Szubjektív egészségi állapot

Tízből hatan jónak vagy nagyon jónak tartják az egészségi állapotukat

A magyar lakosságA lakosság alatt az elemzésben a 15 éves és annál idősebbeket értjük, az ettől való eltérésre külön felhívjuk a figyelmet.^[2] egyre pozitívabban vélekedik saját egészségi állapotáról, 2009 és 2019 között emelkedett azoknak az aránya, akik jónak vagy nagyon jónak ítélték egészségüket. 10-ből 9-en minimum kielégítőnek, 6-an jónak vagy nagyon jónak tartották azt 2019-ben. Bár a nemek közötti különbség némileg csökkent, a férfiak továbbra is egészségesebbnek érzik magukat, mint a nők: előbbiek 65, utóbbiak 58%-a szerint jó vagy nagyon jó az egészségi állapota. Egyre kevesebben gondolják rossznak vagy nagyon rossznak az egészségi állapotukat.

Az életkor előrehaladtával a krónikus betegségek előfordulása gyakoribbnak számít, talán ezzel is magyarázható, hogy egyre kevesebben elégedettek az egészségükkel. Míg a 15–17 évesek 94, a 65 évesek és annál idősebbek 25%-a tartotta jónak vagy nagyon jónak a saját egészségi állapotát. Azonban az mindenképpen bizakodásra adhat okot, hogy a 65 éves és annál idősebbek 77%-a szerint is legalább kielégítő az egészségük. A férfiak korcsoporttól függetlenül derűlátóbbak az egészségi állapotukat illetően a nőknél.

A magasabb iskolai végzettséggel, valamint jövedelmi helyzettel párhuzamosan emelkedik azok aránya, akik az egészségi állapotukat jónak ítélik meg. Az alapfokú iskolai végzettségűek 48, a felsőfokú végzettségűek 74%-a tartotta 2019-ben jónak vagy nagyon jónak egészségi állapotát. Ugyanez az arány a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók körében 58%, a legfelső ötöd esetében 73% volt.

Azok, akik párkapcsolatban, házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek, elégedettebbek az életükkel, valamint az egészségi állapotukról is pozitívabban vélekednek, mint az egyedülállók. Egészségünk megítélése a háztartásban nevelkedő gyermekek számával is összefüggésbe hozható: a házastársukkal élők esetében a gyermekek számával párhuzamosan a saját egészségüket nagyon jónak vagy jónak ítélők aránya is emelkedik. Ugyanakkor az élettársi kapcsolatban élőknél a három- vagy többgyermekesek, a gyermeküket egyedül nevelő szülők körében pedig az egy gyermekkel rendelkezőknél a legalacsonyabb a nagyon jó és jó egészségűek aránya. Az egyedülálló szülők idősebb korösszetételéből is adódhat az, hogy a gyermekek számától függetlenül közülük tartották arányaiban a legkevesebben nagyon jónak vagy jónak a saját egészségi állapotukat.

A társas támogatottság azt az érzelmi és anyagi biztonságot jelenti, amelyet a hozzánk közel álló emberek nyújtanak számunkra. A lakosság 39%-a erős, közel fele közepes, 12%-a gyenge támogatottsággalA társas támogatottság mérésére egy 12 elemű kérdéssor (3 baráti/ismerősi körre, illetve a szomszédságra vonatkozó kérdés) alapján történik. A három kérdésre adott válaszokat pontozva az alábbi pontszámok jelölik az egyes társastámogatottság-kategóriákat: 3–8 között: gyenge, 9–11 között: közepes, 12–14 között: erős.^[3] rendelkezett 2019-ben. Saját egészségi állapotunk megítélése összefüggésbe hozható a támogatottság érzésével is. Annak mértékével azok aránya is emelkedik, akik nagyon jónak vagy jónak tartják egészségüket.

Krónikus betegek

A lakosság közel fele krónikus betegséggel küzd

2019-ben a magyar lakosság 48%-a számolt be arról, hogy van krónikus, legalább 6 hónapja fennálló, vagy vélhetőleg a későbbiekben legalább ugyanennyi ideig tartó betegsége. A nők közül többen küzdenek ilyen betegséggel (51%), mint a férfiak (44%). A krónikus betegek aránya az életkorral párhuzamosan emelkedik: a 15–17 évesek egyötödének, a 65 évesek és annál idősebbek 77%-ának volt krónikus, hosszantartó egészségi problémája. A krónikus betegek aránya a 15–17 évesek kivételével mindegyik korcsoportban a nők körében magasabb volt, mint a férfiaknál.

