Módszertan

A fogyasztóiár-index a háztartások (lakosság) által a saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri. Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások – pl. ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások) – nem szerepelnek a fogyasztóiár-indexben.

A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a pénzromlás mértékét.

Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat.

A reprezentánsok a használati értéket meghatározó, legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt, viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásféleségek. Ilyen például a sertéscomb csont és csülök nélkül, a fehér kenyér, a kék, rövid (85 mm-es) Multifilter cigaretta, a női szandál (bőr, ragasztott műanyag talppal), a 76–82 cm-es képernyőátlójú LCD-LED-televízió, a háztartási propán-bután gáz 10,9–11,5 kg-os palackban, az ólommentes autóbenzin, vagy a vonaljegy.

A reprezentánsok körét a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) minden évben felülvizsgálja. A 2023. évi fogyasztóiár-összeírásban szereplő termékeket és szolgáltatásokat a mellékelt táblázat tartalmazza: Reprezentánsok (xlsx, 55 KB).

A reprezentánsok árait a KSH területi munkatársai havonta írják fel az ország egyes településein az üzletekben, a szolgáltató helyeken és a piacokon (ezek az ún. felíróhelyek). Egyes, egyre gyakrabban az interneten vásárolt termékek és szolgáltatások (például műszaki cikkek, szálláshelyek, repülőjegyek) árainak gyűjtése során interneten keresztül történő árgyűjtést is alkalmazunk. Követelmény, hogy az árindex az adott havi valóságos kínálatot tükrözze, ezért a felírás napján – amely felíróhelyenként a hónap 1. és 20. napja közé esik – ténylegesen kapható áruk árait írják fel. Cél továbbá, hogy az index kifejezze a tényleges keresletet is, ezért az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek találhatók, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel. Ugyanakkor fontos követelmény az adott tételek minőségi összehasonlíthatósága, tehát az állandóság, folyamatosság is. Ezt 1992-től nemcsak a reprezentánsoknak a főbb minőségi jellemzőkkel meghatározott definíciói biztosítják, hanem az is, hogy az egyes felíróhelyeken az árösszeírók lehetőség szerint folyamatosan ugyanannak a választékelemnek az árát írják fel, amelyikkel a felírást elkezdték.

Minden megyében feljegyzik minden reprezentánsnak az árát (kivéve a központi ármegfigyelésbe tartozókat), mégpedig több felíróhelyen, így havonta reprezentánsonként maximum 130, összesen mintegy 80 000 ár gyűlik össze az árindexszámításhoz. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árának megfigyelésénél a lakosság által ténylegesen kifizetett összeget, a gyógyszertári árat vesszük számításba.

A felírt árak számának stabilitását – ami az átlagárból számított egyedi árindexek esetében feltétlenül szükséges – biztosítja, hogy amennyiben az árösszeírás esetleg meghiúsul, az árfelírásból hiányzó árat az Európai Unió tagországai számára kötelezően előírt módszernek megfelelően imputáljuk. Egy-egy reprezentáns (országos) havi árát a reprezentánsról a hónap során az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani átlaga adja. Van néhány reprezentáns, leginkább a szolgáltatások között (pl. a postai díjak), amelyek árait központi nyilvántartások alapján rögzítjük. A reprezentáns tárgyhavi és bázishavi árának hányadosa a reprezentáns egyedi árindexe.

A tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtés, víz- és csatornadíjak stb.) árváltozását az új díjak fogyasztói számlán való megjelenésekor, azaz egy-két hónapos csúszással vesszük figyelembe a fogyasztóiár-indexben.

