A mezőgazdasági termékek termelőiár-indexe: a mezőgazdasági termelőktől továbbértékesítésre vagy feldolgozásra felvásárolt, valamint közvetlenül a lakosságnak fogyasztásra (piacon) eladott mezőgazdasági termékekért a termelőknek kifizetett árak változásait mutatja. Nem tartalmazza a mezőgazdasági termelők egymás közötti forgalmában a továbbtartásra értékesített állatok (növendék tenyészállatok) árváltozásait. Az indexeket a Laspeyres-formula szerint számítjuk, amelynek során a súlyt a mezőgazdaságon kívülre történő értékesítés 2000. évi értékarányai képezik.
Termelői átlagárak
Ráfordításiár-index: nem csak az ipari, hanem a mezőgazdasági eredetű (pl. vetőmag, takarmány) termékek és szolgáltatások árindexeit is tartalmazza. A folyó termeléshez felhasznált termékek és szolgáltatások árindexei közül a KSH a takarmánykeverékek, a műtrágyák, növényvédő szerek, illetve állatgyógyászati készítmények értékesítési áráról negyedéves és éves gyakorisággal gyűjt adatokat. A többi elemi index esetében az ipari-, építőipari-, és fogyasztói(rész)ár-indexeket alkalmazzuk. Az indexeket a Laspeyres-formula szerint számítjuk. Az elemi indexek súlyozásához a mezőgazdaság által a kereskedőktől vásárolt termékek és szolgáltatások áfa nélküli bázisévi (2000) értékeinek arányát használjuk. Azon termékek esetében, ahol az év folyamán jelentős szezonalitás figyelhető meg (pl. növényvédő szerek) az évközi árindexeket az év során forgalomba hozott termékek értékének eloszlása alapján súlyozzuk.
Agrárolló: Az agrárolló számításakor a mezőgazdasági termelőiár-indexet osztjuk a mezőgazdasági ráfordítások árindexével.
A reprezentatív ármegfigyelés havonta csak nem 1400 gazdasági szervezetre és közel 6000 termékre terjed ki. A megfigyelt ár 1994 óta belföldi értékesítés esetén a forgalmi adó nélküli, az árbevételbe beszámító, árkiegészítéssel számított alapár; külkereskedelmi értékesítés esetén a határparitásos, teljesítéskor érvényes árfolyamon forintra átszámított ár
Termelőiár-index: a belföldi értékesítés és exportértékesítés árindexeinek súlyozott átlaga.
A belföldi értékesítési ár indexe: a belföldre értékesített termékek, szolgáltatások nettó árbevételéből kiindulóan, bázisidőszaki súlyozással képzett index.
Az exportértékesítési ár indexe: a külkereskedelem részére közvetlenül, bizományos vagy közös érdekeltségi rendszerben értékesített termékek árbevételéből kiindulóan, bázisidőszaki súlyozással képzett index.
Számítási módszer: első lépésben a tárgyhavi láncviszonyszámot számoljuk ki reprezentánsonként. Ezt követően a termékcsoportos indexek meghatározása történik a reprezentánsok árviszonyszámainak számtani átlagaként, majd a szakágazatos árindexek számítása a termékcsoportok árindexének súlyozott számtani átlagaként.
A súlyok felülvizsgálata a 1039 OSAP számú, „Éves termékstatisztikai jelentés” című kérdőív adatai alapján évente történik.
A súly az adott termékcsoport termékeinek/szolgáltatásainak a tárgyévet 2 évvel megelőző évi éves értékesítési értéke, az adott értékesítési irányban.
A 2020. évben a havi ipari termelői árindex számításánál a 2018. évi súlyokat használjuk az év minden hónapjában.
Miután a súlyokat évente cseréljük, az aggregátumok bázisindexeiben a súlyszerkezet változásának hatása is megjelenik.
Az adott évekre vonatkozó súlyokat a mellékelt táblázat tartalmazza: sulyok.xls
Rendeltetés szerinti csoportosítás: 1998-tól az Európai Unió előírásai szerint, az alágazatokból (TEÁOR 3 számjegy) képzett csoportok. 2000-től az EU néhány ágazat rendeltetés szerinti csoportba sorolását (MIG: Main Industrial Grouping) módosította. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a víztermelés, -kezelés, -elosztás a továbbfelhasználásra termelő ágazatok csoportjából az energiatermelő ágazatok csoportjába került.
Az ipari termelői árak indexének számításában 1999. januártól vezettük be a TEÁOR'98-at, amely teljes mélységében (4 számjegyen, azaz szakágazati szinten) megegyezik az Európai Unió ágazati rendszerével (NACE Rev. 1.). 2009. januártól a NACE Rev. 2-vel megegyező TEÁOR'08 az ágazati osztályozás alapja.
Adatszolgáltatók: a bányászat (B), a feldolgozóipar (C), az energiaipar (D), a víz- és hulladékgazdálkodás (E) gazdasági ágba sorolt kijelölt vállalkozások.
A fix bázisú (2015=100%) táblákban módszertani felülvizsgálat történt. (2018. május 3.)
Költségalapon számított építőipari árindex: 2007-ig készült, az építőiparban felhasznált anyagok termelői árának és az építőipari dolgozók keresetének változását vette figyelembe.
Az építőipar termelőiár-indexe: az építőiparban végzett kivitelezési tevékenység átlagos árváltozását mutatja. Az építési munkafolyamatok felbontásával nyert homogén elemek, résztevékenységek, ún. építési tételek egységárainak megfigyelésén alapul.
Az építményfajták árindexei: az építményfajta létrehozásához szükséges építési munkák átlagos árváltozását mutatja.
Az építési tételek egységára: a kiválasztott tételek áfa nélküli, anyag- és díjköltséget is tartalmazó egységárai, amelyek az adott időszakban kötött szerződések és szerződésmódosítások vállalkozói díját megalapozó költségvetésekből származnak.
Számítási módszer: az indexszámítási rendszer alapeleme a reprezentáns-viszonyszám, amelyet a reprezentánsnak az adatszolgáltató által jelentett tárgyi és bázisidőszaki árának hányadosaként képezünk. Ezekből egyszerű számtani átlagolással számítjuk először a vállalati indexeket, majd a vállalati indexekből létszám-kategória, építményfőcsoport szerinti súlyokkal aggregálva képezzük az alágazati, majd ágazati indexeket. Az ágazati indexekből számítjuk az építőipari termelőiár-indexet. Az aggregátumok kiszámításhoz a tárgyévet két évvel megelőző évből származó termelési adatokat használjuk súlyként. Az építményfajta indexek számításához először a tételindexeket számítjuk ki az egyedi indexek egyszerű számtani átlagaként, majd építményfajtánként összesúlyozzuk azokat. Az építményfajták indexeihez használt súlyokat megbízott szakértőkkel állíttattuk össze, akik különböző építmények költségvetéseiből gyűjtötték a súlyarányokat.
Az adatok forrása: az „Építőipari tevékenységek ára” című adatszolgáltatás.
Az adatszolgáltatók köre: az építőiparba sorolt, kijelölt vállalkozások (összesen 900).
A szekunder típusú árindex, elsődlegesen a beruházások volumenváltozásának mérésére szolgál. Számításához – primer indexként – az építőipari tevékenység árindexét, az ipar belföldi értékesítésiár-indexét, valamint a külkereskedelmi termékforgalom árindexét használjuk. A súlyozás a teljesítményérték anyagi-műszaki összetétele szerint történik.
A sokaság, amelynek áralakulását az árindexekkel jellemezzük, az ország külkereskedelmi termékforgalmába tartozó termékek köre. A megfigyelés körébe nem tartoznak bele az összehasonlítható idősorok létrehozására alkalmatlan termékek (a forgalomban nem ismétlődő egyedi berendezések, régiségek, művészeti alkotások stb.), valamint a közvetlen formában ármegfigyelésre nem alkalmas ügyletek (aktív és passzív bérmunka, barterügyletek, államadósság keretében történő szállítások stb.).
Az árszintváltozás mérésére 2002-ig a vámstatisztikából származó mennyiségi és értékadatokból képzett egységértékindexeket használtunk. 2003-tól az árindexszámítás többségében tranzakciós árak megfigyelésén alapul.
Az adatforrás szempontjából az árindexszámítás két pilléren áll:
A homogén termékcsoportok esetében a megfigyelési időszak tranzakcióit gyakorlatilag teljes körben felölelik a számítások, a heterogén termékcsoportok körében mintavételes adatgyűjtést végzünk. A minta jelenleg 1600 vállalatból és 6000 reprezentáns termékből áll.
A minta kiválasztása, azaz az adatszolgáltatók és a reprezentáns termékek kijelölése az előző év rétegzett forgalmi adataiból koncentrált mintavétellel történik. A mintát alkotó reprezentánsok a sokaság legnagyobb forgalmú rétegeiből, a jellemző forgalmazóknál kerülnek kiválasztásra. Az adatszolgáltatók a reprezentáns termékekre havonta árat jelentenek, import esetében feladó, export esetében rendeltetési országonként.
A reprezentáns termék specifikálásánál az árat befolyásoló legfontosabb műszaki paraméterek mellett országonként meghatározásra kerülnek az árat befolyásoló lényegesebb üzleti feltételek, mint a fizetési és a szállítási feltételek, továbbá a devizanem is.
A megfigyelt ár a reprezentáns termékből a megadott üzleti feltételek mellett adott hónapban, adott országgal, az adatszolgáltató vállalat által lebonyolított tranzakciók közül egyetlen tranzakcióra vonatkozó, határparitásos, forintban kifejezett egységár. A konkrét tranzakciót a feltételeknek megfelelő ügyletek közül az adatszolgáltató választja ki: a hónap 15. napjára, vagy az ehhez legközelebbi napra eső tranzakcióhoz tartozó árat kell megadni.
Az indexszámítás első lépésében előző évi bázisú havi indexek készülnek a geometriai átlagolású (Fisher-) formula szerint, vagyis a bázisidőszaki (Laspeyres-) és a tárgyidőszaki (Paasche-) súlyozású indexek átlagaként. A súlyozáshoz a teljes termékforgalom értékadatait használjuk fel. Az indexekből bázisindexsort állítunk elő, amelynek alapján különböző időviszonyokra kiszámíthatók a mutatók.
Az indexek közlése az ENSZ külkereskedelmi termékjegyzéke, a SITC. Rev. 3. nómenklatúra árucsoportjaiból képzett árufőcsoportok, valamint a főbb nemzetközi szervezetek és országcsoportok szerint történik.
Adatrevízió: az adatok – hibás adatszolgáltatás és a pótlólagos információk miatt – visszamenőlegesen korrigálhatók, ezért eltérhetnek a korábban publikáltaktól.
A cserearány-mutató a kiviteli és behozatali árindex hányadosa.
A volumenindexek a forintértékindexekből a bázisidőszak és a tárgyidőszak között bekövetkezett forintárszint-változás hatásának kiszűrésével készülnek. A számítás az érték- ár- és volumenindexek közötti összefüggés alapján történik: a volumenindex az értékindex és a megfelelő árindex hányadosa.
Árufőcsoportok:
Főbb nemzetközi szervezetek és országcsoportok 2004. áprilisáig:
Fejlett országok
Ebből:
OECD
Európai Unió
Fejlődő országok
Közép- és kelet-európai országok
Ebből:
CEFTA
2004. májusától az indexek az alábbi bontásban kerülnek kiszámításra:
Európai Unió (EU–25)
Ebből:
EU–15
új EU-tagok
EU-n kívüli országok
Ebből:
OECD
2007. januárjától az Európai Unió indexei Románia és Bulgária adataival készülnek, így az országcsoportok az alábbiak szerint változnak:
Európai Unió (EU–27)
Ebből:
EU–15
új EU-tagok (EU–12)
EU-n kívüli országok
Ebből:
OECD
A cserearány-mutató a kiviteli és behozatali árindex hányadosa.
Szolgáltatási kibocsátási árindex: meghatározott (elsősorban ún. üzleti) szolgáltatási ágazatokban nyújtott szolgáltatások negyedéves árváltozása
A megfigyelésbe bevont szolgáltatási tevékenységek TEÁOR'08 szerint
| I. kör: 1. publikálás 2010 júniusában | |
| 49.4 | Közúti áruszállítás, költöztetés |
| 50.1 + 50.2 | Tengeri személy- és áruszállítás |
| 51 | Légi szállítás |
| 53.1 | Postai tevékenység |
| 53.2 | Egyéb postai, futárpostai tevékenység |
| 61 | Távközlés |
| 62 | Információ-technológiai szolgáltatás |
| 63 | Információ-szolgáltatás |
| II. kör: 1. publikálás 2011 júliusában | |
| 52.1 | Raktározás, tárolás |
| 52.24 | Rakománykezelés |
| 69_702 | Jogi tevékenység; Számviteli, könyvvizsgálói tevékenység, adószakértői tevékenység; Üzletviteli tanácsadás |
| 71 | Mérnöki és építészmérnöki tevékenység; műszaki vizsgálat, elemzés |
| 73 | Reklám, piackutatás |
| 78 | Munkaerő-piaci szolgáltatás |
| 80 | Biztonsági, nyomozói tevékenység |
| 81.2 | Takarítás |
Üzleti szolgáltatások kibocsátási ára: gazdasági egységeknek, illetve gazdasági egységeket képviselő személyeknek nyújtott szolgáltatások értékesítése keretében kapott összeg, amely nem tartalmazza a forgalmi adót (ÁFA) és más, a vásárlónak számlázott visszaigényelhető adókat, valamint a szolgáltató által külön számlázott (pl. szállítási, csomagolási stb.) költségeket, de magában foglalja az árváltozás jellegű felárakat és engedményeket.
Szolgáltatások árreprezentánsa: az ármeghatározás szempontjából lényeges minőségi jellemzőkkel körülhatárolt szolgáltatásfajta, amely az árbevételben jelentős súlyt képvisel, és amelyről az adatszolgáltatás folyamatosan teljesíthető.
Adatszolgáltatók köre: a megfigyelésbe bevont üzleti szolgáltatási tevékenységet végző kijelölt gazdasági szervezetek.
Az adatok forrása: az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program „Üzleti szolgáltatások kibocsátási árjelentése” című kötelező negyedéves adatszolgáltatása (OSAP 2130)
Adatgyűjtés jogi alapja: az Európai Parlament és a Tanács 1158/2005. számú Rendelete.
Első referencia időszak: 2007. I. negyedéve (2006-os bázis adatokkal)
Szolgáltatások árazási módszere: azon speciális információk összessége, amelyek alapján a szolgáltatási kibocsátási egységár meghatározható.
Az OECD-Eurostat módszertani kézikönyve (ISSN 1725–0099) a szolgáltatási kibocsátási árindexek fejlesztéséhez 7 árazási módszer alkalmazását javasolja:
Index-számítási módszer: a „TERMÉK” típusú összetett árindexek számítása a TEÁOR'08 szerinti 4 számjegy mélységű vállalati termék típusú árindexek aggregálásával történik (előző negyedév=100%)
A fogyasztóiár-index a háztartások (lakosság) által a saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri. Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások, pl. ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások), nem szerepelnek a fogyasztóiár-indexben.
A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a „pénzromlás” mértékét.
Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat.
A reprezentánsok a használati értéket meghatározó, legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt, viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásféleségek (például sertéscomb csont és csülök nélkül; fehér kenyér; Multifilter cigaretta (kék), rövid (85 mm); női szandál bőr, ragasztott műtalppal; LCD-LED televízió, a képernyő mérete 76–82 cm; propán-bután gáz, háztartási, 11,5 kg-os palackban; autóbenzin, ólommentes; vonaljegy).
A reprezentánsok körét a KSH minden évben felülvizsgálja, a 2021. évi fogyasztói árösszeírásban szereplő termékeket és szolgáltatásokat a mellékelt táblázat tartalmazza: Reprezentánsok (xlsx, 55 KB).
A reprezentánsok árait a KSH területi munkatársai havonta írják fel az ország településein az üzletekben, szolgáltatóhelyeken, piacokon (ezek az ún. felíróhelyek). Egyes egyre gyakrabban interneten keresztül vásárolt termékek és szolgáltatások (például: műszaki cikkek, szálláshelyek, repülőjegyek) árainak gyűjtése során interneten keresztüli árgyűjtést is alkalmazunk. Követelmény, hogy az árindex az adott havi valóságos kínálatot tükrözze, ezért a felírás napján – ami felíróhelyenként a hónap 1. és 20. napja között szóródik – ténylegesen kapható áruk árait írják fel. Cél továbbá, hogy az index kifejezze a tényleges keresletet is, ezért az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek találhatók, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel. Ugyanakkor fontos követelmény az adott tételek minőségi összehasonlíthatósága, tehát az állandóság, folyamatosság is. Ezt 1992-től nemcsak a reprezentánsoknak a főbb minőségi jellemzőkkel meghatározott definíciói biztosítják, hanem az is, hogy az egyes konkrét felíróhelyeken az árösszeírók lehetőség szerint folyamatosan ugyanannak a választékelemnek az árát írják fel, amelyikkel a felírást elkezdték.
Minden megyében feljegyzik minden reprezentánsnak az árát (kivéve a központi ármegfigyelésbe tartozóakat), mégpedig több felíróhelyen, így havonta reprezentánsonként maximum 130, összesen pedig mintegy nyolcvanezer ár gyűlik össze az árindexszámításhoz. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök ármegfigyelésénél a lakosság által ténylegesen kifizetett összeget, a gyógyszertári árat vesszük számba.
A felírt árak számának stabilitását – amely az átlagárból számított egyedi árindexek esetében feltétlenül szükséges – biztosítja, hogy amennyiben az árösszeírás esetleg meghiúsul, az árfelírásból hiányzó árat az Európai Unió tagországai számára kötelezően előírt módszernek megfelelően imputáljuk. Egy-egy reprezentáns (országos) havi árát a reprezentánsról a hónap során az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani átlaga adja. Van néhány reprezentáns, leginkább a szolgáltatások között (pl. a postai díjak), amelyek árait központi nyilvántartások alapján rögzítjük. A reprezentáns tárgyhavi és bázishavi árának hányadosa a reprezentáns egyedi árindexe.
A tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtés, víz- és csatornadíjak, stb.) árváltozását az új díjak fogyasztói számlán való megjelenésekor, azaz egy-két hónapos csúszással vesszük figyelembe a fogyasztóiár-indexben.
Egyes meghatározott reprezentánsok (főleg az új személygépkocsik, személyi számítógépek és egyéb tartós fogyasztási javak) esetében végzünk minőségi kiigazításokat. Azokat az explicit, illetve implicit kiigazítási módszereket használjuk, amelyek széles körben elfogadottak (mint például az opcióárazás, az explicit értékítéleten alapuló módszer, illetve az indirekt átlapolás).
A fogyasztóiár-statisztika jelenleg mintegy 1000 reprezentáns (árucikk és szolgáltatás) megfigyelésén alapul, amelyeket 140 árucsoportra összegezve építünk be a fogyasztóiár-index számításába.
2012-től a hazai fogyasztói árindex nem tartalmazza a saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját, amely korábban a szolgáltatások főcsoportban jelent meg. Ez a tétel a nemzeti számla előírások szerint nem vásárolt fogyasztásnak minősül, így a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások árváltozását mérő fogyasztói árindexből is kihagyjuk. Így, a korábbi 141 árucsoport helyett 2012-től 140 árucsoportra épül a fogyasztóiár-index számítása.
Ahhoz, hogy a megfigyelt árakból kiszámítható árindexek helyesen jelezzék az árváltozások hatását a lakossági kiadásokra, szükség van azok fogyasztásban elfoglalt szerepének, súlyának ismeretére.
A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. A súlyok felülvizsgálata évenként történik. 2012-től a fogyasztói árindex súlyrendszere csoport szinten a nemzetközi előírásoknak megfelelően, a tárgyévet két évvel megelőző év előzetes nemzeti számla lakossági vásárolt fogyasztási adatokra épül, míg a korábbi években ezt az adatforrást kiegészítettük a háztartás-statisztikai adatfelvételből származó információkkal is. A 2021-re vonatkozó súlyok kiszámításához - követve a nemzetközi szervezetek, többek között az Eurostatnak az új koronavírus okozta járvány idejére adott módszertani javaslatait - a 2019. év adatai mellett 2020 első három negyedévének már rendelkezésre álló előzetes nemzetiszámla-adatait is felhasználtuk. A reprezentánsok – a gyakorlati lehetőségeknek megfelelően – részben becsült arányok szerint, részben pedig egy-egy csoporton belül azonos súlyok szerint szerepelnek.
A mintegy 1000 reprezentáns mindegyike a 140 fogyasztási csoport valamelyikébe tartozik. Az egyes reprezentánsok egyedi árindexeit a tárgyhavi és a bázishavi átlagos árak alapján számítjuk ki. A legrészletesebb fogyasztási csoportok árindexe a hozzájuk tartozó reprezentánsok egyedi árindexeinek súlyozott (illetve néhány esetben súlyozatlan) számtani átlaga.
A 140 csoportból a fogyasztási főcsoportok, valamint a teljes fogyasztás árindexe:
| Ip | = | ∑ wipi | (Laspeyres-féle árindex), | |
| ∑ wi |
| ahol | wi = | az i fogyasztási csoport százalékos aránya a teljes fogyasztásból (a ∑wi, ha nem a teljes fogyasztásról van szó, száznál kisebb!), |
| pi = | az i fogyasztási csoport árindexe (alapindex, lásd lentebb). |
A fogyasztóiár-index minden hónapban három bázishoz viszonyítva készül. A három bázis az előző év decembere, a közvetlenül megelőző hónap és végül az előző év azonos hónapja.
Az előző év decemberéhez viszonyító index az év során a tárgyhónappal bezárólag bekövetkezett árváltozások összességéről ad számot. Inflációs időszakban ez általában hónapról hónapra növekvő mértéket mutat, hiszen a tárgyhavi árnövekedés mindig rárakódik a már addig bekövetkezettekre.
A közvetlenül előző hónaphoz viszonyító indexben az árszínvonal egy hónap alatt bekövetkezett változása, az infláció tárgyhavi üteme tükröződik.
Az előző év azonos hónapjához mérő index a 12 hónap alatt bekövetkezett árváltozásokat összegzi, ily módon hosszabb időtávon érzékelteti az áralakulást, illetve az ütem hónapról hónapra növekvő vagy csökkenő, tehát az infláció gyorsuló vagy lassuló voltát.
Az előző év decemberéhez mérő indexek az alapindexek ,melyek felhasználásával képezzük a magasabb szintű aggregátumokat (fogyasztási csoportok, illetve a teljes fogyasztóiár-index) a reprezentánsok egyedi árváltozásaiból. A közvetlenül megelőző hónaphoz és az előző év azonos hónapjához viszonyító indexeket ezekből az alapindexekből származtatjuk.
A fogyasztói árindex számítás során, mind az átlagárak, mind az indexek több tizedes jegy pontossággal készülnek el. Ezt követően, az eredmények közzétételekor, az adatok kerekítésre kerülnek, az alábbiak alapján:
Az éves átlagos árváltozást jelző fogyasztói árindex, a két tizedes jegyre kerekített 12 havi árváltozást mutató adatok számtani átlagaként készül, ahol az egyes hónapok egyenlő súllyal szerepelnek a számításban. Az eredményül kapott index ezt követően kerekítésre kerül egy tizedes jegy pontosságúra, és ez az adat szerepel a KSH publikációiban.
A harmonizált fogyaszóiár-index (HICP) számításának az a célja, hogy az Európai Unió tagország adatai között biztosítsa a nemzetközi összehasonlíthatóságot. Számításának jelenlegi fázisában deklaráltan nem kívánja helyettesíteni a nemzeti fogyasztóiár-indexeket, hanem azzal párhuzamosan létezik. A fogyasztóiár-indexek harmonizációját az EUROSTAT irányítja és koordinálja, együttműködve a nemzeti statisztikai hivatalokkal. A harmonizált fogyasztóiár-index az EU-tagországok részére kötelezően előírt, "acquis communautaire" minősítésű statisztikai mutató.
Az index számítása a nemzeti sajátosságok figyelembevételével történik, a kiválasztott termékek és szolgáltatások körére kötelező előírás nincs. Kötelező ugyanakkor az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának, a „COICOP” nemzetközi nómenklatúrának a használata.
A nemzeti fogyasztóiár-index és az EU ajánlásait tükröző harmonizált fogyasztóiár-index hasonló, de nem teljesen azonos eredményt adnak. Ez a két mutató módszertani eltérésének következménye, amely alapvetően a következő területeken nyilvánul meg:
Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl.: időjárás, világpiaci ármozgás, stb.) feltárja az infláció ún. kemény magjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:
2012. januárban a maginflációs mutató összetételének felülvizsgálatával bővült a kihagyott tételek köre a szolgáltatásokon belül.
Az addig a maginflációs mutató részét képező saját tulajdonú lakásszolgáltatás 2012. januártól szintén elhagyásra került, tekintve, hogy 2012-től a hazai fogyasztói árindexnek sem része.
Így a maginfláció lefedettsége 73%-os, számítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az index újrasúlyozásával, illetve szezonális kiigazítással történik. A KSH a maginfláció esetében az újrasúlyozás után előálló eredeti mellett egy szezonálisan kiigazított mutatót is publikál.
A maginflációs mutató 1994. decemberi bázison készül.
A KSH a szezonális kiigazításhoz a TRAMO/SEATS-módszert használja. A TRAMO/SEATS-modell sztochasztikus alapú, teljes egészében modellszemléletű, komponensekre bontó eljárás, amit az angol terminológia ARIMA-alapú signal extraction eljárásnak is nevez. Bővebben»
A szezonális kiigazítás természetéből következően minden egyes publikáláskor, azaz havonta változhatnak visszamenőlegesen a már publikált szezonálisan kiigazított adatok. Magára a szezonális kiigazítás modelljének revíziójára azonban évente csak egyszer kerül sor.
2012. januárban azonban a mutató összetételének változása miatt az idősort visszavezettük 1995. januárig, így egyszeri jelleggel a szezonálisan kiigazítatlan maginfláció idősora is megváltozott visszamenőlegesen ezen időpontig.
A változatlan adótartalmú árindex (VAI) a termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztóiár-indexből. A mutató arra a kérdésre ad választ, hogy a megfigyelési (tárgy-) időszakban mekkora lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszakban érvényes adótörvények lennének hatályban. A VAI számításának célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. A fogyasztóiár-indexhez hasonlóan a VAI-t is az előző év decemberi bázison számítjuk, az egyes részindexek aggregációjához a fogyasztóiár-indexben használt súlyokat alkalmazzuk. Az adóváltozások hatását mindig azok életbe lépésekor, illetve a tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtési, víz-, csatorna-, szemétszállítási díjak stb.) fogyasztói számlán való megjelenésekor vesszük figyelembe. A dohánytermékeknél az új árak megjelenésének arányában számoljuk el a jövedéki adó változását.
A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóár-index – csakúgy, mint a fogyasztóiár-index - országos átlagos mutatóként értelmezhető, számítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagytuk a speciális, tényleges fogyasztáshoz nem köthető tételeket, azaz az ún. imputált lakbért (ez 2012-től pedig már eleve nem része a fogyasztói árindexnek) és a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos tételeket. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, gyermekruházat, tankönyv, tanszer, írószer, oktatási szolgáltatás. 2021-ben a nyugdíjas fogyasztóiár-index számításához a 2019. évi nyugdíjas fogyasztási szerkezetet használjuk, amiben - hasonlóan a lakosság egészére vonatkozó súlyarányok számításához - figyelembe vesszük a 2020 első három negyedévének már rendelkezésre álló előzetes nemzetiszámla-adatait is.
A fogyasztási kiadások megoszlása
A fogyasztási kiadások megoszlása
(%)
| Főcsoportok | A fogyasztóiár-indexben | A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóiár-indexben |
|---|---|---|
| Élelmiszerek | 26,507 | 29,932 |
| Szeszes italok, dohányáruk | 9,827 | 8,763 |
| Ruházkodási cikkek | 3,550 | 2,059 |
| Tartós fogyasztási cikkek | 9,338 | 5,822 |
| Háztartási energia | 5,952 | 7,744 |
| Egyéb cikkek, üzemanyagoka) | 18,892 | 19,453 |
| Szolgáltatások | 25,934 | 26,227 |
| Összesen | 100,000 | 100,000 |
a) A gyógyszerek és gyógyáruk ebbe a csoportba tartoznak.
A nyugdíjasok szempontjából kitüntetett csoport, a gyógyszerek, gyógyáruk részaránya a fogyasztóiár-indexben 2,7%, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében 5,8%.
Módszertani forrás: A Fogyasztóiár-statisztika módszere, 2000.