A népesség száma 1990-ig teljes körű népszámlálási adat, 1991-től 2011-ig a népességszámok a 2001. február 1-jei népszámlálás bázisán a természetes (élveszületés, halálozás) népmozgalmi statisztika, valamint a belföldi és nemzetközi vándorlás adatainak felhasználásával vissza-, illetve továbbszámított adatok. 2012-től a népességadatok a 2011. október 1-jei népszámlálás bázisán továbbszámított adatok.
A népességadatok 1970-ig a jelenlévő, ezt követően – a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, a területi egységek gazdasági szívó-taszító hatását is figyelembe véve – lakónépességre vonatkoznak.
Jelenlévő népesség: az eszmei időpontban az adott közigazgatási egységben tartózkodott személyek száma. Ez a népesség nem tartalmazza az eszmei időpontban külföldön élő (tartózkodó) magyar állampolgárokat, tartalmazza viszont (a diplomáciai testületek tagjai kivételével) az eszmei időpontban az országban tartózkodó külföldi polgári személyeket.
Lakónépesség: az adott területen lakóhellyel rendelkező, de másutt tartózkodási hellyel nem rendelkező személyek, valamint az ugyanezen a területen tartózkodási hellyel rendelkező személyek együttes száma.
Településjelleg: a települések közigazgatási beosztás szerinti csoportosítása, amennyiben más megjegyzés nincs, a mindenkori időpontra vonatkozik.
Népsűrűség: az adott terület 1 km2-ére jutó lakosok száma.
Átlagos életkor: a népesség adott időpontban élő tagjai életkorának súlyozott számtani átlaga.
Eltartottsági ráta: a 14 éves és fiatalabb gyermek- és a 65 éves és idősebb népesség a 15–64 éves népesség százalékában.
Öregedési index: a 65 éves és idősebb népesség a 14 éves és fiatalabb gyermeknépesség százalékában.
Az adatok forrása: a Központi Statisztikai Hivatal által tízévenként végrehajtott teljes körű népszámlálás, a természetes népmozgalom (házasságkötések, bejegyzett élettársi kapcsolatok, válások, élveszületések, halálozások) statisztikája, az Elektronikus Anyakönyvi Rendszer, a belföldi vándorlás esetében a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság lakcím bejelentési rendszere, a külföldi és magyar állampolgárokra vonatkozó nemzetközi vándorlási adatoknál a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nyilvántartásai.
A népmozgalmi adatok a Magyarországon történt népmozgalmi eseményekre vonatkoznak.
Házasságkötés: a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt – két tanú jelenlétében – kötött házasság.
Az adatok forrása: a 2016. évi CLV. törvény 30.§-a alapján végzett "Házassági lap" című KSH-adatgyűjtés és a 28.§-a alapján az Elektronikus Anyakönyvi Rendszerből történő adatátvétel.
Válás: a jogerőre emelkedett bírói ítélettel felbontott vagy érvénytelenített házasság. Jogerőre az a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő ítélet emelkedett, amely ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
AAz adatok forrása: a 2016. évi CLV. törvény 30.§-a alapján végzett "Válási lap" című KSH-adatgyűjtés.
Élveszületés (az ENSZ ajánlásának megfelelően): olyan magzat világrajövetele, aki az életnek valamilyen jelét adja, tekintet nélkül arra, hogy mennyi ideig volt az anya méhében és mennyi ideig élt. Teljes termékenységi arányszám: azt fejezi ki, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő az élete folyamán hány gyermeknek adna életet. Nyers (bruttó) reprodukciós együttható: azt mutatja meg, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő az élete folyamán hány leánygyermeknek adna életet. Tisztított (nettó) reprodukciós együttható: azt fejezi ki, hogy az egy nőre jutó leánygyermekek közül az adott év halandósága mellett hányan jutnának el a szülőképes életkorba. Ha a mutató értéke 1, az a népesség stagnálását mutatja, az 1-nél nagyobb érték szaporodást, az 1-nél kisebb érték fogyást jelent.
Az adatok forrása: a 2016. évi CLV. törvény 30.§-a alapján végzett "Élveszületési lap" című KSH-adatgyűjtés és a 28.§-a alapján az Elektronikus Anyakönyvi Rendszerből történő adatátvétel.
Magzati veszteség: a magzati halálozás és a terhességmegszakítás együtt.