Az iskolai végzettség szintje és a krónikus betegségek előfordulása között is van összefüggés. A legfeljebb alapfokú végzettségűek és az érettségivel nem rendelkezők egyaránt 52, az érettségivel rendelkező középfokú végzettségűek 44, a felsőfokú végzettségűek 45%-a küzd krónikus betegséggel. A nőknél a magasabb iskolai végzettség egyértelműen a krónikus betegek arányának csökkenésével jár. A férfiak esetében viszont az érettségivel nem rendelkező középfokú végzettségűek körében volt a leggyakoribb (50%), az érettségizett középfokú és legfeljebb alapfokú végzettségűek körében pedig a legritkább (40–40%) a krónikus betegségek előfordulása.

Jövedelmi helyzet tekintetében a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók körében a legalacsonyabb a krónikus megbetegedések aránya (43 és 44%), míg a középső jövedelmi kategóriákba tartozók esetében 49–52% között mozog.

Talán az élettársak fiatalabb korösszetételéből is adódhat az, hogy arányaiban kevesebben küzdenek közülük krónikus betegséggel (37%), mint azok, akik házasságban élnek (53%). Míg minden negyedik házasságban élő személy betöltötte már a 65. életévét, addig az élettársak csupán 4,8%-a. A fiatalabbak pedig, ahogy már láthattuk, egészségesebbnek érzik magukat az idősebb korcsoportba tartozóknál. A krónikus betegek aránya nemcsak a párkapcsolat léte, illetve annak formája, hanem a háztartásban nevelt gyermekek száma szerint is különbséget mutat. Sőt, a házasok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők esetében a gyermekek számával fokozatosan csökken a krónikus betegségek előfordulása.

A társas támogatottság nemcsak az egészségi állapotunk megítélésére, hanem a fizikai és szellemi egészségünk alakulására is kihat. Azok, akiknek erős a támogatottságuk, arányaiban kevesebben küzdenek krónikus, hosszantartó betegséggel. A társas támogatottság a férfiak egészsége szempontjából különösen fontos szerepet tölt be, hiszen a krónikus betegek aránya a támogatottság erősödésével folyamatosan és nagyobb mértékben csökken, mint a nők esetében.

A magyar lakosság 61, ezen belül a férfiak 57, a nők 65%-ának volt a felmérést megelőző 12 hónapban olyan, hosszantartó betegsége, amit orvos állapított meg. Az orvos által diagnosztizált krónikus betegséggel élők 87%-a gyógyszert is szed a betegségére. A leggyakoribb krónikus betegség a magasvérnyomás-betegség, amelyben majdnem minden harmadik magyar (a férfiak 29, a nők 33%-a) szenved. Ezt követi két mozgásszervi betegség: a lakosság egyötöde (a férfiak 17, a nők 22%-a) küzd derék- és hátfájással, 15%-a (a férfiak 13, a nők 17%-a) pedig ízületi porckopással (arthrosissal).

Egészségvédelem, egészségtudatosság

Csaknem mindenki úgy véli, tud tenni az egészségéért

Egészségi állapotunkat életmódunk is befolyásolhatja. Általában a rendszeres testmozgással, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag, egészségtudatos táplálkozással, valamint az egészségkárosító szokások (dohányzás, alkoholfogyasztás) mellőzésével egészségesebb életet élhetünk. A magyarok 98%-a gondolja úgy, hogy tud tenni az egészségéért: döntő többségük szerint nagyon sok (26%), illetve sok (58%) múlik rajtunk, 14%-uk azonban kevésbé tűnik bizakodónak, hiszen úgy vélik, keveset, 2,2%-uk szerint pedig semmit sem tudunk tenni egészségünk érdekében.

Azok, akik szerint jobb egészségnek örvendenek, inkább érzik azt, hogy képesek tenni az egészségükért, mint azok, akiknek rossz az egészségi állapotuk. A saját egészségi állapotukat legalább jónak tartók egyharmada szerint nagyon sokat, közel 60%-uk szerint sokat tehetnek az egészségükért.

Minél magasabb iskolai végzettséggel, illetve jövedelemmel rendelkezik valaki, annál optimistább a saját egészségének alakítását illetően. Míg a legfeljebb alapfokú végzettségűek 71, addig a felsőfokú végzettségűek 94%-a szerint nagyon sokat vagy sokat tehetünk egészségünk megőrzése érdekében. Ugyanez az arányszám a legalsó jövedelmi ötödben élők esetében 75, a legfelsőbe tartozóknál 92% volt.

Minden ötödik ember speciális diétát követ

Az egészségtudatosság többek között a táplálkozás terén is megnyilvánulhat, egyik fontos eleme a zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A lakosság 55%-a napi szinten, további 35% hetente legalább egyszer, 9,4% pedig ritkábban, mint hetente, vagy soha nem eszik gyümölcsöt, míg zöldséget 45%-uk fogyaszt napi, 46%-uk heti rendszerességgel, és 8,8 %-uk ritkábban, mint hetente, vagy soha.

