SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

Szakma és hivatás

Számok és érdekességek a Nobel-díj történetéből

Akimagasló szellemi teljesítmény legnagyobb nemzetközi elismerése a Nobel-díj. A díj megalapítója, Alfred Nobel soha nem nősült meg, gyermeke nem született, így vagyonát a végrendelete alapján 1900-ban megalapított Nobel Alapítványra hagyta. Gazdagságát Nobel a biztonságosan szállítható robbanószernek, a dinamit feltalálásának köszönhette. Találmányát 1867-ben szabadalmaztatta, amelyet a későbbi évek során széleskörűen használtak út- és alagútépítésekhez, ipari robbantásokra.

Nobel végrendelete öt díjat nevesít: a fizikait, a kémiait, az élettanit, illetve orvostudományit, az irodalmit és a béke Nobel-díjat. 1968-ban a Svéd Nemzeti Bank a fennállásának 300. évfordulója alkalmából egy közgazdasági díjat alapított, amelyet a többivel egyenrangúnak szokás tekinteni. Ez az elismerés tulajdonképpen nem Nobel-díj, hivatalosan a Svéd Bank Közgazdaságtudományi Alfréd Nobel Emlékdíjaként nevezik.

Nobel-díjakat első alkalommal 1901-ben, csak öt évvel Nobel halálát követően osztottak. Ez a különféle jogi vitákkal magyarázható, de azzal is, hogy az akadémiák nem akarták felvállalni a díjosztó szerepkört. A legrangosabb elismeréssé válás egyik fontos tényezője volt a végrendelet azon, a kezdetekben még a király nemtetszését is kiváltó kikötése, amely szerint az elismerésben nemcsak svédek, vagy skandinávok részesülhetnek, hanem a díjazás teljesen nemzetközi jellegű. Ez a felfogás a svédül, oroszul, franciául, angolul és németül is beszélő, élete során Szenpétervárott, Párizsban és San Remóban is élő Nobel világpolgár szemléletmódját jól tükrözi.

Az irodalmi és a tudományos díjakat csak élő természetes személyeknek ítélhetik oda, a béke Nobel-díjat ugyanakkor szervezetek is megkaphatják. A fizikai és a kémiai díjat a Svéd Tudományos Akadémia, az élettani, illetve orvostudományi díjat a stockholmi Karolina Intézet, az irodalmi díjat a szintén stockholmi Svéd Akadémia, a béke-díjat pedig a Norvég Parlament, a Storting tagjaiból választott öttagú Nobel Bizottság ítéli oda a beérkezett ajánlások alapján.

A díjasok kiválasztása egy tizenegy hónapig tartó folyamat eredménye, amely még a megelőző év szeptemberében kezdődik. A négy tudományos díj esetében a bizottságok díjanként mintegy 3000 személynek, többek között a világ különböző részein dolgozó egyetemi oktatóknak küldik ki a bizalmasan kezelendő jelölőnyomtatványokat. A nyomtatványok visszaküldési ideje január hónap vége. A 3000 ajánló általában 250-300 jelöltet nevez meg, sokan ugyanis ugyanazt a személyt jelölik. Az előzetesen kiválasztott jelöltek munkásságát külön erre a célra felkért szakértők értékelik, majd a végső jelöltek listáját szeptemberben küldik meg a bizottságok a döntéshozó testületeknek. A Nobel-díjasokat október elején választják ki, egyszerű szavazattöbbséggel. A végrendeletben foglaltak szerint a díjakat nem életműért, munkásságért, hanem az elmúlt egy év során létrehozott munkákért adják, bár ez az alapelv a későbbiek során módosult és napjainkban inkább az „időtálló” felfedezéseket, találmányokat díjazzák. A kiválasztási folyamathoz tartozik, hogy a javaslók és a jelöltek neveit, valamint ez utóbbiakkal kapcsolatos megállapításokat az ajánlástól számított ötven évig titokban kell tartani.

A Nobel-díjak átadására minden év december 10-én, Nobel halálának évfordulóján kerül sor. A díjátadó ünnepség helyszíne Stockholm, a béke Nobel-díj kivételével, amelyet Oslóban, a városházán adnak át, V. Harald norvég király jelenlétében.

A stockholmi díjátadás helyszíne a Koncertterem, ahol a díjazottak a svéd királytól, XVI. Károly Gusztávtól vehetik át az oklevelet, a mintegy 200 gramm súlyú, 66 milliméter átmérőjű arany emlékérmet, valamint a pénzdíjat tanúsító okiratot. A 23×35 centiméter nagyságú diploma tartalmazza a díjazott személy, vagy személyek nevét és – a béke-díjat leszámítva – egy indoklást arról, hogy miért részesült az elismerésben.

A diploma borítójának színe a fizikai díjasok esetében kék, a kémiai és orvostudományi esetében vörös, a közgazdaságtudományié barna, az irodalmiét pedig a készítője választja meg. Az oklevélkészítők a diploma előlapjára és az oklevéltartó díszdobozra a díjazott monogramját írják rá arany betűkkel.

A pénzdíj nem megosztott díjak esetében – 2001 óta – 10 millió korona, ennek értéke 2010-ben mintegy 300 millió forint. A díjakat legfeljebb két munka és három díjazott között lehet megosztani. Három ember által alkotott két munka díjazása esetén a pénzdíj 25–25–50%-os arányban oszlik meg.

Alfred Nobel vagyona halálakor több mint 31 millió svéd koronát tett ki, ami 2009 év végi árakon számolva 1,7 milliárd svéd koronának, mintegy 50 milliárd forintnak felelt meg. Az alapítvány vagyona a végrendelkező halála óta reálértékben is jelentősen nőtt, 2009 decemberében a befektetett pénzeszközök értéke 3,1 milliárd koronának, mintegy 92 milliárd forintnak felelt meg.

A Nobel-díj átadásához kapcsolódó hagyomány, hogy a díjátadást egy bankett követ. Az első bankettet a stockholmi Grand Hôtel-ben tartották, még 1901-ben, az akkori ötfogásos vacsora ára mai árakra átszámítva mintegy 200 dollárnak felel meg. A bankettet 1934 óta a városházán rendezik. A bankett első részének a városháza legnagyobb díszterme, az ún. Kék Terem a helyszíne. Ebben a helyiségben 1974 óta tartják a bankettet, amelyen 1300 vendég, köztük 250 diák és a királyi család is részt vesz. Az eseményt 23 000 virág teszi még pompásabbá, amelyek az olasz Riviéráról, San Remóból érkeznek, ahol Nobel élete utolsó éveit töltötte, s ahol el is hunyt. A terem színe a nevével ellentétben nem kék, hanem téglavörös. A tervek szerint kéknek kellene lennie, de az építésznek a téglák eredeti színe annyira megtetszett, hogy végül nem engedte azokat kék vakolattal bevonni. Miután azonban az összes tervben, vázlaton ilyen névvel szerepelt, így nevét nem változtatták már meg. A vacsorát követő táncra az Aranyteremben kerül sor, amelyet 18 millió üveg és arany mozaikdarab díszít, s amely terem 1934 és 1973 között a vacsora helyszíne volt.

Érdekesség, hogy a díjazottaknak egy előadást kell tartaniuk a Nobel-díjjal jutalmazott alkotásukkal, találmányukkal összefüggésben. Az előadásokra jellemzően a december 10-i díjátadást megelőzően, az ún. Nobel-héten kerül sor, a béke-díj esetében ugyanakkor az átvétel napján szokás azt megtartani.

1901 és 2010 között a Nobel-díjjal jutalmazottak száma 833 volt, közülük a férfiak száma 773, a nőké 40, a szervezeteké pedig 20.

Néhány személyt, illetve szervezetet több alkalommal is díjaztak Nobel-díjjal. A legtöbbször, három alkalommal a Vöröskereszt nyerte el a rangos kitüntetést, amelyen kívül a szervezet megalapítója, Henry Dunant volt az első békedíjas, még 1901-ben. Az egyetlen személy, aki két osztatlan díjat kapott, az egyesült államokbeli Linus Pauling volt, aki 1954-ben kémiai, nyolc évvel később pedig béke Nobel-díjat kapott.

Néhány évben, mindenekelőtt a világháborúk alatt, nem osztottak ki díjakat, 1940 és ’42 között például egyetlen területen sem. Ez a Nobel Alapítvány szabályzata alapján alakulhatott így, amely kimondja, hogy a díjat nem szabad kiadni abban az esetben, ha a bizottságok úgy ítélik meg, hogy a jelöltek alkotása nem olyan fontosságú, amely alapján az elismerésre rászolgálna. A díjak közül egyedül a közgazdaságtudományi emlékdíj az, amelyet minden évben kiosztottak, bár ennek története alig több mint négy évtizedre tekint vissza.