Magzati halálozás: a magzatnak a szülés (az anyából történő teljes kitolás vagy húzás) előtt bekövetkezett elhalása, függetlenül a terhesség tartamától.
Az adatok forrása: a 2016. évi CLV. törvény 30.§-a alapján végzett "Magzati halálozási lap" című KSH-adatgyűjtés, valamint a 351/2013 (X.4) Korm. rendelet 42.§-a alapján elrendelt "Perinatális halottvizsgálati bizonyítvány", "Perinatális halálozási (kórszövettani) értesítő" című adatátvételek.
Terhességmegszakítás: a terhesség szándékos beavatkozással – művi úton – történő megszakítása.
Az adatok forrása: a1165. OSAP nyilvántartási számú, "B Statisztikai adatszolgáltató lap a terhesség megszakításáról" című KSH-adatgyűjtés.
Halálozás (az ENSZ ajánlásának megfelelően): az élet minden jelének végleges elmúlása az élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni megszűnése, a feléledés képessége nélkül. Halálok: mindazon betegség, kóros állapot vagy sérülés, amely vagy közvetlenül előidézte a halált (halálozást), vagy hozzájárult ahhoz, valamint olyan baleset vagy erőszak körülménye, amely halálos sérülést okozott. A 2005. évtől a haláloki feldolgozásban változás történt. A kézi módszert felváltotta az automatikus haláloki feldolgozás, mely során a szöveges haláloki bejegyzések kódolása és a statisztikában közölt elsődleges halálok kiválasztása gépi úton készül. A haláloki csoportosítás a betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) alapján történik. 1996. január 1-jétől a BNO-X. revíziója van érvényben. A visszatekintő adatokat – a hosszú idősoros 1.1. táblában lévők kivételével – a BNO-X. revíziója alapján átdolgoztuk. Csecsemőhalálozás: az élveszületést követően, az egyéves kor betöltése előtt bekövetkezett halálozás. A halvaszülött és a születésének évfordulóján meghalt gyermek nem csecsemőhalott. Várható átlagos élettartam: azt fejezi ki, hogy a különböző életkorúak az adott év halálozási viszonyai mellett még hány évi élettartamra számíthatnak.
Az adatok forrása: a 2016. évi CLV. törvény 30.§-a alapján végzett "Halálozási lap" című KSH-adatgyűjtés és a 28.§-a alapján az Elektronikus Anyakönyvi Rendszerből történő adatátvétel, valamint a 351/2013 (X.4) Korm. rendelet 42.§-a által elrendelt "Halottvizsgálati bizonyítvány", "Értesítő a Halottvizsgálati bizonyítvány módosításáról", "Perinatális halottvizsgálati bizonyítvány", "Perinatális halálozási (kórszövettani) értesítő" című adatátvételek.
Természetes szaporodás (fogyás): az élveszületések és a halálozások különbözete.
Tényleges szaporodás (fogyás): a természetes szaporodás / (fogyás) és a vándorlási (belföldi és nemzetközi) különbözet (+, –) összege.
Az adatok forrása: a belföldi vándorlási statisztika számbavételének alapja a lakcímbejelentési rendszer, amelyről a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság (BM NYHÁT, korábban KEKKH) szolgáltat adatállományokat statisztikai feldolgozás céljára. A nyilvántartás megkülönböztet lakóhelyet (állandó lakcím) és tartózkodási helyet (ideiglenes lakcím).
Állandó belföldi vándorlás: az a lakóhely-változtatás, amikor a vándorló lakóhelyét elhagyva más településen lévő lakást jelöl meg lakóhelyéül.
Ideiglenes belföldi vándorlás: az a településhatárt átlépő lakásváltoztatás, amikor a vándorló lakóhelyét (állandó lakcímét) fenntartja és új lakását tartózkodási helynek jelöli meg, vagy egyik tartózkodási helyről másik tartózkodási helyre költözik.
Ideiglenes belföldi visszavándorlás: az a lakásváltoztatás, amikor a vándorló tartózkodási helyét elhagyva lakóhelyére tér vissza.
Állandó belföldi vándorlási különbözet: egy adott közigazgatási terület állandó lakóhelyet létesítők és az onnan állandó jelleggel más közigazgatási területre elköltözők számának különbözete.
Ideiglenes belföldi vándorlási különbözet: egy adott közigazgatási területre történő ideiglenes belföldi odavándorlás és ideiglenes belföldi visszavándorlás összegének, illetve az ugyanezen közigazgatási területről történő ideiglenes belföldi elvándorlás és ideiglenes belföldi visszavándorlás együttes számának különbözete.
