013-ban volt ennél magasabb a mutató értéke (5,27). 2019-ben a 16 éves és annál idősebbek körében az eddigi legalacsonyabb érték figyelhető meg: 4,86. A bizalom szintje az életkorral erősen összefügg: mint sok más pozitív jóllétérzetet leíró változónál, itt is észrevehető egy enyhe életkori lejtő. A legfiatalabb korosztály bízik meg leginkább embertársaiban (5,45), miközben a 75 évesek és annál idősebbek körében volt a legalacsonyabb a bizalmi érték (4,66).

A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint is különbségek mutathatók ki: minél magasabb az egyén iskolai végzettsége, annál jellemzőbb a magasabb bizalmi szint. A legmagasabb érték a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében található (5,28), a középfokúak körében valamelyest kevesebb az átlagérték (4,90), míg legkevésbé az alacsony végzettséggel rendelkezők bíznak embertársaikban (4,57).

Az emberekbe vetett bizalom területi különbségeit vizsgálva elmondható, hogy a korábbi évekhez képest megváltozott a tendencia; a legmagasabb bizalmi szint már nem a fővárosban élőkre (4,82) igaz, hanem a községben lakókra (4,99). A fővárosban élők egyre kiterjedtebb kapcsolati hálóval rendelkeznek, ám ezek feltehetően sok esetben felszínes, valamilyen érdeken alapulnak, míg a községben élők kapcsolatai mélyebb bizalomra épülhetnek. A megyeszékhelyen, megyei jogú városban élők bizalmi szintje is magasnak mondható (4,93), az egyéb városokban pedig a legalacsonyabb (4,72).

Igen erős összefüggés mutatkozik meg az életelégedettség, valamint az emberekbe vetett bizalom tekintetében. Akik elégedetlenebbek az életükkel, azok között figyelhető meg a legnagyobb arányban az alacsony bizalmi szint, miközben a magas életelégedettséggel jellemezhetők között vannak arányaiban legtöbben azok, akik nagyon bíznak embertársaikban.

Kissé csökkent a lakosság biztonságérzete a közterületeken

A lakóhely környéki közterületen való biztonságérzet az egyén szűkebb környezetében való általános bizalma, illetve a lakóhely állapota által befolyásolt. A félelem és a szorongás negatív hatással van az egyén jóllétérzetére; a sötétedés utáni, utcán való közlekedés okozta félelem erősen visszatartó hatású lehet a(z esti) társas, kulturális programokon való részvételt illetően. A 16 éves és annál idősebb lakosság körében azt mértük, hogy mennyire érzik magukat biztonságban egyedül sötétedés után az utcán.

A korábbi évek tendenciáit figyelve elmondható, hogy míg 2013-tól (65%) 2018-ig (83%) folyamatosan emelkedett, addig 2019-ben kicsit csökkent azok aránya, akik biztonságban (nagyon, illetve eléggé biztonságban) érzik magukat (81%).

A nemek szerint továbbra is szignifikáns különbség rajzolódik ki a biztonságérzetet illetően. A nők közel 27%-a érzi inkább veszélyben magát az utcán sötétedés után, ugyanakkor ez az arány a férfiak körében a 10%-ot sem éri el.

Az egyén földrajzi helyzete, valamint a település jellemzői vannak a legnagyobb befolyással a biztonságérzetre. Településtípus szerint a községben élők érzik a legnagyobb arányban biztonságban magukat (84%), a fővárosban élők a legkevésbé (77%). A megyeszékhelyen, megyei jogú városban, valamint az egyéb városban élők közel azonos arányban számoltak be biztonságérzetről (79–81%). Az előző évhez képest romlott a tendencia.

Régiók tekintetében mind a három dunántúli régióban kiugróan magas azok aránya, akik biztonságban érzik magukat közterületen. Ezzel szemben – évek óta változatlanul – az Észak-Magyarország régióban élők érzik a leginkább veszélyben magukat lakóhelyük környékén.