2009 és 2019 között az egészségi okok miatt tartósan, legalább fél éve korlátozottak aránya hazánkban 41-ről 26%-ra csökkent.A kiadvány megállapításai a 2019. évi Európai lakossági egészségfelmérésből származó adatokon alapulnak. http://www.ksh.hu/elef.[1] Az idősebbek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és jövedelműek között magasabb a korlátozottak aránya, és földrajzi értelemben is létezik megosztottság: Nyugat-Dunántúlon minden 5., Észak-Magyarországon minden 3. ember szembesült nehézséggel a mindennapi tevékenységei ellátása során.
A szubjektív korlátozottság Az ELEF a válaszadók személyes tapasztalatait méri fel. A korlátozottság fogalmáról és mérésének módszereiről lásd Földvári Mónika és Gárdos Éva: A fogyatékosság és az egészségi okok miatti korlátozottság mérésének módszerei a hivatalos statisztikában c. tanulmányát (Statisztikai Szemle 2021, 99. évf., 2. szám, 142–172. oldal).[2] az életkor növekedésével jelentős mértékben romlik. 2019-ben a 15–39 évesek egytizede, míg a 65 éves és annál idősebbek fele érezte korlátozottnak magát a mindennapi életben egészségi problémái matt. Az önellátás a fiatalok Ha csak másképp nem jelezzük, elemzéseinkben a fiatalok a 15–39, a középkorúak a 40–65 éveseket, az idősek a 65 éves és annál idősebb lakosságot jelentik.[3] 3,5, az idősek 24%-ának, a háztartási tevékenységek elvégzése a fiatalok megközelítőleg 9, míg az idősek 48%-ának okozott gondot.
Az alapvető érzékszervi és mozgásszervi területeken (látás, hallás, járás) megtapasztalt funkcionális korlátozottság Nem tekintjük látásukban korlátozottnak azokat, akiknek szemüveggel/kontaktlencsével teljesen korrigált látásproblémájuk van, és nem tekintjük hallásukban korlátozottnak azokat, akiknek hallókészülékkel teljesen korrigált hallásproblémájuk van. [4] terén a mérsékelten korlátozottak aránya emelkedett, ami leginkább a hallásukban korlátozottak arányának növekedéséből adódott. 2009 és 2019 között kétszeresére, 18%-ra nőtt a hallásukban korlátozottak aránya, miközben a hallókészülékek használata nem változott számottevően. Az életkor előrehaladtával a funkcionális korlátozottság területei közül a járás (gyaloglás és lépcsőn közlekedés) terén a legdrasztikusabb a romlás.
Egyre kevesebben szembesülnek egészségi okok miatt nehézségekkel a mindennapi tevékenységeikben
Az egészségi ok miatt tartósan (legalább fél éve) korlátozottak aránya Global Activity Limitations Indicator (GALI). Az ELEF2019-ben a korábbi felvételektől eltérően külön kérdés vonatkozik a megtapasztalt korlátozottság súlyosságára, és külön kérdés annak időtartamára, ezekből képezzük az indikátort. Ennek a módszertani változásnak is szerepe lehetett a korlátozottságra vonatkozó arányok 2014 és 2019 közötti alakulásában.[5] a 15 éves és annál idősebb lakosság körében 2009-ben még 41, 2019-ben már csak 26% volt. 2009 és 2014 között elsősorban a mérsékelten korlátozottak, A korlátozottság 2009 és 2014 közötti változásában szerepe lehet a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó új törvénynek (2011. évi CXCI. tv.), amely 2012-ben lépett életbe, és aminek következtében 7,3%-kal csökkent az ellátásra jogosultnak minősítettek száma (Bácskay Andrea–Gárdos Éva–Huszár Ákos–Szabó Zsuzsanna [2018]: Mikrocenzus 2016. 8. A fogyatékos és az egészségi ok miatt korlátozott népesség jellemzői. KSH).[6] 2014 és 2019 között leginkább a súlyosan korlátozottak arányában történt csökkenés.
A nők között magasabb a nehézségekkel küzdők aránya, ám a két nem érintettsége közötti különbség folyamatosan kisebb lett.
2009 és 2019 között minden korcsoportban jelentősen visszaesett a mindennapi tevékenységeikben korlátozottak aránya, a középkorúak és fiatalok esetében 46, illetve 44, az idősek körében 32%-kal.
