Módszertan

A fogyasztóiár-index a háztartások (lakosság) által a saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri. Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások, pl. ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások), nem szerepelnek a fogyasztóiár-indexben.

A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a „pénzromlás” mértékét.

Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat.

A reprezentánsok a használati értéket meghatározó, legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt, viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásféleségek (például sertéscomb csont és csülök nélkül; házi jellegű kenyér; Multifilter cigaretta (kék), rövid (85 mm); női szandál bőr, ragasztott műtalppal; LCD-LED televízió, a képernyő mérete 76–82 cm; propán-bután gáz, háztartási, 11,5 kg-os palackban; autóbenzin, ólommentes, vonaljegy).

A reprezentánsok árait a KSH területi munkatársai havonta írják fel az ország településein az üzletekben, szolgáltatóhelyeken, piacokon (ezek az ún. felíróhelyek). Követelmény, hogy az árindex az adott havi valóságos kínálatot tükrözze, ezért a felírás napján – ami felíróhelyenként a hónap 1. és 20. napja között szóródik – ténylegesen kapható áruk árait írják fel. Cél továbbá, hogy az index kifejezze a tényleges keresletet is, ezért az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek találhatók, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel. Ugyanakkor fontos követelmény az adott tételek minőségi összehasonlíthatósága, tehát az állandóság, folyamatosság is. Ezt 1992-től nemcsak a reprezentánsoknak a főbb minőségi jellemzőkkel meghatározott definíciói biztosítják, hanem az is, hogy az egyes konkrét felíróhelyeken az árösszeírók lehetőség szerint folyamatosan ugyanannak a választékelemnek az árát írják fel, amelyikkel a felírást elkezdték.

Minden megyében feljegyzik minden reprezentánsnak az árát, mégpedig több felíróhelyen, így havonta reprezentánsonként 35–150, összesen pedig mintegy nyolcvanezer ár gyűlik össze az árindexszámításhoz. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök ármegfigyelésénél a lakosság által ténylegesen kifizetett összeget, a gyógyszertári árat vesszük számba.

A felírt árak számának stabilitását – amely az átlagárból számított egyedi árindexek esetében feltétlenül szükséges – biztosítja, hogy amennyiben az árösszeírás esetleg meghiúsul, az árfelírásból hiányzó árat az Európai Unió tagországai számára kötelezően előírt módszernek megfelelően imputáljuk. Egy-egy reprezentáns (országos) havi árát a reprezentánsról a hónap során az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani átlaga adja. Van néhány reprezentáns, leginkább a szolgáltatások között (pl. a postai díjak), amelyek árait központi nyilvántartások alapján rögzítjük. A reprezentáns tárgyhavi és bázishavi árának hányadosa a reprezentáns egyedi árindexe.

A tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtés, víz- és csatornadíjak, stb.) árváltozását az új díjak fogyasztói számlán való megjelenésekor, azaz egy-két hónapos csúszással vesszük figyelembe a fogyasztóiár-indexben.

Egyes meghatározott reprezentánsok (főleg az új személygépkocsik, személyi számítógépek és egyéb tartós fogyasztási javak) esetében végzünk minőségi kiigazításokat. Azokat az explicit, illetve implicit kiigazítási módszereket használjuk, amelyek széles körben elfogadottak (mint például az opcióárazás, az explicit értékítéleten alapuló módszer, a direkt, illetve az indirekt átlapolás).

A fogyasztóiár-statisztika jelenleg mintegy 1000 reprezentáns (árucikk és szolgáltatás) megfigyelésén alapul, amelyeket 140 árucsoportra összegezve építünk be a fogyasztóiár-index számításába.

2012-től a hazai fogyasztói árindex nem tartalmazza a saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját, amely korábban a szolgáltatások főcsoportban jelent meg. Ez a tétel a nemzeti számla előírások szerint nem vásárolt fogyasztásnak minősül, így a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások árváltozását mérő fogyasztói árindexből is kihagyjuk. Így, a korábbi 141 árucsoport helyett 2012-től 140 árucsoportra épül a fogyasztóiár-index számítása.