A napi szintű zöldség- és gyümölcsfogyasztás korcsoportonként eltérően alakul: az idősebb korosztály tagjainak a körében a leggyakoribb, a fiatalabbaknál ez ritkábban jellemző.

A gyümölcs- és zöldségfogyasztás az iskolai végzettséggel is összefüggésbe hozható: a legfeljebb általános iskola 8. évfolyamát elvégzők 52%-a eszik naponta gyümölcsöt, 40%-a pedig zöldséget, a felsőfokú végzettségűek 58, valamint 48%-a. A jövedelem szintjével párhuzamosan szinte folyamatosan emelkedik azok aránya is, akik napi rendszerességgel fogyasztanak az egészségük megőrzése szempontjából fontosnak számító gyümölcsöt és zöldséget, kivéve a legmagasabb jövedelmi ötödöt.

A lakosság egyötöde (19%) követ tudatosan valamilyen étrendet, 14%-uk egy-, 4,3%-uk többfélét is egyszerre. A leggyakrabban alkalmazott speciális étrendek a diabetikus (6,4%) és a laktózmentes táplálkozás (4,1%).

Az életkor előrehaladtával arányaiban egyre többen követnek valamilyen speciális diétát, melyben az egészségtudatos életmód mellett az egyre gyakoribbá váló táplálékallergiák, ételérzékenységek, valamint más, különleges étrendet igénylő betegségek kialakulása is szerepet játszhat. A 15–17 évesek egytizede, a 65 évesek és annál idősebbek 21%-a folytat speciális diétát. Korcsoporttól függetlenül elmondható, hogy a nők közül arányaiban többen tartoznak a diétázók közé (21%), mint a férfiak esetében (16%).

Az iskolai végzettség és a jövedelem szintjével párhuzamosan a speciális diétát követők aránya is emelkedik. A legfeljebb az általános iskola 8. évfolyamát elvégzők 12, a felsőfokú végzettségűek 25%-a tartott valamilyen speciális étrendet. Míg a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók 14%-a étkezett valamilyen diéta szerint, addig ugyanez az arány a legfelső ötödben élőknél 11 százalékponttal magasabb volt.

A túlzott só- és cukorbevitel kerülése, a vitamin-, fehérje- és ásványianyag-tartalmuk miatt bizonyos húsfélék fogyasztása fontos lehet az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás megteremtéséhez. A lakosság 30%-ának került 2019-ben legalább naponta egyszer valamilyen feldolgozott húskészítmény (például szalámi, felvágott, szalonna, sonka, kolbász, virsli, májkrém) az étkezőasztalára. Valamelyest gyakrabban fogyasztottak cukros üdítőitalokat, mint például 100%-os gyümölcs- és zöldséglevet, vagy éppen diétás, cukormentes üdítőitalt. A lakosság csaknem egynegyedének volt fehér, 13%-ának pedig vörös hús része az étkezésének legalább heti 4-6 alkalommal. Ezzel szemben alacsony koleszterin-, magas vitamin- és ásványianyag-tartalma ellenére a hal vagy tenger gyümölcseinek fogyasztása az előbb említett húsféléknél ritkább.

A felnőttek egynegyede nem mozog eleget

A táplálkozás mellett az egészségtudatosság másik fontos területe a rendszeres testmozgás. Aktív életkorban időnk jelentős részét iskolában vagy a munkahelyünkön töltjük, így az életkortól, illetve attól függően, hogy milyen jellegű munkát végzünk, a fizikai és mentális igénybevételünk is eltérő lehet, ami szintén befolyásolhatja egészségi állapotunkat. A munkahelyen történő munkavégzés, illetve a nem dolgozók esetén az otthon végzett munka (pl. házimunka, kertészkedés) során a népesség

• 40%-a nagyrészt ül,
• 11%-a egy helyben áll,
• 42%-a többnyire sétál, könnyű mozgást végez munkája során,
• 6,7%-a nehéz fizikai munkát végez.

A férfiak nagyobb része (11%-a) végez nehéz fizikai munkát, mint a nők (3,3%). A nagyrészt állást igénylő munkavégzés viszont, szemben a férfiakkal (9,1%), a nők körében számít jellemzőbbnek (14%). Az életkor növekedésével egyre nagyobb teret kap a könnyű mozgás (séta), miközben a nagyrészt üléssel járó tevékenységek, illetve a férfiaknál a nehéz fizikai munka aránya csökken.

Egészségünk megőrzése érdekében fontos, hogy szabadidőnkben fordítsunk időt a rendszeres testmozgásra. A lakosság 43%-a tölt legalább hetente egyszer minimum tíz percet folyamatos mozgással, sportolással. A férfiak nagyobb része végez legalább hetente ilyen jellegű testmozgást (45%), mint a nők (40%). Az életkor emelkedésével fokozatosan csökken a rendszeresen sportolók aránya: míg a 15–17 évesek 79, a 65 évesek és annál idősebbek 26%-a legalább hetente egyszer sportol.

A sportolás valószínűsége az iskolai végzettséggel is összefüggésbe hozható. A diplomások kétharmada folytat legalább hetente valamilyen sporttevékenységet, szemben az alacsonyabb végzettségűekkel, ami abból is adódhat, hogy utóbbiak nagyobb része végez könnyű vagy nehéz fizikai munkát, így szabadidejük kisebb részét fordítják testmozgásra, mint a főként ülő munkát végzők. Azonban míg a nőknél az iskolázottság szintjének emelkedésével a hetente minimum tíz percet sportolók aránya is nő, a férfiak esetében az alapfokú végzettségűeket is magasabb aktivitás jellemzi.

A sportolás gyakoriságát a jövedelmi helyzet is befolyásolja, minél magasabb jövedelemmel rendelkezik valaki, annál nagyobb valószínűséggel végez legalább hetente egy alkalommal valamilyen sporttevékenységet. A legalsó jövedelmi ötödbe tartozók 30, a legfelső ötödben élők 61%-a sportol minimum egyszer minden héten.

A felnőtt lakosság 56%-a végez a WHO ajánlásai szerint elegendő, legalább 150 percig tartó testmozgást a szabadidejében. A nemek között nincs számottevő különbség: a férfiak 59, a nők 54%-a mozog eleget. Az életkor növekedésével egyre nagyobb azok aránya, akik nem mozognak eleget: a 18–34 évesek 35, a 65 évesek és annál idősebbek 58%-a kevesebbet mozog heti 150 percnél. A középkorúak kivételével minden korosztályban a nőknél nagyobb a nem elegendőt mozgók aránya.

A felnőttek egynegyede, ezen belül a férfiak 22, a nők 27%-a keveset mozog (ül vagy áll) munkája során, és a szabadidejében sem mozog eleget. Ők minden tekintetben mozgásszegény életmódot élnek, arányuk az életkor előrehaladtával emelkedik: a 18–34 évesek 20, a 35–64 évesek 23, valamint a 65 évesek és annál idősebbek 32%-a él így.

A férfiak közül többen küzdenek súlyproblémával

Testsúlyunkat többek között az életmódunk is befolyásolja, de a tápláltsági állapot bizonyos betegségekkel is összefüggésbe hozható. A nagyobb testsúly megnöveli többek között a szívkoszorúér-betegségek, a cukorbetegség vagy a daganatos betegségek kialakulásának esélyét. A tápláltsági állapot általános jellemzésére széles körben alkalmazott WHO-ajánlás szerinti testtömegindexA BMI (Body Mass Index) vagy TTI (testtömegindex) a kilogrammban megadott testtömeg és a méterben megadott magasság négyzetének hányadosa. A WHO meghatározása szerint a normál testsúly BMI-indexe 18,5 és 24,99 közötti. A 18,5 alatti értékek esetén beszélünk soványságról, a 25 és afeletti értékek esetén túlsúlyról. Kórosan soványnak a 16 alatti értékkel, elhízottnak a legalább 30-as, de 40 alatti értékkel, súlyosan elhízottnak a legalább 40-es értékkel jellemezhető válaszadókat tekintjük.^[4] alapján 2019-ben a magyar lakosság némileg kisebb része, 39%-a számított normál testsúlyúnak, mint 2009-ben (42%). A soványnak tekinthetők aránya is csökkent, 4,0-ről 2,7%-ra. Ezzel szemben a népesség 58%-ának súlytöbblete volt, ami 4,5 százalékponttal magasabb a 2009. évinél. A súlyfelesleggel jellemezhetők több mint fele, a 14 év felettiek 34%-a túlsúlyos, de nem elhízott. Enyhe és középsúlyos (I–II. fokú) elhízással a lakosság 22%-a, súlyos, azaz III. fokú elhízással 1,6%-a küzd.

18. ábra

* A WHO meghatározása szerint.

Letöltés PNG képként

A férfiak közül többen küzdenek súlyproblémával, 65%-uk tekinthető túlsúlyosnak vagy elhízottnak, 1,4%-uk soványnak, míg a nők körében az előbbiek aránya kisebb (52%), utóbbiaké nagyobb (3,9%). Az életkor emelkedésével nő a súlytöbblettel rendelkezők, viszont csökken a soványak aránya. A 15–17 évesek 16%-a túlsúlyos vagy elhízott, 19%-a sovány, szemben a 65 évesek és annál idősebbekre jellemző 72, illetve 1,0%-kal.

Dohányzás és alkoholfogyasztás

Csökkent a napi rendszerességgel dohányzók aránya

Egészségi állapotunkat dohányzási szokásaink is befolyásolhatják, ahogy az is, hogy nem dohányzóként milyen gyakran tartózkodunk dohányfüstös zárt térben. A dohányzás terén kedvező változások következtek be: 2009 és 2019 között csökkent a napi rendszerességgel, vagy alkalmanként dohányzók aránya, ugyanakkor nőtt azoké, akik még soha nem gyújtottak rá. 2019-ben a 15 évesek és annál idősebbek

• egynegyede naponta dohányzott,
• 2,3%-a alkalmi dohányos volt,
• 73%-a jelenleg nem dohányzik, utóbbiak közül minden negyedik (a lakosság 18%-a) korábban dohányzott, de már leszokott.

A 18–64 éves férfiak nagyobb része dohányzik napi rendszerességgel, mint a velük egykorú nők. A 65 évesek és annál idősebbek esetében már nem található e tekintetben jelentős különbség a nemek között. A felnőtt férfiak és nők körében az életkor növekedésével csökken a napi szinten és alkalmilag dohányzók, nő a dohányzásról leszokottak aránya. Mindkét nemet egybevéve

• a 18–34 évesek 32,
• a 35–64 évesek 29,
• a 65 évesek és annál idősebbek 12%-a dohányzik mindennap.

A nem dohányzó magyar lakosság 81%-a soha vagy szinte soha nem tartózkodik olyan helyiségben (akár otthonában, akár otthonán kívül), ahol mások dohányoznak. Egytizedük ritkábban, mint hetente, 3,4% hetente, 5,5% naponta megfordul olyan zárt térben, ahol mások dohányoznak. Naponta legalább egy órát tölt el dohányfüstös zárt térben a nem dohányzó 15 évesek és annál idősebbek 3,1%-a.

A lakosság negyede ritkábban, mint havonta fogyaszt alkoholt

Nemcsak a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás is káros hatással van egészségünkre. A lakosság

• 6,3%-a fogyaszt alkoholt napi szinten,
• 19%-a legalább hetente (de nem naponta),
• 21%-a legalább havonta (de ritkábban, mint hetente),
• 24%-a ritkábban, mint havonta és
• 29%-a egyáltalán nem iszik alkoholt.

Az alkoholfogyasztás gyakorisága nemek szerint jelentős eltéréseket mutat. A férfiak körében magasabb a legalább havonta alkoholt fogyasztók, a nőknél pedig a ritkábban, mint havonta vagy soha nem ivók aránya. A férfiak több mint egytizede (11%), a nőknek csak 1,8%-a fogyaszt naponta alkoholt. A férfiak 19, a nők 39%-a soha nem iszik.

Az alkoholfogyasztás mennyiségét is figyelembe véve különbséget teszünk a nagyivók, a mértékletes ivók, a ritkán ivók és az alkoholt egyáltalán nem fogyasztók között.Nagyivók azok a férfiak, akik egy átlagos héten több mint 14, és azok a nők, akik egy átlagos héten több mint 7 egységnyi alkoholt fogyasztottak, ahol egy alkoholegység egy korsó sörnek, 2 dl bornak vagy 0,5 dl röviditalnak felel meg. Mérsékelt ivók, akik legalább heti gyakorisággal fogyasztanak alkoholt, de nem nagyivók, az alkoholt ritkábban mint hetente fogyasztók a ritkán ivók.^[5] A lakosság 5,2%-a nagyivónak, egyötöde mértékletes ivónak számított 2019-ben, előbbiek aránya 2009 és 2014 között valamelyest nőtt (4,5-ről 5,4%-ra), azóta pedig gyakorlatilag érdemben nem változott, utóbbiaké némi emelkedést mutat. A férfiaknak lényegesen nagyobb része tekinthető nagyivónak (9,3%) és mértékletes ivónak (31%), mint a nőknek (1,5 és 11%).

A felnőtt férfiak körében a nagyivók tekintetében nem figyelhetők meg jelentős különbségek korcsoport szerint, a nagyivók aránya 9–10% között alakul. A mértékletes ivók aránya viszont az életkor növekedésével nő: a nyugdíjas korú férfiak fele nagyivó vagy mértékletes ivó. A felnőtt nőknél a férfiaktól eltérően a kor előrehaladtával csökken mind a nagyivók, mind a mértékletes ivók aránya.