Összes belföldi vándorlási különbözet: egy adott közigazgatási területre vonatkozó állandó és ideiglenes belföldi vándorlási különbözetek összege.
Az adatok forrása: az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) külföldiekre vonatkozó nyilvántartásai közül a huzamos tartózkodási és bevándorlási engedélyek, a harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási és letelepedési engedélyek rendszere, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező külföldi állampolgárok tartózkodásra és letelepedésre jogosító engedélyeinek nyilvántartása, a menekültügyi információs rendszer, a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság (BM NYHÁT) személyiadat- és lakcímnyilvántartása, valamint a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) TAJ nyilvántartása.
Magyarországra bevándorló külföldi állampolgár: az adott évben Magyarországra belépő, és a hatályos jogszabályoknak megfelelő tartózkodásra jogosító engedélyt kapott külföldi állampolgár.
Magyarországról kivándorló külföldi állampolgár: az a tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, aki az adott évben Magyarországot a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, akinek az engedély érvényessége lejárt és új engedélyt nem kért, valamint akinek az engedélyét visszavonás miatt érvénytelenítették.
Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár: az a tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, aki az adott év január 1-jén életvitelszerűen Magyarországon tartózkodott. A 2011. és 2012. évi adatok közötti jelentős csökkenés a 2011. október 1-jei népszámlálás eredménye alapján végzett adatkorrekciónak tudható be. A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok adatai 2012. január 1-jétől tartalmazzák a menekültként és oltalmazottként elismert személyek számát is. 2018 referencia évtől az elismert menekültek és oltalmazottak számának meghatározása becslést is tartalmaz.
Menedékkérő: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy, aki Magyarországtól nemzetközi védelmet kér. A menedékkérő jogosult arra, hogy benyújtott kérelmének vizsgálata idején Magyarországon tartózkodjon, valamint az európai uniós szabályoknak megfelelő ellátást és támogatást kapjon. A kérelmező menekült, oltalmazott vagy befogadott státuszt kaphat.
Menekült: az a személy lehet menekült, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzetiségi –, vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai meggyőződése miatt hazájában üldöztetést szenvedett el, vagy ilyen üldöztetéstől megalapozottan fél, jelenleg Magyarország területén tartózkodik és menekültstátusz iránti kérelmet terjesztett elő. A menekültstátusz a magyar állampolgárság megszerzéséig, valamint a menekültstátusz visszavonásig illeti meg a menekültként elismert személyt. A menekült státuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább háromévente felülvizsgálja.
Oltalmazott: Oltalmazottként kiegészítő védelemben részesülhet az a személy, aki ugyan nem felelt meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni. Az oltalmazotti státuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább háromévente felülvizsgálja.
Befogadott: aki az állampolgársága – hontalanoknál a szokásos tartózkodási helye – szerinti országba átmenetileg azért nem küldhető vissza, mert ott halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja, de nem jogosult sem menekültkénti vagy hontalankénti elismerésre, sem ideiglenes vagy kiegészítő védelemre.
A menekült, az oltalmazott és a befogadott státuszt kapottak száma tartalmazza a jogorvoslati eljárás során státuszt kapottakat is.
Magyar állampolgárságot kapott személy: aki honosítással (külföldi állampolgárként született), vagy visszahonosítással (korábbi magyar állampolgársága megszűnt) vált magyar állampolgárrá. A 2010. évi XLIV. törvénnyel módosult a magyar állampolgárságról szóló szabályozás. A törvény 2011. január 1-jétől bevezette az egyszerűsített honosítást, és lehetővé tette a magyar felmenőkkel rendelkezők számára a magyar állampolgárság megszerzését magyarországi lakóhely nélkül.
Magyarországra bevándorló magyar állampolgár: az a magyar állampolgár, aki eddig külföldön élt/született és végleges letelepedési szándékkal tért haza, valamint aki ideiglenes külföldi tartózkodásból tért vissza Magyarországra.
Magyarországról kivándorló magyar állampolgár: az a magyar állampolgár, aki végleges külföldi letelepedés szándékával vagy ideiglenes külföldi tartózkodás céljából hagyja el Magyarországot.
Nemzetközi vándorlási különbözet:a Magyarországra bevándorló, valamint az onnan kivándorló személyek egyenlege statisztikai kiigazítással.