A legsikeresebb Nobel-díjas famíliát a Curie-ék jelentik. Marie Curie és férje, Pierre Curie, valamint Henri Becquerel 1903-ban megosztva kaptak fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás területén végzett munkájukért. A Skłodowska néven Lengyelországban született tudós az első nő volt, aki Nobel-díjat kapott, és az 1911-es kémiai díja révén a férfimezőnyt tekintve is az első kétszeres díjazottá vált, ami rajta kívül idáig egyetlen nőnek sem sikerült. Huszonnégy évvel később aztán szintén a kémia területén lett díjazott Marie és Pierre lánya, Irène, megosztva a díjat férjével, Frédéric-kel. A házastársi kategóriában összesen négy pár akad, s közülük egyedül a svéd Myrdal házaspár esetében nem közös tevékenységet díjaztak. Hat esetet ismer a Nobel-díj történelme, amikor apa és fia is díjazottá vált. Közülük egyetlen, a legelső esetben adódott úgy, hogy apa és fia, a brit William és Lawrence Bragg az elismerést közös tevékenységért kapta, még 1915-ben a fizika területén. A fiú, Lawrence máig a legfiatalabban, 25 évesen lett Nobel-díjas. A legidősebben kitüntetett ugyanakkor a közgazdaságtudomány területéről kerül ki: Leonyid Hurwicz a 2007. évi elismerés odaítélésekor 90 éves volt.

A 833 díjazott közül mindössze ketten utasították el a díj átvételét: Jean-Paul Sartre, az 1964-es irodalmi kategória győztese, aki minden díj átvételét következetesen elutasított, valamint az 1973-as békedíjas, a vietnami fegyverszünet elérése érdekében az amerikai Henry Kissingerrel együtt díjazott Le Duc Tho. Az észak-vietnami tárgyaló a béke Nobel-díjak egyik legellentmondásosabb döntésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy csak fegyverszünet, de nem béke van Vietnamban.

Az elismerésről önként lemondókhoz képest alig több azon díjazottak száma, akiket a hatalom kényszerített a díj visszautasítására: Richard Kuhnnak (1938, kémia), Adolf Butenandtnak (1939, kémia) és Gerhard Domagknak (1939, orvosttudomány) Adolf Hitler megtiltotta, hogy átvegyék a díjat. Később valamennyien megkapták a diplomát, valamint az arany emlékérmet, a pénzdíjat azonban – az alapítvány szabályzata értelmében – nem. Az irodalmi díjat 1958-ban elnyerő Borisz Paszternaknak pedig a szovjet rezsim nem engedélyezte a díj átvételét sem akkor, sem pedig élete hátralévő másfél évében.

A különböző források a magyar Nobel-díjasok számát tíz és tizenhárom közé teszik. A nemzetközi összehasonlítást lehetővé tevő, tíz magyar kitüntetettel számolva, hazánk a világ országai közül a tizenhetedik legtöbb Nobel-díjassal rendelkezik, holtversenyben Ausztráliával, Belgiummal és Írországgal. Összességében hetven nemzet büszkélkedhet Nobel-díjassal, a legtöbb díj az Egyesült Államok (326), Egyesült Királyság (115) és Németország (102) polgárainak jutott. A magyar tudósok többsége a díj odaítélésekor külföldön tevékenykedett, kivételt jelentett ez alól Szent-Györgyi Albert és Kertész Imre. Szent-Györgyi, akit 1937-ben a biológiai égésfolyamatok – különösképpen a C-vitamin és a fumársav-katalízis – terén tett felfedezéséért orvostudományi díjjal jutalmaztak, bár élete korábbi szakaszában számos európai városban tanult és dolgozott, a díj odaítélésekor a Szegedi Egyetem tanára volt. A díjadományozás idején szintén Magyarországon tartózkodott Kertész Imre, a 2002. évi irodalmi kategória kitüntetettje. Kertész első regénye, a Sorstalanság 1975-ben jelenhetett meg, több visszautasítást és sokévi várakozást követően.

Források: A Nobel-díj hivatalos internetes oldala / Wikipédia

2010. december