Módszertan

A fogyasztóiár-index a háztartások (a lakosság) által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri. Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások, pl. az ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások) nem szerepelnek benne.

A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a „pénzromlás” mértékét.

Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen kiválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat.

A reprezentánsok a használati értéket meghatározó, legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt, viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásféleségek (például sertéscomb csont és csülök nélkül; fehér kenyér; rövid /85 mm/, kék Multifilter cigaretta; női bőrszandál ragasztott műtalppal; LCD–LED televízió /a képernyő mérete 76–82 cm/; háztartási propán-bután gáz 11,5 kg-os palackban; ólommentes autóbenzin; vonaljegy).

A reprezentánsok körét a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) minden évben felülvizsgálja, a 2021. évi fogyasztóiár-összeírásban szereplő termékeket és szolgáltatásokat a mellékelt táblázat tartalmazza: Reprezentánsok (xlsx, 55 KB).

A reprezentánsok árait a KSH területi munkatársai havonta írják fel az ország településein az üzletekben, a szolgáltatóhelyeken és a piacokon (ezek az ún. felíróhelyek). Egyes, egyre gyakrabban az interneten keresztül vásárolt termékek és szolgáltatások (például műszaki cikkek, szálláshelyek, repülőjegyek) árainak gyűjtése során interneten keresztüli árgyűjtést is alkalmazunk. Követelmény, hogy az árindex az adott havi valóságos kínálatot tükrözze, ezért a felírás napján – ami felíróhelyenként a hónap 1. és 20. napja között szóródik – ténylegesen kapható áruk árait írják fel. Cél továbbá, hogy az index kifejezze a tényleges keresletet is, ezért az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek vannak, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel. Fontos követelmény az adott tételek minőségi összehasonlíthatósága, tehát az állandóság, a folyamatosság is. Ezt 1992-től nemcsak a reprezentánsoknak a főbb minőségi jellemzőkkel meghatározott definíciói biztosítják, hanem az is, hogy egyes felíróhelyeken az árösszeírók lehetőség szerint folyamatosan ugyanannak a választékelemnek az árát írják fel, amelyikkel a felírást elkezdték.

Minden megyében feljegyzik minden reprezentánsnak az árát (kivéve a központi ármegfigyelésbe tartozóakat), mégpedig több felíróhelyen, így havonta reprezentánsonként maximum 130, összesen pedig mintegy 80 000 ár gyűlik össze az árindexszámításhoz. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök ármegfigyelésénél a lakosság által ténylegesen kifizetett összeget, a gyógyszertári árat vesszük számba.

A felírt árak számának stabilitását – ami az átlagárból számított egyedi árindexek esetében feltétlenül szükséges – biztosítja, hogy amennyiben esetleg az árösszeírás meghiúsul, az árfelírásból hiányzó árat az Európai Unió tagországai számára kötelezően előírt módszernek megfelelően imputáljuk. Egy-egy reprezentáns (országos) havi árát a hónap során a reprezentánsról az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani átlaga adja. Van néhány reprezentáns, leginkább a szolgáltatások között (pl. a postai díjak), amelyek árait központi nyilvántartások alapján rögzítjük. A reprezentáns tárgy- és bázishavi árának hányadosa a reprezentáns egyedi árindexe.

A tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtés, víz- és csatornadíjak stb.) árváltozását az új díjak fogyasztói számlán való megjelenésekor, azaz egy-két hónapos csúszással vesszük figyelembe a fogyasztóiár-indexben.

Egyes meghatározott reprezentánsok (főleg az új személygépkocsik, személyi számítógépek és egyéb tartós fogyasztási javak) esetében minőségi kiigazításokat végzünk, ilyenkor azokat az explicit, illetve implicit kiigazítási módszereket használjuk (mint például az opcióárazás, az explicit értékítéleten alapuló módszer, vagy az indirekt átlapolás), amelyek széles körben elfogadottak).

A fogyasztóiár-statisztika jelenleg mintegy 1000 reprezentáns (árucikk és szolgáltatás) megfigyelésén alapul, amiket 140 árucsoportra összegezve építünk bele a fogyasztóiár-index számításába.

2012-től a hazai fogyasztóiár-index nem tartalmazza a saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját, ami korábban a szolgáltatások főcsoportban jelent meg. Ez a tétel a nemzetiszámla-előírások szerint nem vásárolt fogyasztásnak minősül, ezért a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások árváltozását mérő fogyasztóiár-indexből is kihagyjuk. Így a korábbi 141 helyett 2012-től 140 árucsoportra épül a fogyasztóiár-index számítása.

Ahhoz, hogy a megfigyelt árakból kiszámítható árindexek helyesen jelezzék az árváltozások hatását a lakossági kiadásokra, szükség van az azok fogyasztásban elfoglalt szerepének, súlyának ismeretére.

A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. Felülvizsgálatuk évente történik. 2012-től a fogyasztóiár-index súlyrendszere csoportszinten a nemzetközi előírásoknak megfelelően a tárgyévet két évvel megelőző év előzetes nemzeti számlájának a lakossági vásárolt fogyasztási adataira épül, míg a korábbi években ezt az adatforrást kiegészítettük a háztartás-statisztikai adatfelvételből származó információkkal is. A 2021-re vonatkozó súlyok kiszámításához – követve nemzetközi szervezetek, többek között az Eurostatnak a Covid19-járvány idejére adott módszertani javaslatait – a 2019. év adatai mellett 2020 első három negyedévének már rendelkezésre álló előzetes nemzetiszámla-adatait is felhasználtuk. A reprezentánsok – a gyakorlati lehetőségeknek megfelelően – részben becsült arányok szerint, részben egy-egy csoporton belül azonos súlyok szerint szerepelnek.

A mintegy 1000 reprezentáns mindegyike a 140 fogyasztási csoport valamelyikébe tartozik. Az egyes reprezentánsok egyedi árindexeit a tárgyhavi és a bázishavi átlagos árak alapján számítjuk ki. A legrészletesebb fogyasztási csoportok árindexe a hozzájuk tartozó reprezentánsok egyedi árindexeinek súlyozott (illetve néhány esetben súlyozatlan) számtani átlaga.

A 140 csoportból a fogyasztási főcsoportok, valamint a teljes fogyasztás árindexe:

A fogyasztóiár-index minden hónapban három bázishoz viszonyítva készül. A három bázis az előző év decembere, a közvetlenül megelőző hónap, és az előző év azonos hónapja.

Az előző év decemberéhez viszonyító index az év során a tárgyhónappal bezárólag bekövetkezett árváltozások összességéről ad számot. Inflációs időszakban ez általában hónapról hónapra növekvő mértéket mutat, hiszen a tárgyhavi áremelkedés mindig rárakódik a már addig bekövetkezettekre.

A közvetlenül előző hónaphoz viszonyító indexben az árszínvonal egy hónap alatt bekövetkezett változása az infláció tárgyhavi üteme tükröződik.

Az előző év azonos hónapjához mérő index a 12 hónap alatt bekövetkezett árváltozásokat összegzi, hosszabb időtávon érzékelteti az áralakulást, illetve az ütem hónapról hónapra növekvő vagy csökkenő, tehát az infláció gyorsuló vagy lassuló voltát.

Az előző év decemberéhez mérő indexek az alapindexek, amelyek felhasználásával képezzük a magasabb szintű aggregátumokat (fogyasztási csoportok, illetve a teljes fogyasztóiár-index) a reprezentánsok egyedi árváltozásaiból. A közvetlenül megelőző hónaphoz és az előző év azonos hónapjához viszonyító indexeket ezekből az alapindexekből származtatjuk.

A fogyasztóiár-index számítása során mind az átlagárak, mind az indexek több tizedesjegy pontossággal készülnek el. Az eredmények közzétételekor az adatokat kerekítjük, az alábbiak alapján:

• átlagárak esetében tizedesjegy nélkül, egész forint összegre, az ezres nagyságrendet meghaladó esetekben 10 forintra vagy annak többszörösére végződő összegre,
• indexek esetében egy tizedesjegyre.

Az éves átlagos árváltozást jelző fogyasztóiár-index a két tizedesjegyre kerekített 12 havi árváltozást mutató adatok számtani átlagaként készül, ahol az egyes hónapok egyenlő súllyal szerepelnek a számításban. Az eredményül kapott indexet ezt követően egy tizedesjegy pontosságúra kerekítjük, ez az adat szerepel a KSH publikációiban.

A harmonizált fogyaszóiár-index (HICP) számításának az a célja, hogy az Európai Unió tagország adatai között biztosítsa a nemzetközi összehasonlíthatóságot. Számításának jelenlegi fázisában deklaráltan nem kívánja helyettesíteni a nemzeti fogyasztóiár-indexeket, hanem azzal párhuzamosan létezik. A fogyasztóiár-indexek harmonizációját az Eurostat irányítja és koordinálja, együttműködve a nemzeti statisztikai hivatalokkal. A harmonizált fogyasztóiár-index az EU-tagországok részére kötelezően előírt, „acquis communautaire” minősítésű statisztikai mutató.

Az index számítása a nemzeti sajátosságok figyelembevételével történik, a kiválasztott termékek és szolgáltatások körére kötelező előírás nincs. Kötelező ugyanakkor az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának, a COICOP nemzetközi nómenklatúrának a használata.

A nemzeti fogyasztóiár-index és az EU ajánlásait tükröző harmonizált fogyasztóiár-index hasonló, de nem teljesen azonos eredményt adnak. Ez a két mutató módszertani eltérésének következménye, ami alapvetően a következő területeken nyilvánul meg:

• A harmonizált fogyasztóiár-index számításához a súlyokat a hazai fogyasztás (domestic concept) szerkezetének megfelelően kell kialakítani, azaz a hazai lakosság magyarországi fogyasztása mellett az idelátogató külföldiek fogyasztását is figyelembe kell venni, szemben a nemzeti fogyasztóiár-indexszel, ahol a súlyok a nemzeti fogyasztás (national concept) szerkezetéhez közelítenek, tehát a külföldiek fogyasztásának elhagyásával készülnek.
• A két mutató lefedettsége is különböző: a harmonizált fogyasztói-árindex nem tartalmazza a szerencsejátékok áralakulását. A saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját szintén nem tartalmazza a harmonizált index, de 2012-től ez a tétel a hazai fogyasztói árindexben sem szerepel.
• 2005. januártól az Európai Bizottság 2601/2000/EK rendelete értelmében a szolgáltatások árai abban a hónapban kerülnek a HICP-be, amikor a szolgáltatás igénybevétele a megfigyelt áron megkezdődhet.

Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl. hatósági árdöntések, időjárás, világpiaci ármozgás stb.) feltárja az infláció ún. keménymagjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:

• nem feldolgozott élelmiszerek
• háztartási energia
• járműüzemanyagok
• a tb által támogatott gyógyszerek
• hatósági áras szolgáltatások
• saját tulajdonú lakásszolgáltatás

2021. áprilisban a maginflációs mutató összetételének felülvizsgálatával bővült a kihagyott tételek köre. Az addig a maginflációs mutató részét képező szeszes italok és dohányáruk csoportot 2021. áprilistól szintén elhagytuk, tekintve, hogy e termékek árát az utóbbi években jelentősen befolyásolta a jövedéki adó mértékének rendszeres, éven belül történt többszöri, jogszabály által előírt változtatása, így a legjobb európai gyakorlatot is alapul véve módosítottuk a maginflációs mutató számítását (KSH-közlemény).

Ezt megelőzően legutoljára 2012. januárban módosult a maginflációs mutató összetétele, akkor az addig a mutató részét képező sajáttulajdonúlakás-szolgáltatás kikerült belőle, tekintve, hogy 2012-től a haza fogyasztóiár-indexnek sem része.

A maginfláció összetételének 2021. áprilisi változásából adódóan az a korábbi 73 helyett a teljes fogyasztóiár-index 63%-át fedi le. Számítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az index újrasúlyozásával történik. A KSH a maginfláció esetében az újrasúlyozás után előálló eredeti mellett egy szezonálisan kiigazított mutatót is publikál.

A maginflációs mutató 1994. decemberi bázison készül.

A KSH a szezonális kiigazításhoz a TRAMO/SEATS-módszert használja. A TRAMO/SEATS-modell sztochasztikus alapú, teljes egészében modellszemléletű, komponensekre bontó eljárás, amit az angol terminológia ARIMA-alapú signal extraction eljárásnak is nevez. Bővebben»

A szezonális kiigazítás természetéből következően minden egyes publikáláskor, azaz havonta változhatnak visszamenőlegesen a már publikált szezonálisan kiigazított adatok. A szezonális kiigazítás modelljének revíziójára azonban évente csak egyszer kerül sor.

2021. áprilisban azonban a mutató összetételének változása miatt az idősort visszavezettük 1995. januárig, így egyszeri jelleggel a szezonálisan kiigazítatlan maginfláció idősora is megváltozott visszamenőlegesen ezen időpontig.

A változatlan adótartalmú árindex (VAI) a termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztóiár-indexből. A mutató arra a kérdésre ad választ, hogy a megfigyelési (tárgy-) időszakban mekkora lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszakban érvényes adótörvények lennének hatályban. A VAI számításának célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. A fogyasztóiár-indexhez hasonlóan a VAI-t is az előző év decemberi bázison számítjuk, az egyes részindexek aggregációjához a fogyasztóiár-indexben használt súlyokat alkalmazzuk. Az adóváltozások hatását mindig azok életbe lépésekor, illetve a tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtési, víz-, csatorna-, szemétszállítási díjak stb.) fogyasztói számlán való megjelenésekor vesszük figyelembe. A dohánytermékeknél az új árak megjelenésének arányában számoljuk el a jövedéki adó változását.

A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóár-index – csakúgy, mint a fogyasztóiár-index – országos átlagos mutatóként értelmezhető, számítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagytuk a speciális, tényleges fogyasztáshoz nem köthető tételeket, azaz az ún. imputált lakbért (ez 2012-től pedig már eleve nem része a fogyasztóiár-indexnek) és a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos tételeket. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai, óvodai, bölcsődei étkezés, a gyermekruházat, a tankönyv, tanszer, írószer, az oktatási szolgáltatás. 2021-ben a nyugdíjas fogyasztóiár-index számításához a 2019. évi nyugdíjas fogyasztási szerkezetet használjuk, amiben – hasonlóan a lakosság egészére vonatkozó súlyarányok számításához – figyelembe vesszük a 2020 első három negyedévének már rendelkezésre álló előzetes nemzetiszámla-adatait is.

A fogyasztási kiadások megoszlása