A 49 fő feletti, építőipar gazdasági ágba sorolt vállalkozások adatai teljes körűen, a 5–49 fő közötti vállalkozások reprezentatív kiválasztás alapján szerepelnek. A teljeskörűsítés felszorzáson alapuló átlagbecslés, a standard hiba meghatározásával. Az 5 fő alatti vállalkozások becslése az évközi áfabevallások és a havi statisztikai beszámolójelentések adataiból történik. A területi egységek adatai a 4 főnél többet foglalkoztató szervezetekre vonatkoznak.
Az építőipari tevékenységet két, egymástól elkülönült szempont, a végzett munkák jellege (TEÁOR'08), illetve a létrehozott építmény típusa (Építményjegyzék) szerint figyeljük meg.
Ágazati osztályozás:
| A TEÁOR'08 41 – épületek építése ágazat tartalmazza az épületek szekezetkész építése mellett az épületépítési projektszervezési tevékenységet is. | |
| A 42 – egyéb építmények építése ágazat az egyéb építmények szerkezetkész építését tartalmazza. | |
| A 43 – speciális szaképítés ágazatba tartozó munkák épületeken és egyéb építményeken is végezhetők. |
Az építményfőcsoportonkénti adatok az épületeken, illetve az egyéb építményeken végzett építőipari tevékenység értékét és volumenét mutatják, a végzett munkák jellegétől függetlenül.
A fentiek miatt az ágazati az építményfőcsoportok szerinti adatok eltérnek egymástól.
Épület: olyan, szerkezetileg önálló építmény, amely a környező tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot.
Egyéb építmény (műtárgy): minden, épületnek nem minősülő építmény (utak, vasutak, vízi építmények, vezetékek stb.).
Saját építőipari termelés: a saját állományba tartozó, valamint a szerződéses munkavállalókkal, saját vagy bérelt gépekkel végzett tevékenység, amely új építmények építésére, meglévő építmények bővítésére, átalakítására, bontására, illetve fenntartására irányul.
Az építőipari termelés volumenindexe: az építőipari tevékenység értékének változását tükrözi tárgyidőszaki összehasonlító áron.
Szerződésállomány: az építőipari szervezetek és az építtetők által fővállalkozóként megkötött, az építési-szerelési tevékenység körébe tartozó, az építőipari szervezethez írásban beérkezett, és általa visszaigazolt megrendelések összege.
Új szerződés: valamennyi, a tárgyhóban beérkezett és visszaigazolt építési szerződés értéke, függetlenül attól, hogy teljesítették-e, vagy sem.
Szerződések volumenindexe: a szerződések értékének változását tükrözi tárgyidőszaki összehasonlító áron.
A közölt adatok előzetesek, a korábban közöltektől adatjavítások miatt eltérhetnek. A javított adatokat a március, június, szeptember és december tárgyhavi kiadványokban közöljük. Ekkor a tárgyév adatait évkezdettől felülvizsgáljuk és módosítjuk. A gyakorlattól csak indokolt esetben, jelentős hiba felfedezése esetén térünk el, ilyenkor adatjavítást hajtunk végre, és a javított adatot a soron következő gyorstájékoztatóban tesszük közzé. A végleges előző évi adatok meghatározására minden év július–augusztusában kerül sor. Az adatokat a június tárgyhavi tájékoztatóban közöljük. Ekkor a bázisév 12 havi volumenindex- és értékadatai mellett a tárgyévi indexek is változhatnak.
Az építőipari termelőiár-index számítására a nemzetközi gyakorlatban az egyik leggyakrabban alkalmazott módszert használjuk: nevezetesen az építési munkafolyamatok felbontásával nyert homogén elemek, résztevékenységek, ún. építési tételek árváltozását figyeljük meg, és ezekből építjük fel megfelelő súlyrendszerrel az árindexeket. A nemzetközi szakirodalomban ez a módszer component cost method néven ismert, utalva az egyedi építési tételek árváltozásainak megfigyelésére. Termelői (vagy másképpen: kibocsátási) típusú árindexet számítunk, amely annak az árnak a változását fejezi ki, amit az építtető fizet a kivitelezőnek. A termelőiár-indexben megjelenik az építési folyamatban felhasznált tényezők árváltozásán túlmenően a termelékenység és a kivitelezői profit változása is; ugyanakkor nem tartalmazza a tervezési, mérnöki és ügyvédi díjak, a telek költség, az áfa, és egyéb, a végső tulajdonost terhelő költség változását. A termelőiár-indexeket piaci árakból számítjuk, amiket építőipari vállalkozások szerződéseiből gyűjtünk.
Az adatok forrása: a kormány által elrendelt Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) 1831. számú "Építőipari árstatisztika" c. kötelező adatszolgáltatása. Az adatgyűjtés negyedéves.
Az adatszolgáltatók köre: az építőiparba sorolt, kijelölt vállalkozások (összesen mintegy 950).
A megfigyelési egység: az építési tétel. Az adatgyűjtéshez 217 reprezentatív építési tétel választottunk ki, összehasonlíthatóságukat rögzített műszaki paraméterek biztosítják. Ezekből választja ki az adatszolgáltató a saját munkáját reprezentáló (legnagyobb értékű, leggyakrabban előforduló) tételeket, melyek paramétereit saját kivitelezési gyakorlatának megfelelően a KSH szakértőjével egyeztetve rögzíti.
Az építési tételek egységára: a kiválasztott tételek áfa nélküli, anyag- és díjköltséget is tartalmazó egységárai, amelyek az adott tárgynegyedév első hónapjának 15. napja és második hónapjának 15. napja közti időszakban kötött szerződések és szerződésmódosítások vállalkozói díját megalapozó költségvetésekből származnak.
Az építőipar termelőiár-indexe: az építőiparba sorolt vállalkozások rendszeresen értékesített építési tételeinek egységárából kiindulóan bázisidőszaki súlyozással képzett árindex.
Az építményfajták árindexei: az építmény jellemző építési tételeinek árindexéből az építményre jellemző súlyarányokkal számított árindexek.
Számítási módszer: az indexszámítási rendszer alapeleme a vállalatonkénti tételváltozat-index, amit az adott tételnek a vállalat által jelentett tárgyi és bázisidőszaki árának hányadosaként képezünk. Ezekből egyszerű számtani átlagolással számítjuk először a vállalati indexeket, majd a vállalati indexekből létszám-kategória, épület–egyéb építmény bontás szerinti súlyokkal aggregálva képezzük az alágazati indexeket. Az alágazati indexekből számítjuk az építőipari termelőiár-indexet. A vállalatok és alágazatok súlyai az éves építőipari statisztikából származnak; a tárgyévet két évvel megelőző évből származó termelési adatokat használjuk súlyként a magasabb szintű aggregátumok kiszámításhoz. Az építményfajta-indexek számításához először a tételindexeket számítjuk ki az egyedi tételváltozat-indexek egyszerű számtani átlagaként, majd építményfajtánként összesúlyozzuk a tételindexeket. Az építményfajták indexeihez használt súlyokat külső szakértőkkel állíttattuk össze, akik különböző építményfajták költségvetéseiből származtatták a súlyarányokat.