Az elektromos energia és a vezetékes gáz esetében a rezsicsökkentés szabályainak 2022. augusztustól hatályos módosításának (259/2022. (VII. 21.) Korm. rendelet) fogyasztóiár-indexben történő elszámolása fogyasztásarányosan történik. A kettős árazás (rezsicsökkentett és lakossági piaci ár) elemeit a háztartások érintettségének arányában számoljuk el, figyelembe véve, hogy a háztartások fogyasztásuk mekkora hányada után fizetnek rezsicsökkentett, illetve lakossági piaci árat. A kedvezményes, rezsicsökkentett áron vásárolható gáz- és árammennyiséget a rendelettel összhangban 12 havi alapon vesszük figyelembe. A számítások alapját a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) nemzetgazdasági szintű – a tárgyhóhoz képest 2 hónappal később rendelkezésre álló elérhető 12 havi – gáz- és áramfogyasztási adatai, valamint a KSH-nak a háztartások körében mért, háztartási szintű éves fogyasztási adatai jelentik. A fizetendő összegeket háztartási szinten számítja ki a KSH, azokat aggregálva kapja meg a nemzetgazdasági szintű adatokat. Így a számítások elvégzése során a hivatal figyelembe veszi a gáz- és az áramfogyasztás háztartások közötti eloszlását, a fogyasztott mennyiség változásának hatását, illetve a rendelkezésre álló adatforrásokban elérhető információk erejéig a háztartások szerkezetéből adódó esetleges eltéréseket (pl. a nagycsaládosok kedvezményét) is. Ez biztosítja, hogy a rezsicsökkentett és a magasabb lakossági piaci ársávba eső gáz- és áramfogyasztás minden hónapban megfelelő arányban szerepeljen az árindexben.

Egyes meghatározott reprezentánsok (főleg az új személygépkocsik, személyi számítógépek és egyéb tartós fogyasztási javak) esetében minőségi kiigazításokat végzünk. Ehhez azokat az explicit, illetve implicit kiigazítási módszereket használjuk, amelyek széles körben elfogadottak (mint például az opcióárazás, az explicit értékítéleten alapuló módszer, illetve az indirekt átlapolás).

A fogyasztóiár-statisztika jelenleg mintegy 1000 reprezentáns (árucikk és szolgáltatás) megfigyelésén alapul, amelyeket 140 árucsoportra összegezve építünk be a fogyasztóiár-index számításába.

2012-től a hazai fogyasztóiár-index nem tartalmazza a saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját, amely korábban a szolgáltatások főcsoportban jelent meg. Ez a tétel a nemzetiszámla-előírások szerint nem vásárolt fogyasztásnak minősül, ezért a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások árváltozását mérő fogyasztóiár-indexből is kihagyjuk. Így a korábbi 141 árucsoport helyett 2012-től 140 árucsoportra épül a fogyasztóiár-index számítása.

Ahhoz, hogy a megfigyelt árakból kiszámítható árindexek helyesen jelezzék az árváltozások hatását a lakossági kiadásokra, szükség van azok fogyasztásban elfoglalt szerepének, súlyának ismeretére.

A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. A súlyok felülvizsgálata évenként történik. 2012-től a fogyasztóiár-index súlyrendszere csoportszinten – a nemzetközi előírásoknak megfelelően – a tárgyévhez képest kettővel korábbi évi, a lakossági vásárolt fogyasztásnak az előzetes nemzeti számlában szereplő adataira épül, míg a korábbi években ezt az adatforrást kiegészítettük a háztartás-statisztikai adatfelvételből származó információkkal is. A 2021. év kezdetével a tárgyévre vonatkozó súlyok kiszámításához – követve a nemzetközi szervezetek, többek között az Eurostatnak a Covid19-járvány idejére kiadott módszertani javaslatait – a tárgyévhez képest kettővel korábbi év adatai mellett a tárgyévet megelőző év első három negyedévének már rendelkezésre álló előzetes nemzetiszámla-adatait is felhasználtuk. A 2023. évi súlyok megállapításához tehát a 2021. év adatai mellett 2022 első három negyedévének adatait is igénybe vettük. A reprezentánsok – a gyakorlati lehetőségeknek megfelelően – részben a becsült arányok, részben az egy-egy csoporton belül azonos súlyok szerint szerepelnek.

A mintegy 1000 reprezentáns mindegyike a 140 fogyasztási csoport valamelyikébe tartozik. Az egyes reprezentánsok egyedi árindexeit a tárgyhavi és a bázishavi átlagos árak alapján számítjuk ki. A legrészletesebb fogyasztási csoportok árindexe a hozzájuk tartozó reprezentánsok egyedi árindexeinek súlyozott (illetve néhány esetben súlyozatlan) számtani átlaga.

A 140 csoportból a fogyasztási főcsoportok, valamint a teljes fogyasztás árindexe:

A fogyasztóiár-index minden hónapban három bázishoz viszonyítva készül. A három bázis az előző év decembere, a közvetlenül megelőző hónap, és az előző év azonos hónapja.

Az előző év decemberéhez viszonyító index az év során a tárgyhónappal bezárólag bekövetkezett árváltozások összességéről ad számot. Ez inflációs időszakban általában hónapról hónapra növekvő mértéket mutat, hiszen a tárgyhavi árnövekedés mindig rárakódik a már addig bekövetkezettekre.

A közvetlenül előző hónaphoz viszonyító indexben az árszínvonal egy hónap alatt bekövetkezett változása azaz infláció tárgyhavi üteme tükröződik.

Az előző év azonos hónapjához mérő indexa 12 hónap alatt bekövetkezett árváltozásokat összegzi, így hosszabb időtávon érzékelteti az áralakulást, illetve az ütem hónapról hónapra növekvő vagy csökkenő, tehát az infláció gyorsuló vagy lassuló voltát.

Az előző év decemberéhez mérő indexek az alapindexek, amelyek felhasználásával képezzük a magasabb szintű aggregátumokat (fogyasztási csoportok, illetve a teljes fogyasztóiár-index) a reprezentánsok egyedi árváltozásaiból. A közvetlenül megelőző hónaphoz és az előző év azonos hónapjához viszonyító indexeket ezekből az alapindexekből származtatjuk.

A fogyasztói árindex számítása során mind az átlagárak, mind az indexek több tizedesjegy pontossággal készülnek el. Ezt követően, az eredmények közzétételekor, az adatok kerekítésre kerülnek, az alábbiak alapján:

• Átlagárak esetében tizedesjegy nélkül, egész forint összegre, az ezres nagyságrendet meghaladó esetekben tíz forintra, vagy annak többszörösére végződő összegre.
• Indexek esetében egy tizedesjegyre kerekített értékek kerülnek publikálásra.

Az éves átlagos árváltozást jelző fogyasztói árindex, a két tizedesjegyre kerekített 12 havi árváltozást mutató adatok számtani átlagaként készül, ahol az egyes hónapok egyenlő súllyal szerepelnek a számításban. Az eredményül kapott index ezt követően kerekítésre kerül egy tizedesjegy pontosságúra, és ez az adat szerepel a KSH publikációiban.

A harmonizált fogyaszóiár-index (HICP) számításának az a célja, hogy az Európai Unió tagország adatai között biztosítsa a nemzetközi összehasonlíthatóságot. Számításának jelenlegi fázisában deklaráltan nem kívánja helyettesíteni a nemzeti fogyasztóiár-indexeket, hanem azzal párhuzamosan létezik. A fogyasztóiár-indexek harmonizációját az Eurostat irányítja és koordinálja, együttműködve a nemzeti statisztikai hivatalokkal. A harmonizált fogyasztóiár-index az EU-tagországok részére kötelezően előírt, „acquis communautaire” minősítésű statisztikai mutató.

Az index számítása a nemzeti sajátosságok figyelembevételével történik, a kiválasztott termékek és szolgáltatások körére kötelező előírás nincs. Kötelező ugyanakkor az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának, a COICOP nemzetközi nómenklatúrának a használata.

A nemzeti fogyasztóiár-index és az EU ajánlásait tükröző harmonizált fogyasztóiár-index hasonló, de nem teljesen azonos eredményt adnak. Ez a két mutató módszertani eltérésének következménye, ami alapvetően a következő területeken nyilvánul meg:

• A harmonizált fogyasztóiár-index számításához a súlyokat a hazai fogyasztás (domestic concept) szerkezetének megfelelően kell kialakítani, azaz a hazai lakosság magyarországi fogyasztása mellett az idelátogató külföldiek fogyasztását is figyelembe kell venni, szemben a nemzeti fogyasztóiár-indexszel, ahol a súlyok a nemzeti fogyasztás (national concept) szerkezetéhez közelítenek, tehát a külföldiek fogyasztásának elhagyásával készülnek.
• A két mutató lefedettsége is különböző: a harmonizált fogyasztói árindex nem tartalmazza a szerencsejátékok áralakulását. A saját tulajdonú lakásszolgáltatás imputált bérleti díját szintén nem tartalmazza a harmonizált index, de 2012-től ez a tétel a hazai fogyasztói árindexben sem szerepel.
• 2005. januártól a Bizottság 2601/2000/EK rendelete értelmében a szolgáltatások árai abban a hónapban kerülnek a HICP-be, amikor a szolgáltatás igénybevétele a megfigyelt áron megkezdődhet.

Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl. hatósági árdöntések, időjárás, világpiaci ármozgás stb.) feltárja az infláció ún. kemény magjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:

• nem feldolgozott élelmiszerek,
• szeszes italok, dohányáruk,
• háztartási energia,
• járműüzemanyagok,
• társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek,
• hatósági áras szolgáltatások,
• saját tulajdonú lakásszolgáltatás.

2012. januárban és 2021. áprilisban a maginflációs mutató összetételének felülvizsgálatával bővült a kihagyott tételek köre. A korábban a maginflációs mutató részét képező sajátlakás-szolgáltatást 2012. januártól elhagytuk, tekintve, hogy 2012-től a hazai fogyasztóiár-indexnek sem része. A szeszes italok és dohányáruk csoportot 2021. áprilistól szintén elhagytuk, mivel e termékek árát az utóbbi években jelentősen befolyásolta a jövedéki adó mértékének rendszeres, éven belül történt többszöri, jogszabály által előírt változtatása, így a legjobb európai gyakorlatot is alapul véve változtattunk a maginflációs mutató számításán.

A maginfláció összetételének megfelelően, 2023-ban a teljes fogyasztói árindex 64 százalékát fedi le. Számítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az index újrasúlyozásával történik. A KSH a maginfláció esetében az újrasúlyozás után előálló eredeti mellett egy szezonálisan kiigazított mutatót is publikál.

A maginflációs mutató 1994. decemberi bázison készül.

A KSH a szezonális kiigazításhoz a TRAMO/SEATS-módszert használja. A TRAMO/SEATS-modell sztochasztikus alapú, teljes egészében modellszemléletű, komponensekre bontó eljárás, amelyet az angol terminológia ARIMA-alapú signal extraction eljárásnak is nevez. Bővebben»

A szezonális kiigazítás természetéből következően minden egyes publikáláskor, azaz havonta változhatnak visszamenőlegesen a már publikált, szezonálisan kiigazított adatok. A szezonális kiigazítás modelljének revíziójára azonban évente csak egyszer kerül sor. 2021. áprilisban viszont a mutató összetételének változása miatt az idősort visszavezettük 1995. januárig, így egyszeri jelleggel a szezonálisan kiigazítatlan maginfláció idősora is megváltozott visszamenőlegesen ezen időpontig.

A változatlan adótartalmú árindex (VAI) a termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztóiár-indexből. A mutató arra a kérdésre ad választ, hogy a megfigyelési (tárgy-) időszakban mekkora lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszakban érvényes adótörvények lennének hatályban. A VAI számításának célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. A fogyasztóiár-indexhez hasonlóan a VAI-t is az előző év decemberi bázison számítjuk, az egyes részindexek aggregációjához a fogyasztóiár-indexben használt súlyokat alkalmazzuk. Az adóváltozások hatását mindig azok életbe lépésekor, illetve a tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtési, víz-, csatorna-, szemétszállítási díjak stb.) fogyasztói számlán való megjelenésekor vesszük figyelembe. A dohánytermékeknél az új árak megjelenésének arányában számoljuk el a jövedéki adó változását.

A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóár-index – csakúgy, mint a fogyasztóiár-index – országos átlagos mutatóként értelmezhető, számítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagytuk a speciális, tényleges fogyasztáshoz nem köthető tételeket, azaz az ún. imputált lakbért (ez 2012-től pedig már eleve nem része a fogyasztói árindexnek) és a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos tételeket. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, gyermekruházat, tankönyv, tanszer, írószer, oktatási szolgáltatás.

A fogyasztási kiadások megoszlása