A reprezentánsok körét a KSH minden évben felülvizsgálja, a 2015. évi fogyasztói árösszeírásban szereplő termékeket és szolgáltatásokat a mellékelt táblázat tartalmazza:Reprezentánsok (xls, 283 KB).
Ahhoz, hogy a megfigyelt árakból kiszámítható árindexek helyesen jelezzék az árváltozások hatását a lakossági kiadásokra, szükség van azok fogyasztásban elfoglalt szerepének, súlyának ismeretére.

A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. A súlyok felülvizsgálata évenként történik, a tárgyévet két évvel megelőző év lakossági fogyasztása alapján. A súlyok 2015-ben a 2013-as fogyasztási szerkezetnek megfelelőek, és minden hónapban azonosak. A reprezentánsok – a gyakorlati lehetőségeknek megfelelően – részben becsült arányok szerint, részben pedig egy-egy csoporton belül azonos súlyok szerint szerepelnek.

2012-től a fogyasztói árindex súlyrendszere csoport szinten a tárgyévet két évvel megelőző év előzetes nemzeti számla lakossági vásárolt fogyasztási adatokra épül, míg a korábbi években ezt az adatforrást kiegészítettük a háztartás-statisztikai adatfelvételből származó információkkal is.

A mintegy 1000 reprezentáns mindegyike a 140 fogyasztási csoport valamelyikébe tartozik. Az egyes reprezentánsok egyedi árindexeit a tárgyhavi és a bázishavi átlagos árak alapján számítjuk ki. A legrészletesebb fogyasztási csoportok árindexe a hozzájuk tartozó reprezentánsok egyedi árindexeinek súlyozott (illetve néhány esetben súlyozatlan) számtani átlaga.

A 140 csoportból a fogyasztási főcsoportok, valamint a teljes fogyasztás árindexe:

A fogyasztóiár-index minden hónapban három bázishoz viszonyítva készül. A három bázis az előző év decembere, a közvetlenül megelőző hónap és végül az előző év azonos hónapja.

Az előző év decemberéhez viszonyító index az év során a tárgyhónappal bezárólag bekövetkezett árváltozások összességéről ad számot. Inflációs időszakban ez általában hónapról hónapra növekvő mértéket mutat, hiszen a tárgyhavi árnövekedés mindig rárakódik a már addig bekövetkezettekre.

A közvetlenül előző hónaphoz viszonyító indexben az árszínvonal egy hónap alatt bekövetkezett változása, az infláció tárgyhavi üteme tükröződik.

Az előző év azonos hónapjához mérő index a 12 hónap alatt bekövetkezett árváltozásokat összegzi, ily módon hosszabb időtávon érzékelteti az áralakulást, illetve az ütem hónapról hónapra növekvő vagy csökkenő, tehát az infláció gyorsuló vagy lassuló voltát.

Az előző év decemberéhez mérő indexek az alapindexek. A közvetlenül megelőző hónaphoz és az előző év azonos hónapjához viszonyító indexeket ezekből az alapindexekből származtatjuk.

A harmonizált fogyaszóiár-index (HICP) számításának az a célja, hogy az Európai Unió tagországaiban biztosítsa a nemzetközi összehasonlítást. Számításának jelenlegi fázisában deklaráltan nem kívánja helyettesíteni a nemzeti fogyasztóiár-indexeket, hanem azzal párhuzamosan létezik. A fogyasztóiár-indexek harmonizációját az EUROSTAT irányítja és koordinálja, együttműködve a nemzeti statisztikai hivatalokkal. A harmonizált fogyasztóiár-index az EU-tagországok részére kötelezően előírt, „acquis communautaire” minősítésű statisztikai mutató.

Az index számítása a nemzeti sajátosságok figyelembevételével történik, a kiválasztott termékek és szolgáltatások körére kötelező előírás nincs. Kötelező ugyanakkor az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának, a „COICOP” nemzetközi nómenklatúrának a használata.

A nemzeti fogyasztóiár-index és az EU ajánlásait tükröző harmonizált fogyasztóiár-index hasonló, de nem teljesen azonos eredményt adnak. Ez a két mutató módszertani eltérésének következménye, amely alapvetően a következő területeken nyilvánul meg:

A harmonizált fogyasztóiár-index számításához a súlyokat a hazai fogyasztás (domestic concept) szerkezetének megfelelően kell kialakítani, azaz a hazai lakosság magyarországi fogyasztása mellett az idelátogató külföldiek fogyasztását is figyelembe kell venni, szemben a nemzeti fogyasztóiár-indexszel, ahol a súlyok a nemzeti fogyasztás (national concept) szerkezetéhez közelítenek, tehát a külföldiek fogyasztásának elhagyásával készülnek.

A két mutató lefedettsége is különböző: a harmonizált fogyasztói árindex nem tartalmazza a szerencsejátékok áralakulását. A saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját szintén nem tartalmazza a harmonizált index, de 2012-től ez a tétel a hazai fogyasztói árindexben sem szerepel.

2005. januártól a Bizottság 2601/2000/EK rendelete értelmében a szolgáltatások árai abban a hónapban kerülnek a HICP-be bevezetésre, amikor a szolgáltatás igénybevétele a megfigyelt áron megkezdődhet.

Az utóbbi években az EU tagországokban lezajlott harmonizációs munka nyomán több új rendelet elfogadására került sor, többek között az idényjellegű termékeknek a harmonizált fogyasztói árindexekben (HICP) való kezelése, a HICP-súlyozás minőségére vonatkozó szabályozás.

Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl.: időjárás, világpiaci ármozgás, stb.) feltárja az infláció ún. kemény magjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:

nem feldolgozott élelmiszerek

háztartási energia

járműüzemanyagok

TB által támogatott gyógyszerek

hatósági áras szolgáltatások

2012. januárban a maginflációs mutató összetételének felülvizsgálatával bővült a kihagyott tételek köre a szolgáltatásokon belül.
Az eddig a maginflációs mutató részét képező saját tulajdonú lakásszolgáltatás 2012. januártól szintén elhagyásra került, tekintve, hogy 2012-től a hazai fogyasztói árindexnek sem része.

Így a maginfláció lefedettsége 67%-os, számítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az index újrasúlyozásával, illetve szezonális kiigazítással történik.

A maginflációs mutató 1994. decemberi bázison készül.

A KSH a szezonális kiigazításhoz a TRAMO/SEATS-módszert használja. A TRAMO/SEATS-modell sztochasztikus alapú, teljes egészében modellszemléletű, komponensekre bontó eljárás, amit az angol terminológia ARIMA-alapú signal extraction eljárásnak is nevez. Bővebben»

A szezonális kiigazítás természetéből következően minden egyes publikáláskor, azaz havonta változhatnak visszamenőlegesen a már publikált szezonálisan kiigazított adatok. Magára a szezonális kiigazítás modelljének revíziójára azonban évente csak egyszer kerül sor.

2012. januárban azonban a mutató összetételének változása miatt az idősort visszavezettük 1995. januárig, így egyszeri jelleggel a szezonálisan kiigazítatlan maginfláció idősora is megváltozott visszamenőlegesen ezen időpontig.

A változatlan adótartalmú árindex (VAI) a termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, fogyasztási adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztóiár-indexből. A mutató arra a kérdésre ad választ, hogy a megfigyelési (tárgy-) időszakban mekkora lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszakban érvényes adótörvények lennének hatályban. A VAI számításának célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. A fogyasztóiár-indexhez hasonlóan a VAI-t is az előző év decemberi bázison számítjuk, az egyes részindexek aggregációjához a fogyasztóiár-indexben használt súlyokat alkalmazzuk. Az adóváltozások hatását mindig azok életbe lépésekor, illetve a tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtési, víz-, csatorna-, szemétszállítási díjak stb.) fogyasztói számlán való megjelenésekor vesszük figyelembe. A dohánytermékeknél az új árak megjelenésének arányában számoljuk el a jövedéki adó változását.

A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóár-index – csakúgy, mint a fogyasztóiár-index – országos átlagos mutatóként értelmezhető, számítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagytuk a speciális, tényleges fogyasztáshoz nem köthető tételeket, azaz az ún. imputált lakbért (ez 2012-től pedig már eleve nem része a fogyasztói árindexnek) és a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos tételeket. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, gyermekruházat tankönyv, tanszer, írószer, oktatási szolgáltatás. 2015-ben a nyugdíjas fogyasztóiár-index számításához a 2013. évi nyugdíjas fogyasztási szerkezetet használjuk.

A nyugdíjasok szempontjából kitüntetett csoport, a gyógyszerek, gyógyáruk részaránya a fogyasztóiár-indexben 3,0%, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében 6,2%.

Módszertani forrás: A Fogyasztóiár-statisztika módszere, 2000.