Az életkor előrehaladtával többszörösére nő a mindennapi életben gondot okozó egészségi problémával küzdők aránya. 2019-ben a fiatalok kevesebb mint egytizede, míg az idősek több mint fele kisebb-nagyobb mértékben korlátozottnak érezte magát. A súlyosan korlátozottak arányában ennél is jelentősebb, tizenhétszeres volt a különbség.
Iskolai végzettség, jövedelem és régió szerint is számottevő különbségek adódtak a nehézségekkel küzdők arányában. A súlyosan korlátozottak hányada a legalacsonyabb jövedelmű háztartások tagjainak körében több mint nyolcszor akkora volt, mint a legmagasabb jövedelműek közt, a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségűek körében pedig közel a hatszorosa volt a felsőfokú végzettségűekének.
A korlátozottak aránya Nyugat-Dunántúlon a legalacsonyabb, ahol minden ötödik ember érzékelt akadályozottságot, Észak-Magyarországon pedig a legmagasabb, ahol minden harmadik ember szembesült ezzel. Településtípus szerint a megyeszékhelyeken volt a legalacsonyabb (23%), a községekben pedig a legmagasabb ez az arány (28%).
Szubjektív korlátozottság életkor, iskolai végzettség, jövedelem, régió és településtípus szerint, 2019
| Megnevezés | Korlátozottság mértéke | ||
|---|---|---|---|
| súlyos | mérsékelt | nem korlátozott | |
| Életkor | |||
| 15–34 éves | 0,9 | 8,4 | 90,7 |
| 35–64 éves | 4,8 | 17,6 | 77,6 |
| 65 éves és annál idősebb | 16,1 | 36,0 | 47,9 |
| Iskolai végzettség | |||
| Legfeljebb alapfokú | 13,8 | 24,0 | 62,2 |
| Középfokú, érettségi nélkül | 8,0 | 22,8 | 69,2 |
| Középfokú érettségivel | 3,8 | 18,3 | 77,9 |
| Felsőfokú | 2,4 | 13,6 | 84,0 |
| Jövedelema) | |||
| 1. ötöd | 10,4 | 24,2 | 65,5 |
| 2. ötöd | 8,7 | 24,2 | 67,1 |
| 3. ötöd | 6,9 | 18,8 | 74,3 |
| 4. ötöd | 4,3 | 16,0 | 79,7 |
| 5. ötöd | 1,2 | 13,2 | 85,6 |
| Régió | |||
| Budapest | 4,9 | 19,5 | 75,6 |
| Pest | 5,7 | 16,6 | 77,7 |
| Közép-Dunántúl | 4,6 | 21,5 | 73,9 |
| Nyugat-Dunántúl | 4,7 | 15,8 | 79,6 |
| Dél-Dunántúl | 7,5 | 20,9 | 71,6 |
| Észak-Magyarország | 8,6 | 22,8 | 68,6 |
| Észak-Alföld | 7,8 | 18,8 | 73,4 |
| Dél-Alföld | 7,7 | 19,3 | 73,0 |
| Település típusa | |||
| Budapest | 4,9 | 19,5 | 75,6 |
| Megyeszékhely | 4,9 | 17,6 | 77,5 |
| Város | 7,2 | 19,0 | 73,8 |
| Község | 7,3 | 20,7 | 71,9 |
| Összesen | 6,4 | 19,3 | 74,3 |
a) Az egy főre jutó nettó ekvivalizált háztartási jövedelem alapján. Az egy főre jutó ekvivalizált jövedelem számításánál a háztartás nettó havi összjövedelmét korrigált háztartáslétszámmal osztjuk le. A háztartás korrigált létszámát az alábbiak szerint képezzük: egy 18 év feletti személyre 1, minden további, legalább 14 éves személyre 0,5, a 14 év alatti személyekre 0,3 egységet számolunk.
Kétszeresére nőtt a hallásukban korlátozottak aránya
A látás, a hallás és a járás terén megtapasztalt fizikai és érzékszervi korlátozottságot A funkcionális korlátozottság területei közül a fizikai és érzékszervi korlátozottság (látás, hallás, járás) időbeli alakulása vizsgálható, mivel az emlékezésre és kommunikációra csak a 2019-es felvétel kérdezett rá. [7] tekintve nem olyan pozitívak a tendenciák, mint a mindennapi tevékenységekben való korlátozottság esetén. 2009 óta fokozatosan növekedett a fizikai és érzékszervi problémák miatt mérsékelten korlátozottak aránya: 2009-ben a lakosság 21, 2014-ben 24, 2019-ben már 27%-a tapasztalt kisebb-nagyobb nehézséget e téren. A súlyosan korlátozottak aránya a 2014. évi magasabb szintet (13%) követően 2019-ben a tíz évvel korábbihoz hasonlóan alakult, a lakosság körülbelül egytizedét (11%) érintette. Összességében 2019-ben tíz emberből 4-en érezték korlátozottnak magukat látás, hallás és/vagy járás terén.
Külön-külön vizsgálva és az előbbieket kiegészítve az emlékezést, koncentrálást és a kommunikációt is zavaró nehézségekkel megállapítható, hogy:
- 2009 és 2019 között kismértékben csökkent a látásukban mérsékelten és súlyosan korlátozottak aránya (2019-ben együttesen a lakosság 17%-át érintette). Mindeközben a szemüveg és a kontaktlencse használata is alapvetően csökkenő tendenciát mutatott, 2009-ben a lakosság 54, 2014-ben 50, 2019-ben pedig 51%-a használt szemüveget vagy kontaktlencsét.
- A hallásukban korlátozottak aránya 2009 óta a kétszeresére nőtt (2019-ben 18%), ugyanakkor a hallókészüléket használók aránya (2009-ben és 2014-ben is a lakosság 2,4–2,4%-a, 2019-ben 2,1%-a) nem követte a hallásproblémával küzdők hányadának a növekedését.
- A járásukban korlátozottak aránya 2014-hez képest csökkent, de még így is kissé magasabb volt a 2009-esnél. 2019-ben a lakosság egyötödének jelentett a gyaloglás vagy a lépcsőn közlekedés problémát.
- 2019-ben a lakosság 14%-ának okozott nehézséget az emlékezés, koncentrálás.
- A mindennapi kommunikáció terén 2019-ben a 15 évesek és annál idősebbek 2,3%-a tapasztalt korlátozottságot.
A funkcionális korlátozottság terén korcsoportok szerint vannak a legnagyobb különbségek. Az életkor növekedésével a mozgásra való képesség romlik a leggyorsabban: a 65 éves és annál idősebbek több mint a fele (53%) tapasztalt ilyet, míg a fiatalok 2,9%-ánál jelentett ez gondot. Ez az a terület, ahol a súlyosan korlátozottak aránya is a legdrasztikusabban, több mint hatvanszorosára nőtt az időskor elérésével (0,4-ről 26%-ra).
Tíz év alatt kevesebb mint a felére csökkent az önellátásban súlyosan korlátozott idősek aránya
Lényegesen visszaesett a 65 éves és annál idősebbek körében A 2014. évi felvétel során az önellátásra és háztartási tevékenységekre vonatkozó kérdéseket csak a 65 éves és annál idősebb válaszadóknak, a 2009. és 2019. évi felvételben minden válaszadónak feltettük.[8] azok aránya, akik korlátozottnak vallották magukat az önellátás terén. 2009-ben még az idősek 39, 2019-ben már csak 24%-a szembesült kisebb-nagyobb nehézségekkel az önellátás legalább egy területén, a súlyosan korlátozottak aránya pedig kevesebb, mint a felére, 14-ről 6,3%-ra csökkent a vizsgált tíz évben.
Miközben a korlátozottságot jelzők aránya csökkent az idősek körében, a nehézséget megtapasztalók egyre kisebb arányban kaptak és egyre nagyobb arányban igényeltek volna segítséget. 2009-ben a korlátozottak 59, 2014-ben 55, 2019-ben 50%-a kapott valamilyen személyes segítséget, vagy használt segédeszközt. Ezzel párhuzamosan 2009-ben az érintettek 28, 2014-ben 35, 2019-ben 38%-a szorult volna további segítségre.
Az életkor előrehaladtával az érintettek egyre nagyobb arányban igényelnének a kapottnál több segítséget az önellátáshoz: 2019-ben a 65–79 évesek közel egyharmada, a 80–84 évesek 43%-a, a 85 éves és annál idősebbek több mint fele (52%).
A háztartási tevékenységekben súlyosan korlátozott idősek aránya közel feleannyi volt, mint 2009-ben
Az önellátáshoz hasonlóan a háztartási tevékenységek terén megtapasztalt korlátozottság is csökkenő tendenciát mutat. 2009-ben az idősek 59, 2019-ben 48%-a szembesült kisebb-nagyobb nehézségekkel a háztartási munkák legalább egy területén. A javuló tendencia a súlyosan korlátozottak arányának jelentős mértékű csökkenéséből adódik (2009-ben még az idősek 40, 2019-ben már csak 23%-a érzékelt súlyos korlátozottságot), ami meghaladta a mérsékelten korlátozottak arányában megfigyelhető növekedést.
A legnagyobb nehézséget az alkalmankénti nehezebb házimunka és a bevásárlás jelenti az időseknek. 2009 óta a legkevésbé az alkalmankénti nehezebb házimunkában megtapasztalt korlátozottság változott, miközben a főzés, pénzügyek és adminisztráció, illetve a telefonálás terén tapasztalható a legjelentősebb javulás.
2009-hez képest 2019-ben az idősek jóval alacsonyabb arányban használtak segédeszközt vagy kaptak segítséget a háztartási tevékenységek ellátásához (2009-ben 84, 2019-ben 49%), ugyanakkor a további segítséget igénylők aránya is jelentősen alacsonyabb volt (korábban 45, tíz év múlva 29%).
Az életkor emelkedésével az időseknek egyre több segítségre van szükségük a háztartásban: a 65–79 évesek negyede, a 80–84 évesek 34, a legalább 85 évesek 43%-a igényelne több segítséget e téren.
[1]:↑ A kiadvány megállapításai a 2019. évi Európai lakossági egészségfelmérésből származó adatokon alapulnak. http://www.ksh.hu/elef.
[2]:↑ Az ELEF a válaszadók személyes tapasztalatait méri fel. A korlátozottság fogalmáról és mérésének módszereiről lásd Földvári Mónika és Gárdos Éva: A fogyatékosság és az egészségi okok miatti korlátozottság mérésének módszerei a hivatalos statisztikában c. tanulmányát (Statisztikai Szemle 2021, 99. évf., 2. szám, 142–172. oldal).
[3]:↑ Ha csak másképp nem jelezzük, elemzéseinkben a fiatalok a 15–39, a középkorúak a 40–65 éveseket, az idősek a 65 éves és annál idősebb lakosságot jelentik.
[4]:↑ Nem tekintjük látásukban korlátozottnak azokat, akiknek szemüveggel/kontaktlencsével teljesen korrigált látásproblémájuk van, és nem tekintjük hallásukban korlátozottnak azokat, akiknek hallókészülékkel teljesen korrigált hallásproblémájuk van.
[5]:↑ Global Activity Limitations Indicator (GALI). Az ELEF2019-ben a korábbi felvételektől eltérően külön kérdés vonatkozik a megtapasztalt korlátozottság súlyosságára, és külön kérdés annak időtartamára, ezekből képezzük az indikátort. Ennek a módszertani változásnak is szerepe lehetett a korlátozottságra vonatkozó arányok 2014 és 2019 közötti alakulásában.
[6]:↑ A korlátozottság 2009 és 2014 közötti változásában szerepe lehet a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó új törvénynek (2011. évi CXCI. tv.), amely 2012-ben lépett életbe, és aminek következtében 7,3%-kal csökkent az ellátásra jogosultnak minősítettek száma (Bácskay Andrea–Gárdos Éva–Huszár Ákos–Szabó Zsuzsanna [2018]: Mikrocenzus 2016. 8. A fogyatékos és az egészségi ok miatt korlátozott népesség jellemzői. KSH).
[7]:↑ A funkcionális korlátozottság területei közül a fizikai és érzékszervi korlátozottság (látás, hallás, járás) időbeli alakulása vizsgálható, mivel az emlékezésre és kommunikációra csak a 2019-es felvétel kérdezett rá.
[8]:↑ A 2014. évi felvétel során az önellátásra és háztartási tevékenységekre vonatkozó kérdéseket csak a 65 éves és annál idősebb válaszadóknak, a 2009. és 2019. évi felvételben minden válaszadónak feltettük.
További adatok, információk
Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu