Népességszám: meghatározása a népszámlálások adataiból
kiindulva történik. A népszámlálások közötti időszak évenkénti népességének
meghatározásánál a kiindulópont az utolsó népszámlálás végleges népességszáma,
aminek továbbszámításához a 2000. évig a népmozgalmi statisztikából
rendelkezésre álló természetes szaporodás, illetve fogyás adatait használtuk.
2001. január 1-étől a népesség továbbszámításának módszere megváltozott, ennek
lényege, hogy a nemzetközi vándorlást is figyelembe vesszük a népességszám
meghatározásánál.
Házasságkötés: a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt –
két tanú jelenlétében – kötött házasság.
Élveszületés: (az ENSZ ajánlásának megfelelően) olyan magzat
világrajötte, aki az élet valamilyen jelét (mint légzés vagy szívműködés illetve
köldökzsinór-pulzáció) adja, tekintet nélkül arra, hogy mennyi ideig volt az
anya méhében és mennyi ideig élt.
Halálozás: az élet minden jelének végleges elmúlása az
élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni
megszűnése, a feléledés képessége nélkül.
Csecsemőhalálozás: az élveszületést követően az egyéves kor
betöltése előtt bekövetkezett halálozás. A halvaszülött és a születésének
évfordulóján meghalt gyermek nem csecsemőhalott.
Természetes szaporodás (fogyás): az élveszületések és a
halálozások különbözete.
Tényleges szaporodás (fogyás): a természetes szaporodás
(fogyás) és a nemzetközi vándorlási különbözet (+,–) összege.
A nemzetközi vándorlási statisztika az országba bevándorló,
kivándorló, itt tartózkodó, menedéket kérő valamint magyar állampolgárságot
kapott külföldiek adatait tartalmazza.
Az adatok forrása: a Központi Statisztikai hivatal (KSH)
által tízévenként végrehajtott teljes körű népszámlálása, a természetes
népmozgalom (házasságkötések, élveszületések, halálozások) statisztikája és a BM
BÁH külföldiekre, menekültekre vonatkozó nyilvántartásának adatai, illetve a
magyar állampolgárok nemzetközi vándorlásából a BM Központi Hivatal adatai.