Korlátozottság a mindennapi tevékenységekben

A 75 évesek és annál idősebbek 23%-a súlyosan korlátozott

A korlátozottságmentes élet, vagyis az, hogy életkorunknak megfelelő fizikai aktivitásnak örvendjünk, részben a várható élettartam meghosszabbodása miatt, egyre fontosabbá válik. A lakosság 26%-a érezte magát valamilyen, legalább fél éve fennálló egészségi probléma miatt korlátozottnak a mindennapi tevékenységek végzése során: 6,4% súlyos, 19% mérsékelten súlyos korlátozottságról számolt be 2019-ben.A kérdezés módja az Eurostat ajánlásának megfelelően megváltozott 2014-hez képest, a szubjektív korlátozottságra vonatkozó megoszlások közvetlenül nem hasonlíthatók össze az ELEF2014 adataival.^[6] A korlátozottsági arány a férfiak körében némileg alacsonyabb (24%), mint a nők esetében (28%), a súlyos akadályokkal küzdők hányada azonban közel azonos a két nemnél (férfiaknál 6,3, nőknél 6,4%).

Az életkor előrehaladtával egyre nagyobb valószínűséggel alakul ki olyan tartós egészségi probléma, amely korlátot jelent a szokásos tevékenységek végzése során. Továbbá az idősödéssel együtt járó képességek fokozatos elvesztése, valamint a hanyatló fizikai állapot is magyarázhatja azt, hogy a korlátozottak aránya a 75 évesek és annál idősebbek körében a legmagasabb (61%), a 15–29 évesek esetében pedig a legalacsonyabb (9,0%).

A magasabb iskolai végzettségűek és a magasabb jövedelműek körében a korlátozottak aránya alacsonyabb, mint az alacsonyabb képzettséggel és jövedelemmel rendelkezők esetében. Míg a legfeljebb alapfokú végzettségűeknél a mérsékelten vagy súlyosan korlátozottak aránya 38, a felsőfokú végzettségűeknél 16, az alacsonyabb jövedelműek körében 30, a legfelső jövedelmi ötödben pedig 18% volt.

Az érzékszervi, mozgásszervi és kognitív problémák vizsgált területei a látás, a hallás, a járás és az emlékezés voltak. A lakosság körében e területek közül a járás jelenti a leggyakoribb gondot, minden ötödik embernek nehézségei vannak a gyaloglásban vagy lépcsőn való közlekedésben. HallásábanNem tekintettük hallásukban korlátozottnak azokat, akiknek hallókészülékkel teljesen korrigált hallásproblémájuk van.^[7] 18, látásábanNem tekintettük látásukban korlátozottnak azokat, akiknek szemüveggel/kontaktlencsével teljesen korrigált látásproblémájuk van.^[8] 17, emlékezésben/koncentrációban 14% vallotta magát valamilyen szinten korlátozottnak.

Önellátás terén (étkezés, ágyba fekvés, ágyból felkelés, székre leülés, székről felállás, levetkőzés, felöltözés, WC-használat, fürdés, zuhanyzás) a lakosság 11%-a szembesül valamilyen nehézséggel egészségi állapotából adódóan, 8,8%-uk kisebb, 2,1%-uk súlyos nehézséggel küzd. Az életkor előrehaladtával egyre markánsabban jelentkezik ez a probléma. Az egyedül élő, 75 éves és annál idősebbek számára pedig különösen nagy kihívást jelent az önellátás, hiszen 2,4%-uk egyáltalán nem képes rá, egyharmaduk pedig csak nehézség árán tudja ellátni az ehhez szorosan fűződő tevékenységeket.

Akik önellátás terén nehézséget tapasztalnak, azoknak több mint egyharmada (35%) használ valamilyen segédeszközt, vagy vesz igénybe segítséget, 27%-uk (a 15 évesek és annál idősebbek 2,9%-a) jelezte, hogy szüksége lenne (még) több segédeszközre vagy segítségre. Leginkább az idősek küzdenek önellátási nehézségekkel, a 75 éves és annál idősebb lakosság egyharmada jelzett ilyen problémát. Az önellátás terén nehézséggel szembesülő, 75 évesek és annál idősebbek több mint a fele használ valamilyen segédeszközt vagy vesz igénybe segítséget, 42%-uk (a 75 éves és annál idősebbek 13%-a) további segítségre szorulna.

A háztartási tevékenységek (pl. főzés, telefonálás, bevásárlás, mosogatás) elvégzésekor a lakosság 13%-a tapasztalt kisebb, 5,4%-a nagyobb nehézséget, 3,0%-uk pedig egyáltalán nem volt képes azok ellátására. Az életkor előrehaladtával az önellátáshoz hasonlóan a háztartással kapcsolatos feladatok is egyre nagyobb kihívást jelentenek: a 15–24 évesek kevesebb mint 1,0, a 75 évesek és annál idősebbek 18%-ának okozott nagy nehézséget ezek teljesítése. A 75 évesek és annál idősebbek, de közülük is főként azok, akik egyedül élnek, küzdenek tehát leginkább e téren problémával, egynegyedük számára különösen nagy nehézséget jelent, csaknem egyötödük pedig egyáltalán nem képes segítség nélkül ezeket megtenni. Leginkább az alkalmankénti nehezebb házimunkák (például a nagytakarítás, ablaktisztítás és a kerti munkák), valamint a bevásárlás elvégzése során szembesülnek nehézségekkel. Közel kétharmaduk szokott segítséget igénybe venni, vagy segédeszközt használni a háztartási tevékenységek elvégzése során, 35%-uknak pedig (még) segítségre lenne szükségük.

Szűréseken való részvétel

A nők 36%-a vett részt méhnyakrákszűrésen egy éven belül

Magyarországon a halálozási statisztikákban a keringési rendszer betegségei és a daganatos megbetegedések vezető helyen állnak, így a korai felismerést és kezelést lehetővé tevő szűrővizsgálatoknak kiemelt jelentőségük van. A felvételt megelőző év során a lakosság 78%-ának mérte meg egészségügyi dolgozó a vérnyomását, 60%-ának a koleszterinszintjét, 62%-ának pedig a vércukorszintjét.

A 15 éves és annál idősebb nők

• 36%-a vett részt a felmérést megelőző egy éven belül méhnyakrákszűrésen,
• egynegyedük azonban több mint három éve volt ilyen vizsgálaton,
• 12%-uk pedig még soha nem kerített rá sort.

A 18–34 éves nők fele, a 35–64 évesek 44%-a volt az elmúlt 12 hónap során citológiai vizsgálaton.

Szakmai ajánlás szerint a 45 és 60 év közötti nőknek a korai felismerés érdekében kétévente ajánlatott részt venniük emlőröntgenen, azaz mammográfiai vizsgálaton. A 35–64 éves nők fele volt ilyen jellegű vizsgálaton a felmérést megelőző két év alatt, 30%-uk egy éven belül kerített rá sort. Ezzel szemben a 65 év feletti nők jóval kevésbé aktívak ezen a téren: csak 15%-uk volt emlőröntgenen egy éven belül.

Az 50 év feletti férfiaknak évente ajánlott a prosztatarákszűrés. A férfiak esetében az életkor növekedésével nő a rákszűrésen éves gyakorisággal részt vevők aránya, a 65 éves és annál idősebb korosztály 28%-a jelent meg egy éven belül szűrésen, ugyanakkor 39%-uk még soha nem volt ilyen vizsgálaton.

A rákszűrésen való részvétel az iskolai végzettséggel is összefügg. Az iskolázottság szintjével párhuzamosan azoknak a nőknek az aránya is emelkedik, akik a felmérést megelőzően voltak méhnyakrákszűrésen, de a magasabb végzettség az emlőröntgen és a prosztatarákszűrés esetében is magasabb részvételi arányt von maga után.

A magasabb jövedelemmel rendelkezők nagyobb eséllyel vesznek részt évente rákszűrésen, mint az alacsonyabb jövedelműek. Ugyanakkor a különbségek kevésbé markánsabbak, mint az iskolai végzettség esetén. Különösen igaz ez a méhnyakrákszűrés esetén, hiszen míg a legfelső jövedelmi ötödben élők 46%-a volt a felmérést megelőző egy év során ilyen vizsgálaton, addig ugyanez az arány az alsó jövedelmi kategóriákban 30% körül alakult.

Az egészségügyi ellátás igénybevétele

A lakosság 90%-ának volt szüksége háziorvosi, szakorvosi vagy fogorvosi ellátásra

Az egészségügyi ellátórendszer igénybevételének alapvető területei a háziorvosi, szakorvosi és fogorvosi ellátás. A lakosság 90%-ának volt szüksége ezen ellátások valamelyikére a felvételt megelőző egy év során, 78%-a járt a háziorvosánál, 63%-a keresett fel szakorvost, 46%-a pedig fogorvost. A nők nagyobb arányban vettek igénybe orvosi ellátást, mint a férfiak. Míg az előbbiek 82%-a kereste fel a felmérést megelőző egy év során háziorvosát, 68%-a jelent meg szakorvosi rendelésen, addig utóbbiak 73, illetve 58%-a. A fogorvosi ellátás terén van a legkisebb eltérés a két nem között, hiszen a férfiak 44, a nők 48%-a fordult fogorvoshoz.

Háziorvosi és szakorvosi ellátásra a legnagyobb arányban a nyugdíjas korú lakosságnak volt szüksége, a 65 évesek és annál idősebbek kilenctizede vett igénybe háziorvosi és közel háromnegyede szakorvosi ellátást. A fogorvosi ellátás igénybevétele viszont a kor előrehaladtával folyamatosan csökken: a 15–17 évesek 78, a 65 évesek és annál idősebbek 29%-a járt fogorvosnál a felvételt megelőző évben.

A szakorvosi és a fogorvosi ellátás igénybevétele nagymértékben függ az iskolai végzettségtől. Az iskolázottság szintjével nő azok aránya is, akik a felmérést megelőző évben saját egészségük érdekében felkerestek egy szakorvost, fogorvost. A háziorvosi konzultációt igénybe vevők aránya iskolai végzettség szerint nem mutat jelentős eltérést.

Az iskolai végzettséghez hasonlóan a jövedelmi helyzet is leginkább a fogorvosi ellátás igénybevételével mutat összefüggést. A magasabb jövedelemmel rendelkezők nagyobb része kereste fel fogorvosát a felvételt megelőző egy év során, mint az alacsonyabb jövedelműek.

A lakosság 13%-a későn, vagy egyáltalán nem jutott hozzá valamilyen egészségügyi ellátáshoz, mert túl sokat kellett várnia vizsgálati időpontra, kezelésre, műtétre vagy gyógyszerre. Legnagyobb arányban a budapestiekkel fordult elő: minden ötödik budapesti válaszadó tapasztalta ezt a felvételt megelőző 12 hónapban. Nagy távolság, vagy nehézkes közlekedés miatt nem jutott hozzá valamilyen szükséges ellátáshoz a lakosság 2,7%-a, anyagi okot 12% említett. Utóbbi miatt az egyes ellátások közül a lakosság

• 3,9%-a orvosi ellátáshoz,
• 8,1%-a fogorvosi ellátáshoz,
• 1,3%-a mentálhigiénés ellátáshoz,
• 4,3%-a gyógyszerhez nem jutott hozzá.

[1]:↑ Ötévente kerül sor az Európai lakossági egészségfelmérésre, a legutóbbi 2019-ben volt.

[2]:↑ A lakosság alatt az elemzésben a 15 éves és annál idősebbeket értjük, az ettől való eltérésre külön felhívjuk a figyelmet.

[3]:↑ A társas támogatottság mérésére egy 12 elemű kérdéssor (3 baráti/ismerősi körre, illetve a szomszédságra vonatkozó kérdés) alapján történik. A három kérdésre adott válaszokat pontozva az alábbi pontszámok jelölik az egyes társastámogatottság-kategóriákat: 3–8 között: gyenge, 9–11 között: közepes, 12–14 között: erős.

[4]:↑ A BMI (Body Mass Index) vagy TTI (testtömegindex) a kilogrammban megadott testtömeg és a méterben megadott magasság négyzetének hányadosa. A WHO meghatározása szerint a normál testsúly BMI-indexe 18,5 és 24,99 közötti. A 18,5 alatti értékek esetén beszélünk soványságról, a 25 és afeletti értékek esetén túlsúlyról. Kórosan soványnak a 16 alatti értékkel, elhízottnak a legalább 30-as, de 40 alatti értékkel, súlyosan elhízottnak a legalább 40-es értékkel jellemezhető válaszadókat tekintjük.

[5]:↑ Nagyivók azok a férfiak, akik egy átlagos héten több mint 14, és azok a nők, akik egy átlagos héten több mint 7 egységnyi alkoholt fogyasztottak, ahol egy alkoholegység egy korsó sörnek, 2 dl bornak vagy 0,5 dl röviditalnak felel meg. Mérsékelt ivók, akik legalább heti gyakorisággal fogyasztanak alkoholt, de nem nagyivók, az alkoholt ritkábban mint hetente fogyasztók a ritkán ivók.

[6]:↑ A kérdezés módja az Eurostat ajánlásának megfelelően megváltozott 2014-hez képest, a szubjektív korlátozottságra vonatkozó megoszlások közvetlenül nem hasonlíthatók össze az ELEF2014 adataival.

[7]:↑ Nem tekintettük hallásukban korlátozottnak azokat, akiknek hallókészülékkel teljesen korrigált hallásproblémájuk van.

[8]:↑ Nem tekintettük látásukban korlátozottnak azokat, akiknek szemüveggel/kontaktlencsével teljesen korrigált látásproblémájuk van.

További adatok, információk

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu